Bertalan
19 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Gyurcsány: Itt az ideje a kultúrkampfnak

2014.01.22. 20:16
Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció akkora lendületben van, hogy még Mesterházy Attila is a DK sikereit osztja meg saját Facebook-falán. Azután, hogy a nagy közös baloldali lista harmadik helyére került Gyurcsány, pártja most épp a kultúra napját húzta be magának: volt MSZP-s, SZDSZ-es kulturális és oktatási miniszterek, írók, újságírók, részvételével szervezte meg a 'mit gondolunk a kultúráról, mit tervezünk vele tenni' tematikájú konferenciáját. Bár a találkozón híresen nagy pesszimisták is részt vettek, Spiró György világbúcsúztatásán túl azért volt egy-két jövővel kapcsolatban megfogalmazott pozitív gondolat is. Persze, mivel a résztvevők hatalmas összefogáspártiak, így a sikerek után nem is lehetnek túlzottan maguk alatt.

Kultúra és hatalom címmel rendezett konferenciát a Demokratikus Koalíció, a magyar kultúra napján, az Ybl-palotában. A pártelnök, Gyurcsány Ferenc, a szocialista Hiller István, és a Szabad Demokrata Magyar Bálint, volt oktatási miniszterek, Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere mellett olyan meghívott vendégek mondtak beszédet, mint a Párizsban élő Kende Péter, Niedermüller Péter, Rényi András, Spiró György, P. Szűcs Julianna, Vásárhelyi Mária, vagy Ungváry Rudolf. Fischer Iván, Markó Béla üzenetét pedig felolvasták.

A felszólalók sokféleképpen sorolták fel a jelenlegi kormány kultúrpolitikájának romboló hatásait, ehhez a volt oktatási és kulturális miniszterek felsorolták sajátjuk sikereit is. Ha az önmagában nem lett volna elég szórakoztató, ahogy Magyar Bálint és Hiller István sikeresnek nevezik saját miniszterségüket, az, hogy ezek az emberek most együtt gondolkodnak a jövő Magyarországának kultúr- vagy kulturális politikájáról, mindenképp az lett.

Hiller lelkesített, Gyurcsány megint valami ágaskodós tréfával kampányolt, Spiró pedig gyakorlatilag lemondott az emberiségről. A rendezvényen részt vett Vágó István, Molnár Csaba, Vadai Ágnes és Kukorelly Endre, író, volt LMP-s országgyűlési képviselő is. 

Szoftkultúrkampf, hardkultúrkampf

Gyurcsány Ferenc szerint ha valamikor meg kell vívni az eredeti értelemben vett kultúrkampfot, akkor annak most van itt az ideje, mert a keresztény-konzervatív világ által közvetített gondolkodás szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek. Szerinte a Fideszt szokták kultúrkampffal vádolni, ahogy a saját preferenciáit érvényesíti a kulturális viszonyok átalakításával: „Most ennek látjuk a hardcore kiadását”, mert az első Orbán-kormány „szoftkultúrkampfos” volt, ez pedig a „hard kultúrkampf” időszaka – mondta, és hozzátette, ha Orbán sikerre viszi ezt a küzdelmet, akkor azt fogja megtanulni belőle, hogy minél keményebb, annál jobb. „Már ami a kultúrkampfot illeti” – tréfálkozott Gyurcsány

Gyurcsány szerint ami Magyarországon az elmúlt három évben történt, az dehumanizálódás: a nyers erő kultusza. Az ember és ember, ember és hatalom közötti viszony, a nyitottság, megértés, tolerancia helyett alapvetően ellenkező irányba fordult. És a jelenlegi hatalom ilyen kulturális mintákat közvetít.

A DK elnöke  elmondta, hogy ők egy másik világot ajánlanak Magyarországnak, és „ebben a világban folytonos nyolcévezés mellett nekünk nem kell védekező pozícióba helyezkedni” – fogalmazott. A volt miniszterelnök szerint a végtelen nagy megértés és tolerancia oda vezetett, hogy kultúrpolitikájuknak elvesztek a kontúrjai. Elmondta, hogy miniszterelnökként nem adott utasítást kulturális minisztereinek, hogy mit kell támogatni és mit nem szabad, és ez ma is idegen tőle.

Én magam galamblelkű voltam ebben az ügyben.

− fogalmazott.

Gyurcsány szerint a köztelevíziót így ebben a formájában meg kell szüntetni, mert funkcióját a kultúra közvetítését gyakorlatilag elveszítette. A Szabadság térre tervezett német megszállásnak emléket állító emlékműről azt mondta, ha azt a „cudar szobrot” mégis felállítják, akkor sokadszor követnek el erőszakot a „szabadságelvű, demokratikus Magyarország lelkén”, és kormányváltás esetén el kell azt távolítani. Ahogy a rovásírásos névtáblákat is. A Jobbikból pedig ki kellene zárni azokat a jobbikosokat, akik nem tudják elolvasni rovásírásul Kiskunfélegyházát.

A könyvkiadással, folyóiratokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „ha az államnak van dolga génmegőrzésre, akkor van dolga MÉM-megőrzése is”. Mert a kulturális tartalomhordozók lassan ugyanúgy kihalásra lehetnek ítélve, mint egynéhány faj. Gyurcsány szerint ha a köztársasági elnök el tud menni tüntetni a „zöldkerti pipicéért”, és fenntartanak gazdaságokat a génmegőrző funkcióikért, akkor az államnak a kulturális adathordozókat is meg kell őriznie. Majd hozzátette:

Nem lehet rábízni a piacra meg egy félhülye államtitkárra, hogy egy folyóirat megmarad-e vagy sem.

A Nagy Kötcsei Elmélet

Magyar Bálint, volt szabad demokrata művelődési és közoktatási miniszter szerint azonban nem kultúrharc, hanem kultúraellenes harc folyik, „a kultúra maga lett szubkulturális helyzetbe szorítva”, ahol − miután a hatalmon lévők megszállják a kultúra különböző területet − minden műfaj élére odakerül egy-egy helytartó. Magyar ezután hosszasan sorolta, milyen pozitív döntések születtek az ő minisztersége idején: kulturális adó mértéke, korrekt, nem lezsírozott pályázatok, kortárs művészet támogatása stb.

Niedermüller Péter Orbán 2009-es kötcsei beszédéből vezette le a kormány kultúrpolitikáját. Szerinte Orbán mondata, hogy a kormányzat és kultúra viszonyát a kormányzat logikája felől közelíti meg, mindent megmagyaráz. Elmondta, balgaság a létezés magyar minőségéről beszélni, és az is túlzás, hogy Orbán szerint így megérteni a világot mások nem tudják. Niedermüller ezt kulturális nacionalizmusnak nevezte: „ez a bezárkózás, kirekesztés politikája, csak a magyar kultúra számít semmi más”. „Orbán szerint az elitnek mintákat és példákat kell adni mindenkinek az erkölcsi viselkedésből, a dolgok megéléséhez” – mondta a DK alelnöke, és hozzátette, hogy a Fidesznél minden esztétikai érték politikai kategória. A politika dönti el, minek van esztétikai értéke.

Csak úgy süvít

„Tévedtünk 89-ben hogy azt gondoltuk: mindenkinek tetszeni fog a harmadik köztársaság. Helytelenül mértük föl az érzelmi, és értelmi politizálás arányát. Fontos a demokratáknak fölmérni, hogy a ráció mellett számolni kell, és építeni kell az érzelmi politizálásra is” – fogalmazott Hiller, aki szerint bár a szimbolikus politizálás nem uralhatja el a politizálás egészét, de anélkül a „demokratikus berendezkedéssel törékeny és pusztítható a kapcsolata az embereknek. És mindig akad valaki, aki ezt a a törékenységet kihasználja”. Hiller szerint a harmadik köztársaság véget ért, a negyedik köztársaság felrajzolását pedig el kell kezdeni.

Hiller szerint nem elég, ha megfogalmazzák, hogy mi a rossz: nyújtani kell valami megoldást, valami tervet, elképzelést is az embereknek. Azt is elmondta, hogy nem helyes, hogy a baloldal folyamatosan védekezik, szabadkozik. „Ne elégedjünk meg azzal, hogy magunknak kivívjuk a tiltakozás jogát, alkotni, létrehozni is legyen erőnk bátorságunk” – fogalmazott. Az MSZP-s politikus szerint egyébként „őrület”, hogy ott van Nyírő József az alaptantervben, “ha lehetőségünk van, úgy hajítjuk ki onnan, hogy csak úgy süvít” - fogalmazott.

Bozóki András, az első Gyurcsány-kormány nemzeti kulturális örökség minisztere a kultúrát az elmúlt négy év legnagyobb vesztesei közé sorolta. És bár szerinte is szükség van a szimbolikus politizálásra, de azt szerinte hiba összekeverni a kulturális politikával. „A szimbolikus politika nem gyarmatosíthatja a kultúrát” – fogalmazott, és hozzátette, hogy kulturális fordulatra van szükség, akkor lesz csak tartós a demokrácia. Bozóki szerint a jelenlegi kormány arra használja a kultúrát, hogy politikailag homogenizálja a nemzetet. Bozóki is, magyar Bálinthoz hasonlóan elsorolta, hogy milyen sikeres projektjei voltak minisztériumának.

Kulturált hatalom

Fischer Iván nem tudott részt venni a konferencián, ezért levelét felolvasták: üzenete arról szólt, hogy az fontos, hogy a hatalom szeresse a kultúrát, de szeresse távolból. Fischer szerint a kulturált hatalom távolról, mosolyogva segít. Abban például, hogy művész és közönsége megtalálja egymást. Markó Béla, erdélyi író, politikus szintén levélben küldte el gondolatait. Markó nem sehol sem szereti a dilettantizmust, kivéve a politikát. Ott inkább látna jóindulatú dilettantizmust, mint profi hatalomgyakorló politikusokat.

Spiró György felszólalása után pedig nem is értem hogy volt kedve bárkinek is felszólalnia. (Pedig utána még többen elemezték a Kerényi-festményeket, illetve részletesen elemezték a Szabadság térre tervezett szobrot.) Spiró szerint nincs az a kormányzat, ami visszaadhatná azt a pénzt, amit a kultúrából kivettek, bérrabszolga társadalomban élünk, a betanított munkásoknak pedig nincs szüksége szépirodalomra, csak a bulvár tévére és újságra, az országban középkori babonák terjednek.

A rendezvényről sajnos még a vége előtt el kellett jönnöm, pedig az ajtón kilépve, ha jól hallottam Orbán épp turulban született főnixként szárnyalt. Ráadásul nem tudom felszólalt-e végül Vásárhelyi Mária, mert ő biztos mondott érdekes dolgokat.