Ennél rosszabbkor nem jöhetett volna az árvíz

2013.06.07. 02:10

Egy szakasz katona masíroz át a színen, miközben egy világító rúddal mutogató rendőr egy tolató úthengert irányt a gát felé. A bal oldalon a köztévé műholdas kocsija éppen élőben jelentkezik, a jobb oldalon pedig félszáz tűzoltónak osztanak szendvicseket a helyi lányok. A nehézgépjárművek, katonai furgonok és tűzoltóautók közt vízügyes szakemberek sietnek valahonnan valahova, mindenki vadul telefonál és nyomogatja a cb-rádiót, valahol, messze a háttérben pedig több száz önkéntes élőláncban adogatja a homokzsákokat.

Amikor pedig visszatér a helikopter, már tényleg minden olyan, mintha egy rendező komponálta volna meg az eseményeket: mintha ez lenne az Árvíz című akciófilm kezdő jelenete. Az sem lenne meglepő, ha a helikopterből maga Bruce Willis ereszkedne alá drótkötélen, hogy véres, mocskos atlétában körülnézzen, és arcélét a naplementébe fordítva azt mondja: Itt víz nem tör át.

De a helikopter csak újabb adag homokzsákért jött, leszállás nélkül fordul is vissza a gát felé: Győrújfalu határában ugyanis megcsúszott a gát, a katonák péntek délután óta a támasztékok megerősítésén dolgoznak, és a felbuggyanó buzgárokat próbálják körülkeríteni.

A zöld búza közt négy kétéltű katonai szállítójármű vesztegel, mintha csak arra várnának, hogy felálljon a stáb, és a háborús jelenet felvétele előtt a rendező üvöltsön, hogy csapó. Pedig csak elakadtak a gát tövében, az egyre dagadó sárban. Egymást próbálják kihúzni, de minden próbálkozásuk olyan kínos, mintha négy, hulla fáradt veterán iszapbirkózna csak kedvetlenül.

A katonai járművek helyett élőlánc szállítja a homokzsákokat a gátra, az eleje önkéntesekből áll, a közepén tűzoltók adogatnak, a végén pedig ott vannak a katonák Hódmezővásárhelyről, vagy éppen Pápáról. A megroggyant gátszakaszon egész szakasznyi katona irányít pár tűzoltót: egyszerűen nem fér annyi ember a buzgárokhoz, ahány segíteni szeretne. Állítólag éjjel újabb négyszáz katona érkezik a gátra, akkor már minden egyes homokzsákra külön ember jut majd.

A házat összepakoltuk, éjjel gátat építünk

Itt Győrújfalun minden sokkal szervezettebbnek tűnik, mint 2010-ben Felsőzsolcán, és nem csak azért, mert annyi itt a munkagép, hogy nemhogy gátat, de akár kétszer háromsávos autópályát is építhetnének a falu határában. Ahogy besötétedik, rögtön fellobbannak a fáklyák a gáton, de a romantikus grillpartit idéző hangulatot nemsokára hazavágja, hogy bepöccintik a generátorokat és lámpákat is telepítenek a homokzsákok tövébe. Amíg három éve a Tisza partján a katonák végkimerülésig adogatták a zsákokat, itt tizenkét órás váltásokban érkeznek a friss alakulatok, és úgy tűnik, hogy az a legnagyobb gond, hogy nem mindenkinek jut lapátolni, adogatni, vagy éppen pakolni való.

Persze van mit kompenzálni: az árvízi védművek felújításának első lépéseként ugyanis pont az árvíz előtti hetekben bontották el a töltés egy részét, így egy félig már ellapátolt gátat kell most gyorsan újból felhúzni.

Győrújfalu most az árvízi védekezés presztízsberuházása: úgy tűnik, hogy a napi tizennyolc órát homokzsákoló helyi önkéntesek mellett itt van minden erőszakszervezet, katasztrófavédelmi egység, és egyébként is minden olyan egység, szolgálat és szervezet, amely egyenruhát hord és az államot képviseli. Az sem lenne meglepő, ha a gát végén két szakasznyi postás adogatná a homokzsákokat egy hadosztály kalauznak.

“Azért jöttünk, mert állítólag itt a legnagyobb a baj, és otthon már nincs mit segítenünk. Ott már felhúztuk a gátat” - nevet egy dunaszentpáli férfi, aki azért biztos, ami biztos hozzáteszi: a házában azért minden értéket felpakoltak amilyen magasra csak lehet. Hátha mégis jön az ár.

“Itt volt nem is olyan régen még az Orbán Viktor is” - mondja csak úgy mellékesen a mellette homokzsákot pakoló idősebb önkéntes

“Pont itt?” - kérdez vissza nevetve a dunaszentpáli férfi, és maguk elé mutat.

“Dehogy. Kicsit arrébb. Ez itt a mi helyünk a gáton” - vágja rá a másik és megpacskolja  a félig teli homokzsákot.