no

Ellopták a személyijét, kafkai ügybe sodródott

2013.06.18. 07:33
Mi a teendője annak, akinek visszaélnek az ellopott személyijével, mondjuk a BKV-n? Jóhiszeműen feljelentést tehet a rendőrségen, és várhatja ügye szakszerű elbírálását. De semmi garancia nincs rá, hogy nem maga válik gyanúsítottá, előbb csalás, majd a hatóságok félrevezetése miatt. Bakonyi Zsuzsával éppen ez történt: két éve vergődik az eljárások útvesztőjében, tucatnyi panaszlevelet megírt, elfáradt. Nem tudja, hol tart az ügye, és azt sem, mikor zárulhat le.

„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták” – írja Franz Kafka A per című regényének első mondatában. Bakonyi Zsuzsa esete csak egyben különbözik K.-étól: őt nem keresték a hatóságok, maga rohant bele a hálójukba.

Bakonyinak 2007 végén lopták el a személyi igazolványát, amit annak rendje szerint be is jelentett a lopás helyszínéhez legközelebb eső Budapest VIII. kerületi rendőrkapitányságon. 2008 januárjára már el is készült az új okmány, a régi pedig 2008 decemberében lejárt – ez idő alatt szerencsére senki nem próbált visszaélni a még érvényes személyivel.

Zsuzsa már el is felejtette volna ezt az évekkel korábban lezárult történetet, ha 2011 elején nem érkezik hozzá három pótdíjfizetési felszólítás a BKV-tól. Meglepődött, hiszen az elvesztett személyije ekkor már több mint két éve lejárt, nem értette, miért fogadhatták el az ellenőrök a pótdíjcsekkek kitöltésénél, az érvényességi idő ellenőrzése nélkül.

Erre a felvetésre a BKK a következő választ adta:

A személyi igazolvány lejárata az utas személyes adataiban változást nem eredményez, az adott személy beazonosítására a lejárt személyi igazolvány is alkalmas, tekintettel arra, hogy az alapadatai, azaz a neve, születési helye, ideje és az anyja neve nem változhat. Jegyellenőreink minden esetben összevetik az adatfelvétel alapját képező okmányon szereplő arcképet a pótdíjazás alá vont személy kinézetével, és ha megállapítják, hogy a fényképen látható egyén nem azonos az igazolvány használójával, személyes adatokkal történő visszaélés gyanúja miatt rendőri közreműködést kérnek.

Vagyis, ha akkora pechünk van, hogy olyasvalakihez kerül az elhagyott személyink, aki még hasonlít is ránk, akkor semmi akadálya, hogy BKV-s pótdíjcsekkeket állíttasson ki a nevünkre, hiába jár le közben a papír. Miután Zsuzsa felismerte, hogy vele is ez történhetett, 2011. április 15-én adategyeztetést kezdeményezett a BKV-nál.

Nem az ő aláírása

A BKV akkoriban Terbe Ernő igazságügyi írásszakértőt kérte fel a hasonló esetek véleményezésére, hogy ne indítsanak feleslegesen pert olyan pótdíjtartozást felhalmozó utasok ellen, akiknek feltehetőleg visszaéltek az okmányaival.

Terbe Ernő 2011. májusi nyilatkozatában megállapította, hogy a pótdíjazási dokumentumokon szereplő aláírások nem egyeznek Bakonyi Zsuzsa aláírásával. Ezzel a BKV a maga részéről lezárta az ügyet, azonban Zsuzsának azt javasolták, tegyen feljelentést a rendőrségen a lopott személyijével történt visszaélések ügyében, majd jöjjön vissza a nyomozást lezáró határozattal a kezében. Zsuzsa április 18-án besétált a zuglói rendőrkapitányságra, és feljelentést tett.

Egy hónappal ezelőtt bizonyítási indítványt tettem az ügyemben, s most várom, hogy elintézzék.

– Úgy látszik, ön sokat fáradozik ezzel – mondta K.

– Igen – mondta a férfi –, hiszen az én ügyem.

– Nem mindenki gondolkozik úgy, mint ön – mondta K. – Én például szintén vádlott vagyok, de a lelkem üdvösségére mondom, nem szerkesztettem bizonyítási indítványt, s meg sem próbálkozom ilyesfélével. Ön szükségesnek tartja ezt?

Ügyesen másol

Ezután Bakonyi Zsuzsát június 7-én behívták tanúkihallgatásra, és a kihallgatást végző rendőrtiszt is írásmintát vett tőle. Ennek célja – mint ahogy a BKV hasonló vizsgálatának is – az volt, hogy kizárják: Zsuzsa a saját okmányával él vissza, és hamisítja alá saját aláírását annak reményében, hogy lejárt személyije miatt úgysem tudják majd behajtani rajta a követeléseket.

Az írásszakértői vizsgálat elvégzésére kirendelt szakértő állásfoglalásában jelezte, hogy a mintafelvétel során a rendőr módszertani hibákat követett el, ezért további írásminták beszerzésére van szükség: fél oldal diktált szövegre, valamint a saját nevének 25-30 alkalommal való leírására. Az írásminta felvételt később megismételték, de ekkor sem tartották be a szakértő által lefektetett előírásokat: Zsuzsával a csekkeken szereplő hamis aláírás másolatait készíttették el, ami ellentmond az írászakértők által követett szakmai protokollnak, a tollbamondás pedig elmaradt.

Zsuzsa az eljárás ellen panaszt tett, amelyben többek között Dr. Bócz Endre Kriminalisztika c. szakkönyvének következő passzusára hivatkozott:

A kérdéses kézírást vagy aláírást másoltatni tilos, mivel az így készült mintákról csak az állapítható meg, hogy a készítő képes-e és ha igen, milyen fokban grafikai képeket másolni.

Ennek ellenére a másodszorra kirendelt igazságügyi írásszakértő ebből a mintából kiindulva készítette el azt a szakvéleményt, amely alapján Zsuzsát 2012 novemberében csalással gyanúsították meg. A véleményt valójában egy gyakornok írta, ugyanakkor mivel igazságügyi írásszakértő ellenjegyezte, ezért hivatalos szakvéleménynek számít.

Szakszerűtlen és jogsértő

Az ügyben megkerestük Terbe Ernőt, a korábbi BKV-s írásszakértői nyilatkozat készítőjét, aki elmondta, hogy a hamis aláírások másoltatása valóban „szakszerűtlen és jogsértő”, azonban azt is megtudtuk, hogy a rendőrség a nyomozás során nem lett volna köteles az ő korábbi véleményét figyelembe venni (ahogy nem is tette).

Egyrészt azért, mert a rendőrség saját hatáskörben, jellemzően a szervezetén belül (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézet) rendel ki írásszakértőt, másrészt pedig az általa a BKV-nak készített vélemény csak nyilatkozat volt, nem pedig hivatalos szakvélemény, aminek szigorúbb módszertani követelményei vannak.

Nem okozott vagyoni kárt

Zsuzsa számos panaszlevelének – habár az írásminta-felvételt nem ismételték meg, és új szakértőt sem rendeltek ki – látszólag meglett az eredménye. A kerületi ügyészség idén január 24-én ejtette a gyanúsítást, a rendőrség pedig március 29-én lezárta a nyomozást.

Mindezt azonban némileg meglepő indoklással tették: egyik határozat sem mondta ki, hogy Zsuzsa nem hamisította a saját aláírását. Csak azt, hogy ezzel a BKV-nak nem okozott vagyoni kárt, mivel a BKV vagyonában „értékcsökkenés nem következett be, hiszen a be nem fizetett pótdíj büntetőjogi értelemben legfeljebb elmaradt vagyoni előnynek tekinthető” – áll az indoklásban.

K.-t telefonon értesítették, hogy a következő vasárnap egy kis vizsgálatot tartanak ügyében. Felhívták rá a figyelmét, hogy ezek a vizsgálatok rendszeresek lesznek, s ha talán nem is minden héten, de elég sűrűn követik majd egymást. Egyrészt közérdek, hogy a pert gyorsan befejezzék, másrészt a vizsgálatoknak minden szempontból alaposnak kell lenniük, de mivel nagy erőfeszítést kívánnak, sohasem tarthatnak túl sokáig.

Zsuzsa joggal hihette, hogy a gyanúsítás hatályon kívül helyezésével és a nyomozás megszüntetésével ügye lezárult, de tévedett. Április 22-én újabb idézést kapott, ezúttal a Budapesti Nyomozó Ügyészségtől. Május 15-én bement a kihallgatásra, ahol kiderült: ezúttal hatóság félrevezetésével gyanúsítják.

A gyanúsítás ellen több panaszt is benyújtott, de ezeket a Fővárosi Főügyészség elutasította. Zsuzsát bűnügyi nyilvántartásba vették. Ügye a kihallgatás óta átkerült egy másik ügyészhez, aki azonban nem volt hajlandó fogadni őt. Az ügy folytatásáról nem kapott pontos tájékoztatást, ezért jelenleg várakozó állásban van.

Sosem lesz vége?

Bakonyi Zsuzsa leginkább azt sérelmezi, hogy ügyével kapcsolatban nem látja, mikor és hogyan érvényesült az ártatlanság vélelme. A rendőrség a gyanúsítás megfogalmazásakor nem vette figyelembe, hogy korábban bejelentette iratai eltűnését, ehelyett úgy fogalmaztak: „a pótdíjazást elkerülendő” tett feljelentést. Állítása szerint ő végig jóhiszeműen együttműködött a hatóságokkal, akik viszont az első pillanattól kezdve gyanúsítottként tekintettek rá, az érdemi nyomozást pedig próbálták megúszni.

Zsuzsa ügyének elhúzódása már eddig is számos munkaórát elvett tőle, most pedig fontolgatja, hogy ügyvédet fogadjon, ami miatt konkrét kiadásai is lesznek.

A Fővárosi Főügyészség tájékoztatása szerint Zsuzsa ügye jelenleg is folyamatban van, „annak határideje 2013. augusztus 09. napja, amely meghosszabbítható”. Hogy meddig és hányszor, arról nem kaptunk tájékoztatást.

Az ügyben a rendőrséget is megkerestük, ők azonban „az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény értelmében adatvédelmi okok miatt” nem mondhattak semmit. A lopott személyi igazolványokkal történő visszaélések esetében szokásos rendőrségi protokollal kapcsolatban továbbra is várjuk a válaszukat.

– Mit akarsz még most is megtudni? – kérdezte a kapuőr. – Telhetetlen vagy.

– Mindenki a Törvényre törekszik – mondta a férfi –, mi az oka, hogy e sok-sok év alatt senki sem kért rajtam kívül bebocsáttatást?

Az őr látta, hogy a férfi már a végét járja, s hogy elhaló hallását még elérje a szó, üvöltve mondta:

– Itt nem mehetett be senki más, mert ezt a bejáratot csak neked szánták. Most megyek és becsukom.