145 Sukoró és fényevés Kecskeméten

2013.04.30. 01:33
Ha semmi más nem történt volna hétfő délután Kecskemét főterén, mint hogy illumináltnak tűnő nénik azt kiabálják a mosolyogva integető Bajnai Gordonnak, hogy Eladtad magad a zsidóknak, anyádat is eladnád!, már azért megérte volna odautazni. Mondjuk sokkal több nem is történt.

Amint az országjáró haknijának második hetét nyitó Bajnai Gordon stábja elkezdte kipakolni az asztalkát, a szóróanyagokat és az aláíróíveket Kecskemét főterén, azonnal ott termett két napszemüveges rendőr, és átküldték őket a napos oldalra. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy iszonyú szenvedéstörténet nyitányának vagyok a tanúja, aminek ráadásul egyszerre leszek a nézője és az elszenvedője.

A semmi fogságában

Délután négy óra volt, a nap tűzött, a főtéren nyolc érdeklődő és mintegy tíz, az Együtt2014 és a Párbeszéd Magyarországért (hivatalos munkanevükön: Együtt Magyarországért, EM) helyi aktivistájának és holdudvarának látszó ember szenvedett. A pokolba kívántam az összes politikust, és kezdtem mélyen magaménak érezni a friss amerikai felmérést a kívánatos foglalkozásokról, mely szerint az „újságnál dolgozó riporter" az utolsó nyomorult szerencsétlen, akinél még a favágóknak is jobb.

01
Megbámulták, kezét fogták, és voltak nagyon bátrak isFotó: Huszti István

Mindennél jobban szerettem volna egy palack vizet és egy fagyit, de vasárnap elhagytam a pénztárcámat, benne az összes pénzzel, irattal, bankkártyával, Huszti fotós kolléga pedig az utolsó forintjait dobta be a parkolóautomatába. Nem tudom, mennyi uniós euróból újult meg pár éve a főtér, de sajnos ivókútra már nem tellett, legalábbis én nem találtam. A tárca elvesztése miatti öngyűlölet, a nap és a szomjúság a lelki és fizikai szenvedés egyre mélyebb bugyraiba taszított, ráadásul az égvilágon semmi sem történt.

A helyzeten a stábjánál, valamint Juhász Péter és Jávor Benedek társelnököknél kicsit később érkező Bajnai sem segített. Páran (6) megbámulták, többen (8) kezet is fogtak vele – ekkorra érhette el a nem stábtag érdeklődők száma a 15-öt. Valamennyien nyugdíjasnak tűntek. Az idő ólomlábakon vánszorgott, a nap tüzesen sütött, az árnyékos bisztró- és kávézóteraszokon elégedett kecskeméti polgárok élvezték a lassú délutánt.

Azon gondolkoztam, hogy ha Juhász Péter társelnök itt is magánszemélyként van jelen, mint a múlt heti drogtüntetésen, akkor tiltja-e az újságíróetika, hogy kölcsönkérjek tőle. Szomorúan beláttam, hogy tiltja. Tényleg jobb a favágóknak. Ekkor hirtelen feltűnt egy csoport ellentüntető, akiknél Bajnai stábja szerint pontosan ugyanolyan egyentranszparensek voltak, mint korábban Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán.

07
Adjunk hálát a jóistennek Orbán Viktorért!Fotó: Huszti István

Két bakancsos, fekete gatyás, és fekete Nagymagyarország-pólós, marcona fiatal egy kis közös papírt tartott, rajta a legsötétebb múltat idéző „Nekünk is számít a rezsi” felirattal. A fanyelű táblákra felragasztott egyforma tipográfiájú feliratok hordozóit már sokkal nehezebb volt öltözék alapján beazonosítani, leginkább munkanélkülinek tűntek.

A kérdésekre csak a fejüket rázták, így nem sikerült kideríteni, hogy ők is önkormányzati alkalmazottak-e, mint azok az ellentüntetők, akikkel a stáb állítólag Félegyházán találkozott, vagy kirendelt közmunkások, mint a Bajnai koradélutáni üzemlátogatásánál feltűnők.

Akiket lázba hozott

A táblások csendben álldogáltak, de legalább a transzparenseket napernyőként használhatták, én pedig némán irigykedtem. Mellettük izgatott nénik kiabáltak Bajnainak: gágogtak, libásoztak, zsidóztak. Volt, aki próbálta őket csitítani, így elhangzott egy-két „adjunk hálát a jóistennek Orbán Viktorért” is. A Hír TV riportere megkérdezte a néniket, hogy tudják-e, hogy az IMF-hitelt Bajnai Gordon vette fel. A nénik tudták. A riporter megköszönte az interjút, a nénik meg összesúgtak, hogy ez most tényleg biztosan a Hír TV volt-e, mert nekik kicsit gyanús.

02
Na ki kért pénzt az IMF-től?Fotó: Huszti István

Bajnaiék kicsit arrébb sétáltak, majd pár perccel később Jávor Benedek egy fagyival tért vissza. A nénik „nyalizzál csak!” felkiáltással fogadták, én pedig mélyen és őszintén osztoztam a felháborodásukban.

Jobb helyre is tehetnék

Az élvhajhász Jávor gonoszul rám mosolygott, majd a zsidóbérenc libatolvaj és egész ördögi sleppje elindult a közeli Aranyhomok szálló, az ötre meghirdetett fórum helyszíne felé. Valódi oázisként sejlett fel a mosdó, és benne az ingyen ivóvíz lehetősége, ráadásul felhívtak a szentendrei postáról, hogy az irataimat leadta egy kézbesítő, vagyis nem kell napokig ügyfélszolgálatokon vezekelnem a hülyeségemért. Kezdtem szebb színekben látni a napot.

A sajtótájékoztató viszont unalmas volt, és az újságírók élelmezéséről megengedhetetlen módon egyáltalán nem gondoskodtak, amit elviselhetetlenül súlyos protokollmalőrnek éreztem. Soros György, a Mol és az OTP jobb helyre is tehetné a pénzét – dünnyögtem mérgesen.

Nagyváros, kis terem

Viszont a szomszédos konferenciateremben érthetetlen módon egész komoly tömeg gyűlt össze. Hamar kiderült, hogy nem az EM becsülte alul az érdeklődést: a városban ez a legnagyobb, pénzért kivehető helyiség, az állami, önkormányzati termek Bajnaiék számára állítólag zárva vannak. És nemcsak itt, hanem szinte mindenhol. Na, legalább nektek sem fenékig tejfel, kárörvendeztem halkan, miközben egy szék alatt, a mikrofonos láda és egy néni lába közé szorulva egy majszoló kisfiútól próbáltam néma könyörgéssel neonzöld haribo-cukrot kunyerálni. A rohadt kis komcsibérenc persze úgy tett, mintha észre sem venne.

A keskeny és levegőtlen helyiségbe bő 200 nyugdíjas és néhány fiatalabb ember zsúfolódott be. Először Juhász Péter állt a mikrofonhoz: a legnagyobb sikert azzal a bejelentéssel érte el, hogy ő csak röviden beszél, mert majd Bajnai Gordon fogja „fellázítani” a hallgatóságot. Hát, a hallgatóság akkor sem kezdett törni-zúzni, amikor végre Bajnai következett, de a hangulat valóban ekkor volt a  „legtüzesebb”.

03
Már nincs megszeppenveFotó: Huszti István

Ha tavaly október 23-i, hivatalos politikai reaktivizálódása óta Bajnai sokkal jobb szónok nem is lett, de legalább már nincs megilletődve, amikor sok ember előtt kell beszélnie. Sőt, olykor még spontánnak tűnő tréfákra is ragadtatta magát.

Adótól hóesésig sok a baj

Mielőtt rátért volna az „Orbán-Simicska rezsim” hosszú bűnlajstromára, hosszan beszélt a kormány alkalmatlanságáról, amit az elhibázott és igazságtalan adó- és gazdaságpolitika, a félmillió képzett és vállalkozó kedvű fiatal kivándorlása, vagy a hóesés kezelhetetlennek bizonyuló problémája fémjelez.

Majd jött a bűnök hosszú sora: a rezsimhez tartozók földhöz és trafikhoz juttatása, a politikai korrupció elharapózása, az államadósság visszahizlalása, végül a rezsivel, a munkanélküliséggel, az uniós pénzekkel, a minimálbérrel kapcsolatos hazugságok.

A hallgatóság derült, amikor Bajnai arról beszélt, hogy a beígért egymilliós munkahelyteremtésből félmilliót sikerült megvalósítani – csak sajnos Ausztriában, Angliában, ahová a fiatalok távoztak. Utóbbiakkal nemrég találkozott is Londonban, és szerinte haza is jönnének, mind, ha lenne számukra perspektíva. Ha őket nem sikerül hazahozni, az országnak évtizedekre befellegzett.

Óvatosan légből kapott ígéretek

Bajnai ezután áttért arra, hogy mit szeretne elérni. Előadásában kissé keveredtek a megfontolt közgazdász óvatos, betarthatónak szánt ígéretei, és a teljesen légből kapottnak tűnők. Utóbbiak közé tartozik például a kormány 10 százalékos "rezsihazugsága" helyett a panel- és gangos házak önrész nélküli szigetelése, ami harmadával csökkentené az ott élők rezsikiadásait, tízezer új munkahelyet teremtene, ettől erősödne a forint, csökkennének a devizahitelesek terhei, és persze a benzinár is.

Ekkor az ölembe pottyant egy haribo, amit azonnal magamba tömtem, és Bajnait néztem merev arccal, mintha az engem gyanakodva méregető kisfiú ott se lenne. Minden bizonnyal ez az édes bosszú volt a nap fénypontja, a csökkenő benzinár ígérete hirtelen tündöklő, mesés jövőként tűnt fel. És ha nem 2014-ben, hát majd 2018-ban, na bumm.

Mire a révületből magamhoz tértem, Bajnai már arról beszélt, hogy ha sikerül áttörni a legnagyobb akadályt, az emberek reménytelenségét, akkor a városokban már könnyű dolguk lesz. Ezt annak a férfinak válaszolta, aki arról érdeklődött, hogy a korrupt helyi holdudvart hogyan lehet majd eltakarítani. Sehogy – mondta hangosan a mellettem ülő néni, és izgalmában a lábamra toppantott.

04
Tündöklő jövő, ha nem 2014-ben, hát majd 2018-banFotó: Huszti István

Bajnai hosszan magyarázta, hogy Orbánék hogyan spekulálnak az elsíbolt nyugdíjpénzekkel (rosszul, mert nem értenek hozzá), hogy a magányugdíjpénztárakból hiányzó summa miatt máris évi 1,5 havi nyugdíja hiányzik az itt lévő fiatalabbaknak. Megállt, körbenézett a nyugdíjasokon, kicsit megköszörülte a torkát, majd azzal folytatta, hogy a Tárki friss felmérése szerint 10 tanárból kilenc károsnak tartja Hoffman Rózsa oktatáspolitikáját.

Fényevés és 145 Sukoró

Az unortodox gazdaságpolitika fényevés, mert ebbe is belehalunk. És miközben őt Sukoróval vegzálják a bíróságon, a kormány 145 milliárddal, 145 sukorónyi pénzzel fizetett többet az E-On gázüzletágáért, mint amire azt a szakértők tartották.

Az MSZP-vel kötött szombati megállapodást magyarázva elmondta, hogy az együttműködő demokratikus erőknek négy dologban kell megállapodniuk. Egy: az Orbán-Simicska rezsimnek mennie kell. Kettő: a 2010 előtti idők sem térhetnek vissza, ezért korszakváltás kell, amire valós garanciákat kell adni. Három: a hideg polgárháborús viszály helyett helyre kell állítani a nyugalmat, a párbeszéden és megállapodásokon alapuló politikai kultúrát. Végül pedig szakszerű, jó, a közigazgatás működését helyreállító, a gyarapodásra koncentráló, a törekvő polgárokat  segítő kormányzásra van szükség.

A törekvő polgárokat Bajnai saját találmányával, a jegyzetemben politikai szivárvány-kaleidoszkópnak titulált modellel támogatná. A sikeres, eredményes réteget liberális szabályozással sarkallná a még jobb teljesítményre, de több adót szedne be tőlük. A középosztályhoz konzervatívan viszonyulna: támogatná az előrejutásukat, a megkapaszkodásukat, és óvná őket a leszakadástól. Végül a szegényeken a szociáldemokrácia eszközrendszerével segítene.

Ekkor már nagyon mocorogtam, de amikor Bajnai arról beszélt, hogy a Fidesz nem számolt azzal, hogy a számára kedvező választási rendszerben, ha megfordul a közhangulat, akár az ő pártszövetsége is kétharmadot szerezhet (amivel persze óvatosan szabad csak élni), kikecmeregtem a szék alól, felálltam és körbenéztem: kétszáz csillogó szempár meredt az előadóra. Ettől ő is visszazökkenhetett a valóságba, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlóba: azt mondta, hogy ha sikerül meggyőző többséget szerezni a demokratikus fordulathoz, akkor áttekinthető, érthető alkukat kell majd kötni a majdani ellenzékkel.

Felszabadult végjáték

Bajnai felsorolt még pár, jelenleg vegytiszta vágyálomnak tűnő politikai célt: a politikai korrupció felszámolását,  az ügynökügy rendezését, kitérve olyan, mai titkosszolgálati ügyekre is, mint a Portik-Laborc felvételek, az UD Zrt. vagy Budai Gyula tevékenysége. A demokratikus baloldal lezártnak tartja a határon túliak állampolgárságának kérdését, de nem engedi, hogy a külhoniak ügyét a magyarság megosztására vagy választási csalásra használják. Lesz alternatív választási bizottság, hogy ellensúlyozzák a színfideszes OVB-t, és természetesen visszaállítják majd a média szabadságát.

A hallgatóság dörgő tapssal fogadta Bajnai Gordon szereplését, én pedig még sokáig vártam, hogy a felszabadultan kvaterkázó nyugdíjasok között, a szűk folyosón végre kijussak. Odakint kellemes meleg fogadott, a hazaúton pedig sajnálatos módon nem sikerült demokratikusan kiegyeznünk a rajzó cserebogarakkal: az erőviszonyokat puha bogártetemek jelezték a szélvédőn.