Sámuel, Hajna
18 °C
32 °C

Zuschlaggal hergel a Jobbik vidéken

2014.03.07. 19:31
Az idei kampány legnagyobb nyertesének eddig egyértelműen a Jobbik tűnik: a szélsőséges párt egy hónap alatt 3-4 százalékkal növelte a választói számát, ami minden más pártnál nagyobb növekedést jelent. A párt elnöke, Vona Gábor jelenleg a legnépszerűbb ellenzéki politikus, és ha ez még nem lenne elég, állítólag a nők szerint ő legszexibb is. A Jobbik sikerének nyomában járva elmentünk egy vidéki lakossági fórumra, hogy megnézzük, mivel és hogyan győzik meg az embereket.

A makói főtéren, a lehullott levelekkel teli szökőkút körül lassan gyülekeztek az emberek a jobbikos lakossági fórumra. Egy bácsi morogva meg is jegyezte, milyen kevesen vannak, majd a kérdésemre készségesen kifejtette, hogy szerinte az emberek nem merik felvállalni a jobbikosságukat, mert félnek attól, hogy “majd a az a bizonyos 10 százalék, akit ki kellene rakni a társadalomból, rájuk töri az ajtót éjjel”.

A téren körülbelül százan, százhúszan álldogáltak, többségében inkább középkorúak, melósok, vagy még inkább melótlanok, hiszen a fórum délután egykor kezdődött, amikor a munkaidő sokaknak még tart. A radikális szubkultúrát két kopasz és nagydarab fiatalember képviselte, de egyébként tényleg csak a biciklijüket vagy a nejlonzacskóikat szorongató, láthatóan szegény sorsú embereket lehetett látni. Vona Gábor pártelnök érkezését az jelzi, hogy az addig szóló nemzeti rock minden átmenet nélkül a Jobbik-himnuszba váltott át.

A show

“Latin-Amerikában is sírva könyörögnének azért, ami ma Magyarországon folyik” – kezdte a show-t Pörzse Sándor jobbikos országgyűlési képviselő, aki az ilyen lakossági fórumokon a moderátor és viccmester szerepét szokta ellátni. Pörzse ezzel a Zuschlag-ügy éppen péntek reggel napvilágot látott újabb részleteire reagált, remekül kihasználva az alkalmat, hogy egy kicsit vörös és narancssárga oligarcházzon.

Miután Pörzse röviden mondott egy pár vitriolos mondatot minden pártról, felkonferálta a helyi jelöltet, Kiss Attilát, aki ugyan tősgyökeres alföldi, de mégis a Magyar Síakadémia elnöke. Ezt a választást biztosan nem Kiss fogja megnyerni a Jobbiknak Makón, mert a jelölt minden mondatában van legalább két útelágazódás, az alany meg az állítmány viszont a legtöbbször hiányzik.

A Jobbik a régióban “népességszaporulatot indítványoz megvalósítani”, nyögte ki nagy nehezen például, többször is belezavarodva a mondanivalójába, mint aki csak a közepén jött rá, hogy amit mondani készül, olyan, mintha a Jobbik kényszerszexet szeretne bevezetni. Ezen kívül Kiss a mezőgazdaság fellendítését és a makói kivándorlás visszaszorítást ígérte a jelenlévőknek.

Kisst hamar le is keverték, öt percet beszélhetett körülbelül, és már jött is Vona Gábor, aki viszont megdöbbentően jó előadó. És éppen azért jó, mert nem úgy beszél, mintha előadna, hanem úgy, mintha csak beszélgetne az emberekkel. Kerek mondatokban, papír nélkül, betartva a “10 percentként egy vicc” első számú szónokszabályt. Nyilvánvalóan ezredszerre mondja el majdnem ugyanazt, de nem érezni rajta azt a fajta fáradtságot, mint például az európai turnéjuk végén Budapestre is beeső együtteseken, akik azt sem tudják, épp melyik városban vannak.

A közönség pedig értékeli is. Nevetnek, amikor nevetni kell (“A kémia kasztrálás nem ám egy miskároló késsel történik!”), tapsolnak, amikor tapsolni kell (“Az EU-nál még a KGST is emberségesebb volt!”), és készségesen teszik fel vagy épp tartják a testük mellett a kezüket, amikor a forgatókönyv úgy kívánja. Visszatérő elem például a fórumokon, hogy Vona körbekérdez, ki szerint lapulnak a képviselők zsebében Simon Gáboréhoz hasonló titkos vagyonok, majd elégedetten és a magyar állapotokon felháborodva konstatálja, hogy mindenki feltette a kezét.

Dolgozni, dolgozni, dolgozni

A makói fórumon Vona a munkakérdésre helyezte a hangsúlyt. A közmunkaprogramot úgy értékelte, hogy "a ‘Fidesz a saját szégyenét sikerként mutatja be”, amire bólogatással és bekiabálásokkal reagáltak a részvevők, akiknek, mint később kiderül, egy jelentős része közmunkásvvolt. A Jobbik a közmunkával szemben “Magyarországon, magyar vállalkozóknál, tisztességes bérért termelő munkát” ígér az embereknek a “Hét Vezér” fantázianevű programjában.

Mivel Makó mezőgazdasági település (a híres makói hagyma szülőföldje, ugyebár), a pártelnök sokat beszélt arról is, hogy a magyar mezőgazdaság nemcsak a magyarokat, de rajtunk kívül még 20 millió embert képes lenne eltartani, csak ezt a sok embert meg kell találni a nagyvilágban. “Ezt pedig nem a “Szijjártó Péter 80 nap a Föld körül” című one-man show-val” lehet elérni, hanem egy külgazdasági minisztériummal, mondta Vona.

“Miután beszéltek még öt embernek a Jobbikról, és behúzták ránk az ikszet április 6-án, akkor csak dőljenek hátra és igyanak egy kávét. Vagy egy sört. És nézzék, ahogy újraépítjük az országot!” – zárta Vona egy bevett, kissé a közönséghez igazított (Esztergomban még csak a kávé volt) poénnal az előadást. Ezután Pörzse Sándor jött - “néhány dolog eszembe jutott míg Gábor beszélt” – és néhány aktualitást értékelt, és kihagyhatatlanul megemlítette, hogy “képzeljék el a PM-es Szabó Tímea csökkentené a csecsemőgyilkosok büntetési tételét”. (Szabó Tímea egyébként arról adott be előterjesztést, hogy a gyermekágyi pszichés betegségekben szenvedő anyák enyhébb büntetést kapjanak, ha a megölik a gyermeküket).

Ha ez tényleg igaz, akkor hajrá nekik

“Én 2010-ben a Fideszre szavaztam. Aztán elvesztettem a munkám, és most járhatok ebbe a rohadt iskolába napocskákat rajzolni. Idén nagy valószínűséggel a Jobbikra fogok szavazni” – mondta a rendezvény után egy idősebb nő, arra utalva, hogy az utóbbi hónapokban közmunkásként tengette az életét. A fórumot két másik közmunkás barátnőjével hallgatta végig. Közülük az egyik ősjobbikos, ő volt az, aki a Vona Gábori álmot beteljesítve meggyőzte a barátnőit arról, hogy érdemes eljönni egy Jobbik fórumra. Másikuk szintén a Fidesztől készül átállni a Jobbikhoz, bár abban nem nagyon bízik, hogy a radikális párt kormányra kerül.

Kicsit odébb még jónéhány nő állt a biciklijére támaszkodva. Arra vártak, hogy sorra kerüljenek Vona Gábornál és kérdést tehessenek fel neki személyesen. Kiderült, hogy ők is közmunkások, amiből elegük van, megalázónak tartják, és ha “mindaz igaz, amit a Vona úr itt elmondott” akkor rájuk fognak szavazni. Korábban egyikük sem a Jobbikra szavazott, többségükben Fideszesek voltak, de akadt egy MSZP-s is.

“Én a munka törvénykönyvének megváltoztatása és nyugdíjvagyon elkobzása miatt ábrándultam ki a Fideszből. Munkám szerencsére van, de attól tartok, csak percek kérdése és elvesztem. Jobbikos rendezvényen most először voltam életemben, de úgy tűnik, valós problémákkal foglalkoznak és nem sárt dobálnak, szóval lehet, hogy rájuk fogok szavazni” – foglalta össze velősen a fórumos élményeit egy középkorú, az oktatásban dolgozó úr.

A fenti reakciók szinte olyanok, mintha egy-egy választási közvélemény-kutatás kis adatpontjai elevenedtek volna meg. A Jobbik a felmérések szerint is pontosan azzal hódít meg új választókat, amit a makóiak pénteken elmondtak: a munkaerőpiaci és megélhetési problémákra fókuszáló, helyi sajátosságokra is figyelő kampányával és azzal, hogy kimarad a nagy pártok közötti cicaharcból. Makói tapasztalataink még azt a megfigyelést is alátámasztják, hogy a Jobbikhoz a legtöbben a Fidesztől pártolnak át.

Miért ijesztő mindez?

Vona Gábor semmi durván radikálisat nem mondott a makói fórumon, a cigányokat és a zsidókat sem említette meg a beszédében, még a Jobbik programjának egyik kulcspontját, a rendteremtést is úgy adta el, hogy csak a legbölcsészebb píszi liberális talált volna benne némi utalást a romákra.

Hazafelé menet – miután sikertelenül próbáltunk meg makói hagymát venni a helyi zöldségesnél, mert csak osztrák volt – mégis kényelmetlen érzésem volt. Ferenc(!)szálláson és Klára(!)falván átsuhanva azon gondolkoztam, hogy ezeknek az embereknek a helyében valószínűleg én magam is a Jobbikra szavaznék, mert nem látnék más olyan választást, amit ne szívtam voltam már meg valahogy.

Ez pedig azért félelmetes, mert a szelíd arculatú Vona Gábor-turnék mellett a Jobbik azért mégiscsak egy olyan párt, amelyik képviselői bármikor szívesen holokamuznak egyet, vagy jelentik ki, hogy a cigányság egy vegyi fegyver a zsidók kezében, esetleg EU-s zászlókat dobálnak ki a parlament ablakán. És ha egy ilyen pát tűnik sokak, és nemcsak a radikálisok szemében – teljesen jogosan - az egyetlen értelmes választásnak, akkor elég nagy bajban vagyunk.