Mihály
2 °C
16 °C

A melegügy az egész politikai elitnek ciki

2013.07.10. 07:55
Szetey Gábor a Gyurcsány-kormány államtitkára 2007-ben coming outolt, majd lemondott és távozott az országból. A jelenleg Nagy-Britanniában élő, és egy nemzetközi nagyvállalat európai hr-eseként dolgozó Szetey öt év után szólalt meg először. Elmondta, hogy főfeladata, a közigazgatás átalakítása Őszöd miatt nem sikerült, de a melegjogi lépéseket nagy sikernek tartja. Szerinte a melegek elfogadása nem jobb-baloldali kérdés.

2008-ban részt vett az egyik legfelkavaróbb budapesti melegfelvonuláson, ahol egyrészt már mint másságát vállaló politikus jelent meg. Ez volt az a pride, ahol súlyos atrocitások érték a felvonulókat. Hogyan látta a mostani menetet London távolságából?

Nagyon örültem, hogy sok közismert személyiség jelent meg, és persze cégek. Hogy többen voltak kint mint valaha, hogy talán megérte. Felrémlett, hogy ez még azelőtt volt ilyen nyugodt, hogy a nácik megjelentek volna. Pont öt éve volt ez az elképesztő, szörnyű élmény, amit nehéz elfelejteni. Általános félelem vette körül a rendezvényt, mert ekkoriban jelent meg a szélsőjobb és rasszizmus az utcán. Közel egyenlő számban voltak jelen a felvonulókkal. Csak rossz emlékeim vannak, karámok közt rohantunk előre, úgy éreztük, hogy veszélyben vagyunk. Tojásokkal, paradicsomokkal, szarral megtöltött zacskókkal dobáltak minket. Nagyjából az utolsó előtti pillanatban mentett ki minket a rendőrség – és ha már akkor ennyien lettünk volna, mindez nem történik meg

Voltak szocialista vagy liberális politikusok a menetben, ahogy mostanában jellemző?

Kevesen jöttek ki, mert ez akkoriban kínos volt nekik. Ellenzékiek pláne nem. Cégek sem. Persze voltak, akik felvállalták. 2008-ban Horn Gáborral vonultam, és a coming outomnál is ott volt sok liberális vezető, és a miniszterelnök felesége.

A nagy médiavisszhangot kiváltó coming outjához semmi köze nem volt az MSZP-nek?

Az nem kormánypropaganda volt, nem is a nem létező meleg lobbi műve. Az én ötletem, és döntésem volt. Két héttel az esemény előtt mondtam el a miniszterelnöknek, hogy mire készülök. Amikor én már rég tárgyaltam másokkal. Ő némi gondolkodás után azt mondta, jó, csináld. De a coming out önmagában csak egy gesztus. A politika az, ha törvényt tudunk csinálni. Ehhez pedig kellett az akkori koalíció mindkét pártja.

Megbánta, hogy egy olyan kevéssé elfogadó országban, mint a mienk, vállalta nemi identitását?

Büszke vagyok rá. Nem mondom, hogy az elmúlt évek eseményeit nézve, kezdve a 2008-as szörnyűséggel, nem merül fel, hogy tudtam-e hosszabb távú változást generálni. De ha abból indulok ki, hogy a kormányzati felkérést elfogadtam, ami mai aggyal kicsit idealistának tűnhet, akkor ma sem tennék másképp.

A külföldi példákat látva azt hiszem, hogy ezt így kell csinálni. Maga a coming out is fontos gesztus mindenki felé, aki hasonló cipőben van, mert azt az üzenetet közli, hogy ezt bárki megteheti. Fontos volt elmondani, hogy a melegség nem választás kérdése, ez ugyanolyan adottság, mint hogy valaki fehér, fekete, magyar vagy román. És a szeretet kérdése is, hogy hadd szerethessed azt, akit akarsz, és akire genetikusan kódolva vagy.

De még fontosabb volt az, hogy ebből törvény lett. Szinte a semmiből sikerült, komoly küzdelemmel egyébként, törvényt fogadni el a bejegyzett élettársi kapcsolatról. Ez 2007 decemberben lett első olvasatban elfogadva. Ami EU-s szinten is a közép élmezőnyéhez sorolta Magyarországot. Most innen próbálja a kormányzat visszafordítani ennek, és persze sok más progresszív dolognak az irányát.

A melegjogok képviselete miatt vállalta el Gyurcsány államtitkári felkérését?

Alapvetően azért vállaltam el, mert egy ilyen megkeresésre, hogy segítsem az ország közigazgatásának átalakítását, nem tudtam nemet mondani.  Nekem ez akkor hazaszeretetről és kötelességtudatról szólt. Azt is gondoltam, hogy ha ilyen felkérést kapok, akkor a a melegügy nem maradhat a szőnyeg alatt. A melegügyet mindig is egyfajta lakmuszpapírnak tartottam és tartom, a nyugati gondolkodás, a fejlettség fokmérőjének.

Ha a melegügy ciki volt a szocialistáknak, hogyan sikerült mégis törvényt fogadtatni el velük?

A melegügy az egész politikai elitnek ciki volt mindig is. Személyesen egy frakcióülés keretében mondtam el politikustársaimnak, mit jelent ez nekem, és mit kell, hogy jelentsen a magyar progressziónak. Az egyik fő érvem az volt, hogy egy modernizálni kívánó baloldali párt nem utasíthat el egy ilyen kezdeményezést. Ennek eredménye lett a bejegyzett élettársi kapcsolat törvénye. Büszke vagyok mindenkire, aki részt vett a törvény megalkotásában és megszavazásában.

Ungár Klára lapunknak adott interjújában azt mondta, hogy még az SZDSZ is félt, hogy szavazókat veszít a coming outja után, és ezért nem álltak ki mögé teljes mellszélességgel. Hogy lehet, hogy ezek után támogatták a melegházasságot?

A két esemény közt eltelt hat év. Ungár még 2001-ben vallotta meg másságát, ez pedig 2007. Én a kiállásom előtt leültem az SZDSZ vezetésével is, és elmondtam, mire készülök, és megkértem őket hogy politikailag is támogassanak. Így ők is kiálltak a melegházasság mellett.

Sikerként gondol a melegjogi működésére?

Büszke vagyok, hogy ezt a dolgot pár barátommal kitaláltuk és megvalósítottuk. Megbeszéltük a Háttérrel és a Szivárvány misszióval, pár embert bevontam, akik segítettek. Az egész coming out politikai cselekvéssé formálásában alig néhányan vettek részt. A legfontosabbak közül például Braun Róbert és Tordai Csaba jelenleg különböző pártokhoz tartoznak, de benne vannak a progresszív politikában. Ez is esélyt ad, hogy lesz még itt sikeres magyar nyugatos politika.

Amiben tévedtem, hogy azt hittem, hogy mi akkor már egy nyugatibb ország voltunk, és nem gondoltam végig, hogy a miniszterelnök és a kormány népszerűtlensége az ügynek ártani fog. És egyben a jobboldal, az akkori ellenzék számára lehetőséget adott, hogy az ügyet másképpen tematizálja. A melegjogok a jobb és baloldali harc kérdése lett.

Meglepte, hogy a jobboldal ilyen hevességgel lép fel a melegjogi ügyben?

Azt láttam a világban, hogy nem a jobboldaliság, vagy a konzervativizmus határozza meg az ember viszonyát a melegkérdéshez, az antiszemitizmushoz, vagy egyéb emberi jogi ügyhöz. Hanem az, hogy az az ember progresszív, maradi, vagy a 150 évvel korábbi magyar viszonyok közt élő ember.

Politikai értelemben elfogadták a melegházasságot Angliában. És ezt a David Cameron-féle konzervatív párt indította el. A londoni Pride-ot pedig a Cameronnál jóval jobbra álló, a konzervatív párt jobboldali szárnyához tartozó Boris Johnson vezette szivárványszínű zászlóval. Cameron azzal indokolta a melegkérdésben vállalt szerepét, hogy azért csinálja, mert konzervatív, és családközpontú, és ő ezzel szintén családokat támogat. A valóban vallásos Spanyolországban pedig a nagy többséggel hatalomra jutó jobboldali kormány is békén hagyta a szocialisták által megszavazott melegházasság intézményét.

Tehát nem arról van szó, hogy jobboldali vagy baloldali az ember, hanem hogy progresszív, maradi, vagy ortodox. Erre példa, hogy úgy tudom: amikor a bejegyzett élettársi kapcsolatról volt szó, a Fideszben vezető politikusok, nem mondok neveket, mert nem akarok nekik ártani, szóval megpróbálták elérni, hogy erről lelkiismereti szavazás legyen. De a párt első vonalából jött az utasítás, hogy nem lehetséges, és végül testületileg ellene szavaztak.

Hogyan gondol vissza főfeladatára, a közigazgatás átszervezésére?

Nem 2007-ben akartam kiállni a nyilvánosság elé, hanem évekkel később, amikor már vannak eredmények a közigazgatás átszervezésében. Csak akkor már tudtam, hogy ami miatt jöttem, az a kormányzati működés mikéntje miatt kivitelezhetetlen volt. Olyan szintű változásokat, amit a közigazgatás személyi részén terveztünk, csak egységes kormányzattal, bátor vezetéssel lehet levezényelni. Én úgy fogadtam el az ajánlatot, hogy nem tudtam Őszödről. Mire döntési helyzetbe kerültem, kijött Őszöd, és ez meggyengített minden szereplőt. Meg talán túl sokat akartam csinálni. Ha fele ennyit tervezek, akkor nagyobb esélyem lett volna a sikerre. A kormányban végül addig maradtam, amíg meg nem szavazták a melegtörvényt. Két nappal később mentem be a miniszterelnökhöz, hogy távozom.

Hazajönne?

Az elmúlt 15 évben 5-öt életem Magyarországon. Nagyon jól éreztük magunkat New Yorkban, Buenos Airesben vagy Madridban. De ha az ember már nem fiatalon kerül ki külföldre, lehet, hogy jól érzi magát, de új hazát már nem talál. Nagyon szeretném, hogy eljöjjön az az idő, hogy haza tudunk jönni. De ahhoz az kell, hogy érezzem, az lehetek, aki vagyok. Hívő és meleg. Magyar és európai. Nincs nekem egyik a másik nélkül. Ezek nem ellentétek. És ezt kellene nekünk megérteni magyaroknak, mert akkor végre kevesebb lesz a gyűlölködés.