Két szobával odébb repültem a detonációtól

„Húsz perccel a robbanás előtt, negyed 2-kor feküdtem le aludni, és aztán egyszer csak álmodtam, hogy belepréselnek egy kis dobozba” – mondja Patrik, akit a detonáció a szomszédos lakásba repített. Kétszobás lakásán keresztülrepült, és a robbanástól megsemmisült falak miatt a szomszéd lakásban találta magát. „Rám szakadt a mennyezet, a törmelék alá kerültem, de amikor magamhoz tértem, valahogy kiástam magam. Nem féltem, még csak pánikba sem estem, csak egyszerűen megdöbbentem. Sehol nem volt fal, nem voltak ajtók, a berendezési tárgyak felismerhetetlenek lettek” – mondja Patrik, akinek kifordult a válla, és egyáltalán nem tudta mozdítani a jobb karját.

Vezetékek lógtak mindenütt, és a szeme láttára gyulladt elektromos tűz a közelében, úgyhogy menekülni kezdett mezítláb. Személyes tárgyait nem látta a sötétben a törmelék alatt, ezért semmit nem vitt magával. A folyosó és a lépcsőház felé nem akart menni, mert félt, hogy ott ragad, ezért a falak megszűnése miatt egybefüggő Tímár utcai épületrészen átvonszolta magát a sarokház Pacsirtamező utcai frontja felé, ahol az utca felőli falak sem álltak már, ezért könnyedén le tudott szólni az utcán álló embereknek, hogy hívják a tűzoltókat.

„Körülbelül öt perc alatt meg is érkeztek, megvártam őket az ablakban, a toronydaruval lehoztak, és a mentők egyenesen a kórházba vittek. Először úgy volt, hogy meg kell műteni a vállam, de végül helyre tudták rakni. Ellátták a horzsolásaimat, a vágásokat, és teljesen átvizsgáltak” – mondja Patrik, aki idén végzett informatikusként, és online értékesítéssel foglalkozik. Csütörtökön az iratait próbálja pótolni, és az önkormányzat által felajánlott gyorssegélyt igyekszik beszerezni, valamint a barátai segítségével szerez magának ruhákat. 46-os cipőt például még nem tudott neki senki szerezni.

A szomszédjában élt a robbanás két áldozata, az idős nő és fia, akiket Patrik látásból ismert.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!