Mintha az egész politikai elit az oroszok zsebében lenne – atomkonferencia az MTA-n

2014.02.18. 10:43 Módosítva: 2014.02.18. 13:10
Villamosenergia-ellátás Magyarországon a 21. században címmel került megrendezésre az MTA keddi konferenciája, ahol alapvetően az újabb paksi atomerőműblokkok építésével kapcsolatos érvek és ellenérvek kerültek megvitatásra. Sólyom László megnyitóbeszédében kiosztotta a kormányt.

Cikkünk folyamatosan frissül, nyomja az F5-öt!

Hiába tízmilliárd euró, hiába szólhat a beruházás 60-70 évre, a paksi atomerőmű bővítéséről szóló keddi konferencia csak az MTA Felolvasótermében kapott helyet, miután a Dísztermet már elfoglalta a növényvédő konferencia. Sólyom László így is kétszáz ember előtt mondhatta el megnyitóbeszédében aggályait a projekt kormányzati előkészítésével és parlamenti elfogadtatásával kapcsolatban. Igaz, már úgy is késő, egy ilyen konferenciára még az előtt kellett volna sort keríteni, mielőtt Orbán Viktor váratlanul megegyezett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel arról, hogy az újabb energiablokkok felépítését tender nélkül orosz cégekre bízza, egyúttal Oroszországtól hitelt felvéve a beruházásra. 

Sólyom László többek között arról beszélt, hogy

Az emberek látóköre messzebb ér a jövő havi villanyszámlánál, joguk van ismerni a döntés komplexitását és következményeit. (...) Tény, hogy a rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a „magyar embereket”, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is. Az is tény, hogy nemcsak az előkészítés folyt titkokban, de minden adatot, amely a döntés felelős megítéléséhez szükséges lenne, tíz évre titkosítottak. A politikai kommunikációban igénytelen és ellentmondó érvekkel találkozunk.

 >>>> Sólyom László beszédéről itt írtunk külön

„Politikai értékelés helyett szakemberek összetett szempontrendszer mentén tudományos érveket követve fejthessék ki álláspontjaikat az atomerőmű bővítéséről” – adta meg Pálinkás József az okot, hogy miért adott az MTA helyet ennek a konferenciának. Az akadémia elnöke elvállalta a konferencia levezető elnökének szerepét is.

Az NFM államtitkára megvédte a bővítést

Kissé halkan kezdte beszédét Kovács Pál. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiapolitikáért felelős államtitkára megilletődötten köszönte meg, hogy felszólalhat az MTA konferenciáján, ám első szavai túl halkra sikeredtek, így a hallgatóságból többen bekiabálták: nem hallani.

Kovács ezután határozott hangon folytatta érvelését az atomerőmű mellett.

Mire van szüksége a magyar nemzetgazdaságnak? Energiája, ami legyen tiszta, olcsó, biztonságos, fenntartható

– mondta az államtitkár. A magyar villamosenergia-rendszernek becslések szerint 6300 megawatt kapacitás rendszerbeállítása válik szükségessé 20 éven belül. Ezt csak importtal, vagy saját kapacitás megteremtésével tudjuk biztosítani.

Jelenleg az import aránya 28,9 százalék, és ez 1995 óta nő. Ennek oka, hogy a villamosenergia-árak 40 százalékkal estek, így a magyar piacról a versenyképtelen hazai erőművek kiszorultak. Ám szükség van arra, hogy az import ne szaladjon el. Az atomerőmű egyszerre biztosít minden célt: megfizethető, megfelel az ellátásbiztonság követelményeinek, és alkalmas a szén-dioxid-ibocsátás csökkentésére is. Kovács szerint fontos érv az is, hogy az atomerőmű üzemanyagának az uránércnek, 90 százaléka 13 országban van, így biztonsággal tervezhető a forrás biztosítása. Ráadásul az üzemanyag kazetták gyártása az EU-ra, Oroszországra és az Egyesült Államokra korlátozódik.

„A nukleáris fűtőelem készletezhető, biztonsággal tárolható, többévi készlet is felhalmozható, ha kell” – mondta Kovács. Ellentétben a megújuló energiával. Kovács Németország példáját hozta fel, ahol a szélerőművek kapacitása a jelenlegi paksi atomerőmű 11-szeresét teszi ki, 21,9 gigawattot. Ám 2013 december 9-én a szélcsend miatt az a kapacitás a tizedére csökkent – mondta Kovács, igaz, talán meggyőzőbb lett volna, ha egy évre és nem csupán egyetlen napra hozott volna erről adatot. „Az atomerergiában a hulladék tárolása és kezelése transzparens, a keletkezéstől a végleges elhelyezésig” – mondta az államtitkár, megjegyezve, hogy a veszély sem akkora, mint gondolnánk: a radioaktív hulladékok több mint a fele kis aktivitású, csupán 0,17 százalék nagyaktivitású.

Ráadásul a nyersanyag- és területigénye is alacsony az atomerőműnek. Míg egy szélerőműhöz 50-150 négyzetkilométer, addig az atomerőműnél – a hulladék tárolásával együtt – 1-4 négyzetkilométer is elegendő.

Nincs olyan energiaforrás, amely egyedüliként kínálna minden igényre megoldást – ismerte el Kovács, aki szerint a diverzifikáció továbbra is fontos szempont marad. A nagyjából egységesen diverzifikált energiamix a leginkább gazdaságos. Fontos érv az is, hogy váratlan áringadozások nem befolyásolhatják a villamos energia árát, ugyanis az üzemanyag ára csupán 1-5 százalékkal befolyásolja azt.

Ebből így nem lesz erőmű

A legnagyobb kockázatot a következő felszólaló, Deák András szerint az EU-s szabályozás jelenti. A jelenlegi konstrukció könnyen minősülhet olyan tiltott szubvenciónak, amely miatt az EU akadályt gördíthet az erőmű megépítése elé a jelenlegi formában.

„A kormány alábecsülte a szabályozási kockázatokat – vélte Deák András, aki szerint megvan a veszélye, hogy az EU-s szabályozásnak így nehéz lesz megfelelni, és akkor ott állunk egy megkötött hitelszerződéssel az oroszokkal.”

„Joggal lehet arra számítani, hogy ebből így nem lesz erőmű” – mondta Deák, aki a projekt nemzetközi politikai vonatkozásait is számba vette.

„Magyarországon előállt az a furcsa helyzet, hogy mindenki az oroszokkal akar üzletelni” – mondta az elemző, hiszen a szocialisták, az Orbán-kormány, de még a szélsőjobb is ezt támogatja.

Úgy tűnik, mintha az egész politikai elit az oroszok zsebében lenne, ez még Bulgáriában sincs így

– fogalmazott kritikusan Deák, aki szerint ez a most éppen leszálló ágban lévő EU–orosz kapcsolatok fényében különösen nehéz diplomáciai feladatot ró a mindenkori kormányra. Deák óvott attól, hogy Magyarország az EU–orosz kapcsolatok „frontvonalára” kerüljön.

Deák szerint kevés fontos, de egyedüli érvünk az erőmű bővítése mellett a dekarbonizáció. Kétségtelen, hogy idővel a mátrai erőművet be kell majd zárni, hiszen Magyarország szén-dioxid-kibocsátásának 20 százalékát ez adja. Pótolni ezt úgy tűnik, valóban csak atomerőművel tudjuk, mert Deák szerint nagyon kevés történt a megújuló energiák területén.

Deák szerint a legfájóbb a paksi bővítés kapcsán, hogy „az oroszkérdés még mindig fontos barométer a visegrádi országok között”, márpedig a kurtán-furcsán összehozott szerződés miatt, a visegrádi országok családjában kissé nőtt a bizalmatlanság Magyarországgal szemben.

Nem döntöttünk túl korán

Aszódi Attila szerint reális 2025-re tervezni az új blokkok megépítését. Nem túlzás az a 6-10 év, ami alatt ebben az esetben átfedés lesz az új blokkok és a jelenlegiek működésében. Ebben az időben 4000 megawatt lesz az atomenergia-kapacitás Magyarországon, utána – a régi blokkok kivonásával – visszaáll a maira a kapacitás.

A BME Nukleáris Technikai Intézetének munkatársa szerint szerint az ekkor keletkező villamosenergia-feleslegnek meglesz a helye a régió piacain.

Kár szerinte aggódni az orosz hitelszerződés miatt is, az ugyanis szerinte kedvező feltételekkel teszi lehetővé a blokkok felépítését.

Románia is olcsóbban csinálná

Vitatkozott az állítással Felsmann Balázs. A Corvinus Egyetem Stratégiai és Menedzsment Kutatóközpont igazgatója szerint ugyanis euróban a 30 éves lejáratú államkötvények hozama 4,5-4,8 százalék, míg Magyarországnál ez 5,5 százalék felett van.

„Tehát még Románia is kedvezőbb feltételekkel tudna belevágni a projektbe, mint Magyarország, anélkül, hogy bárkitől szívességet kérjen" – jegyezte meg a szocialista kormány alatt 2008-ig a GKM szakállamtitkári posztját betöltő szakember.

Szerinte kétséges az is, hogy könnyedén vevőre találna a paksi villamos energia a régióban. Az elmúlt években valóban 90 százalékos kihasználtsággal működött az erőmű, de például Franciaországban – amely az atomenergia-felhasználás vezető állama Európában és a világon is – csupán 73-75 százalékon működtek az erőművek, Felsmann szerint ez lesz a mérvadó Pakson is a két új blokk felépítése után.

Ráadásul Németország is jelen van az energiaexport piacán, miközben energiatermelésének 21 százalékát megújuló forrásokból fedezi. Igaz, hogy ez néha hektikus lehet, de tavaly például 21 terawattórányi energiát adott el. Felsmann szerint amikor Németország jelen van az energiapiacon, akkor nagyon olcsó energiát kínál, amit figyelembe kell venni akkor, amikor az atomenergiával megtermelt villamos energia piaci lehetőségeit mérlegeljük.

Megtérül-e a beruházás? Az előadó szerint Paks 90 százalékos kihasználtság mellett működik. Ám amikor mind a négy blokk működni fog, ez kevesebb lehet. Franciaországban is csupán 73 körül mozog, noha az ország 70 százalékban atomenergiából biztosítja energiaellátását.

Tavaly Németország 21 terawattórányi energiát exportált úgy, hogy 21 százalékát energiaigényének megújuló energiából termeli. Igaz, ez még ingadozó, ahogyan Aszódi Attila mondta. Ám amikor jelen van a piacon, akkor nagyon olcsó, és ez hatással lesz az atomerőműből megtermelt villamos energia árára is.

Kedvezményes-e az orosz hitel?

Magyarország 10 éves lejáratú euróban kiadott államkötvényének hozama 4,31 százalék, míg ugyanez Romániában csak 3,4. A 30 éves lejáratú kötvények esetében a román papírok 4,5-4,8 százalék hozamot ígérnek, míg nálunk ez 5,5 százalék felett van. „Tehát még Románia is kedvezőbb feltételekkel tudna belevágni a projektbe, mint Magyarország, anélkül, hogy bárkitől szívességet kérjen” – mondta Felsmann Balázs.

Bűzlik az atomlábnyom

Nyilvánvaló, hogy feléltük a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, eltartóképessége felett fogyaszt az emberiség – kezdte kategorikus felütéssel előadását Munkácsy Béla. Az ELTE Környezet és Tájföldrajzi Tanszékének munkatársa szerint már csak a raktározott készletekkel tartjuk fenn magunkat, ha ez elfogy, a fogyasztás drámaian fog csökkenni.

Fenntarthatatlan az energiafelhasználás növekedési üteme is. 50 év alatt az energialábnyom két és félszeresére növekedett. Ennek csökkenéséhez nem járul hozzá az atomenergia sem.

„Ennek az ökológiai lábnyoma a fosszilis energiához mérhető” – mondta Munkácsy, hangsúlyozva, hogy az uránérc-kitermelést is figyelembe kell venni, nem csupán kész erőművek által hagyott környezeti nyomokat. „Ehhez azonban az atomerőmű kerítésén kívülre kellene lépni, az sajnos ma nem történt meg” – szúrt oda a konferenciának Munkácsy.

De nem csak környezeti áldozata nagy az atomenergiának, nem oldja meg teljesen a szénd-dioxid kibocsátásának problémáját sem. „Nem igaz, hogy az atomenergetika szén-dioxid-mentes volna” – mondta a szakember. Kilowattóránként 66 gramm szén-dioxid kibocsátásával jár az atomerőmű – a teljes termelési ciklus beszámításával, ami ugyan jóval kevesebb az 1000 grammot adó szénerőművek vagy a földgáz- – 443 – és a kőolajalapú erőművek 778 grammos kibocsátásánál, ám jóval több a szél- és vízerőművek 10 grammos emissziójánál.

Villamos energiát termelni kell...

...és nem pedig importálni – mondta Büky Gergely. Az MTA doktora, nyugalmazott egyetemi tanár szerint hiába alacsonyabb a villamosenergia-importunk – 28 százalék – mint a rendszerváltás előtt – 38 százalék – a jelenelgi arányt is csökkenteni kellene.

A professzor néhány tabutémát is érintett. Bős-Nagymaros tragédiájának egyik káros következménye, hogy utána a vízenergiát nem lehetett szakmai alapon vizsgálni. Márpedig a szakember szerint fel kéne mérni Nagymarosnál, Adonynál és más helyeken is vízerőművek felépítésének lehetőségét.

Büky a lignittüzelésű Mátrai Erőműről sem mondana le. Jelenleg rossz hatásfokkal működik a 800 MW kapacitású erőmű, ám hatékonyságát növelve azonos lignitfelhasználás mellett 2-3 ezer gigawatt/év termelést lehetne elérni.

Számításai szerint azonban kétségtelen, hogy az atomerőmű fajlagos költsége még mindig a legolcsóbb. Míg a 60 év élettartammal kalkuláló atomerőműnél a bekerülési költség 3,3 forint kilowatt óránként, addig ez a szélerőmű esetén 6,8, napelemnél akár 18 forint is lehet. Ha az erre felvett hitel kamatait is beszámítjuk, akkor az atom esetében a költség 10 forintra, a napelemnél 25-30-ra, a szélenergiánál 10-14-re kúszik fel.

Még nem késő

„Nem váratlanul fordult a magyar energiapolitika az atom felé" – hívta fel a figyelmet a kormányok közötti folyamatosságra Fülöp Sándor, arra emlékeztetve, hogy a bővítésre vonatkozó országgyűlési felhatalmazásra már 2009-ben sor került.

A zöldombudsman szerint azonban az atomenergiatörvény alapján egyértelműen idő előtt döntött az országgyűlés az erőmű bővítéséről. Fülöp szerint ugyanis itt valójában nem bővítésről, hanem egyértelműen új blokkok építéséről van szó, ebben az esetben pedig – így fogalmaz az atomenergiatörvény is – a parlament csak az előkészületekhez adhatja hozzájárulását társadalmi, szakmai vita után:

Sosem késő azonban kibontakoznia egy ilyen társadalmi vitának, hiszek benne, hogy erre végül sor kerül.

Villamos energiát termelni kell

...és nem pedig importálni – mondta Büky Gergely. Az MTA doktora, nyugalmazott egyetemi tanár szerint hiába alacsonyabb a villamosenergia-importunk – 28 százalék – mint a rendszerváltás előtt – 38 százalék –, a jelenlegi arányt is csökkenteni kellene.

A professzor néhány tabutémát is érintett:

Bős-Nagymaros tragédiájának egyik káros következménye, hogy utána a vízenergiát nem lehetett szakmai alapon vizsgálni. Márpedig a szakember szerint fel kéne mérni Nagymarosnál, Adonynál és más helyeken is vízerőművek felépítésének lehetőségét.

Büky a lignittüzelésű Mátrai Erőműről sem mondana le. Jelenleg rossz hatásfokkal működik a 800 MW kapacitású erőmű, ám hatékonyságát növelve azonos lignitfelhasználás mellett 2-3 ezer gigawatt/év termelést lehetne elérni.

Olcsó az atom

Számításai szerint azonban kétségtelen, hogy az atomerőmű fajlagos költsége még mindig a legolcsóbb. Míg a 60 év élettartammal kalkuláló atomerőműnél a bekerülési költség 3,3 forint kilowatt óránként, addig ez a szélerőmű esetén 6,8, napelemnél akár 18 forint is lehet. Ha az erre felvett hitel kamatait is beszámítjuk, akkor az atom esetében a költség 10 forintra, a napelemnél 25-30-ra, a szélenergiánál 10-14-re kúszik fel

Csak a végén jött elő Csernobil

Sajátos táblázatot hozott Mezei Ferenc. Az Európai Neutronkutató Központ technikai igazgatója azt vázolta fel, milyen szakmák rövidíthetik leginkább az élettartamot.

Eszerint 50 év munkával számolva az épületbontásban foglalkoztatottak számíthatnak a legnagyobb veszteségre, nekik 1500 nappal rövidülhet az életük. Az uránbányászok 1100, a tűzoltók 800, a vasutasok 500, de még a földművelők is 300 nap veszteségre számíthatnak, a munkájukból adódó egészségügyi károk miatt.

A háttésugárzás miatt a repülőgépek személyzetei már csak 50 nappal élnek rövidebb ideig, az atomerőmű működtetői már csak 45 napot áldoznak életükből a munkájuk miatt.

Európában az átlagos háttérsugárzás 8-25 nappal rövidítheti meg az emberek életét. „Ám ez egy fiktív adat, ugyanis a háttérsugárzást okozó eszközök nélkül sokkal több napot veszítenének az életükből” – mondta Mezei.

Az MTA munkatársa szerint Csernobil tragédiáját a szabályok szándékos megszegése okozta – mert sajnos az atomenergia-termelésben nem különítették el a civil és a katonai szférát, így más szempontok érvényesültek az erőmű működtetésekor – Fukusimában pedig a korrupció, amit Mezei finoman összefonódásnak hívott. „Az állami hivatalnokoknak 60 évesen nyugdíjba kell menniük, azután az erőművek ellenőrzéséért felelős egykori hivatalnokok az erőművekben kapott munkát, ha kellően jóindulatú volt” – hívta fel a figyelmet a japán szabályozás visszásságaira a szakember, aki saját magát napenergia-termelőnek nevezte.

Franciaországban ugyanis a háza tetején napelemek állnak. „Kiszámoltam, kilowattóránként 120 forintba került a termelés. Ilyen szamárságot csak azért csináltam, mert a francia kormány szubvencionálja, és ezért nekem kilowattóránként 150 forintot fizet” – mondta, nagy tapsot és Munkácsy Béla gyors ellenvetését kiváltva.

Az ELTE munkatársa szerint „nagyon fejletlen rendszer lehet, ez ma Magyarországon a negyedéből kijön.” „Nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy egyszer, amikor a lányom megkérdezi: apa, te ezzel foglalkozol, miért nem tettél semmit, akkor azt mondjam, hogy azért, mert kiszámoltam, és nem éri meg. Ugyanis kiszámoltam, és megéri.”