Oszkár
20 °C
29 °C

Nem jött be a trükk Nagymaroson

2013.06.08. 08:00
Az eddigi árvízvédelmi stratégián változtatva minden házat igyekeztek megmenteni Nagymaroson. Ha már készen lenne a mobilgát, akkor sikerülhetett volna a terv, így azonban rengeteg idő és energia ment el, hogy végül nagyjából ugyanott húzzák fel a homokzsákos védfalakat, ahol 2006-ban és 2002-ben is. Evakuálást is elrendeltek, ám a helyiek többsége erről hallani sem akart.

„Ha átszakad a gát, akkor futás” – adta ki az utasítást a tűzoltótiszt az önkénteseknek, mielőtt a tűzoltógárdához csatlakozhattak volna a Magyar utcában, hogy a homokzsákok mögött tartsák az óráról órára növekvő Duna vizét. A munka folyamatosan zajlott, jó ütemben érkeztek az újabb és újabb homokzsákos teherautók, a pihenőket a település lakói és a karitatív szervezetek folyamatosan ellátták teával, kávéval, süteménnyel, szendvicsekkel, mindenütt jó volt a hangulat és nem volt hiány emberben sem. Tűzoltók, katonák, rendőrök, rendőrtanulók, helyiek egyaránt kivették a részüket a rohamtempóban haladó falépítésből, a település több pontján.

Radikális mozgalmár parancsot teljesít

„Azt az utasítást kaptam, hogy reggel nyolcig legyek a gátakon” – mondta katonásan egy 17 éves srác, mozgalmi polójára bökve. A bakancsos zubbonyos fiatalember Párkányból jött át, hogy segítsen az anyaországi nemzettestvéreken. „Mi nem hiszünk a demokráciában, mindenről a vezetőség dönt” – vázolta fel a működési elvet az egyébként rendkívül segítőkész mozgalmár, aztán elismerte, tulajdonképpen magától is szívesen jött, így az ukáz csak másodlagos. „De akkor is kint lennék, ha nem akarnék. A parancs, az parancs.”

Anyázva a buzgárok ellen

„Református lelkészként azt mondom, anyázni kell, hogy a homokzsákok utánpótlása időben érkezzen, hogy minden a helyére kerüljön” – buzdította kiérkező negyven rendőrt a szivattyúk háttérzajában a szűk udvaron Gere Gábor József, majd elmagyarázta, mi a legnagyobb ellensége a gátnak. A buzgár. Minden erővel meg kell akadályozni, hogy az alulról felzubogó sáros víz elmossa a nagy munkával felépített védművet. Végül azonban a Tiszáninneni Református Egyházkerület önkénteseinek és gépeinek munkáját koordináló lelkész magasszintű kapcsolatai sem segítettek. Néhány óra megfeszített munka és sokezer homokzsák beépítése után be kellett látni, hogy ezen a vonalon a Duna jobban teljesít. Ha a tetőzés a péntek esti szinten lett volna, talán még érdemes lett volna küzdeni, ám mivel még hétfő hajnalig tarthat az emelkedés a terepet fel kellett adni.

Egy tégla elárulta a védelmet

Már csak azért is, mert eközben a kétszáz méterrel lejjebbi partmenti védvonalak is vereséget szenvedtek: a Váci út egyik házánál beomlott egy téglakerítés, amelyen keresztül már szabadon áramlott be a víz az addig védett házakhoz, elmosva a hollóházi önkéntes túzoltók néhány felállított reflektorát is. Rohamtempóban újabb védfalakat kellett húzni, ezúttal már az útközepén, feladva a partfelőli porták szárazon tartásának reményét. „Máskor is itt építettünk védelmet, talán jobb lett volna most is ezzel kezdeni” – mondta egy idős férfi. „2006-ban is itt ladikoztunk, nem volt gáz” – vonta meg a vállát egy fiatalasszony, miközben a túloldalon lévő ház elbarikádozásához látott.

Zsalufázott mobilgát

A közelben az épülő mobilgát félkész szerkezetéből is igyekeztek védvonalat varázsolni. Zsalufával magasították meg a betontöbökből és vasrudakból álló vázat, mivel a biztonságot ígérő rendszer csak jövő augusztusban készül el teljesen. „Ez most tíz centivel alacsonyabb, mint a várható tetőzés” – világított zseblámpájával a falra egy tűzoltó, pesszimistán méricskélve a betonon teljes szélességében folyamatosan szivárgó vizet. A védvonalat a csónakház zárta le, amely már jócskán megtelhetett vízzel, mert a falból derékmagasságban több ponton ömlött ki a Duna vize az udvarra. A tűzoltók szerint azonban nem kell tartani attól, hogy beomlana a vízbe került épületek valamelyike.

„Ezek a házak látták már a Dunát. 2010-ben 2006-ban is, 2002-ben, és persze a nagy 1965-ös árvíz idején is. A lakószint magasan van, a legfeljebb a pincét árasztja el a víz” – mondta a zsákokon átmászva az egyik ház tulajdonosa, majd rutinosan egyensúlyozva a vízre tett pallón elsétált a kapuig.

Menni vagy nem menni

Éjfél előtt kitelepítést rendelt el a Katasztrófavédelem a Váci út Duna felőli részén. Akiknek a lakrésze víz alá került, magától is elment, aki viszont bízott a házában, maradni akart. Néhol felháborodott lakók vitatkoztak az értesítést hozó katasztrófavédelmissel, másutt csöndben győzködték a kitelepítés kötelező jellegének feleslegességéről. Bár a polgármesteri hivatal szerint mindenki eleget tett a kitelepítés utasításainak, a valóságban a katasztrófavédelmisek józan belátással szemet hunytak a házaikban bízók konoksága felett. (Eközben a rendőrség megkezdte az intenzív járőrözést, az üres házak körül, a fosztogatók távoltartására.)„A lakrészhez még másfél méter kellene, a pincét meg máskor is öntötte már el az ár” – mondta meggyőződéssel egy lakó, majd aggódva kémlelte a sötétben az udvar végén lévő védműve környékéről érkező vízrobaj forrását.

„Korábban sosem volt szó kitelepítésről. A katasztrófavédelmisek munkájának elismerése mellett azt hiszem, ez túlzó fontoskodás” – összegzett egy másik helybéli, aki azonban Nagymaros szárazabb részéről jött. „Máskor is történt hasonló, még akkor is, így van ha most 741 centiméteres rekordmagasságot várunk hétfő hajnalra. Ha kész lesz a mobilgát ez a magasság sem lesz gond. Ahogy az áradások egyre gyakoribb jelentkezését elnézem, ezt már jövőre le is tesztelhetjük magunkon.”