Ilyen lesz a Nemzeti Nukleáris Katasztrófa

2013.10.09. 18:09
Most, hogy kiderült, van Nemzeti Űrstratégiánk, nem olyan meglepő a kedden és szerdán megtartott Nemzeti Nukleárisbaleset-elhárítási Gyakorlat Pakson. Olyan szintű bemutatót tartottak, amilyet kisdobos korunkban láthattunk utoljára; ennek pedig az lehetett az oka, hogy ha unalmasan mutatnak be egy katasztrófát, az emberek már nem is tartanak tőle – sőt, igazából azért szeretnék, hogy ne következzen be, nehogy halálra unják majd magukat.

A katasztrófák bárhol előfordulhatnak

Ma, szerdán Pakson végérvényesen bebizonyosodott, hogy állami szervek bármilyen bemutatója Magyarországon az idők végezetéig a Ki tud többet a Szovjetunióról? járási fordulójára fog hasonlítani. Bár a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy „ez a bemutató méltó volt egy országos nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlathoz, elképesztő munka volt 600 embert mozgatni”, egyrészt nem volt annyi ember, másrészt azokat egyáltalán nem kellett mozgatni, harmadrészt az első köszöntőbeszédben elhangzott a gyilkos mondat: „A bemutató nem a látványosságra törekszik!”

Mi derült ki a köszöntőbeszédekből a nukleáris katasztrófákról, illetve arról, hogyan készült fel Magyarország egy ilyen szituációra?

  • Váratlan helyzetben sokszor előre nem látható feladatokat kell elvégezni.
  • A cél: soha ne legyen szükségünk erre az életben.
  • A katasztrófák bárhol előfordulhatnak.
  • Egy feltételezett nukleáris baleset esetén tudni kell felmérni a kárt és a baleset súlyosságát mérsékelni.
  • Joggal bízhatunk abban, hogy erre nem lesz szükség.
  • A jól működő nukleárisbaleset-elhárítási rendszer működéséhez elengedhetetlen az erőmű, a civilek és a szakhatóság együttműködés
  • A felkészülésnek horizontális és vertikális dimenziói is vannak, a tagozódásról nem is beszélve
  • Meg kell szervezni és gyakoroltatni kell a lakosság riasztását és tájékoztatását
  • El kell dönteni, hogy egy baleset esetén a lakosság kitelepítése átmeneti vagy végleges lesz.
  • Tolna megye lakosságának körülbelül a fele a sürgős kitelepítési zónában él.
  • Az atomerőmű saját védelmi rendszere mélységében tagolt.
  • Az azonos funkciót megvalósító redundáns rendszerek diverz kiépítése hatásosabb.

Persze volt még izgalmas momentuma a bevezetőnek, például amikor Dr. Tokovicz József dandártábornok azzal dobta föl beszédét, hogy az utolsó PowerPoint-diára saját fotóját tette, amin ő látható Csernobilban a katasztrófa 10. évfordulóján. Stílusos befejezés volt, főleg azzal a mondattal kísérve, hogy „ilyen is előfordulhat”.

De az is érdekes volt, amikor az erőmű biztonsági igazgatója elmondta, hogy 2002 előtt, így az atomerőmű építésénél sem volt követelmény, hogy az atomerőmű maga gondoskodjon arról, hogy egy katasztrófát tudjon kezelni. 2002-ben azonban vettek egy dízelgenerátort, ami akkor is segít hűteni a reaktort, ha teljesen elmegy az áram. Felmerül a kérdés: 2002 előtt senki sem gondolt az áramszünetre?

A sajtótájékoztatón elmondták: a bemutató az erőmű és annak lehetséges bővítésének elfogadottságát segíti elő. A bemutatót követően mindannyian megnyugodhatunk, mert az itt bemutatott felkészülési rendszer képes kezelni bármilyen helyzetet. Illetve  – mint elhangzott – „a lakosság a felkészülés teljes vertikumában részt vesz”.

Éles helyzetben nem így kell csinálni

„Kérem a gépjárművet, kezdje meg a mozgást!” – kezdte a bemutatót egy tiszt, amikor rászólt egy harci járműre, hogy induljon el. Ő és több társa, akik a bemutató alatt a mikrofonba beszéltek, most végre megnyugtató választ adtak a kérdésre, hogy Szekeres Imre 2008-ban tényleg részegen tartotta-e meg Gripen-avató beszédét, vagy csak − ahogy ő mondta – a nagy szél és a visszhangzó mikrofon miatt tűnt úgy. Itt mindenki úgy beszélt, mint Szekeres, pedig láthatóan nem voltak ittasak.

A bemutatón először egy mobil laborból kiszállt két védelmi ruhába öltözött ember, a katasztrófafilmekből jól ismert recsegő kézi sugárzásmérővel kijelölték a fertőzött területet. Ezután egy harci járművel érkeztek ketten, ők mintát vettek a sugárfertőzött földből, majd lemosták egymást és a harci járművet. A helyszín neve, ahol a járművet lemosták, reggel még izgalmasan hangzott – sugárkapu –, de amikor ide érkeztünk, már csak annyit láthattunk, hogy lemosnak egy harci járművet, ráadásul közben egy szemlélődő katasztrófavédelmis megjegyezte a mellette álló kollégájának, hogy éles helyzetben nem is így kellene csinálni.

  • A két esemény között megmutatták még, ahogy hat embert kihoznak egy házból, akik vagy az autójukkal, vagy egy busszal elhagyják a helyszínt: ez volt a kitelepítés. A helyi sportcsarnok melletti füves területen megnézhettük többek között az Országos Atomenergiai Hivatal, az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Mentőszolgálat sátrát, két tűzoltóautót és egy magyar fejlesztésű harci járművet, a Komondort.

    A nyolc országból érkezett külföldi megfigyelőknek a polgármester köszöntőjén kívül semmit nem fordítottak a bemutatók során, így ők csak azt látták, ahogy két-két védelmi ruhába öltözött ember sétál vagy spriccel, miközben valaki érthetetlen nyelven beszél valamit a mikrofonba. Néhány katasztrófavédelmis egy-egy megfigyelő mellé csapódott, a beszélgetésfoszlányokból pedig kiderült, népszerű téma volt a gyereknevelés, az ebéd és a köszönöm, és a hölgyeim és uraim angolra fordítása.