Bajnai kormányfősége: ez inkább csak sci-fi
További Belföld cikkek
- Vitézy Dávid szerint Lázár János állítását a saját beosztottja cáfolja
- A kormány elárulta, mely területeken kaphat közfinanszírozást a magánegészségügyi ellátás
- Jogosítvány nélkül okozott halálos balesetet egy sofőr Valkó és Gödöllő között
- Fegyveres férfit tartóztattak le Donald Trump választási gyűlésének közelében
- Igazi őszi idő vár ránk a hét első napján
Mit lehet várni egy konferenciától, ahol a közönségben előttem Draskovics Tibor ül, mögöttem Baja Ferenc áll, mellettem Herényi Károly lapogatja valakinek a vállát, az egész rendezvényt pedig Horn Gábor nyitja meg?
Ráadásul a 2010 előtti bukott garnitúra politikusai némileg vicces módon azért jöttek el, hogy a 2014-es esélyekről halljanak beszélgetéseket (leszámítva Fodor Gábort, aki célirányosan ugrott be vagy tíz percre, hogy őt is vegyék a kamerák és valakinek interjút adhasson). Bár a közönség nyomokban a balatonszárszóit idézte, az előadók korántsem: Szigetvári Viktor arról beszélt, hogy a választók 70 százaléka szavazott 2010-ben az azt megelőző status quo ellen, az MSZP-s Tóbiás József pedig elég egyértelművé tette, pártja fütyül rá, mit gondol róluk a liberális értelmiség.
Megvan az új SZDSZ
Az ellenzéki összefogás esélyei címmel először értékelték közvélemény-kutatók, politikusok és politológusok a Mesterházy-Bajnai megállapodás utáni helyzetet, az elhangzottakból pedig elég világos kép rajzolódik ki. Orbán Viktor kihívója Mesterházy Attila és az MSZP, Gyurcsány Ferenc és pártja nem tényező, Bajnai Gordonnak pedig nincs esélye a miniszterelnökségre.
Miután Bajnai eredeti projektje a nagy ellenzéki ernyőszervezet létrehozásáról csődöt mondott, a baloldal gyakorlatilag visszatért a 2010 előtti felállásához: a jobboldalt monopolizáló Fidesszel szemben egy baloldali néppárt és egy urbánus liberális párt áll szemben, a többi játékos pedig nem rúg labdába. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzéki szereplők is hajlandóak tudomásul venni az erőviszonyokat.
A Republikon Intézet által az A38 hajón rendezett konferencia legérdekesebb részét Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója és Závecz Tibor, az Ipsos Zrt. véleménykutatási igazgatója, pontosabban az általuk ismertetett részletes közvélemény-kutatások szolgáltatták. Őket követte Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatójának és Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnökének a beszélgetése, melyen újdonságot jelentett, hogy Tóbiás többször is kijelentette, az MSZP a Fidesz kihívója.
A rendezvényt Lakner Zoltán, Mráz Ágoston Sámuel és Tóth Csaba politológusok beszélgetése zárta, ahol Lakner kijelentette, ugyan nem lehetetlen, de majdnem a sci-fi kategóriájába tartozik, hogy 2014-ben Bajnai Gordonból miniszterelnök legyen. A konferencia több résztvevője is – ahogyan azt korábban Mesterházy Attila és más szocialista politikusok is megtették – az Együtt 2014-et már-már szinte bevett módon az SZDSZ-hez hasonlították.
Együtt 2014: tíz hónap alatt a különig
Ahogy az egész konferencia legélvezetesebb hozászólásait produkáló Lakner Zoltán találóan rámutatott, „önmagában érdekes történet″, hogyan jutott el 2012 októbere, az ernyőpárti stratégia és a „mindenki induljon együtt" óta tíz hónap alatt az Együtt 2014 oda, hogy Szigetvári Viktor a napokban a „mindenki induljon külön″ mellett érvelt. Lakner szerint az Együtt 2014 nem tudott áttörni és átvenni a kihívó szerepét az MSZP-től, ugyanakkor a beolvadást sikerült elkerülniük.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója – aki viccesnek szánt, de mindenki által komolyan vett megjegyzésében azt mondta, az itt a dolga, hogy a Fideszt megvédje – a pártszövetségekre, így az Együtt-PM-re is vonatkozó 10%-os parlamenti küszöb veszélyére figyelmeztetett. Szerinte ha igaz az, hogy az Együtt 2014 tényleg az SZDSZ helyét tölti be, és annak egykori szavazótáborát tudják maguk mögött, be sem fognak kerülni a parlamentbe, hiszen azt a formációt stabilan csak a szavazók kábé 5 százaléka támogatta.
A Závecz Tibor által ismertetett Ipsos-adatok alapján Bajnai Gordon pártjának szavazótábora a következőképpen néz ki. Jövedelem szempontjából 37 százalékuk a középosztályba, 46 százalékuk az alsó középosztályba, míg 15 százalékuk az alsó osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy az MSZP-hez és a DK-hoz képest Bajnaiék szavazói között van a legkevesebb szegény (MSZP: 30 százalék, DK: 19százalék).
A Bajnai-szavazók átlagéletkora a másik kettőhöz viszonyítva szintén a legalacsonyabb (MSZP: 55, DK: 48 év, E14: 44 év). Ellenben az Együtt 2014 támogatói között van arányaiban a legtöbb diplomás (MSZP: 15 százalék, DK: 31 százalék, E14: 38 százalék), valamint a legkevesebb nyugdíjas (MSZP: 60 százalék, DK: 38 százalék, E14: 26 százalék). A párhuzam a liberális előddel tehát számokkal is alátámasztható.
MSZP: mert mi vagyunk a kihívók
Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója és frakcióvezető-helyettese, aki a Bajnaiékkal való egyeztetéseken a szocialista tárgyalódelegáció egyik tagja volt, elég világosan fogalmazott a konferencián arról, hol a helye az MSZP-nek és hol az Együtt 2014-nek. A külön indulás előnyeit hangsúlyozva ugyanis arról beszélt, az lehetőséget ad arra, hogy „a baloldal vezető ereje″ megmutassa, „hogyan gondolkodik balról Magyarországról″. Egy másik kérdésre pedig, hogy miért szavazzanak a liberálisok az MSZP-re, az válaszolta, „mert mi vagyunk a kihívók, a legnagyobb ellenzéki erő″.
Tóbiás magabiztos fellépésének másik érdekessége, hogy egyáltalán nem kívánt megfelelni a konferencia liberális közönségének. Egy ponton, mikor arról beszélt, hogy a költségvetési forrásokat a társadalmi igényekhez kell hozzárendelni ahelyett, hogy gazdasági szempontok vezéreljék a költségvetés tervezését, ki is szólt: „látom, hogy csóválják a fejüket, de én hiszek ebben″.
A „miért szavazzanak a liberálisok az MSZP-re?″ kérdésre adott válaszát pedig így folytatta: „értékalapon ez nehéz lesz, mert ez egy baloldali párt és az is akar maradni″. Ezt azzal egészítette ki, hogy bár értékalapon van azért átfedés az emberi jogok vagy a közjogi berendezkedésről vallott nézeteikben, de „nekünk valójában baloldaliként mindazokkal van dolgunk, akik a jelen Magyarországának kétharmadát képezik, és akik esélytelennek látják jövőjüket″.
Szigetvári és Tóbiás beszélgetésében feltűnő volt az értelmiséghez való viszonyulás eltérése is. Míg előbbi többször hivatkozott arra, az ellenzék mennyire felkészült szakpolitikailag – arról beszélt, hogy sokkal több, az értelmiség számára elérhető írásos dokumentumuk, program-részletük van, mint időarányosan a Fidesznek valaha is volt – addig MSZP-s beszélgetőtársa folyamatosan a politika egy más szintjét helyezte előtérbe és az emberekhez való eljutás fontosságát hangsúlyozta. „Hogy kinek hány zsák papírja van arról, milyen szakmapolitikai anyagai vannak, sokat dolgoztatok vele, nem becsülném le″ – fricskázott Tóbiás.
Az MSZP-s politikus Horn Gyulát idézte: „egy fontos kérdés van: az emberek sorsát össze kell kapcsolni a haladással″. Tóbiás azért egy ponton túl is szaladt Hornon, a haladásban pedig a közönség itt érezhetően nem kapcsolódott össze vele, amikor kijelentette, hogy „az elmúlt húsz évben működő piacgazdaságot nem akarom fenntartani″.
52 százalék kormányváltást akar
A rendezvény összes előadója (talán Mráz Ágostont leszámítva) egyetértett abban, hogy a kormányváltás a nemrég létrejött, felemás ellenzéki összefogással is megvalósítható. Szigetvári szerint „olyan megállapodás született, amit most meg lehetett kötni″, és bár a közös lista, közös jelöltek forgatókönyve lett volna a legjobb, ennek a „politikai feltételei nem voltak adottak″.
Dicsérte ugyanakkor a szocialistákat, akik szerinte korrektül tárgyaltak, a Demokratikus Koalícióval való sikertelen tárgyalásról pedig azt mondta, nem az MSZP-n és nem is Bajnaiékon múlt, hogy nincs megállapodás. A DK-val kapcsolatban a közvélemény-kutatók egyébként kiemelték, hogy a párt támogatóinak magas az átszavazási hajlandósága (a Medián szerint 55,8 százalékuk szavazna át az MSZP-re, 53,3 százalékuk az Együttre), Gyurcsány pedig valóban megosztja az embereket, ezért egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzéki összefogás sokat veszít azzal, ha őt kihagyják.
Szigetvári Viktor elmondta, ugyan nem érez váltóhangulatot, érez viszont erős elégedetlenséget. A moderátor, Petri Ádám viccesen többször közbevetette, hogy van még idő 2018-ig, a két politikus szerint viszont 2014-ben is van még esély leváltani a Fideszt. „Egy számot jegyzek magamnak: a társadalom többsége kormányváltást akar″ – mondta Tóbiás, ez pedig visszautal arra a Hann Endre által is idézett felmérésre, miszerint a szavazókorúak 52 százaléka küldené el az Orbán-kormányt úgy, hogy a kormányváltást akarók hosszú ideje stabilan többségben vannak.
Szórakoztató hónapok jönnek
„23 év után először a politika lemaradásban van, mert fel kell zárkóznia a társadalmi igényhez. Nem arról van szó, hogy elő kell állítani a kormányváltó társadalmi többséget, mert az ott van. Meg kell érteni, hogy ők mit szeretnnek″ – mondta Tóbiás. A lemaradást jól érzékeltetik a Závecz Tibor által ismertetett számok: míg a Fideszt az össznépesség 26 százaléka támogatja, a kormányzásukkal való elégedetlenség ellenére a baloldali ellenzéket csak 20 százalék.
Závecz szerint felméréseik egyébként azt mutatják, az ellenzéki pártok támogatottságát nyugodtan össze lehet adni, mert a lemorzsolódás minimális.
De hogy vajon az MSZP és az Együtt 2014 valóban együtt fog-e működni a kampányban, netalán egymás ellen fordul, azt Lakner Zoltán szerint nagyban függ attól, mennyire érzik majd nyerhetőnek a választást: ha annak érzik, „óriási érdek lesz összedolgozni″, ellenkező esetben „a divergáló logika jöhet″. A Szigetvári-Tóbiás beszélgetés moderátora, Petri Ádám mindenesetre a „szórakoztató hónapok jönnek, mulassanak jól″ mondattal köszönt el.