Vadászat miatt lezárják Szombathelyen a Jáki úti temetőt május 17-24-én és június 3-9-én este tíz és hajnali öt óra között, és a környező utcákban közlekedőktől is fokozott figyelmet kérnek – írja a Hunting Press vadászati online magazin. A vadászatot – hivatalosan vadgyérítést – a megyei temetkezési vállalat kezdeményezte, miután elszaporodtak és elszemtelenedtek a temetőben az állatok.
„A temetőt látogató hozzátartozók jelezték, hogy őzek teszik tönkre a sírokat, eddig idén már több mint tízet” – idézik a temetőcég illetékesét, Jancsóné Sárdi Katalint. Az állatok összetörik a dísztárgyakat és lelegelik a sírokon elhelyezett virágokat (a krizantémot nem szeretik, viszont a fehér szegfű a kedvencük). A vadak több helyen rozoga, hiányos kerítés miatt tudna bemenni temetőbe, a kerítést állítólag a mostani tulajdonosnak rendbe kellett volna hoznia, de ezt nem tette meg.
A temetőben ketten vadásznak majd, Iszak Rajmund Miklós, a vadásztársaság vadászmestere – aki egyben vadőr is – egy másik hivatásos vadásszal fogja gyéríteni az őzeket, írja a portál. A vadászmester elmondta, hogy bár a temetőt éjjel zárják le, lövöldözni nem akkor fognak. Minden héten az első este reflektorral felmérik, hány őz van a területen (körülbelül tízre számít a korábbi tapasztalatok alapján), másnap nem zaklatják a vadat, és a harmadik nap hajnalától vadásznak majd.
A lövéseket a hátsó sírok közül adják le az erdőből a körülbelül 100 méteres, lekaszált, jól belátható tisztásra kijövő őzekre – a bakokra és a tavaly született gidákra (ez utóbbiak elejtésére az egyesület az egész vadászterületen kapott engedélyt). Vemhes és gidáját vezető sutát nem fognak lelőni, azokat őszre, a rendes vadászidényre hagyják, „akkor már 100 százalékos állományapasztást terveznek” – olvasható az őzbűnözés felszámolásának középtávú tervei a portálon.
A temető területe egyébként bő negyven hektár, és ennek egyharmada bokros, fás terület, így kerítés híján csak ideig-óráig lesz foganatja a gyérítésnek. Érdekesség: az őzeken lehet látni, hogy már a temető területén élnek, vagy csak betévedtek. A „helyiek” nem csattintják össze a körmüket, ha megugranak, nem feszítik szét a tükrüket, sőt nem is riasztanak, ha embert látnak.