Timót, Xénia
-4 °C
3 °C

Teszteltük Magyarország tortáit

2013.08.07. 15:18

A Parlament Vadásztermében kimaradt a tortaevésből fogyókúrázó tudósítónk, inkább behozta a szerkesztőségbe az egy-egy szeletnyi kóstolót a kétféle Magyarország tortájából. A dobozba csukott sütemények útközben veszítettek ugyan esztétikai vonzerejükből, viszont legalább többen is meg tudták kóstolni őket. Egyik tesztelőnek sem árultuk el előre, mit eszik.

Rózsaszínes sütemény

Anna: Túlságosan édes, és szerintem egy sütibe rózsaszín habot tenni az bűn, és valahogy azt indikálja, hogy az a süti már nem lehet igazán jó (kicsit olyan, mint amikor egy jó csávón rózsaszín felhajtott galléros póló van). A diós alap itt is finom, az alma illik rá, de ez a rózsaszín hab csúnya is, és nem is finom. Ez tuti nem való cukorbetegeknek.

Barna: Fincsi, főleg a krém alatti rész, a rózsaszín epres / málnás / stb. krém kicsit gejl, alatta viszont a barackos rész tényleg jó.

András: Ránézésre egyik torta sem dizájnbajnok, és nem tűnik igazán különlegesnek. Viszont nagy előnyük, hogy mindkettő tartalmasnak néz ki, és ebben nem is okoznak csalódást. Ebben túlságosan is dominál az alma ízvilága: evés közben leginkább egy almáspitére emlékeztet, ugyanakkor sokkal könnyedebb annál, ezért a nagy melegben sem megterhelő.

Gábor: Almás, epres/málnás és talán rebarbarás, bár ebben nem vagyok biztos. Könnyű, nagyon kevéssé édes, pont az ilyen sütiket szeretem. Remélem  a Hugó cukiban azonnal elkezdik csinálni, és hamarosan mértéktelenül lehet belőle zabálni. Tavaly az év cukormentes tortája volt az édesebb, úgyhogy igazából nem merek találgatni, de mivel mégis muszáj, talán ez az, amit cukorbetegeknek is ajánlanak.

Barnás sütemény:

Anna: Nagyon finom diós, pont kellően édes, de nem túlságosan, és a sárgabarck lekvár nagyon jól illik hozzá. Ez eddig semmi különös nem lenne, a nagymamámnak kb. minden sütijében jelen van ez az örök klasszikus dió-baracklekvár kombináció, viszont a karamell darabkák nagyon feldobják a dolgot (csak a karamell természetéből adódóan beleragad az ember fogába, és ez nem olyan jó).  Szerintem ez a diabetikus.

Barna: Krémes, diós íze van, határozottan előkelő és elegáns, de közben mégis emlékeztet egy kicsit a dédnagymamám malakoff-tortájára (aminek most utánanéztem a neten, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint a dédnagymamámé). A tészta nagyon fincsi, üreges-porhanyós. Anna azt mondta, hogy nem az a diétás, amelyikről gondolnám, úgyhogy szerintem ez az. Mindent összevetve ez sokkal elegánsabb és királyibb, mint a másik, jobb választás illusztris protokollcélokra.

András: Leginkább a nagymamám mézespuszedlijét juttatta az eszembe, azzal a különbséggel, hogy azt nagyjából szopogatni kell, ezt viszont pillanatok alatt el lehet tüntetni.

Gábor: Ez édesebb, diós-grillázsos, és a piskótaalap mellett valami krém vagy puding is van benne, talán vaníliás. Ez is nagyon jó, sajnos mindkettőből egyetlen kicsi falat jutott, úgyhogy épp mire a fantáziám beindult volna, már le is csengett az ízük :(

És a megfejtés...

Gábornak és Andrásnak volt igazuk, akik a rózsaszínes süteményben gyanították a cukormentes tortát. A rózsaszín összetevőt viszont senkinek sem sikerült azonosítania: valójában ribizli. A sütemény neve "ribizlihabos-almás réteges", a Nándori Cukrászda készítette, és nincs benne fehér cukor, fehér liszt, mesterséges adalékanyag és tartósítószer. Egy nagyjából 100 grammos szeletben csak kicsivel több, mint 130 kalória van.

Az év tortája verseny az Egy Csepp Figyelem alapítvány független kezdeményezésére egészült ki tavaly az év cukormentes tortája versennyel.

A barnás sütemény a Major Cukrászda Milotai mézes grillázstortája. Van benne dióból készült pralinékrém, mézes krém és roppanós grillázs réteg. Egy tortához nagyjából harminc deka igazi diót használnak fel.

A két tortát először augusztus 19-én és 20-án lehet majd megkóstolni a Magyar Ízek utcájában, aztán országszerte számos cukrászdában kaphatók lesznek.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!