Kétharmados többség ment szembe Tarlóssal

Magas, 66,67 százalékos részvétel mellett tartották meg vasárnap a Margitszigeten azt a helyi népszavazást, amelyen az ott élők dönthettek: egyetértenek-e azzal, hogy a sziget ne a XIII. kerület közigazgatása alá tartozzon – a nem mindennapi eseményt az Index olvasói percről percre követhették. Ahogy a lapunk által közölt Minden Idők Legtökéletesebb Exit Pollja is jelezte: a többség (háromból két ember, a szavazók száz százaléka) azt szeretné, ha a kerület  „visszakapná” a szigetet. A harmadik szavazásra jogosult ember nem voksolt, így nem tudni, neki mi a véleménye.

Az biztos, hogy a szigetet eddig irányító, szocialista vezetésű XIII. kerület nem vette jó néven, hogy a fideszes többségű parlament a nyáron egy laza huszárvágással megfosztotta őket a területtől, amikor megszavazta az ehhez szükséges, Navracsics Tibor közigazgatási miniszter által benyújtott törvényjavaslatot – mindenféle egyeztetés nélkül.

De nemcsak a kerület, hanem Áder János államfő is nemtetszését fejezte ki, amikor megfontolásra visszadobta a törvényt a honatyáknak, akik ettől függetlenül újra elfogadták azt, mégpedig változatlan formában. Az augusztus 25-ei népszavazást a XIII. kerület még ezt megelőzően írta ki, és mint azt az Indexnek a sajtóreferensük hangsúlyozta, ez törvényi kötelezettségük volt.

A Margitszigeten élők példát mutattak

De legalább most kiderült, hogy a Margitszigeten élők többsége, Ágnes és fia, tisztelik a demokráciát, és példát mutatnak a politikából kiábrándult országnak. Ha ugyanis a szavazás eredményét elemezzük, akkor látható, hogy az 1998-as országgyűlési választások óta nem volt olyan országos választás/szavazás, amely ilyen magas részvétellel zajlott volna.

Ráadásul a modern magyar demokrácia történetében sem a helyi, sem az országos referendumok között nem találtunk olyat, ami a választók kétharmadát megmozgatta volna. A rendszerváltó, 1989-es négyigenes népszavazáson 58,03 százalékost, a 2008-as tandíjas, háromigenes népszavazáson 50,4 százalékos volt a részvétel, a kettő között 14, 37, 46 és 49 százalékos részvétellel tartottak országos referendumokat.

Ezért is furcsa, hogy az eseményről a hazai és a nemzetközi sajtó (az Index kivételével természetesen) mélyen hallgatott. De ez már száradjon a munka helyett inkább a kellemes napsütést élvező médiamunkások lelkén! Ahogy az is, hogy sokan – Tarlóshoz hasonlóan – viccnek gondolták ezt az eseményt. Pedig az önkormányzat – ahogy azt a sajtóreferensük lapunknak többször is hangsúlyozta – csak a törvényeknek megfelelően járt el, amikor három emberre kiírta a nagyjából 250 ezer forintot felemésztő népszavazást, ami így szavazónként 83 ezer forintba került.

Bár arra mindenképpen jó volt ez a szavazás, hogy remek kis infografikonok készülhettek (mint például ez itt), úgy tűnik, hiába döntöttek a margitszigetiek úgy, hogy közigazgatásilag a XIII. kerülethez tartoznának (ahogy eddig), Tarlós István hajthatatlan lesz. Erre több jel is utal:

• A főpolgármester korábban komédiának nevezte a népszavazást.
• Áder János sem tudott hatni a törvényalkotókra, hiába küldte vissza a törvényt.
• Ahogy Krekó Péter politikai elemző az Indexnek mondta, Tarlós csak akkor venné „véresen komolyan” ezt a népszámlálást, ha számára kedvező lenne a kimenetele. De nem így alakult.
• Ez a népszavazás amúgy sem ügydöntő volt.
• Nehéz olyan ügyet mondani, amiben meghátrált volna a Fidesz eddigi kormányzása alatt.

Milyen háttérhatalmak, összeesküvések és egyebek lehetnek a háttérben?

Tarlós korábban azzal indokolta a sziget „budapestesítését”, hogy a főváros (és a kormány) rengeteget fejleszt ott, a fejlesztéseket pedig a kerület szerinte volt, hogy lassította. További érve, hogy a kerületnek több mint százmilliós adóbevétele származik a szigetből, amit viszont nem forgat vissza.

Az egész vita súlyát jelzi, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is megnyilvánult – egy súlyos szójátékkal – az ügyben, méghozzá akkor, amikor személyesen is részt vett a margitszigeti szökőkút avatásán. Mint mondta, az elmúlt években a jogviszonyok nem tették lehetővé nagy ívű tervek kidolgozását, mostantól azonban ennek a korszaknak vége, mert a kabinetnek és a főváros vezetésének az a célja, hogy a Margitsziget „a gondatlanság szigetéből a gondtalanság szigetévé váljon”.

Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere azzal támadott vissza, hogy Tarlós földmutyiban sántikál: a főváros 2012 szeptemberében kidolgozott szabályozási rendelettervezete az eddigiektől eltérően megengedné a szigeten a telekalakítást, így azok az állam vagy a főváros által eladhatóvá válhatnak. Öt telekről lenne szó, ezek eladása állhat a háttérben szerinte. (A főváros kérdésünkre határozottan cáfolta a felparcellázás tervét.) Arra a vádra, hogy lassították volna a fejlesztéseket, Tóth azt mondja, hogy 2010. október és 2013. augusztus 22. között a XIII. kerület a Margitszigeten semmilyen fővárosi önkormányzat által kezdeményezett hatósági eljárást nem akadályozott.

De miért is annyira fontos Budapestnek a sziget?

Az elméleti vitán túl, miszerint mennyire törvényellenes vagy alkotmányellenes a Margitsziget einstandja, 133 millió forint is kockán forog. Ennyit szed be ugyanis a kerület a szigeten évente (építményadó, gépjárműadó, idegenforgalmi adó), igaz, az egyes adók beszedésének a joga megmaradt a XIII. kerületnél.

Akkor mégsem a pénz miatt?

Ahogy arra egy korábbi cikkünkben rámutattunk, nem valószínű, hogy a főváros és a kormány évi százmillió forintért csapott volna le a Margitszigetre. Inkább az lehet a háttérben, hogy a közelgő választási kampányban többek között a szigetet szemelték ki arra, hogy a kormány megmutathassa, mennyire szereti az ő budapesti polgárait. Ott van például az a gyönyörű szökőkút, aminek az átadásán személyesen Orbán Viktor is beszédet mondott.