A főszámvevőt társtettesként, folytatólagosan, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás, míg a társtettest folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás és orgazdaság miatt mondták ki bűnösnek. A volt könyvelő büntetése felének letöltése után feltételesen szabadlábra kerülhet. A volt főszámvevőnek emellett 16,7, a könyvelőnek 38,3 millió forintot kell megfizetnie a győri egyházmegyének.
A tárgyalások során mindkét vádlott elismerte azt, amivel vádolták (ténybeli beismerésben volt), bűnösségüket viszont tagadták. A főszámvevő lényegében „a sértett akarata és beleegyezése nélkül” döntött az egyházmegye bizonyos értékeiről, míg társában fel sem merült, hogy az egyház gyarapodását szolgáló módon járt-e el a jogosulatlanul kezelt értékekkel.
Mindkettejük esetében enyhítő körülményként értékelte a bíróság a jelentős időmúlást (2005 és 2009 között történtek a bűncselekmények), korukat, büntetlen előéletüket, valamint azt, hogy az egykori főszámvevő a terhére rótt, de meg nem térült kár 90 százalékát megtérítette. Ez az arány társa esetében 25 százalék körüli volt. A bíró ugyanakkor a súlyosbító körülmények közé sorolta, hogy hosszú időn keresztül, társasan, üzletszerűen követték el a cselekményt, amellyel az anyagi mellett súlyos erkölcsi kárt is okoztak. A bíró kiemelte: a bizalom elvére épülő egyházban egyik hívő nem tételezi fel a másikról, hogy az szándékos bűncselekményt követ el.
Délelőtt az ügyész a perbeszédben elmondta: az elkövetési érték 497 millió forint volt, ami 55 millió kivételével megtérült. Szerinte kétséges azonban, hogy a megyés püspök – akinek a kezében a perben szereplő három döntés összpontosult – jóváhagyta egy balatoni panzió megvásárlását. Egyértelmű volt viszont, hogy hiányzott az egyházi vezető igenje a templomfelújításokra kiutalt összegek mögül. Az ügyész megemlítette: maga az egykori főszámvevő is elismerte, hogy sokszor azért nyúlt az egyházi kasszába, mert megsajnálta a hozzá forduló, a munkákhoz forrást kereső papokat.
Az ügyész szólt arról is: a vádak harmadik nagy csoportját azok az összegek adják, amelyeket például tiszteletdíjként, bérként, kölcsönként fizettek ki. Ezek kapcsán azt mondta: a másodrendű vádlott is kapott ilyen összegeket, neki pedig elemi érdeke volt, hogy fizetése mellett többletbevételhez jusson, hiszen banktartozására havi 300 ezer forintos törlesztőrészletet kellett fizetnie.