Nem zárnak be főiskolát, csak hagyják meghalni

Virágozzék minden virág, de mi csak azokat öntözzük, amelyeket szépnek és értékesnek tartunk. A többinek is jut levegő és napfény, sőt víz is, ha szereznek maguknak - nagyon leegyszerűsítve erről szól az az új felsőoktatási koncepció, amelyet pénteken fogadott el a Felsőoktatási Kerekasztal. Szó sincs arról, hogy az állam durva eszközökkel avatkozna be az egyetemek működésébe, arról pedig főleg nem, hogy bezárna intézményeket. Csak olyan feltételeket teremt, amelyekkel a hasznos és minőségi képzést kiemelten támogatja, a kis főiskolák pedig boldoguljanak, ha tudnak. Akik feltalálják magukat, azok túlélnek, de biztos lesz egy-két olyan intézmény, amelynek kényszerűen egy nagyobb egyetem védőernyője alá kell menekülnie, vagy akár meg is szűnik.

A Felsőoktatási Kerekasztal által megtárgyalt dokumentumban az egyetemek és főiskolák túlélése a finanszírozásról szóló fejezetekben van kódolva. A jövő évtől átalakul az állami támogatások elosztása. Az állam nem intézményeket fog támogatni, hanem hallgatókat. Ők abba az intézménybe viszik a támogatást, amelynek képzését hasznosnak és piacképesnek tartják.

Egy ideig kipótolják a hiányt

Az egyetemek ma három feladatra kapnak pénzt: fenntartására, oktatásra és kutatásra. A felsőoktatási koncepció szerint a jövőben egybevonnák a képzésre és fenntartásra adott összegeket. Ez tenné ki a források 70 százalékát. A források 30 százalékát osztják ki kutatásra és fejlesztésre. Ezt három minőségi mutató alapján differenciálják: a főállású minősített oktatók aránya, a doktori iskolák és a doktori törzstagok arányában, illetve a hallgatók Országos Tudományos Diákköri Konferenciáin elért eredményei alapján. Ezeket a támogatásokat továbbra is fejkvótaszerűen osztanák ki.

Nagy kérdés persze az is, hogy a támogatások átstrukturálásával együtt összességében több pénz lesz-e a felsőoktatásra. Ez egyáltalán nem biztos. A jövő évi költségvetésről szóló meccsek éppen most zajlanak az Emmi és a költségvetés tervezéséért felelős Naszvadi György államtitkár között. Információink szerint a más elvű elosztás mindenesetre azt eredményezheti, hogy a kiemelt támogatásra jogosult egyetemek 18-19 százalékkal több pénzt kapnak, mások viszont értelemszerűen kevesebbet mint eddig.

A támogatások átrendezése csak felgyorsítja a már eddig is tapasztalható tendenciát: a diákok a lábukkal szavaznak, azaz elsősorban a nagyobb presztízsű, a munkaerőpiacon elfogadott vagy gyakorlatorientált képzésekre igyekeznek bekerülni, míg a kis főiskolák alibiszakjai egyre kevésbé életképesek. Mindez azt fogja eredményezni, hogy a kis főiskolák állami támogatása drasztikusan csökkenhet. Hogy ne omoljanak azonnal össze, az átalakulás első évében ezeknek a főiskoláknak a hiányát az állam még 80 százalékkal, a következőben már csak 50-60 százalékkal, majd a harmadikban már csak 20 százalékkal pótolja ki.

Aki ezen idő alatt kitalál valamit, az túléli, aki nem, az elbukik.

Kasztok

Az állam a pénzét a jövőben nem teríti szét mindenhova, hanem saját maga által meghatározott preferenciák szerint támogat szakokat. Azt már a Szél Kálmán terv is lefektette, hogy az állam elsősorban a műszaki, az agrár, az egészségügyi és a tanárképzésekre szeretne költeni. Már most is látható, hogy más szakokon igencsak szűkös az állami keret. Aki feltétlenül ókori nyelvek és kultúrák (klasszika filológia) szakra szeretne menni, az vagy írjon jó felvételit, vagy fizesse meg a képzés árát.

Fotó: Marjai János

Az állam nemcsak a támogatandó szakokat, de a kiemelt állami támogatásra érdemes egyetemeket is kijelölte már. Ezek azok, amelyek kutatási tevékenységük, nemzetközi hírnevük alapján a fejkvótán kívül még külön támogatást is kapnak. Már idén 10 milliárd forintos keretet osztottak szét az ELTE, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is. Később - részben más okok miatt - az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemet és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is bekerült ebbe a körbe.

Az intézményeket ezen kívül kasztokba is sorolják azon az alapon, hogy mire képesek. A koncepció szerint ki kell mondani, hogy a világ vezető egyetemeivel partneri viszonyban lévő nagy tudományegyetem és egy pár száz főt oktató vidéki kis főiskola nem azonos szerepet tölt be a felsőoktatás rendszerében. A korábban már napvilágot látott megnevezések (például szakegyetemek, regionális főiskolák stb.) a koncepció végleges változatában leegyszerűsödtek: nemzeti tudományegyetemek, egyetemek, főiskolák és közösségi főiskolák lesznek.

A megszűnéssel fenyegetett intézmények közösségi főiskolaként elsősorban a helyben élők képzési igényét szolgálják majd ki. Ezeknek a főiskoláknak a profilja elsősorban a tanító- és óvópedagógus képzésre vagy a védőnők képzésére korlátozódik. Emellett a helyi igényeknek megfelelő tanfolyamokat, felsőfokú szakképzéseket indíthatnak. A felszabaduló kapacitások lekötésére az államtitkárság hozzájuk delegálná a hátrányos helyzetűek tehetséggondozását, fejlesztését, mentorálását is. Erre várhatóan uniós pénzeket is kaphatnak.

Pilot projekt kancellárokkal

A finanszírozással együtt átalakul az egyetemek irányítása is. Az intézmény elsőszámú vezetője ugyan a rektor marad, de szerepe a oktatási és kutatási feladatok irányítására korlátozódik. Az intézmények gazdasági vezetése és menedzselése a kancellárok feladata lesz 2015 januárjától.

A kancellári rendszer bevezetése tette lehetővé azt az engedményt, hogy a rektorokat az egyetemi autonómia keretében újra a szenátus válassza majd meg. A rektorok felülről való kinevezése, ami az elmúlt hónapokban több botrányos ügyet eredményezett, csak addig volt fontos az államnak, míg nem volt olyan vezető, aki egyértelműen az állam érdekeit képviseli az egyetem vezetésében. A kancellárokkal ez majd megvalósul. Őket a miniszterelnök nevezi ki az egyetem élére.

Hogyan oszlanak meg a feladatok a rektor és a kancellár között? Egy egyszerű példa: ha egy kutatócsoport egy új és persze drága eszközt akar beszerezni, a kancellár a fenntartási nehészségekre, az infrastrukturális problémákra vagy az egyetem hosszabb távú terveire hivatkozva akár meg is vétózhatja ezt. Egyetemi emberek szerint ezzel egyrészt elejét lehetne venni az egyetemeken minden anyagi nehézség ellenére máig jelen lévő értelmetlen pazarlásnak, másrészt egy nehézfejű kancellár fontos kutatásokat és fejlesztéseket torpedózhat meg.

A koncepció szerint a kancellár személyének kiválasztásába nem sok beleszólása lesz az egyetemnek. A pályázatokat a fenntartó, azaz az állam írja ki. Külön érdekesség, hogy a kancellárok esetében nem írnak elő szigorú végzettségi feltételeket. Ugyan egyetemi és főiskolai végzettség kell majd hozzá, de meglepő módon nem lesz szükséges a kancellári poszt betöltéséhez sem pénzügyi-számviteli, sem közgazdasági, sem jogi végzettség.

Az államtitkárság ezt kérdésünkre azzal indokolta, hogy ha szigorú feltételeket írnának elő, eleve lehetetlen lenne megfelelő jelölteket találni az egyetemek menedzselésére. A végzettség helyett ezért inkább az lesz az előfeltétel, hogy az illető korábban vezetett-e olyan szervezetet, amelynek a költségvetése az irányítása alá kerülő egyetem vagy főiskola legalább 1/20-át tette ki, foglalkoztatotti létszáma pedig 1/40-ét.

A kancellári rendszert pilot-projektként a nemzeti tudományegyetemeken, így Szegeden, Debrecenben és az ELTE-n már januártól bevezetik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!