Szülés a klinikán, munkások között

Kedden egy olyan levelet közöltünk, amely szerint elég nagy kaland hálapénz nélkül szülni. Úgy tűnik azonban, ma már a hálapénz sem old meg mindent: attól legalábbis nem feltétlenül kerül jobb körülmények közé valaki. 

Valószínűleg sokan emlékeznek rá, hogy tavaly nyáron egy agyhalott asszony testéből segítettek világra egy gyermeket a Debreceni Egyetemen. Néhány hónappal ezután került a Debreceni Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájára egy egészséges fiatal nő. Élete első szülésére készült, ami minden nőnek maradandó élmény. Neki is az lett, csak éppen negatív értelemben.

Életem legmegalázóbb 45 perce

Orvosa úgy döntött, hogy a méhszáj helyzete és a baba nagy mérete miatt császármetszésre lesz szükség. A szülészeti osztályon azonban épp ebben az időben zajlott a felújítás. Az orvos közölte, hogy a renoválást sajnos nem sikerült befejezni határidőre, emiatt eggyel kevesebb műtő van, viszont sokan vannak császárosok. Az orvos felajánlotta, hogy vagy várja meg, míg felszabadul a műtő, vagy menjen vissza később. A fiatal nő úgy döntött, vár.

Kint ültünk a folyosón, ami teljesen szét volt verve, mindenhol munkások rohangáltak. Fél egy körül kiszóltak az előkészítőből, hogy vigyem be a papírjaimat és egy papucsot. Le kellett vetkőznöm meztelenre, adtak egy elöl gombolós hálóinget, amiből mindenem kint volt, alig ért a fenekem aljáig. Lefektettek egy ágyra, és 2 liter meleg vizet vezettek a végbelembe, beöntést kaptam. Azt az utasítást kaptam, hogy tartsam vissza 20 másodpercig, és menjek ki a wc-re. A wc nem ebből a szobából nyílt, ki kellett mennem a munkások közé, és elsétálni a wc-ig, majd 45 percig kint sétálni, hogy sikerüljön a beöntés. Életem legmegalázóbb 45 perce volt.

Ezután tolókocsiban áttolták a műtőbe. Spinálist érzéstelenítést kapott, amivel 24 órán keresztül elvileg fel sem kelhetett volna. A műtős segéd rákönyökölt a mellkasára, tolta lefelé a babát, azt hitte megfullad, nem kapott levegőt. A baba nem sírt fel azonnal, de adtak neki oxigént. Az anya akkor nyugodott meg, amikor végre meghallotta gyermeke sírását.

A segítőkész takarító

A fiatal nő átkerült az intenzívre 15 órás megfigyelésre. Lelkére kötötték, hogy igyon meg 4 liter vizet. Nem telt el 15 perc, már hozták a kicsit. Nagyon örült neki, rátették a mellkasára. Azt hitte, nemsokára elviszik, hogy tudjon pihenni, de nem így történt. Az érzéstelenítő 3 óra alatt kiment, a műtét helye nagyon fájt. A bal karjában infúzió volt, a babát így a jobb karjával kellett tartania 15 órán át, hogy le ne essen. A műtét után nagyon szomjas volt, de ebben a pózban nem érte el a vizet, a nővérhívó pedig nem működött. Végül a takarító segített neki:

A takarító háromszor öltöztetett át, annyira véres voltam. Őt kértem meg arra is, hogy adjon inni. Két pohár vizet sikerült meginnom. A karom már remegett a fáradtságtól. Mellettem egy nő összekakálta magát, egy másik a bögréjébe hányt. Undorító széklet, hányás és vér szag keveredett a levegőben. Sírtam. A kicsi közben rugdosta a friss sebet.

Hajnalban levitték a gyerekágyas osztályra. A kimerült fiatal nő azt hitte, itt már jobb lesz. A babát elvitték egy időre, de csak felöltöztetni. Azonnal hozták vissza, és ráparancsoltak, hogy etesse meg. Moccanni nem tudott a fájdalomtól. Nem kapott sem lepedőt, sem takarót, kénytelen volt maga mellé tenni a gyereket. Hiába próbálta, nem ment a szoptatás, nem volt teje.

Másnap délelőtt közölték vele, hogy nincs elég takaró és lepedő, ezért a köntösével kellett kibélelnie a kiságyat, a babát pedig a törölközőjével takarta be. Csak a jobb oldalán tudott feküdni, mert a bordái fájtak, háton fekve nem fértek el az ágyon, más helyzetben pedig nem kapott levegőt. Másnap a testvére tette tisztába a kicsit, mert ő fel sem bírt állni. Aludni semmit nem tudott, és ezután négy napon át a férje mosdatta meg.

Egyszer azonban a mosdóban véletlenül megnyomta a nővérhívót, mert nem volt megjelölve, melyik a villanykapcsoló és melyik a hívó. A nővérek ezután figyelmeztették, hogy indokolatlanul zavarta meg őket, és rászóltak, hogy maradjon égve a villany, mert ők nem hajlandóak szaladgálni.

Betörték az ablakot, elgurult az ágy

A nővérhívó telefont nem érte el, ezért minden alkalommal le kellett másznia az ágyról, hogy elcsoszogjon a nővérpultig, és szóljon nekik. Rendszerint így is vagy órák elteltével mentek oda, vagy egyáltalán nem. Senki nem közölte vele azt sem, hogy magának kellene lázat mérni, benne felejtették a karjában a kanült, az infúzió mellé ment, ezért is szólt, de nem érdekelt senkit. Enni is alig evett, mert ha nem bírt elmenni az asztalig, egy idő után elvitték az ebédet. Közben az ablakban egész nap munkások voltak, akik kiverték az ablakot, és egy darázs is körözött a kórteremben.

A harmadik este már a sógornője veszekedett az egyik nővérrel, mert látta, hogy teljesen ki van merülve, és napok óta a baba is alig evett valamit. A nagy veszekedés után elvitték a kicsit megetetni, és azt mondták, pihenjen. Másnap hajnalban ismét mellé tették a babát, és azt mondták, etesse. Próbálkozott, de nem volt elég a teje. Egész nap szoptatni próbálta, nem sok sikerrel.

Éjféltől reggel 6-ig ültem az ágy szélén és szoptatni próbáltam, ő is sírt és én is. Fájt mindenem. Még a falhoz sem tudtam támaszkodni, mert kerekei voltak az ágynak, folyton elgurult. 4. nap a babát kiengedték, én közöltem, hogy vegyék ki a varratokat, nem maradok tovább. Hazamegyek.

Otthon tíz nap alatt összesen 12 órát tudott aludni, és depresszióba esett. Légzéskimaradása volt, nem mert aludni, és a baba légzésfigyelője is besípolt. Az anya már nem érzett semmit; nem volt se szomorú, se boldog. Úgy érezte magát, mint akinek kiszállt a lelke a testéből, és csak egy robot. Saját kérésére ezért felvették a Kenézy Gyula Kórház felnőtt pszichiátriájára. Tíz nap után hazaengedték, és most kilenc hónapig gyógyszert kell szednie. Azóta jobban van. 

A fiatal nő nem a kórházat vagy az orvosokat hibáztatja, inkább a körülmények és a nővérek nemtörődömsége döbbentette meg. Az általa elmesélt rossz élményeket egy barátnője írta meg egy blogon, de a posztot egy idő után maguk törölték. A kommentelők egy része hasonló rossz élményekről számolt be, másoknak – épp ellenkezőleg – nagyon jó tapasztalatai voltak a debreceni klinika szülészetén. Leginkább azt nem tudta elviselni, hogy többen „nyávogósnak”, „túlérzékenynek” bélyegezték, sőt azzal is  megvádolták, hogy csak kitalálta az egészet, és politikai céljai vannak a debreceni klinika lejáratásával. A történet nyilvánosságra hozatalával közben ő csak azt akarta elérni, hogy legalább másokra jobban odafigyeljenek a klinikán, ha ők is elérkeznek életük nagy pillanatához. 

Előfordulhatott, hogy munkással találkozott

Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

Fotó: dote.hu

A debreceni szülészeti klinikán 2013 júniusa és nyara között valóban zajlott egy több százmillió forintos felújítás, aminek köszönhetően ma végre megfelelőek az állapotok, válaszolta az Indexnek Póka Róbert egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója. Az átmeneti állapot körülményeit hatósági ellenőrzés mellett alakították ki, a klinika vezetése semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó a higiénés rendszabályok betartásában.

A hely valóban szűkös volt, de a felújítással érintett munkaterületeket fóliázott ideiglenes fallal teljesen leválasztották a szülészeten. Azt a folyosót, amelyen a betegek által használt mellékhelyiség volt, még egy külön paravánnal is eltakarták. A klinika igazgatója szerint ennek ellenére „előfordulhatott, hogy a felújítást végző munkások a saját munkaterületük megközelítése során a közös folyosót is használták. Ilyen esetekben valóban előfordulhatott, hogy a folyosóról nyíló mellékhelyiséget megközelítő páciens a munkavégzés helyére érkező vagy onnan távozó munkással találkozott a folyosón."

Bár a rossz élményeket átélő nő történetében a segítőkész takarító kifejezetten pozitív szereplőként tűnik fel, a klinika igazgatója szerint a takarítók semmilyen módon nem vesznek részt a betegellátásban a debreceni klinikán. A vajúdók és gyermekágyasok ellátása szülésznői, ápolónői feladat, és ezt ők is látják el, írta kérdésünkre Póka Róbert. Előfordulhat ugyanakkor, olvasható válaszlevelében, hogy egy adott pillanatban a nővérek súlyosabb esettel vannak elfoglalva. Ettől függetlenül minden egyes páciens ellátásáról gondoskodnak. Akárcsak másutt, a nővérek itt is túlterheltek, de a klinika igazgatója szerint létszámuk megfelel a szakhatósági követelményeknek, és az előírt minimum alá soha nem csökken.

Örömteli anyaság

A császármetszésen átesett anyának sok szenvedést okozott az, hogy a műtét után nem tudta kipihenni magát, miközben nem igazán optimális körülmények között kellett 15 órán át fél kézzel tartania a gyermekét az ágyban. A klinikaigazgató szerint intézményük Európa első baba-barát kórháza, ahol fontosnak tartják a szülés utáni háborítatlan bőrkontaktust anya és gyermeke között. Ennek ugyanis tudományosan bizonyított szerepe van az anya és az újszülött egészsége, illetve a kettejük közötti kötődés megalapozásában.

„Ezt a lehetőséget igyekszünk biztosítani a császármetszésen átesett pácienseink számára is. Ugyanakkor, kivétel nélkül minden gyermekágyasunk számára felajánljuk a lehetőséget, hogy újszülöttjüket beadhassák az újszülött osztályra még akkor is, ha teljesen egészségesek. A csecsemős nővérek ilyen esetekben is rendszeresen kiviszik az újszülöttet az édesanyához, hogy érvényesülhessen az igény szerinti szoptatás” – válaszolta Póka Róbert. 

Kérdésünkre, hogy a klinikán átélt negatív élmények mennyiben játszhattak szerepet abban, hogy az anya később pszichiátriai kezelésre szorult, a klinika igazgatója azt válaszolta: a pszichiátriai kezelés szükségességéről, illetve mibenlétéről nem tud nyilatkozni, de viszonylag közismert tény, hogy a korai gyermekágyas időszakban kialakulhat lehangoltsággal járó pszichiátriai kezelést igénylő állapot. Ezek hátterében sok-sok tényező között a hirtelen hormonszintváltozások és a baba ellátásával kapcsolatos pozitív élmények hiánya játszik döntő szerepet. A klinika vezetője úgy látja: ebben a konkrét esetben minden remény megvan arra, hogy örömteli anyaság kövesse a kezdeti nehéz hónapokat.

Ezt a cikket a Facebook-oldalunkon kommentelheti.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!