Árpád
-5 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Cipő is jelen volt a Munkáspárt majálisán

2013.05.01. 16:34

A legnagyobb kommunista ünnepen, a Munkáspárt tradicionális május elsejei felvonulásán jártunk. A szokásos nyugdíjas Munkáspárt-híveken kívül egy Tisza-menti roma család, bakancsos, magyar zászlós kopasz férfi és az ultrahipszter, Los Angeles-i divatdiktátor fiatalokat megszégyenítő szerelésbe bújt Molnár F. Árpád színesítette a körülbelül hetvenfős vonuló tömeget. Valaki gurulós bőröndöt húzott maga után, más iraki zászlóval vonult, sok volt a csodabogár, gondolhatják.

Ez a legócskább rendszer

A 2010-es felvonuláshoz képest annyi volt a különbség, hogy nem volt platós kocsi, de az arcok és az eszköztár tökéletesen megegyezett, minden évben ugyanaz a műsor.

„Indul a mandula!” – hallatszott a hangszóróból az induló. A felvonuláson és a parkban is végig Republic-számok szóltak. „Előre, partizánok!” – szólt a felvezető autóból a másik nóta. A sok, apró termetű öreg néni közül egy volt magyar-orosz szakos tanárnő arról beszélt nekem, hogy „a mostani a legmocskosabb, legócskább rendszer a világon. Orbánról nem is tudok jót mondani” – és látszott rajta, hogy visszafogja magát. „Ami itt van, az még Észak-Afrikánál is rosszabb, csak itt nem nyíltan gyilkolják az embereket.”

„Öreg ávósok, ide nézzetek!” – mutatott meztelen felsőtestére egy arra kocogó, 60 körüli férfi, majd kaján mosollyal tovább szaladt.

Thürmer Gyula két beszédet mondott, egyet kilenckor a Kodály köröndön, a másikat tizenegykor a Városligetben. A pártelnök mindkettőben hosszasan beszélt jó barátjáról, Cipőről.

„Sokan nem tudják, hogy ő a Magyar Kommunista Munkáspárt tagja volt. Nem engedte, hogy hangosan beszéljünk erről, de kommunista temetést akart. Munkás ember volt, jobb életet akart a dolgozóknak. Annyiszor kértem, hogy írjon nekünk indulót, de azt mondta, még nem jött el az idő. Úgy érzem, már eljött az idő.”

A vállalat nem engedi

„Meghalni kéne, de nem lehet, a vállalat nem engedi a lelkedet, parapp, tidadidaa” – szólalt fel Cipő hangja.

Mikor az Andrássy útnál gyülekező MSZP-sek előtt vonultak el, a Munkáspárt hangfalaiból, egy bátor hang azt üvöltötte a mikrofonba, hogy “Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány egy kutya, Munkáspártot a parlamentbe!”

A Városligetbe érve a Munkáspártnak felállított színpad mellett egy dögös pártközeli csaj katonai szerelésben gázálarcot és Che Guevara-sapkát árult. A ligetben a standok mellett elhaladva tapasztaltam, hogy idén az álomcsapda volt a slágertermék, ezt a jelenséget egyelőre nem értem. Az egyik színpadon 12 éves, kőbányai iskoláslányok tánccsoportja Mousse T-től az I'm Horny (jelentése: tüzelek) című számot adta elő, vérbeli majálishangulatot teremtve.

Mesetábor

A Munkáspárt programját a ligetben a kisgyerekek szórakoztatására felállított „Mesetábor” mellett tartották. Thürmer Gyulával beszélgettem egy sátor alatt. Szerinte a gazdagokat kell megadóztatni, ha lenne rá lehetősége, 40-45 százalékos vagyonadót vezetne be a gazdagoknak. Az oktatást, az egészségügyet és az internetet is ingyenessé tenné. „Magyarországot vissza kell szerezni a magyaroknak, legyen magyar ipar és mezőgazdaság”.

Úgy gondolja, ki kell lépnünk az EU-ból, mert az EU nem a szegények közössége, hanem a gazdagoké. „Elveszik tőlünk ezt a keveset is, és beleavatkoznak az életünkbe. Még a szovjet időkben sem volt olyan, hogy az alkotmányunkat kifogásolták volna” – majd hozzátette, hogy neki sem tetszik az alkotmány, de az sem, hogy az EU beleszól.

Kis kapitalizmus, kis szocializmus, valahogy

„Az új alkotmány a 20-as, 30-as éveket akarja visszahozni, de nem lehet a múltat visszahozni” – erre visszakérdeztem, hogy akkor ők milyen rendszert szeretnének. „Mi egy teljesen új rendszert akarunk, olyasmit, mint a kínaiaké, kis kapitalizmus, kis szocializmus, valahogy úgy”.

A kormánnyal kapcsolatban visszafogott volt: “Mi támogatjuk a kormány jó intézkedéseit, vannak jó gondolataik, de sajnos nem jól valósítják meg. Valójában nem teremtenek munkahelyeket, és a külföldi cégek előnyt élveznek, a közmunka pedig nem valós munka, csak állami pénzosztás” - magyarázta.

Thürmer beszéde alatt a Városliget több más programjáról is odagyűltek emberek, önkényuralmi jelképekkel kitetovált fiatalok is arra dülöngéltek. „Boldog május elsejét, harcos ünnepet!” – kezdte a szónoklatot. „A kapitalizmus sok mindent elvett tőlünk. Ha élni akarsz, fizetni kell. A szocializmusban nem voltak hajléktalanok. Hiszem, hogy ez a rendszer nem jó, mert csak a pénzről szól, nem az emberekről” – sorolta a népszerű ideákat. Thürmer szerint a május elseje a harc ünnepe, népi dolgozói szövetségek létrehozására buzdította hallgatóságát.

“Éljen Magyarország, éljenek a dolgozók, éljen a Munkáspárt!” – búcsúzott. Ezután Orosz Lénárt Barnabás Kapitalizmus című, hatásos verse következett, íme egy részlet:

Ha elveszted munkaképességedet
Hogy szolgáld a kapitalista szörnyeteget
S bűnözni, kurválkodni sem tudsz
Máris az új Taigetoszra jutsz!
Szabad a verseny, szabad a tánc
De ott a nyakadon a lánc:
Siess, rohanj, légy hatékony!
S hamar eljő az örök alkony.
Ha táppénzre mész, azt hiszik, gyenge vagy
S megköszönik szépen a munkádat
Nem emberi ma a mérték
Az ember a legkisebb érték.

Egy cigány férfit szólítottam meg a padok közt, aki egész családját elhozta a Munkáspárt majálisára, megkérdeztem, miről beszélt Thürmer Gyula. „Nem tudom, nem emlékszem” - válaszolta. „Valami munkáról beszélt, nem? Engem a Norbi haverom hozott le, aki a falumban képviselő” – szedte össze gondolatait, és már jött is Norbi hat hot-doggal, és literes sörökkel a kezében.

Láttad a kubaiakat?

„Láttad a kubaiakat, Marika?” – kérdezte aggódva egy vörös inges vendég a fejem felett.

„Jó beszéd, csak senki nem figyel rá” – mondta Thürmer Gyula a mellette ülő hölgynek nachost majszolva, miközben Túri Kristóf felszólalt a Baloldali Front képviseletében. „A Munkáspárt az egyetlen szervezet, ami a dolgozók, az elnyomottak érdekeit  képviseli” – mondta Túri. Ezután már csak a kulturális műsor maradt hátra, két fiatal énekes operettslágereket adott elő.

„A rendszerrel van a baj – A Munkáspárt új programja”, írták ki öles betűkkel a színpadon. „Hajjajj, babám, nincs itt semmi baj” – énekelte vidáman a molinó előtt a fiatal operetténekesnő.