Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Nem lenne könnyű félretenni Mesterházyt

2014.05.26. 12:42
Ha Mesterházy Attila lemondott volna, könnyebb helyzetben lenne az MSZP választmánya. De nem ez történt, a teljes tisztújítás pedig továbbra is öngyilkosság lenne a szocialista pártnak. Valami egészen új kell, de ehhez már nem elég az MSZP – állítják a helyzettel igencsak elégedetlen szocialisták.

Hiába ajánlotta fel Mesterházy Attila pártelnök az MSZP elnökségének lemondását, a szombaton összeülő választmány ugyanis nem dönthet a sorsukról. A teljes tisztújításhoz ugyanis össze kellene hívni a kongresszust, és olyan, tetőtől talpig tartó átalakítást kellene végrehajtani, ami hónapokig elhúzódna. Ez egy alulról felfelé történő tisztújítás, ami hosszadalmas és időigényes. És pont ezért sokak szerint felérne egy politikai öngyilkossággal, hiszen ősszel önkormányzati választások lesznek, és elég fura helyzet lenne, ha a kampány a belső helyezkedésekről szólna.

A legvalószínűbb tehát, hogy a szombati választmány nem fogadja el az elnökség lemondását. Ezt azzal indokolhatják majd, hogy a választmány három „körre”, az országgyűlési, a parlamenti és az önkormányzati választásra egyszer már bizalmat szavazott Mesterházyéknak, tehát még hátravan az utolsó kör, a helyhatósági választás. Így viszont borítékolható az újabb bukás, ami tovább vinné az MSZP-t az eljelentéktelenedés útján, a DK és az Együtt-PM pedig további szavazókat szívhatna el tőlük. Az ugyanis mára nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialisták törzsszavazói gond nélkül mozognak a baloldali pártok között. 

Nem könnyű kihívónak lenni

Más lett volna a helyzet, ha Mesterházy vasárnap lemond, ebben az esetben ugyanis elég lenne csak egy elnököt választani, ezt viszonylag gyorsan le lehetne zavarni. Csakhogy Mesterházynak valószínűleg esze ágában sincs lemondani, ha így lenne, már megtette volna. Ami ennél is árulkodóbb, hogy éppen az ő elnöksége alatt született meg az a belső szabályozás, hogy egy elnökjelöltnek 3 ezer aláírást kell összegyűjtenie ahhoz, hogy indulhasson. Ezzel csak az a gond, hogy jelenleg azt sem tudni, mennyi igazán aktív párttag van az országban, ha pedig egy jelöltségre vágyó MSZP-s meg akarja őket nyerni, keresztül-kasul kell utaznia az országot, hogy az aláírásokat összegyűjtse, ez pedig rengeteg idő és pénz. 

Ennél is lényegesebb, hogy ha valaki indulna is az elnöki posztért, valójában mi motiválná. Az MSZP ugyanis jelenleg éppen az eljelentéktelenedés útján halad, és egyre több szocialista is azon a véleményen van, hogy a jelenlegi struktúrában nem érdemes folytatni. A kritikusok egyike Lendvai Ildikó, aki már hétfőn egy élőhalott MSZP-ről beszélt, de más szocialisták is úgy látják, dráma lesz, ha a baloldal nem változtat gyökeresen az eddigi stratégiáján. Lendvai szerint a baloldali pártok külön-külön esélytelenek a Fidesszel szemben, és ezért egy ernyőszervezetre lenne szükség.

Valami nagyon új kellene

Egy másik, a 2002-es kampányban meghatározó szerepet játszó szocialista politikus pedig az Indexnek arról beszélt, hogy gyűjtőpárttá kellene alakítani az MSZP-t. „Nem sértegetni kellene a Fideszt, hanem be kellene rakni egy fiókba. Ahogy ő is betette a fiókba az összes többi pártot, amikor megalkotta a centrális erőtér vízióját. A baloldalnak is fel kell tudnia építenie egy alternatív valóságot, ami a demokráciát juttatja eszébe az embereknek, ellentétben az antidemokratikus Fidesszel” – mondta a név nélkül nyilatkozó politikus.  

Függetlenül attól, hogy igazuk van-e a Mesterházy-féle irányvonal bírálóinak, az kívülről is jól látszik, hogy a mostani MSZP  már nem az az MSZP, amit a kilencvenes évek végén vagy akár a kétezres évek közepén ismerhettünk. A párt mögött álló gazdasági csoportok már 2010-ben lekoptak, és nagyon úgy tűnik, hogy nem is térnek vissza.

De egyedül a nagyon új se menne

A Népszavát leszámítva lényegében nincs médiája a pártnak. Vannak a párton belül olyanok, akik szerint a klasszikus médiára már nincs is szükség, példának pedig a Jobbikot hozzák fel, mondván, nekik sem volt 2010 előtt, mégis meg tudtak erősödni. Csakhogy amíg a Jobbiknak volt és van egy, a választók felé eladható története és brandje, addig az MSZP-nek már az sincsen. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy azon a térfélén mozog, ahol két kihívója is akad, a DK és az Együtt. Sőt, mivel a Jobbik is az elesetteket és szegényeket célozza (erre egyértelműen utalt is vasárnapi beszédében Vona Gábor), ezért a radikális párt is a szocialisták kihívója. 

A jelenlegi irányt bírálók véleményében az is közös volt, ahogy az MSZP baloldali kihívóiról beszéltek, mondván: a DK-nak és az Együtt-PM-nek is meg kellene értenie, hogy nem tudott új szavazókat behozni, tehát hosszabb távon sincs esélyük a növekedésre, csak egymás kárára tudnak dolgozni, így tartósítva az Orbán Viktor által megálmodott centrális erőteret. „Most ugyanabban a választói tömbben van a verseny, és hiába éli meg sikerként a szereplését a DK vagy az Együtt-PM, az eredményeken jól látszik, hogy nem hoztak be új szavazókat” – magyarázta az  Indexnek Botka László. Magyarul az MSZP jövője nemcsak az MSZP-n múlik, hanem a baloldali versenytársaikén is. Legalábbis az MSZP-ben így látják most, hogy a nyakukon van a két másik pártocska.