Dániel, Daniella
16 °C
30 °C

Erkölcstan: túl jón és rosszon

2013.06.06. 20:07
Gyanúsan jól képzett tanár, gyanúsan jól viselkedő diákok, és erkölcsi kérdéseken dilemmázó újságírók. A szeptemberben kezdődő kötelező erkölcstan bemutató óráján jártunk.

Szeptember elsejétől minden általános iskolában kötelező lesz heti egy órában vagy az erkölcstan, vagy a hitoktatással színezett erkölcstan oktatása. A szülők némileg meglepő választása alapján a világi erkölcstanon a gyerekek 48, vallásosabb jellegű órán pedig az 52 százalékuk fog részt venni.

Az új tantárgy bevezetésével kapcsolatban elég sok a kérdőjel, a kételyek nem is elsősorban a tananyaggal, hanem a gyakorlati megvalósulással kapcsolatosak. Éppen ezért kapva kaptunk az alkalmon, amikor észrevettük, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet bemutató órát tart egy zuglói iskolában.

Még szerencse, hogy nem embertan

Amint elfoglaltuk a helyünket az iskolapadban, rögtön észrevettük, hogy nem most fogunk beleszagolni a magyar oktatás krétaszagú valóságába. Velünk szemben ugyanis nem egy egész osztály, hanem csak hét kiselsős ült, akik olyan fegyelmezetten tűrték az arcukba tolt objektíveket, mintha a Trónok harca gyerekszereplőiként tartanának sajtótájékoztatót. És amikor megszólaltak, akkor is nagyon cukik voltak és nagyon okosak.

A technikai feltételek is igen kiválóak voltak, itt nem a szertárban porosodnak a még Magyar Bálint által osztogatott digitális táblák, az órát tartó Hajduné Tölgyesi Lívia sem hatvan órás képzésben tanulta az etikát, hanem évek óta hivatásszerűen foglalkozik a tanítás elméleti és gyakorlati oldalával, sőt, még gyerektörténeteken keresztül is igyekszik megjeleníteni az erkölcsi dilemmákat.

Először gyors bevezetőt kaptunk arról, mi is az erkölcstan. Már itt, az elnevezésnél szükség volt egy kis magyarázkodásra, hiszen a tantárgy nyomokban lélektant, ökológiát, társadalomismeretet és vallásismeretet is tartalmaz. Ennek ellenére Hajduné szerint az erkölcstan még mindig jobban hangzik, mint a korábban a döntéshozók által hosszasan ízlelgetett „embertan”. És tényleg.

A szív színe vörös

A tantárgy maga a klasszikus filozófia ember- és társadalomképét veszi alapul, ami részben jó, részben viszont már túlhaladott. Mert az igaz, hogy nagyon jól mutatnak a szakállas görög bácsik az osztályterem falán, alattuk olyan tételekkel minthogy „Ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani.”, de azért Platón vagy Arisztotelész alapvető erkölcsi tanításai a XXI. században már csak igen korlátozottan alkalmazhatók – néha még általános iskolás szinten is.

Egyedül a gyerekek felé sugárzott ember- és társadalomkép miatt éreztük azokat az „ideológiai felhangokat”, melyektől félteni szokás a tantárgyat. Egy kicsit talán túlhangsúlyozták a feltételezett „egészséges” lelki-emberi-társadalmi egységet, az erkölcstan első osztályos kulcskompetenciájaként is szerepel a férfi és női szerepek felismerése és megkülönböztetése, amit a tanórán nagyon meghaladott módon interpretált Hajduné, sőt, még olyan szerencsétlen példák is elhangzottak, minthogy az a nő, aki arról panaszkodik, hogy úgy bánnak vele, mint egy kutyával, annak az is az oka, hogy az önképe is sérült.

De Hajduné szerint nem is a tartalmi része a legfontosabb az erkölcstannak, hanem a Szókratész által is gyakorolt „bábaszerep”, azaz a gyerekek vitakultúrájának, kreativitásának és kérdezőkészségének fejlesztése, valamint az, hogy a tanár kihozza a diákokban rejlő „elképesztő absztrakciós készséget”. És ez a bábaszerep valóban elég jónak tűnik, legalább is a demonstráció gyakorlati része prímán sikerült.

A tanár egy rövid történetet olvasott fel, amiben volt egy banya, de ez a banya nem volt annyira gonosz, mondjuk jó sem. Az ő ellentmondásos szerepét kellett a Jót jelentő arany, a Gonoszt szimbolizáló fekete, vagy az is-is minőséget kifejező piros szívvel jelezni. Mi alapvetően elhisszük Vekerdy Tamásnak azt, hogy „a kisiskolásnak az igazi erkölcstan a mese, amiben szó van jóról, rosszról, életről, halálról, diadalról” és „csak a kamaszkor végefelé lehet rendes filozófiai alapon álló etikai problémákról beszélni”, de nagyon úgy tűnt, ezek a gyerekek valóban értették a jó és a rossz árnyalatait is. Eleinte csak az aranyat vagy a feketét választották, de utána hamar belátták, hogy a boszorkány szíve valójában vörös.

Hajduné – ahogy azt már az ismertető résznél is tette – állandóan kérdezte, faggatta a gyerekeket, sőt, még az újságírókat is. Ez utóbbiaknál érződött: az erkölcsi fogalmak és dilemmák többsége a felnőttkorban is ugyanolyan nyugtalanító, mint gyerekként, legfeljebb mi már több filozófiai sablont vagyunk képesek elpuffogtatni.

Hogyan tanul erkölcstant Maugli?

Az óra meggyőző volt. Túlságosan is meggyőző. Mert közben nem tudtunk nem arra gondolni, hogy itt most a módszer kiválóságát egy elhivatott, felkészült tanár, és értelmes, aranyos diákok kiválasztott kiscsoportja mutatja be a mosolygó-kacarászó újságíróknak. De mi a helyzet, ha 32 gyereket kell bevonni a beszélgetésbe, ha az óra mondjuk Tiszabőn van, ha a diák egy Maugli, és ha a tanár kényszerből ment a gyorstalpaló erkölcstanári tanfolyamra?

Az erkölcstan jelesre vizsgázott a laborban, de egyáltalán nem adott választ a kínzó kérdéseinkre. Abban nagyon együtt tudunk érteni Hajduné Tölgyesi Líviával, hogy egyáltalán nem árt, ha „végre minden héten van egy beszélgetős óra” az iskolában. De akkor mit fognak csinálni az osztályfőnökin?