Az örmények nem érzik biztonságban magukat Magyarországon

2013.09.19. 16:35

Az örmény kisebbségi önkormányzat csütörtöki sajtótájékoztatóján kemény szavakkal illették az Orbán-kormányt az azeri baltás gyilkos kiadatása miatt: Serkisian Szeván elnök szerint Magyarország semmilyen érdemi lépést nem tett az elmúlt egy évben Ramil kiadatásának ügyében. A kormány inkább azt a stratégiát követi, hogy „az a legjobb, ha nem beszélünk az ügyről”, és az ezt mégis felemlegető magyarországi örményeket "árulóként kezeli".

Az Országos Örmény Önkormányzat még szeptember elején érdeklődött Navracsics Tibornál egy nyílt levélben afelől, hogy a kormány milyen lépéseket tett nemzetközi fórumokon annak érdekében, hogy valahogy kiküszöböljék a diplomáciai malőrt. Korábban pedig feljelentette a baltás gyilkos kiadóit - azaz a magyar diplomácia vezetőit, köztük végső soron Orbán Viktor is.

Mint arra bizonyára emlékeznek, Magyarország 2012. augusztus 31-én adta át Azerbajdzsánnak az örmény katonatársát 2004-ben Budapesten meggyilkoló, és ezért életfogytiglani szabadságvesztését nálunk töltö Ramil Sahib Safarov azeri katonatisztet, akit hazájában – előre borítékolható módon – azonnal szabadlábra helyeztek. Az ügy óriási botrányt gerjesztett, Szerzs Szargszján örmény elnök fel is függesztette a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Németh Zsolt külügyi államtitkár két nappal később Azerbajdzsán budapesti nagyköveténél benyújtott egy sablon-tiltakozást, de ennek semmi foganatja nem volt.

Serkisian Szeván visszatekintve az ügyre azt mondta, hogy „a leginkább sértett fél" az ügyben Magyarország. Azerbajdzsán ugyanis Safarov kaidatásával nagy sikert ért el, de erkölcsileg az örmények is győztesen kerültek ki az ügyből, mivel kiderült, hogy az azeri társadalomban a Safarov-szerű gyilkosok számítanak példaképnek.

A kisebbségi önkormányzat elnöke azt mondta, nem tudni, Magyarországnak milyen előnye származott a kiadatásból, de a kormány számonkérés helyett ma is inkább gesztusokat tesz Azerbajdzsán felé. Erre példaként hozta fel az uniós csatornákon keresztüli nyomásgyakorlás elmaradását. Ezt árnyalja, hogy az EP-ben néppárti kezdeményezére elfogadtak egy elmarasztaló határozatot - mondjuk szövegezése és előterjesztői alapján ezt is leginkább azért, hogy a magyar kormányt kimosdassák.

Szeván azt is hangsúlyozta, hogy ők előre figyelmeztették a magyar külügyet, hogy Safarovot kiadatása esetén azerbajdzsánban szabadon fogják bocsátani, a kormány állítása szerint meg is ígérte, hogy visszatartja a gyilkost.

Az örmények sajtótájékoztatásán kiderült, hogy Martonyi János külügyminszterre is neheztelnek, mert miután megegyeztek, hogy lépéseket tesznek a kultúrdiplomácia és a gazdasági kapcsolatok élénkítéséért, a tárcavezető később az Országgyűlés külügyi bizottsága előtt – egy 1983-as esetet felhozva - arról beszélt, hogy „Örményország is szabadon engedett és ünnepelt egy merénylőt”.

A sajtóértekezleten Akopján Nikogosz, az önkormányzat elnökhelyettese is felszólalt, szerinte a magyar kormány nem kért az ő közvetítésükből, és a Safarov-ügy után az örmények már nem érezhetik biztonságban magukat Magyarországon.