Emil, Csanád
9 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Vona: Csernobili áldozat vagyok

2013.05.16. 12:15 Módosítva: 2013.05.16. 12:17
Vona Gábor május elsején, a Jobbik Nemzeti Majálisán mutatta be második, Fekete bárány, fehér holló című könyvét. Bár ez a második könyv, azért aki nem olvasta volna az elsőt, az sem lesz gondban: ismerni fogja a szereplőket és semmi nem marad megválaszolatlanul. Főleg, hogy a könyv 90%-ban 2011 és 2013 között már elhangzott, vagy írásban megjelent beszédek, interjúk gyűjteménye. Ugyan most sem született meg a magyar Harcom, a néhány oldal személyes részből azért kirajzolódik, hogy szegény Gábor egész életében rettegett vagy szenvedett valamitől: hol a maffiától, hol egy alkoholista kollégiumi szobatárstól, hol a csernobili katasztrófa hatásaitól, hol a torzonborz TGM-től, de még Gerő András is keresztbe tett neki.

A nemzeti radikalizmus Oshója

Vona rögtön a könyv első bekezdésében nagyon magasra teszi a mércét, amikor azt mondja, hogy az írás szent dolog, így aki csak szórakozásból teszi azt, az szentséget tör, azt megveri az Isten. Ez annak tudatában pláne nagyon bátor, hogy néhány sorral lejjebb bevallja, már általános iskolában is kitűnt rettenetes helyesírásával. De ugyanezt a szentségtörés-elméletet vonatkoztatja az olvasásra is, ami, ha lehet,még merészebb. Mert ha annak is lakolnia kell, aki unalomból vagy passzióból olvas, akkor itt bizony a fél ország a pokol tüzén fog elégni. (A „megélhetésből”, de leginkább az „önmutogatásból” olvasók leveleit pedig nagyon várjuk.)

Az önmagának állított magas mércét a bevezető utolsó soraiban közelíti meg leginkább: „Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány, bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok” − írja Vona, és hozzáteszi, „tudom, hogy ki vagyok, hogy igazam van”.

A Mein Kampf nem az igazi

A rövid bevezető után következő körülbelül kétszáz oldalnyi írásból, interjúból nem sok újdonság derül ki: Vonára Prohászka Ottokár volt nagy hatással, a magyar gazdaság válságban van, a devizahitelesek problémáiért a bankok a felelősek, Gyurcsány és Orbán egykutya és az SZDSZ örök. Megtudjuk még, hogy Vona Gyöngyösi „zsidólistázó″ Mártont a legjobb diplomatának tartja, egy „igazi úriembernek”, hogy a Mein Kampfot bár olvasta, de nem volt rá nagy hatással és hogy saját öltözködését „divatos trendinek” tartja, ami sok kritikát kapott már a nemzeti oldalról. „A sportos, a military és az elegáns stílus ötvöződik rajtam általában” − válaszol a kritikákra Vona.

A Jobbik elnöke azt a kérdést is felveti, mi lett volna, ha nem keveredik bele a politikába és történelemtanárként dolgozna. Ezen egyébként mindannyian elgondolkodhatunk, hogy hogyan reagálnánk, ha gyermekünk az iskolából megérkezve azt kérdezné: apa, tudtad, hogy a „renenszánsz és a felvilágosodás mögött olyan eszmetörténeti erők álltak, amelyek célja egyértelműen a felforgatás, a helyes és eredeti emberi létszemlélet szétrobbantása volt”?

És akkor a huszadik század történelméig még el sem jutottunk.

Csernobil, büdös TGM, elcsalt töriverseny

Vona magát a csernobili katasztrófa egyik áldozatának tartja, elmondása szerint éppen a baleset után jelentek meg fehér foltok a térdén, amivel évekig kórházba járt. Azért kis vigaszt nyújthatott neki, hogy sok állat vette körül, akiket nagyon szeretett. Ott volt például a híres szkinhed-vezérről, Sneider Tamásról elnevezett keverék kutyája, Roy, vagy a disznó, akinek a bibliai Ábel nevet adta. Vona szerint akkor még más világ volt, adhatott zsidó nevet egy disznónak. Mint írja: „ezért ma már a Colosseum fényeit is lekapcsolnák”.

De a médiában látottak is nyugtalanították a gyermek Vonát. Először Ceaușescu feleségének véres holttestétől érezte magát kellemetlenül, majd jött a taxisblokád. Ez sokkal meghatározóbb lehetett, mert gyermekként a tévében látott két kócos nyilatkozó egyikéről kiderült később, hogy az bizony Tamás Gáspár Miklós volt. „Két torzonborz, szőrös, szakállas, ápolatlan alakot mutattak; biztosra vettem, hogy büdösek is, de még ennél is taszítóbb volt az a harsány és gőgös stílus, ahogy vitatkoztak Budapest valamelyik terén másokkal” − írja.

kep
Fotó: Dzsidzsi / Tumblr

TGM rémképétől később sem tudott szabadulni. A „Ki miben tudós?″ 1996-os vetélkedőjének elődöntőjében aljas módon elcsalták Vona továbbjutását. A négyfős csoportjukból ketten folytathatták a játékot. Persze a mezőtúri Papp Istvántól ő sem vette volna el a továbbjutást, egy „flegma, nagyképű fővárosi fiútól” viszont már annál inkább. A flegma srác ráadásul abból a gimnáziumból jött, amelyik gimnázium a verseny fővédnöke is volt. De hagyjuk is a nagyképű fővárosi fiút − aki Vonában rögtön a taxisblokád torzomborzait idézte −, elég, ha megnézzük ki volt a zsűri egyik tagja: „Gerő András, aki szintén igencsak félelmetesnek tűnt”.

De rettegnie kellett a maffiától is, amikor a Piarista Rendnek visszaadott, korábban Fonográf Klubként működő sportlétesítményben kellett telepet vezetnie. Itt telefonon és személyesen is megfenyegették, miután a korábban ott működő teniszklub tagságát kellett „átfésülnie”, mivel „a rend hangsúlyosan keresztény szellemiségű helyet akart” − írja Vona, aki kénytelen volt több klubtagnak is írni, hogy keressenek másik helyet, ha teniszezni akarnak. Szívfájdalom, hogy az átfésülést nem fejti ki jobban, pedig érdekes lehet, hogy a fiatal Vona mi alapján dönti el, hogy ki a jó keresztény és ki a gengszter.

Apokalipszis

A könyv végén még esik néhány szó a zombis filmek metafizikájáról is. Vona bevallja, nagy rajongója a zombis filmeknek és rögtön adja is magát a párhuzam: a zombik a modern kori fogyasztói társadalom tagjai, az apokalipszis pedig maga a globális kapitalizmus. És ahogy az ilyen filmekben a szereplőknek, úgy nekünk ebben a való világban is fel kell tennünk a kérdést: „Idomuljunk ehhez a szellemtelen és lelketlen világhoz, hogy túléljük... vagy vállaljuk az embernek maradás kockázatát?” − mereng Vona.

A könyv bevezetőjéből kiindulva: ha meg nem is veri az Isten ezért a könyvért Vonát, azért egy kis kokit elképzelhető, hogy kap, amiért néhány oldal gyerekkori sztorival kiegészítve új könyvként adott ki egy- és kétéves felszólalásokat, máshol már megjelent jegyzeteket, interjúkat. Ez persze a Jobbik hardcore rajongóit egy cseppet sem zavarta: a Jobbik majálisáról közvetítő kollégánk szerint hosszú sorokban álltak a fiatalok, hogy frissen beszerzett olvasmányukat dedikáltassák a szerzővel.