Ellenzéki bunkóságokra kenik Illés megmentését

2013.09.11. 14:54 Módosítva: 2013.09.11. 14:57
Illés Zoltán kapott ugyan fejmosást a Fidesz-frakcióban, de súlyosabb következményei nem lesznek keddi parlamenti kirohanásának. A környezetügyért felelős államtitkár az Országgyűlésben alázta hosszasan az LMP egyik képviselőnőjét. A Fidesz szerint már elnézést kértek az „attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos″ beszólásért, az ellenzék viszont számos esetben intéz legalább ilyen durva verbális támadásokat a kormánypártok képviselői ellen, azoknak pedig nincs következménye.

Az ellenzéki bunkóságokra, beszólásokra hivatkozva mentik meg Illés Zoltán államtitkárt a fideszesek. A politikus lemondatását kedden követelte az LMP és az Együtt-PM, miután országgyűlési felszólalásában sértegette Szél Bernadett LMP-s képviselőnőt.

Mint emlékezetes, Illés a verespataki és nagybányai ciános technológiájú aranybányákkal kapcsolatban feltett kérdés után támadt a képviselőnőnek, baromságnak minősítve a kérdést, és többek között azt vágva a fejéhez, hogy attól, hogy szép, még nem következik, hogy okos is. A verbális attak súlyosságát megérezte a Fidesz is, és Illés helyett Kocsis Máté a helyszínen, majd egy sajtótájékoztatón is elnézését kért az államtitkár szavai miatt. Illés végül szerdán írt bocsánatkérő sms-t Szél Bernadettnek.

Úgy tudjuk, hogy az eset után a képviselőcsoport vezetése is megfeddte Illést, de nem helyezett kilátásba súlyosabb retorziót. A kormánypártban ugyanis úgy gondolják, hogy az ellenzék, főként az MSZP soraiból Illés beszólásához mérhető súlyú beszólások maradnak megtorolatlanul. Fideszes forrásunk egy konkrétumot említett: Mesterházy Attila MSZP-elnök egy nemrég elhangzott beszédét idézte, amelyben „pofájuk befogására” szólította fel a „hazug kormánypártiakat”.

Igaz, hogy az LMP nem a trágárság, hanem a nőkkel szembeni hangnem miatt szólította fel Orbánt az államtitkár leváltására.

Ebben a kategóriában Illés megnyilvánulása korántsem elszigetelt jelenség. Erre próbálta felhívni a figyelmet Lannert Judit oktatásszociológus néhány napja megjelent írása is. Lannert Juditot Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár hasonló jellegű, de kisebb médiafelhördülést okozó kiszólása késztette arra, hogy foglalkozzon a férfiak által dominált politikában dívó szexista beszéddel.

Klinghammer államtitkár a tanévkezdés alkalmából a közösségi főiskolák ügyéről nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, és kifejtette, hogy szerinte az egyetemi szintnél „bizonytalanabb a tudású”, „de szorgalmas” védőnőnek, óvónőnek készülő hallgatók számára tökéletes opció az effajta kétéves képzési forma.

Illés meglepő fellépései

Illés Zoltán körül rendszeresen alakulnak ki olyan szituációk, amelyek az államtitkár környezetét megrökönyödéssel töltik el. Például tavaly a környezetvédő civil szervezetekkel rúgta össze a port, amikor az általuk készített jelentést egyszerűen hazugságnak minősítette.

2010 októberében személyesen jelent meg egy Balaton melletti útépítésen, és egy kék filctollal megrajzolt térképpel akarta eltéríteni a beruházó céget az addigi útvonaltól.

Néhány héttel korábban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének szakmai szervezeteit akasztotta ki, amikor a termékdíj-fizetési kötelezettség kiterjesztéséről szóló egyeztetésen tárgyalás helyett kerek perec kijelentette, hogy  „termékdíj lesz, és kész”.

Lannert Judit az Indexnek elmondta: az államtitkár interjújából egyértelmű, hogy „butuska, de szorgalmas” munkaerőnek tekinti a legfiatalabbak nevelésével foglalkozó nőket. Szerinte különösen aggasztó jel, hogy már egyetemi emberek is kezdik használni a politikában elterjedt beszédmódot.

Az elmúlt időszakban azonban a hazai politikusok számos esetben bizonyították, hogy a pályán alsóbbrendű szereplőnek tekintik a nőket. 2012-ben a fideszes Varga István okozott nagy megrökönyödést, amikor azt fejtegette a parlamentben, hogy akkor szűnhet meg a családon belüli erőszak, ha az anyák visszatérnek a gyermeknevelés mellé, és nemcsak egy-két, hanem három-négy-öt gyermeket szülnek.

Varga szimbolikussá vált szavai után kitálaltak a parlamenti ellenzéki soraiban ülő nők is, hogy milyen beszólások kísérik ülésről ülésre tevékenységüket. A képviselőnőknek címzett „Mit pofázol bele, kisanyám?”, „Ki vigyáz a gyerekedre?”, „Vetkőzz!” és ezekhez hasonló bekiabálások miatt egyetlen képviselőnek sem kellett lemondania. De adott esetben a jelenlegi ellenzék férfiképviselői sem törődnek a lovagiassággal: az MSZP-s Józsa István tavaly ősszel a bizottsági főtanácsadónő haját rángatta meg, úgy hogy a nő a jegyzőkönyv tanúsága szerint feljajdult. Az eset miatt akkor a Fidesz női tagozata tiltakozott a házelnöknél.

Következménnyel eddig csupán a vak komondoros Balogh József esetében járt a saját feleségével szembeni fellépése. Baloghnak ki kellett lépnie a Fideszből, miután kiderült, hogy akkorát ütött egy átmulatott este után neje arcába, hogy az fejsérülése miatt kórházi ápolásra szorult.

A feleségét felpofozó vak komondoros esete és a médiában megjelenő durva politikusi beszólások, nőkkel szembeni atrocitások többsége Lannert szerint azonban csak a csúcsai az általános problémának. A szexizmus a magyar politikában általános, és már szinte észrevétlen jelenség, és többek között azt eredményezi, hogy a nők parlamenti jelenléte a rendszerváltás óta egy jóval magasabb szintről 9 százalékra csökkent. A 9 százalékos aránnyal utolsók vagyunk egész Európában. A skandináv országokban a nők a parlamenti helyek minimum 40 százalékát birtokolják, az arány az európai országok felében eléri az egyharmadot, és szinte mindenhol felette van az egyötödnek.

A kutató szerint nyilván nem állítható, hogy közvetlen összefüggés van az alacsony szintű parlamenti képviselet, valamint a női foglalkoztatás, és a gyerekvállalási kedv alacsony szintje között, de a statisztikák mégis azt mutatják, hogy ezek a jelenségek együtt járnak. „Ha a nők kiszorulnak a döntéshelyzetekből, testükkel szavaznak” – mondta az Indexnek Lannert Judit. Magyarország ugyanis a fentebb említett területeken is sereghajtó a kontinensen.

A kutató szerint azonban a probléma egyik fő tünete az, hogy a férfias környezet valójában soha nem beszéli ki valódi mélységeiben a kérdést, és igyekszik vicceskedéssel vagy tereléssel elütni az élét, ahogy ez a mostani esetben is történik.