Emma
5 °C
10 °C

Horn Gyula legjobb mondatai

2013.06.19. 18:08
Előzmény (1)
Cölöpök, valamint Azok a kilencvenes évek… címmel Horn Gyulának két memoár-jellegű könyve is megjelent. Jóllehet, irodalmi Nobel-díjat nem kapott értük, mint Churchill a második világháborúról írt sajátjáért, előbbi több mint százezer példányban kelt el itthon, és Németországban is kiadták. A volt miniszterelnök szavai elszálltak, papírra vetett gondolatai azonban megmaradtak. Legérdekesebb mondataiból közlünk néhányat.

„Lényeg, hogy 1956. október 23-a az egyetlen fegyveres felkelés volt a szocialista táboron belül, amely a sztálinizmus ellen irányult. A népfelkelés sorsát a november 4-én történt újabb szovjet katonai beavatkozás pecsételte meg. Soha nem lehet már megtudni, hogy a felkelés milyen politikai viszonyokhoz vezetett volna, jóllehet néhány nap alatt gomba módra jöttek létre a korábbi évtizedekben betiltott pártok, programok sokasága fogalmazódott meg. Tény az is, hogy súlyos leszámolásokra is sor került a régi rendszer tényleges vagy vélt kiszolgálóival szemben.”

04

„A történelem sajnos sok tekintetben ismétlődik, mert Martinovics Ignácról is kiderült, hogy az osztrák titkosrendőrség besúgója volt, ám később lángoló hazafiként áldozta életét a magyar nemzet függetlenségéért. Nagy Imre 1956-os történelmi szerepét jottányit sem homályosította el előélete, s személyes bátorságát, eltökéltségét mutatta, hogy az ellene folytatott perben mindvégig kitartott az igaza mellett, emelt fővel vállalta a mártírhalált.”

„A KB megoszlott, sokan, köztük én is azon a véleményen voltam, hogy nem szabad egyetlen szóval, sommásan minősíteni az 1956-os eseményeket. Népfelkelésnek indult, de később számos atrocitásra, ellenforradalmi jelenségre is sor került.”

„A múlt rendszerre visszatérve: Kádár János nem vállalta, de nem is vállalhatta volna fel az andropovi, brezsnyevi vagy csernyenkói időszakban az új politikai rendszer megteremtését. Igazából talán nem is hitt abban – bár ezt sem akkor, sem később nem lehetett megállapítani. Azt sem tudni pontosan, hogy ő valójában miben hitt. Azt tudom, s ezt a világ is elismeri, hogy ízig-vérig reálpolitikus volt, aki az akkori szovjet viszonyok mellett szem előtt tartotta, hogy ki vezényli a parádét. [...] Mint külügyes sokszor lehettem Kádár János társaságában, nemegyszer négyszemközt. Nem tartoztam a kedvencei közé, mert meglehetősen szókimondó voltam. A kevesek közé tartoztam, aki gyakran vitatkozott vele. De a munkámat, a felkészültségemet becsülte, s néha meg is védett az ortodoxok támadásaival szemben. Eltökélt volt viszont abban, hogy nem engedi kockára tenni az ország érdekeit »a kalandozások« kedvéért. Nyilvánvaló volt azonban, hogy nélküle, az ő akarata ellenére, semmilyen reform, fejlődő nyugati kapcsolat nem jöhetett volna létre.”

Horn Gyula friss csigolyasérült és miniszterelnök beszédet készül mondani az MSZP Villányi úti székházában 1994-ben
Horn Gyula friss csigolyasérült és miniszterelnök beszédet készül mondani az MSZP Villányi úti székházában 1994-ben

„Akkor és ma is úgy ítélem meg, hogy az 1988. májusi pártértekezlet volt a fordulópont Magyarországon. [...] olyan döntéseket hozott, amelyek megalapozták a későbbi folyamatokat. A párt legfelső vezetése zömmel megszabadult azoktól, akik akadályozták, fékezték a radikális átalakulást. Tudniillik egy totalitárius rendszerben, ahol nincsenek valódi demokratikus intézmények, a vezető személyeknek igen nagy szerepük, mondhatni meghatározó befolyásuk van a társadalmi, politikai élet alakulására. A régi vezetés gyakorlatilag meggátolta, hogy az ország megújuljon, az ő eltávolításuk nélkül nem sikerült volna biztosítani a demokratikus átalakulást. Ám a több mint tízévi pangásért, amelynek elhúzódásáért a régi vezetők a legfőbb felelősök, a baloldalnak súlyos árat kell fizetnie a kilencvenes évek Magyarországában.”

„Érdekes módon mindazok, akik az MSZMP kongresszusán oly szenvedéllyel védelmezték az ideológiát, papoltak a nép, a munkásosztály nevében, alig néhány nappal vagy héttel később eltűntek a politikai porondról. Vállalkozók, üzletemberek lettek, s napjainkban már azt is tagadják, hogy valaha a párthoz tartoztak. Világéletemben irtóztam a »szájtépő« emberektől, napjainkban még inkább, mert szinte tömegessé vált a politikai köpönyegforgatás.” – az MSZMP XIV. kongresszusáról.

„Hangsúlyozni szeretném, félreértés ne essék, nem kívánom magamat és a hasonlóan gondolkodó társaimat úgy feltüntetni, mintha hosszú évek óta, kezdettől fogva mindvégig következetesen képviseltük volna a rendszerváltás igényét. Az én fellépéseimben is voltak következetlenségek; előfordult, hogy magam sem tudtam szabadulni az akkori szocialista retorikától, s főképpen nem gondoltam, hogy szinte néhány hónap alatt minden, ami volt, összeomolhat. Amit elsősorban javunkra lehet írni, az az, hogy felléptünk az uralkodó politika ellen, s radikális változtatásokat igényeltünk.”

„Megdöbbentő volt, hogy egyetemi, főiskolai hallgatók – a jövő értelmisége – mennyire keveset tudnak az ország helyzetéről. Úgy gondolták, hogy a kormány merő rosszindulatból, sőt diákellenes gyűlölködéstől vezettetve akarja tandíjjal terhelni a diákokat. Fogalmuk sem volt arról, hogy az ország mekkora adósságcsapdában vergődik. [...] A havi kétezer forintos kötelező tandíj kapcsán érdemes megjegyezni, hogy volt olyan diák, aki elmondta, hogy csak a kutyájának eltartása havi tízezer forintjába kerül. Számos tüntető gépkocsival érkezett a helyszínre, de olyan is akadt, akit az »apuci« Mercedese szállított a térre.” – írja a tandíj elleni diáktüntetések kapcsán.

„Bokros Lajos neve, pénzügyminiszteri tevékenysége örökre bevonult a magyar gazdaság történetébe. A »Bokros-csomag« elnevezés túlél mindenkit, mint jelző a stabilizáció ügyében. Emberi gyengeségeit ez ellensúlyozza – de nem fedi el.” – véleménye Bokros Lajos lemondásáról.

Miskolc, 1995. november 26. Bokros Lajos pénzügyminiszter és Horn Gyula pártelnök, miniszterelnök a Magyar Szocialista Párt IV. kongresszusán
Miskolc, 1995. november 26. Bokros Lajos pénzügyminiszter és Horn Gyula pártelnök, miniszterelnök a Magyar Szocialista Párt IV. kongresszusán
Fotó: Balogh P. László

„Volt olyan szakasza is a tárgyalásoknak, amikor azt mondtam a mellettem ülőknek, hogy elég volt – felállok az asztaltól. Inkább ne legyen koalíció, vagy ne én legyek a miniszterelnök. Végül megegyeztünk, miután meghatároztuk azokat az ügyeket, amelyekben a feleknek egyeztetési, illetve egyetértési jogaik vannak. Később nemegyszer átkoztam magam, hogy alkut kötöttem. Az sem igen vigasztalt, hogy az MSZP álláspontjainak védelmében csak két-három emberre számíthattam tárgyaló küldöttségünkből. A kormányzást pedig végigkísérte, hogy miközben szabaddemokrata partnerünk foggal-körömmel védelmezte a miniszterei által irányított terület önállóságát, elutasítva még a bíráló jellegű észrevételeket is – jómaga minden másba beleszólt.” – kommentálja az SZDSZ-szel kötött koalíció fő jellemzőit.

„Az 1998. májusi választások után sokan vélekedtek úgy, hogy az MSZP vidéken, a falvakban veszítette el a választásokat. Ha így van, akkor ezt a vereséget nem érdemeltük meg. A négy év alatt hihetetlenül sok erőfeszítést tettünk, konkrét intézkedést hoztunk a mezőgazdaság talpra állítására. Meggyőződésem, hogy a 2002-ig terjedő további időszakban a magyar mezőgazdaság újra Európa élvonalába kerülhetett volna. [...] Döbbenetes, hogy néhány demagóg frázissal, szakmailag jelentéktelen, üres jelszóval milyen sikeresen tudták a jobboldaliak manipulálni a falvakat. [...] A választások után sokszor töprengtem azon, hogy milyen könnyű a kóklereknek becsapni az embereket. Keserves lesz a kiábrándulás, nagy árat kell fizetni az elszalasztott lehetőségekért – de úgy tűnik, ettől a magyar átoktól sohasem szabadulunk meg. Persze azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a falusi papság – tisztelt a kivételnek – lelkileg is »megdolgozta« a hiszékeny embereket.”

2007. február 24. - Horn már az MSZP nagy öregjeként beszédet mond a párt tisztújító kongresszusán, ahol Gyurcsány pártbeli támogatottságától tette függővé miniszterelnökségét
2007. február 24. - Horn már az MSZP nagy öregjeként beszédet mond a párt tisztújító kongresszusán, ahol Gyurcsány pártbeli támogatottságától tette függővé miniszterelnökségét


„Elbúcsúztam és hazamentem. Lefeküdtem, de képtelen voltam elaludni. Nyilvánvalóan azon járt az agyam, hogy hol, mikor, s miért vesztettük el a választásokat. [...] Másnap megtudtam, hogy a választások éjszakáján, 1998. május 24-én többen összehajoltak a párt székházában, és elhatározták, hogy megszabadulnak tőlem. Igaz, könnyű dolguk volt, mert én tartottam magam ahhoz, amit az év elején mondtam, a következményekkel együtt: »Ha nyerünk, mennybe megyünk, ha veszítünk – elbukunk.«”

„A politika akár a gondolkodás, akár a cselekvés terén különleges, sajátos dolog, hiszen gyakran előfordul, hogy a szavaknak, más tapasztalatok megismerésének közvetlen hatásuk nemigen van. Viszont ha sikerül ezek révén egy-egy gondolatot elütetni, lassan formálni a szemléletet, a nézeteket, az előbb vagy utóbb, de mindenképpen elkerülhetetlenül hat a partnerre, átalakítva végül is az egész politikai szemléletet, s politikai cselekvésre sarkallhat.”

„A jó politika alapszabálya: elkerülni a propagandában azt, amit a politikában el akarsz érni.”

„Meggyőződésem szerint a többórás értekezletek merénylettel érnek fel az emberiség ellen. Ennél galádabb dolog talán csak a díszvacsorák rendezése lehet. Mindkettőt szívből gyűlölöm.”

„Akkor odafordultam a tolmácshoz, és megkérdeztem; létezik-e a német nyelvben az a kifejezés, hogy »taplófejű«? A tolmács rávágta, hogy persze, létezik, s ugyanolyan kifejező, mint a magyarban. Ekkor odafordultam hozzá, és azt mondtam: »Miniszter úr, maga egy taplófejű.« Azt hittem, menten megüti a guta.” – így reagált 1989-ben, a New York-i ENSZ-palotában Oscar Fischernek (NDK külügyminisztere) azokra a kijelentéseire, melyek szerint a magyar határnyitás után az NDK-ba visszatért állampolgárokat a társadalom hazaárulónak tekintette, megvetette, az áttelepülők pedig kábítószer hatása alatt cselekedtek.

„A kreativitás képességét tartom a legtöbbre, különösen a kis országok képviselőinek esetében. A magyarságra általában érvényes a magas szintű alkotóképesség. Ezt tanúsítja a világhírű tudósok, gazdasági vezetők, művészek, sportolók nagy száma, miként az is, hogy jártamban-keltemben szinte mindenütt nagy elismeréssel beszéltek a magyar munkások képességeiről. Tapasztalati meggyőződésem az is, hogy a kis országok jobban érzékelik a politikai árnyalatokat, finomságokat, mint a nagyhatalmak, mert ez utóbbiak túlságosan magasból szemlélik a világ dolgait.”

Források: Horn Gyula: Cölöpök, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Zenit Könyvek, Budapest, 1991. Horn Gyula: Azok a kilencvenes évek…, Kossuth Kiadó, Budapest, 1999.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport