Korszakváltás kell, nem bosszú

Ha a beszéd közben elhangzott reakciók alapján kell megítélni, hogy mi az, amit legjobban szeretne az egyesületté alakulása után első közgyűlését tartó Magyar Szolidaritási Mozgalom, akkor egyértelmű: levágni a kormányhoz kötődő maffiabirodalom fejét és csápjait. Majdnem ennyire fontos az új munka törvénykönye, valamint az, hogy igazságot szolgáltasanak a jogfosztott rendvédelmiseknek.

Legalábbis ezen a három ponton tudott füttyökkel díszített ovációt kivívni Kónya Péter megnyitó beszédében a szombati  közgyűlésen. Amely azon túl, hogy várhatóan elfogadja a választásokig szóló cselekvési tervet és a hosszabb távú programot, a tisztújításról is dönt.

A Szolidaritást vezető Kónyát végül 85 százalékkal megszavazták, miután a két másik induló – Székely Sándor társelnök és Dávid János – visszaléptek. A társelnöki posztot az elnökitől visszalépett Székely Sándor megőrizte, Mészáros Máriával megközdve a voksok háromnegyedét szerezte meg. Az öt elnökségi tag helyéért ötvenen szállnak ringbe a sajtómentes közgyűlésen, itt később várható eredményhirdetés.

Kónya nem fél

„Bátran állok a közgyűlés elé, érzem a tagok bizalmát” – mondta Kónya az Indexnek a rendezvény előtti napon. „Egyszerűen úgy tartottuk tisztességesnek, hogy a megalakuláskor újonnan döntsenek a tagok” – mondta a közéleti pályafutását a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szervezetének vezetőjeként kezdő Kónya (a tisztújítás nem lett volna kötelező).

A tagok a Szolidaritás mozgalmának tagjaiból jöttek, de az egyesületbe mindenkinek újonnan be kell lépnie. A tagságot egyelőre az országos hálózattal rendelkező mozgalom 80 legaktívabb csoportvezetője, illetve az általuk javasolt 160 személy adja, ez a 240 ember volt a szombati rendezvényen választó és választható – mondta a Szolidaritás elnöke.

Együtt a különbözőkkel

Kónya megnyitó beszédének vezérfonala az összefogás volt, ami a vártnál nehezebben, lassabban, jobb híján Együtt – A Korszakváltók Pártja néven bejegyzett párt részét alkotó szervezet vezetőjétől kézenfekvő volt. (A párt nem hivatalosan használja az Együtt 2014 nevet, miután korábban valakik már benyújtották kérelmüket erre a névre.)

Kónya szerint a pártnak éppúgy végig kellett szenvednie a hatalom packázását, ahogyan a Szolidaritásnak is, amely egy év alatt tudta csak jogerősen bejegyeztetni magát. „Volt, hogy a mozgalom jeképében lévő nemzeti zászló miatt emeltek kifogást, ezzel is elment másfél hónap” – emlékezett vissza Kónya, aki a 2011-ben megalakult Szolidaritás történetét röviden áttekintve az összefogás elszalasztott hónapjairól beszélt.

„Ha korábban létrejött volna az ellenzéki kerekasztal, most sokkal erősebb lenne az ellenzék” – vélte, sajnálva, hogy az LMP hamar jelezte, hogy nem kíván együttműködni egy közös ellenzéki szervezetben.

Még az ikrek is összevesztek

Kónya szerint a Szolidaritás az Opera előtti tüntetéssel 2012. január 2-án meglepte a kormányt, de sajnos ezt nem követte lendületes folytatás. „Aztán elment tőlünk Árok Kornél, aki úgy döntött, más utakon jár” – emlékezett vissza a szervezet korábbi társelnökére, akinek lemondatását épp Kónya és az alapítók többsége kezdeményezte tavaly februárban. „Úgy tekintettek ránk az emberek, mint egy ikerpárra, akik sosem politizáltak, a rendvédelem területéről jöttek, hitelesek, őszinték, és valami újat akarnak. És együtt vannak” – idézte fel a hőskort Kónya. „Ehhez képest azt üzentük az embereknek, hogy mi sem vagyunk képesek együtt dolgozni, ezért az emberek újra elveszítették a reményt” – mondta a mára egyedüli elnökként maradt Kónya, kiejtve beszédének másik kulcsszavát, a reményt, amire Bajnai Gordon is gyakran építi fel beszédeit.

A remény megint elillant

Bár nagy munkával létrejött az Együtt 2014 szövetség a Bajnai mögött áló Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány, a Szolidaritás és a Milla között, Kónya szerint a potenciális partnerek – elsősorban az MSZP - kivárása miatt a remény ismét eltűnőben volt. „Elemi erőre vártunk, amely képes elsöpörni ezt a kormányt”, ám a széleskörű összefogás nem valósult meg, így vált szükségessé az Együtt 2014 párttá alakítása, amelyhez ekkor már csatlakozott az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért is.

Ám Kónya szerint ez kevés: az egyfordulós választás miatt minden választókörzetben csak egy jelöltet szabad indítania a demokratikus ellenzéknek, ezért meg kell állapodni az MSZP-vel is. A szocialistákkal kapcsolatban a mai közgyűlésen határozott állásfoglalást vár Kónya. „Erről részleteket nem szeretnék mondani” – fogalmazott a politikus.

Orbánt jövőre legitimálhatják

Az egyfordulós választás miatt csak összefogással lehet Orbánz legyőzni. „Ha a Fidesz győz, úgy a társadalom legitimálja mindazt, amit ez a kormány az elmúlt négy évben csinált” – szaladt előre a felmérések ismeretében kissé óvatlanul Kónya, aki a győzelem esetére az egykulcsos adó eltörlését, civil párbeszéden alapuló új alkotmányt, félelem nélküli országot, éhezéstől megmentett gyermekeket, átlátható közbeszerzési pályázatokat, a fogyatékkal élőknek pedig munkalehetőséget ígért.

Bajnai Walesa Gordon

Aki visszafelé akarja forgatni az idő kerekét, annak eltörik a keze – indított Kónya után a lengyel Szolidaritást vezető Lech Walesa idézetével Bajnai Gordon. A volt kormányfőn a tavaly októberi visszatérése óta jól nyomon követhető, hogy egyre radikálisabban fogalmaz, igaz, mindvégig megőrizve a kimért külsőt és hanghordozást. Akkor is, amikor trafikmutyiról, az állami földek kisajátításáról, a takarékszövetkezetek bedarálásáról, vagy Simicska-fiókákról és Orbán zsoldosairól szól.

Feltűrt ingujjban, izzadtan öklét magasba emelő mozgalmárt képzel az ember maga elé azt hallva, hogy „Vigyázat! Az Orbán-kormány zsákmányszerző üzemmódban van!” vagy, hogy „elűzzük Orbánt, és felszámoljuk Simicska birodalmát!” – ám a valóságban egy kimért cégvezetőt látunk magunk előtt, aki mintha a viszonylag jól teljesítő vállalat éves beszámolóját tartaná. Hogy ez a kettősség hiteltelen vagy szimpatikus, az ízlés dolga, bár a küldöttekkel beszélgetve úgy tűnik, az utóbbi az erősebb, legalábbis az őt jellemző leírásokban többször visszatért az „integratív” jelző. Bajnai egyébként az „Együtt megcsináljuk!” refrénjére felépített beszéd során több apró, de kevesebb nagy tapsot kapott, mint Kónya, viszont kétszer ő vívta ki a legmélyebb helyeslő morajlást a közönségből.

Egyszer, amikor arról szólt, hogy Orbán személyes felelősségével, tudtával és parancsára történik minden visszaélés Magyarországon, másodszor pedig akkor, amikor kijelentette: „Senki nem tanult a kétharmadból azok közül, akik úgy gondolják, hogy a zsákmányszerzéssel csak az a baj, hogy ők csinálják, és nem mi. Akkor csöbörből vödörbe kerülünk. Korszakváltást akarunk, de nem bosszút” – mondta, elismerve azt is, hogy az elmúlt húsz év hibáiból is le kell vonni a tanulságot. Ám mielőtt valaki túl óvatoskodónak tartotta volna, hozzátette: az országot túszul ejtő Orbán-Simicska párossal nincsen kiegyezés.

Hé, újságíró!

„Országos hálózata révén a Szolidaritásnak minden esélyem megvan, hogy érdemi erejét adja a formálódó ellenzéki összefogásnak” – mondta az Indexnek az egyik küldött. A zeneszerzőként dolgozó budapesti Szervác Attila előzetesen is úgy vélte, hogy Kónya győzelme a legvalószínűbb.   „Jó lenne, ha csak Péter nyilatkozna, nem örülök, de most már mindegy” – szakította meg a beszélgetést a szervezet sajtósa, végül belenyugodva a ténybe, hogy a sajtónyilvános rendezvényen az újságírók esetleg beszélnek az ott megjelent meghívottakkal.

Pedig előttük pár perccel épp Bajnai és Kónya ígért egy szabad párbeszéden alapuló új Magyarországot.