Máté, Mirella
12 °C
30 °C

Lesz még ötszázezer magyar állampolgár

2014.03.31. 17:15
Németh Zsolt összeszedte, miért volt sikeres a magyar külpolitika: feltámadt a Visegrádi Négyek, rendeződött a szomszédságpolitika, rengeteg barátot szereztünk keleten. Nem jelent biztonsági kockázatot, hogy Putyin építi fel Paksot, a hiperdrága Mol-részvényvásárlás jó üzlet volt. A következő négy évben újabb félmillió kettős állampolgárra számít. A szakmai közönségből inkább az ulánbátori nagykövetség újranyitásáról faggatták.

A Magyar Külügyi Intézet rendszerint nem túl zsúfolt előadója pótszékekig megtelt az intézet dolgozóival, diplomatákkal, és minisztériumi hivatalnokokkal, amikor Németh Zsolt államtitkár bemutatta az elmúlt négy külpolitikáját összegző külügyminisztériumi kiadványt .

Németh előadásában az I. világháború centenáriumára emlékezve frontonként mutatta be az egyes külpolitikai területeket. A fő törekvésnek azonban nem a győzelmet, hanem a barátok szerzését nevezte; igaz, ezekkel állítása szerint a kormány olyan kapcsolatra törekedett, hogy 

ne örök és megbonthatatlan barátság kössön össze minket, azaz a kapcsolat hasznából mi is megfelelő arányban részesüljünk.

A Fidesz-kampány jövőcentrikussága a Gellért-hegyre is felkúszott; Németh Orbán szombati beszédére hivatkozva azt mondta, hogy a kormány a külpolitikában is a nagyjából mostanáig tartó Kádár-korszak lezárását célozza, azaz nem az "idegen érdekeket" akarja kiszolgálni.

Heves ágyúzás a nyugati fronton

Németh elmondta, hogy a kormánystratégia egységben kezelte az észak-amerikai és uniós kapcsolatokat. Amit meg kellett újítani, az az érdekérvényesítés volt,

az, hogy ne a Nyugat érdekeit érvényesítsük, hanem a mi érdekeinket is

Németh röviden kitért az Unióval való, ezer szálon futó konfliktusra is: "A frontjelentés úgy szól – mondta hangjában érezhető iróniával – hogy megvédtük a 2010 utáni magyar társadalmi- és politikai berendezkedést a külföldi nyomás ellen."

Németh az uniós sikerek között említette azt is, hogy az új költségvetési ciklusban a második legnagyobb egy főre jutó uniós támogatásra számíthatunk , illetve azt, hogy Magyarország jól fog kijönni az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásból. Az LMP vádjaira válaszolva Németh elmondta, hogy az egyezség kis- és középvállalásoknak fog kedvezni, és nem pusztán munkahelyek, hanem minőségi munkahelyek létrejöttéhez fog vezetni. Amerikával egyébként is jól állunk, hiszen az odairányuló kivitelünk egyharmadával nőtt.

Összefoglalásképp elhangzott az a mondat is, ami egyetlen intézményi semmitmondásból sem hiányozhat:

Politikánkat reaktivitás helyett proaktivitás jellemezte.

Nem úgy nyitottunk keletre

A keleti nyitásban Németh hangsúlyozta, hogy Orbán elhíresült keleti szeles idézetét teljes egészében kell értelmezni, és azt jelenti, hogy uniós tagokként is minél több barátra kell szert tennünk a világ legjobban fejlődő régiójában.

Németh állította: a keleti nyitás következtében soha nem bizonytalanodott el Magyarország biztonságpolitikai helyzete. Leszögezte, hogy a Krím megszállása és a "patyomkin-népszavazás" elfogadhatatlan. Különösen kellemetlen, hogy az oroszok mindezt a kisebbségpolitikára hivatkozva tették, mert ez ellenkezik a magyar kisebbségpolitika fundamentumaival. Az államtitkár szerint a kormány ugyanis a békés, és demokratikus autonómia pártján áll.

Németh tisztában van azzal, hogy az oroszokkal szembeni szankciók áldozattal fognak járni, de ezekből Magyarország kész arányos és értelmes részt vállalni.

Németh a paksi atomerőmű ügyére csak röviden tért ki, de határozottan állította, hogy mindkét félnek előnyös – csakúgy, mint a Mol visszavásárlása – és egyáltalán nem érinti a magyar "biztonságpolitikai identitást".

Visegrád leszállt a földre

Németh Zsolt a szomszédságpolitika legnagyobb eredményének azt tartja, hogy lett félmillió új magyar állampolgár, és a következő négy évben a kormány újabb 500 ezer kettős állampolgárra számíthat. A határon túliak életét pozitívan befolyásolhatja, hogy az autonómia ma már nem tabutéma. Rendeztük a helyzetünket Szerbiával, sőt, meghatározó volt a kormány segítsége a szerb uniós csatlakozási folyamatban. Nagy eredmény, hogy 

a Visegrádi Együttműködés brandje lejött a földre, és termőre fordult. Már nem csak értelmiségi-kulturális metafizikus jelenség.

Kenegetjük a sebeket

Némiképpen meglepődtem, hogy a kérdések során a külpolitikai szakértők gárdája nem szállt vitába Németh összefoglalójával, az elhangzó kritikák azon a szinten mozogtak, hogy mikor nyitják már újra az ulánbátori követséget. Pedig azért nem feltétlen jelent külpolitikai sikert, hogy a magyar kormányt csúnyán elmeszelte az Európai Parlament, pártállástól nagyrészt függetlenül az összes mértékadó nyugati lap antidemokratikusnak tartja a kormányt, és a krími konfliktus nyomán felriadó nyugati külpolitikai gondolkodás pedig gyanakodva, Putyin embereként tekint Orbánra. Az, hogy egy ilyen kis ország ennyire rossz reputációval rendelkezik, még akkor is súlyos külpolitikai-diplomáciai kudarc, ha nincs valóságalapja.

Ezért azután ezt a dimenziót nekem kellett felvetnem Némethnek, aki azt válaszolta, "nehéz egy ilyen mércét felállítani, de engedjük meg, hogy romlott Magyarország reputációja", a trendeket elnézve azonban "nem borúlátó":

Lehet, hogy nőtt a kritikusaink száma, de a barátainké is, még akkor is, ha nem olyan ütemben.

Németh utalt arra, hogy nem kívánják élezni a konfliktust az Unióval (más kérdés, hogy az a konfliktus jórészt nem "szándékból", hanem az intézményrendszer átalakításából fakadt), és a nézetkülönbségek ellenére arra törekednek, hogy begyógyítsák a sebeket.

Arra a kérdésre, hogy nem tekintenek-e az Unió kerékkötőjeként Orbán Viktorra, Németh csak annyit mondott: ez a kérdés Magyarország súlyának túlbecsülését jelzi.

Az addig visszafojtottan hallgató teremben ekkor nagy nevetés tört ki.