A jó női főnök káromkodik

Harcos antifeministák, így Puzsér Női Kvóta = Numerus Clausus Róbert és körömlakkszag nélkül indult az Üvegplafon című beszélgetéssorozat első része szerdán Budapesten. A szervező Réz Anna filozófus szerint nehéz elvetemült ellenforradalmárokat találni, de ez csak azt jelenti, hogy az ilyen viselkedés egyre szalonképtelenebbé válik. Illés Zoltánt ugyan nem hívták, de az este így sem volt vitamentes.

A kiindulópont Farkas Katalin egy néhány hónappal ezelőtti kijelentése volt, amely rögtön egy érzékeny pontra tapintott. A CEU rektorhelyettese akkor azt kifogásolta, hogy az éppen kiosztott Széchenyi-díjasok között nem volt nő. Ahogy egyébként a díjat odaítélő bizottság tagjai között sem. Igaz, hogy tíz évvel ezelőtt, egy 54 szerzőt publikáló vastag antológia szerkesztésekor még Farkasnak sem tűnt fel, hogy csak pasikkal dolgozik, most már elvárná, hogy az ilyen díjakat kiosztó bizottságok tudatosan női jelölteket keressenek.

A metszéspontban a gyerekvállalás

Fotó: NEFMI/oktatás.hu

Ezt az előzékenységet egyébként már munkahelyén, a CEU-n is bevezették: az egyetem január óta figyelembe veszi, milyen arányban hív meg különböző nemű előadókat rendezvényeire. „A CEU nem szab meg kvótát, csak gondolkodásra sarkall” – mondta a filozófus, aki szerint sem ez, sem a díjakhoz kapcsolódó javaslata nem pozitív diszkrimináció. „Ez egyszerűen csak a rossz beidegződések feloldása.”

Láthatatlan plafon

Az üvegplafonnal, vagyis a láthatatlan, nem jogi és nem is szabályszerű előremeneteli nehézségekkel főleg azok a nők találkoznak, akikben több az ambíció, a tehetség, a drive – mondta szerdán Szelényi Zsuzsa pszichológus. Egyesek szerint ezek a nők csak azért tolják keményebben a biciklit, mert túlteng bennük a férfihormon, de ez persze nem igaz, mondták az előadók.

A női és a férfi karrier közti különbségek sokszor már az állás megpályázása előtt kezdődnek. Szelényi kutatásai szerint a diplomások között még véres a nemek közti csata, de a PhD-szint fölött már drasztikusan csökken a nők száma. Ennek oka főleg a gyerekvállalás. De az állások megpályázásakor is alapvető különbségek vannak. A nők általában csak akkor pályáznak, ha úgy érzik, minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, míg a pasik azzal is beérik, ha csak a hirdetés követelményeinek felére tudnak bólintani. A többit majd megtanulják később, gondolják.

Schleicher Nóra és Farkas Katalin

Fotó: Bődey János

Az állásinterjún a HR-esek is újra és újra ugyanabba a hibába esnek: a férfi jelölteknél azt nézik, hogy mi lesz belőlük néhány év múlva, a nőknél pedig azt, hogy mi az, amit eddig letettek az asztalra. De a férfiak helyzete a szuper munkahelyre bekerülve is más. Ők jellemzően azzal töltik az ebédszüneteket, hogy akár egy órára is kimennek kollégáikkal ebédelni, és közben hatékonyan építik kapcsolataikat, szociális hálójukat. Ez idő alatt női munkatársaik elintéznek egy-két dolgot, vagy éppen tovább dolgoznak a trécselés helyett, sokszor mégis ők járnak rosszabbul.

Az egyetemista kor az utolsó időszak, amikor a lányok ugyanannyit járkálnak közösségbe, mint a pasik. Aztán jön egy komoly kapcsolat, család, gyerek, és egyre kevesebbet fognak kimozdulni – mondta a pszichológus. Szelényi szerint viszont kutatások bizonyítják, hogy a kapcsolatok, az aktív társasági élet kulcsfontosságú a szakmai előmenetelben, hiszen sok jó ötlet egy sör mellett, sok fontos döntés pedig a fehér abrosznál születik.

A nők ráadásul saját maguk, pontosabban nőtársaik alatt is vágják fát. A férfiak jellemzően támogatják, segítik egymást, a nők viszont mindannyian kivételezett helyzetben szeretnek lenni, egyenként. „Sok férfi közé egyedüli nőként bekerülni olyan státuszt jelent, hogy azért az a nő harcolni fog, más nők felemelkedését nem fogja támogatni” – állította Szelényi, és ezt a jelenlévők közül többen igazolni is tudták. A szociológus szerint ebből a szempontból a helyzet pont olyan, mint a kisebbség helyzete egy társadalomban, és a probléma csak akkor oldódhat fel, ha legalább 25–30 százalék a nők aránya az adott munkahelyen.

A jó női főnök káromkodik

A lógási és favágási szokások mellett fontos különbség még a nyelvhasználat is. „A női nyelv kedves, udvarias, inkább kér, mint utasít” – mondta a szintén meghívott Schleicher Nóra, aki könyvet is írt a témában. A szociológus szerint viszont nem biztos, hogy a tapintatosság célravezető, az ilyen személyt ugyanis senki sem tartja alkalmasnak a vezetésre. De ha egy nő átveszi a férfistílust, az ugyanúgy visszaüthet: elveszíti nőiességét, visszatetszést vált ki, a háta mögött gúnyolni fogják.

Fotó: Bődey János

Egy kísérlet szerint két ugyanúgy beszélő, eltérő nemű vezető megítélése más: habár a férfi és a nő a kísérletben ugyanazokat a kifejezéseket használta, alkalmazottaik a férfit szigorú, de igazságos főnökként jellemezték, a nőt viszont hisztis, elviselhetetlen kurvának tartották. Schleicher szerint a jó női főnök az lehet, aki felváltva, a helyzetnek megfelelően használja a különböző nemi jellemzőket. A jó női főnök kedvesen és támogatólag bólogat, amikor pozitív visszajelzés kell, és bátran káromkodik, amikor keménynek és őszintének akar látszani.

Azonban a hatékony férfi vezetőnek is kell néha női praktikákat alkalmaznia: az iraki háborúban is azok az amerikai katonai vezetők értek el eredményeket, akik empatikusak voltak a helyiekkel, és partnerként kezelték őket, állítja egy másik felmérés.

Amerikai kutatók számtalan aspektusból vizsgálták a férfi és a női vezetőket, és arra jutottak, hogy a döntéshozatali képességet leszámítva a nők minden szempontból jobbak – hozta fel Szelényi. Amikor azt próbálták kideríteni, hogy mi lehet az oka, hogy mégis túlteng a férfi főnökök száma, rájöttek, ennek csak a megszokás az oka. „Az amerikaiak őszintébbek nálunk” – jegyezte meg a pszichológus expolitikus.

A kurvára rímel a kvóta

Az üzleti szférában ma már mérik, hogy a női döntéshozatal mekkora értéket ad hozzá a gazdasági eredményhez. Ezzel egyértelműen kimutatható, hogy minél több a női vezető, annál jobb eredményeket ér el a cég. Vagyis ahol több a nő, ott több a pénz. Sok helyen ezért már bevezették a munkahelyi női kvótát, de Szelényi tapasztalatai szerint ez csak rövid távon hoz látványos változást.

A döntéshozó üzletasszonyok ráadásul próbálnak nem azzal foglalkozni, hogy ők nők. Ők el akarnak távolodni női mivoltuktól, levetkőzni a nőiségüket. „Az üzletasszonyok mindig is elzárkóztak a társadalmi igazságosság kérdéseitől, szerintük ez csak értelmiségi hóbort, ezzel szemben a pénz érték és mérték” – állítja Szelényi. A pszichológus azt várja, hogy a médiában és az egyetemeken is felbátorodnak a nők. Farkas szerint viszont arra nincsen bizonyíték, hogy a matematika tanszék is jobban teljesít majd, ha kiegyenlítődik a nemek aránya. Ugyanígy az egyenlőség haszna a parlamentben sem bizonyított.

Szép és okos, de még nő is

A parlamenti női kvóta mellett általában ugyanaz a két érv hangzik el: a társadalmi igazságosság és a különbözőség érve. Farkas és Schleicher szerint viszont veszélyes arra hivatkozni, hogy a nők majd egyértelműen más érdekeket képviselnek a politikában, mint férfi képviselőtársaik. „A nő, attól, hogy nő, bármit képviselhet, ahogy a férfiak részéről sem elvárás, hogy a férfiak érdekeit érvényesítsék” – mondta a Schleicher. Hozzátette: veszélyes azt hinni, hogy a nők egyformák vagy hogy kivétel nélkül empatikusak és kedvesek.

Szelényi Zsuzsa pszichológus

Fotó: Bődey János

Szelényi úgy látja, „kétségtelen, hogy a Fidesz macsó hangnemet valósít meg” és szerinte ennek a macsóságnak jót tenne a több női politikus. A pszichológus, aki 1990-től 1994-ig fideszes képviselő volt, majd a párt irányváltásakor kilépett, jelenleg az Együtt 2014-ben politizál, felidézte Illés Zoltán Szél Bernadettnek címzett kijelentését is. Szerinte az ilyen beszólások százévnyi visszalépést jelentenek. Schleicher arra utalt, hogy már a „tisztelt képviselő” helyett használt „kedves képviselőasszony” megszólítás is egy meghatározott szerepbe kényszerítette az LMP-s női politikust. Farkas pedig az ilyen rossz nyelvi beidegződések kapcsán elmesélte: nemrég, amikor rektorhelyettesként egy másik intézmény vezetőjének telefonált, az ottani asszisztensek automatikusan őt is egy férfi vezető titkárnőjének hitték.

Egyik napról a másikra

Szelényi szerint Magyarország soha nem fogja utolérni Északnyugat-Európát. Ő Norvégiát nevezte eszményinek, a skála csúcsának. Norvégiában azonban évszázadok óta, az USA-ban legalább ötven éve segítik a nőket különböző mechanizmusok, de szerinte számunkra Franciaország vagy a négy éve kvótát használó Lengyelország is követendő lenne. Legalább évtizedekkel le vagyunk maradva, de a szerdai beszélgetés tanulsága szerint Magyarországon a női kvóta és a segítő mechanizmusok éppen ezt a múltbeli, „mérhetetlen” hátrányt segítenének leküzdeni. „A kvóta mindössze arról szól, hogy helyzetbe hozza a nőket, megadja nekik a lehetőséget, a férfiaknak pedig versenyhelyzetet teremt” – mondta a szakértő, és ezzel némileg ellentmondott a kvóta mellett legtöbbet hangoztatott érveknek.

Szerdán a női kvóta ellenzőit is megcáfolták. Ők általában azzal érvelnek, hogy nincs annyi felkészült nő, ahány a kvóta kitöltéséhez kellene. Ez az MTA tudósai között lehet, hogy megállná a helyét, a politikában azonban nem – mondta Farkas. Szelényinek sincs kétsége: a nők alkalmasak a pályára, legfeljebb az önbizalmuk kevés. Szolidaritás, megerősítés, mentoráló közeg kellene, hangzott a közönség soraiból.

Előre!

Magyarországon az üzleti szférában most az a kérdés, hogy képesek-e a szereplők elvonatkoztatni az álláskeresők és alkalmazottak nemétől, és kizárólag a teljesítményük alapján megítélni őket. Farkas szerint meg kell ismernünk saját előítéletességünket és aztán kontrollálni, kompenzálni. Ehhez szerinte az is kell, hogy a döntéshozók ne csak az azonnal bekapcsoló kognitív agyi szintjükre hagyatkozzanak, hanem legalább tíz percet töltsenek el egy-egy pályázó anyagával. A névtelen, kódok alapján zajló pályáztatás sem rossz, legalábbis kezdetnek.

A politikai életben pedig az a kérdés, hogy van-e a kvóta bevezetéséhez szükséges társadalmi erő. Nemcsak a nők ereje a kérdéses, mert ők nincsenek a megfelelő mennyiségben befolyásos pozíciókban, hanem a férfiak ereje is. Szelényi már annak is örülne, ha őszintén beszélnénk a problémákról, sőt annak is, ha egyáltalán elismernénk azok létezését. Viszont a pszichológus szerint ma még hazudunk, és úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. „Pedig Magyarország nem áll túl jól a női egyenjogúság terén, és ez összefügg a munkaerőpiaccal, a demográfiával, a gazdaság teljesítményével is” – zárta.

Az Üvegplafon rendezvénysorozat egy hónap múlva, november 6-án folytatódik. Továbbra sem a feminizmus tipikus témái, de női témák jönnek. „Nem szoptatás és nem is hüvelygomba, de az élet azon területei, ahol más nőnek lenni ” – ígérték a szervezők.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!