Arnold, Levente
17 °C
27 °C

Így választottak Áder János falujában

2013.05.12. 22:02 Módosítva: 2013-05-12 22:10:33
Százan sem lakják, négyen is a polgármesterei lettek volna a kortárs irodalmat is megihlető Maglócának. Különös elképzelésekkel érkező lovagrendi nagymester, álmodozó kamionsofőr, gödör, ami látványtó lesz és emlékek az államfő édesapjával együtt huncutkodó helyiektől. A két hónapja elköltözött titokzatos polgármester helyére nagy fölénnyel az eddigi alpolgármester kerül. De miért fulladt közönybe a faluban a búcsú?

„Titokzatos volt a Tibor mindig” – mesélik a faluszerte a nemrég leköszönt polgármesterről, akiről azt sem tudják a helyiek, hova költözött két hónapja a 96 lelket számláló Győr-Moson-Sopron megyei Maglócáról. Bolt és kocsma nincs a faluban, de pályázati pénzből látványtavat ásnak, miközben egy merészet álmodó kamionsofőr, egy titkolózó gazda és az Új Hajnal lovagrend nagymestere hívta ki a nyugdíjas alpolgármestert az időközi polgármester-választáson.

A faluban a polgármesterségen és a két képviselőn kívül egyetlen állás van, mivel azonban Horváth Szabolcs falugondnok pozíciója megrendíthetetlen, minden becsvágyó maglócai (és nem csak maglócai) a megüresedett polgármesteri székre kénytelen rámozdulni.

Maglóca neve egyébként már középkori adománylevelekben feltűnik, a falut kortárs lírába az innen elszármazott Erdős Anna költőnő írta bele Jelet hagyni című kötetében, megörökítve, hogy a falu kicsi és egyre jobban elnéptelenedik: „Alig van ház a a két utcán, / A kertajtót is csak a szél nyikorgatja kurtán, / Eltűntek a lócák a házak előtt, / Lepusztult udvarok, gaz virágzik mindenütt.” És részben tényleg: Maglóca olyan kicsi, hogy teljes terjedelmében felfért a Google Street View-ra, lakóinak nagy része pedig nyugdíjas. Ennek ellenére egyáltalán nem lepusztult, sőt takaros: sok ház igényesen fel van újítva, néhány falubeli pedig éppen az utcafront lesöprésével tölti a vasárnap délutánt.

Nem csoda az sem, hogy négyszeres a túljelentkezés a megüresedett posztra: a polgármester még a falugondnoknál is jobban keres, részmunkaidős létére akár bruttó kétszázezer forint felett a költségtérítést is beleszámolva (Molnár Erika jegyző szerint 173 000 forint lesz a fizetése, és ennek 20-30 százalékát kaphatja költségtérítésként). A 96 lakosból 86 jogosult választásra, ebből hárman gyűjtötték össze a jelöléshez szükséges három ajánlószelvényt, sőt, rajtuk kívül váratlanul egy külsős is elindult: egy Pest megyei fiatal.

Vezetésre alkalmas talentumok

Utóbbit biztos nem a pénzt hajtja: a 24 éves Scheer Ádám Zoltán az Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia hallgatója, az Új Hajnal lovagrend alapítója és egyben nagymestere. Bár konkrétan nem biztatta senki, hogy induljon, inspirációja áttételesen az Atilla Akadémiáról származik, melynek célja, hogy „szellemi bázist” és „egy leendő magyar szellemi arisztokráciát” adjon a nemzetnek, „akiknek hiánya óhatatlanul vezetett az elmúlt közel hét évtized lét- és nemzetrontó tévelygéseihez”. Az akadémia előadói között ott találjuk Bogár Lászlót, Für Lajost és Érpatak híresen-hírhedten innovatív polgármesterét. Scheer elmondása szerint az Új Hajnal Lovagrend, mely az Akadémiától független entitás, olyan konstruktív testvéri közösség, mely karitatív akciókban kiáll az elesettek, például a „cigánybűnözés áldozatai” mellett.

Egyébként bevallotta, hogy soha életében nem hallott Maglócáról, mielőtt márciusban kiszúrta volna a polgármesterválasztást, de a falubeliekhez eljuttatott levelei szerint mégis „elégedetten csettintett”, amikor az interneten Maglóca évszázadokra visszanyúló történetéről olvasott.

Lovagrendjét kampánystábbá alakítva azonnal szórólapos-elbeszélgetős kampányba kezdett. Legfőbb ígérete az volt, hogy telepeseket toboroz olyan nemzeti érzelmű, kiemelkedően tehetséges fiatalokból, mint például maga a lovagrend vagy az Atilla Akadémia hallgatói (akikben az akadémia honlapja szerint „megingathatatlan elhívatás él a nemzet szolgálatára, és akiket a Gondviselés ehhez a küldetéshez vezetésre alkalmas talentumokkal ruházott fel.”). Scheer szerint a telepesek végre újra  lehetővé teszik, hogy ismét bolt és kocsma nyíljon a faluban.

Fontolva haladás: kultúrház, ravatal, látványtó

Farkas Miklósné eddig alpolgármesterként irányította a falut, és ő volt a voksolás nagy esélyese is. Ő azt mondja, a lovagnagymesterből a tapasztalatlanság beszél. Mivel ő már a rendszerváltás előtt is a helyi tanácsban dolgozott, évtizedes tapasztalatára apellál, nem is folytatott kampányt. Mint elmondta, a falu csak takarékos fejlődésben gondolkodhat. Ennek ellentmondani látszik, hogy egy helyi pályázat nyerteseként több mint három és félmillió forintos látványtavat kezdtek kialakítani a falu határában, egy olyan konstrukcióban, melyben a falunak csak a beruházás forgalmi adóját kell állnia.

Farkasné az elmúlt időszak eredményei közül azt emelte ki, hogy felújították a kultúrházat és kiállítottak egy régi tűzoltókocsit, a jövőbeli tervek közül pedig a legnagyszabásúbb kihívásnak a ravatalozó felújítását nevezte. Zárásképp megjegyezte: jobban járt volna a falu, ha eladósítják magukat, mint más települések, csak nem tudták előre, hogy a kormány végül átvállalja majd a kistelepülések adósságát.

Sándor-gödör és és akvapónia

A faluszélre tervezett látványtó egyébként a telekkönyvben egyelőre Sándor-gödör néven szerepel, innen hordták a szomszédos templom építésekor a homokot annak idején, az idős asszonyok még emlékeznek, amikor a gyerekek együtt úsztak benne a kacsákkal. A gödörben jelenleg félméteres víz áll, vastag fák nőtték be az egész medret és környékét, ahol már most, májusban is elviselhetetlenek a szúnyogok. A környéken lakók szerint nem is fog megvalósulni az elképzelés.

„Pár fát már kivágtak, de ki fog bemenni abba a vízbe, hogy kihozza? Senki. A szomszéd faluban is van pecástó, én örülök, ha itt is lesz, de szerintem nem lesz belőle semmi. Máshol is volt, hogy kiásták a gödröt, aztán úgy maradt.” („Ne keresd a falut, ne keresd a házat, / Az idő úgy elbánt vele, szinte gyalázat!” – dörögte a vátesz már 2003-ban, előrevetítve a leépülést.)

A látványtó helyett eredetibb ötlettel állt elő Seres Zoltán, aki negyven alattiként azt reméli, azok fognak rá szavazni, akik fiatal, de maglócai vezetőt látnának szívesen a falu élén. Tréfásan mondhatják, Seres jelenleg is vezető, hiszen kamionsofőrként dolgozik. Ő maga is egy témába vágó metaforával foglalja össze a progamját: „Egy autót könnyű megvenni, fenntartani már jóval nehezebb. Ha megválasztanak, először megnézném, meddig ér a takaró, és utána tervezek.”

A nagy ötlete az, hogy akvapóniát létesítene a faluban: ez egy olyan haltenyészet, melyben a halak trágyázzák az üvegházakban termelt zöldségeket, egész évben elég halat és zöldséget biztosítva a művelőknek. Kampányt nem folytatott, mivel abban bízik, hogy az emberek eleve ismerik és megbíznak benne, hiszen mindig számíthatnak rá kisebb-nagyobb műszaki problémák megoldásában.

A 45 éves Gaál Ernő, aki földműveléssel foglalkozik, azzal utasította el megkeresésünket, hogy amíg „nincs tényállás″, senkinek nem mond semmit.

A nem hőzöngő, tipp-topp csornai Charles Bronson

Maglóca közmeghallgatási jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a falubeliek hosszas tanakodás után sem találtak olyan történelmi nevezetességet vagy ismert személyt, amihez vagy akihez a falut kapcsolhatnák, egyesek szerint ezért is fulladt érdektelenségbe a helyi búcsú. (Bezzeg annak idején! „Szent István napi búcsúra jöttek a vendégek, / A falu kocsmájában daloltak a legények, / Sült a malac, szaladt a pulyka, / Dudás a nótát talp alá játszotta” – írja a költő).

Bár Áder János nagyszülei idavalósiak, sőt, édesapja is itt született, a falubeliek elutasították az ötletet, hogy ingyen hírverés gyanánt díszpolgárrá avassák, mert ő maga a közeli Csornán született, és gyerekkora óta nem is gyakran látogat ide. A falubeliek egyébként mint „rendes, szorgalmas és tipp-topp” kisfiúra emlékeznek rá.

A maglócai asszonyok, akik gyerekkorában is ismerték, büszkén szokták követni a tévészerepléseit, mert „nem hőzöngő, hanem visszafogott és igazán jóképű fiatalember.” A meghallgatáson egyébként a megjelent falubeliek közül összesen egy fő támogatta a köztársasági elnök díszpolgárrá tételét, a fő ellenérv az volt, hogy azok a maglócaiak, akik tényleg sokat tettek a faluért, még maguk sem részesültek ebben a kitüntetésben.

Szülei volt szomszédai az egész családra, a cipész Áder András bácsira és feleségére, Mariska nénire sok szeretettel gondolnak vissza. A köztársasági elnök nagyszüleinek sírja egyébként a templomkertben található, ottjártunkkor cserepes kövirózsa és két csokor művirág állt az egyébként igényesen kifaragott emlékművön. Régi házuk új tulajdonosa is kuriózum egyébként: egyike azon kevés helyieknek, akiknek fiatalkorú gyerekük van, ennek ellenére végül sem ő, sem Áder nem lett a falu reklámarca.

„Ez falu ám, itt dolgozni is kell”

A megkérdezett maglócaiak mind helyi jelöltet látnának szívesen a falu élén. „Budapesti itt nem tud labdába rúgni” – meséli például egy épp traktorját szerelő fiatalember. „Ez falu ám, itt dolgozni is kell” – teszi hozzá az édesapja. „Járt itt a pesti fiatalember, olvastuk róla, hogy valamilyen lovagrend tagja. Hát kérdem én, milyen lovagrend ez, lovagolni tudnak-e? Láttuk a tévében, amikor [budapesti emberek] szétverték a sportpályát meg a tévészékházat, hát munka az? Vagy ez a lovagrend? Egy darab vasat nem tudnának megütni. Nekünk is bedobta a leveleit, de nincs nekem időm ilyesmit olvasni, nem tudom, mi volt benne.”

Beszélgetőtársunk a nagypolitikából is kiábrándult: „Eredetileg szerettem a Gyurcsányt, de már ő sem szimpatikus. Az Orbán nagyon megnyakasodott, még a Torgyánt szerettem, ő mondta mindig, hogy mondjon le, az volt a szavajárása. Meg volt a Stadler, meg a Budaházy, na az hogy miért rombolt mindig, nem értem.”

„Nem idevalósinak nem adjuk” – mondják mások is. Egyesek olyan értesüléseket is felvetettek, hogy a nem idevalósi Scheer jobbikos kötődésű, amit sokan nem néznek jó szemmel a faluban, ahol romák és nem romák, osztrákok, hollandok és nem osztrákok, nem hollandok békésen élnek egymás mellett. Megtudjuk ugyanis, hogy sok nyugdíjas nyugat-európai vásárolt a faluban házat, többet szépen fel is újítottak. Vannak, akik csak nyáron jönnek ide („Csak a temető, ahol magyar a felirat, / A sok külföldi hobbiból tölti itt a nyarat” – zakatolnak bennünk Erdős Anna sorai), de van, aki az egész évet itt tölti. Scheer egyébként kérdésünkre elmondta: mozgalmuk semmilyen szálon nem kötődik a Jobbikhoz.

Központban a dr. Kövér Fidél könyvtár

A szavazás abban a multifunkcionálus központi épületben zajlik, amely otthont ad a Dr. Kövér Fidél könyvtárnak, a kultúrháznak, a heti egyszer üzemelő orvosi rendelőnek és az időközi választásnak is. A választási bizottság tagjai mind idős helybeliek: szomorúan mesélik, hogy a falu lassan kihal, még ha néhányan be is települnek. Áder János édesapját egyébként mindannyian jól ismerték, és ők is csupa jót mesélnek az egész családról, akik egyébként négy házra laktak a kultúrháztól. „Együtt huncutkodtuk a régi szép időkben, de az már régen volt. Lassan kihalnak az őslakos maglócaiak” – meséli egy bizottsági tag, aki egykorú Áder édesapjával.

Megérkezésünkkor a 86-ból már 36 maglócai szavazott, egy idős nénit hazaküldenek a személyiéért, neki el is megy a kedve az egésztől. „Az a nagy probléma” – meséli közben egy másik idős maglócai, „hogy mindenki nagyon öreg. Minket már annyira nem érdekel a politika, öregek vagyunk, fáj már mindenünk. A mi időnk lassan lejár” – meséli, de amikor az unokáiról mesél, felcsillan a szeme. Ugyan Csornán laknak az unokái, mégis gyakran meglátogatják, bár mivel Maglócán nincs is munkalehetőség, ideköltözniük nem lenne értelme. („Elhagyott faluban alig százan élnek, / Dacolnak, bizonyítanak a létnek, / Elhalt,elcsitult a tündérvilág népe, / Se csikós, se pásztor, se kiskondás nem jár már erre!” – énekelte meg a problémát Erdős.)

Vízipipa, Trianon-felvonulás és végeredmény

Indulni készülünk: a faluban, ahol már 43-an leszavaztak, a helybeliek jelentős részével sikerült legalább néhány szót váltanunk, eközben meggyőződtünk róla, hogy kedvesek, nyitottak és vendégszeretők, bár nem teljesen értik, miért jut nekik tizenöt perc hírnév most hirtelen. Az eredményeket mégis Scheer Ádámmal és lovagjaival várjuk az Astorián, akik az egyszerű nép közé elvegyülve, civil öltözékben sörözve és vízipipázva követik az eseményeket a Café Cairóban.

Fiatalok, ambiciózusak, bevallottan mélyen nemzeti érzésűek (épp a Trianon-felvonulásra készülnek), Ádám, a nagymester igazi vezéregyéniség: a kérdésekre jobbára ő válaszol, míg a többiek helyeselve isszák szavait. Őszintén hiszik, hogy a városból jövő fiatal telepesek nyújtanak majd megoldást az elnéptelenedő falvak problémáira, és kérdésünkre elmondják: nem terveznek árpádsávos zászlókkal felvonulni. Szavaiból kivehető ugyanakkor, hogy az érpataki modellel erősen szimpatizálnak.

De rossz hírt kell közölnünk velük. A véglegesnek tűnő eredmény szerint 46 szavazóból 38-an támogatták Farkas Miklósnét, hárman-hárman Seres Zoltánt és Gaál Ernőt, Scheer Ádám pedig, aki egyedüli külsősként nem szavazhatott saját magára, ezúttal két szavazatot kapott. „Túlélem” – nyugtat meg, „és lesz folytatás. Lesz olyan közösség, ami nyitott a mi szolgálatunkra.” Máris kezdenek utánajárni, vajon jövőre indulhatnak-e Maglócán.

Mi pedig reméljük, a megválasztott polgármester minden tőle telhetőt megtesz a faluért. Avagy a költő szavaival: „Maglóca,várom / Felragyogjon napsugarad.”