Kiutálják a fogyatékosokat a szilvásváradiak

2013.08.29. 18:01
2011-ben uniós pénzből indult el a fogyatékosokat a nagy tömegintézményekből kisebb, emberibb lakóközösségbe integráló program. A bélapátfalvai intézetből Szilvásváradra költöző 40 ápoltból azonban nem kér a helyi lakosság. Pedig nem bűnözőkről van szó, csak sérült emberekről.

Szerda este tartottak a közmeghallgatást Szilvásváradon arról, hogy a falu négy házában lakóotthonokat fognak kialakítani 40, most még Bélapátfalván élő fogyatékos számára. Az önkormányzat szeptember 9-i ülésén fog szavazni arról, hogy aláírják e a szerződést, de döntésük nem lesz kötelező érvényű. A Heves Megyei Hírlap arról tudósított, hogy mind az önkormányzat, mind pedig a helyiek szóvá tették, hogy a bélapátfalvi intézmény fenntartója kész tények elé akarta állítani őket, senkit sem tájékoztattak a szándékukról. Ez a kifogás abszurdnak tűnik, hiszen azért mégsem egy szemétlerakó vagy egy atomtemető létesítéséről van szó.

Elriasztják a turistákat

A meghallgatáson a helyiek elutasítóan álltak a fogyatékosok befogadásához. A fogyatékosok ugyanis „elriasztanák a turistákat”, ráadásul a beköltözés nekik maguknak sem lenne jó, mert állapotuk a „jó szomszédság híján” előreláthatólag le fog romlani – vélték a leendő jó szomszédok, akik amiatt is aggályukat fejezték ki, hogy a beköltözés időpontjául kitűzött 2015-ig az új lakók nem lesznek képesek elsajátítani a közösségi élet normáit.

A reakcióhoz érdemes hozzátenni, hogy a nyugat-európai turistákat egészen biztos, hogy nem fogják zavarni a kitagoltak. Ott ugyanis abszolút megszokott látvány az utcákon a testi vagy szellemi fogyatékossággal élő ember. Az, hogy Magyarországon ritkábban találkozunk fogyatékosokkal, nem azt jelenti, hogy nálunk kevesebben vannak, hanem azt, hogy többségüknek a négy fal közé zárva kell leélni az életét.

Ráadásul a bélapátfalvai intézmény gondozottjai Tóth Erzsébet igazgató elmondása szerint nem veszélyes betegek, hanem születés előtti, közbeni vagy utáni betegség, netán baleset következtében váltak értelmileg akadályozottakká. Ők ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, jól kezelhetők, taníthatók, fejleszthetők. Leginkább abban különböznek tőlünk, hogy visszahúzódók, befolyásolhatók, naivitásig jóhiszeműek.

Meg kell tanulniuk a pénzzel bánni

A meghallgatáson a Bélapátfalvai Idősek, Fogyatékosok Otthona és Módszertani Intézetének képviselői, illetve fogyatékosokkal foglalkozó érdekvédők sokkal optimistábbak voltak a helyieknél. Hangsúlyozták, a nyugati országokban már három évtizede elkezdődött az a kitagolásnak nevezett folyamat, ami a fogyatékosokat a nagy intézetekből kisebb közösségekbe szervezi ki, és a magyar tapasztalatok azt mutatják, a helyieket és a sérülteket sem kell félteni az együttéléstől.

A tervek szerint a lakók 2015-ben költözhetnek új lakhelyükre, addig azonban meg kell tanulniuk pénzzel bánni, főzni, közlekedni. Be fognak járni dolgozni az anyaintézményükbe, s mint eddig, saját keresetük lesz, amit önállóan oszthatnak be. Gondozóik szerint a felkészítéssel jól haladnak.

Ráadásul Benedek István, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves megyei igazgatója a kitagolásról szólva még korábban hangsúlyozta, hogy mindenhol lesz saját házirend, amit a beköltözők részben a lakótársakkal együtt alakíthatnak ki. A házakba pedig összeszokott baráti közösség költözik ki, akik szeretik, segítik egymást. Ezen felül a fogyatékosok számára folyamatos, akár 24 órás felügyeletet is biztosítanak.

Tizenöt éves késében vagyunk

Ahogy arról tavaly már írtunk, Magyarországon egy nemzetközi szerződések alapján született 1998-as törvény írja elő a fogyatékosok kitagolását. A kitagolásban hazánk laza tizenöt éves késésben van, az erre fordítható óriási uniós támogatás – egyébként Közép-Európa nagy részéhez hasonlóan – inkább a hagyományos tömegintézményekre ment el, ahol átlagosan 41 ápoltra jut egy nappali helyiség, vagy 14-en osztoznak egy fürdőszobán.

A szilvásváradi kitagolás a településnek egy fillérjébe sem kerül. A bélapátfalvai intézmény 154 lakójának ugyanis egy egymilliárd forintos projekt keretében Bükkszentmártonban, Mónosbélben, Nagyvisnyón és Szilvásváradon házakat vásároltak, melyeket utána átalakítottak, akadálymentesítettek és korszerűsítettek. Ebben a minőségileg sokkal jobb környezetben fognak a fogyatékosok segítőik irányításával főzni, kertészkedni, bevásárolni; azaz minden lakó csak annyi segítséget kap, amennyire szüksége van.