Nem hagyják magukat a miskolci cigányok

„Választáskor tisztelt miskolci állampolgárok, tisztelt hölgyeim és uraim voltunk, most pedig csak kitelepíteni való romák vagyunk” – summázta meglehetősen reménytelen helyzetét egy fiatal roma asszony, miközben arra várt, hogy összegyűljön a tömeg Miskolc egyik nyomortelepén, ahol az utcáknak nevük sincs, csak számuk, és elinduljanak tüntetni a szegénynegyedekben élő romákat lényegében a Miskolc környéki falvakba kényszerítő önkormányzati rendelet ellen.

A miskolci önkormányzat május végén döntött úgy, hogy 1,5-2 millió forintot ajánl fel azoknak a roma családoknak, akik hajlandóak kiköltözni a komfort nélküli, többnyire teljesen lelakott önkormányzati lakásokból, azzal a feltétellel, hogy a pénzből egy magasabb komfortfokozatú lakást vesznek Miskolc határain kívül.

Elköltözni elvben nem kötelező, de például a számozott utcákként emlegetett telep helyére a Diósgyőr stadionjának új parkolóját építenék, és a fideszes városvezetés egyébként is ragaszkodik ahhoz az elhatározásához, hogy felszámolja a szegénynegyedeket.

Szétbomlasztani egy közösséget

A számozott utcákból azonban senki nem akar elköltözni, sőt, azzal is kevesen értenek egyet, hogy ők egy nyomornegyedben laknak.

Nézze csak meg, ez itt nem egy nyomortelep, egyes házakban olyan szép bútorzat van, hogy a magyaroknak sincs különb

– mutat körbe a tüntetés egyik szervezője a szegényes, de rendezett telepen, amelynél tényleg vannak sokkal nyomorúságosabb, elhanyagoltabb telepek is az országban, és Miskolcon belül is. Tény viszont, hogy a házakban nincs vezetékes víz és gáz, az önkormányzati tulajdonban lévő házakat pedig az elmúlt 20 évben nem nagyon újították fel, a bérlő családok toldozgatták-foltozgatták ugyan, de nincsenek túl jó állapotban a régi téglaépületek.

„Ha odaadnák nekünk azt az 1-2 millió forintot, és mi felújíthatnánk belőle a házainkat, az sokkal jobb megoldás lenne, mint hogy elküldenek bennünket. Sokan dolgoznak közülünk az építőiparban, meg tudnánk csinálni magunk is” – magyarázta egy másik szervező, és a körülötte álló férfiak mind bólogattak. „Én kőműves vagyok, a komám meg burkoló” – hallottam egyiküktől.

Az önkormányzat azonban ezt a kérdést is kicsit máshogy látja. Soós Attila, a helyi Fidesz szóvivője és a városgazdálkodási és -üzemeltetési bizottság elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az ő szakértőik szerint sokkal több pénzbe kerülne rendbe rakni a házakat és bevezetni a közműveket, mint minden családot kompenzálni a kiköltöztetésért.

A tüntetés körül bámészkodók szavai szerint persze inkább arról van szó, hogy

A számozott utcákon élőknek egyelőre fogalmuk sincs, mi lesz velük 1-2 hónap múlva, kezdjenek-e új iskola után nézni a gyerekeiknek és bedobozolni a holmijaikat. Az önkormányzat pedig nem mond semmit, a telepiek nyílt levelére nem reagáltak, és máshogy sem kommunikáltak velük. „A gyerekeink nagyon szeretnek itt iskolába járni, és nem is cigányiskolába járnak, hanem együtt a magyarokkal. Az enyéim ötös tanulók, és a Diósgyőrben fociznak. Ha kiköltözünk vidékre, ott ki tudja, mi lesz. Lesz vajon ilyen jó iskola, be fogják őket fogadni?” – kérdezte kiabálva egy férfi.

A helyiek közül többen is tartanak attól, hogy a környező falvakban nem látják majd őket szívesen, ki fogják közösíteni őket, és ezt nemcsak a gyerekek, hanem a közmunkából élők is megszenvedik, mert az önkormányzat nekik nem oszt majd pozíciót. Munka nélkül, a nagyvárostól távol egy leszakadó kis faluban pedig annyi lehetőségük sem lesz kitörni, mint eddig.

„Mi itt egy összetartó közösség vagyunk, mindenki ismer mindenkit, és vigyázunk egymásra. Ha el kell költöznünk, akkor ez a közösség szétbomlik, magunkra maradunk” – mondta egy láthatósági mellényt viselő, elképesztően kék szemű férfi, aki 20-30 társával együtt a felvonulókat kísérte a számozott utcákból a városháza elé.

Ismerem én a cigányokat

Amennyire nem szeretnének elköltözni a számozott utcákban élők, annyira szeretné sok miskolci, ha a szegénynegyedek a lakóikkal együtt végleg eltűnnének a városból. A telepiek szerint egyébként többnyire békés az együttélés a nem telepiekkel, egy fiatal lány csak annyit említ negatívumként, hogy a reggeli buszon, amivel a munkahelyére megy, csak az ő bérletét kérik el.

A menetet az üzleteik elől vagy az ablakaikból néző helyiek szerint viszont korántsem idilli a helyzet, bár konkrét atrocitásokat nem nagyon tudnak említeni. „Nem azok tüntetnek, akiknek kellene” – mondja például fejcsóválva egy fiatal fodrásznő a menetet nézve. Mint kiderül, ezt úgy érti, hogy szerinte azoknak kellene tüntetni, akiket valóban szívesen kivetne magából a város, tehát, ahogy ő fogalmaz, „az összeférhetetlen, beilleszkedni képtelen” romáknak.

Ezek itt mind tisztességes cigányok, ismerem is sokukat, ide járnak hozzám a szalonba. Keményen dolgoznak, majd belehalnak, és nekik is az a bajuk, hogy vannak tisztességtelen cigányok, akik miatt az egész cigányságról rosszat gondolnak

– rittyent szociológiai gyorselemzést. A titokzatos rosszak, akik most nincsenek itt, a „hegyen laknak”, és a fodrásznő  csak annyit mond, hogy ha őket látnám, akkor mindent megértenék.

Kollégájának, a kozmetikusnak kevésbé szofisztikált a véleménye, szerinte a számozott házak telepe undorító, egy fertőtanya, ahol állítólag – ő még sosem volt ott, de a buszról szokta látni a házakat – egy lepedő a budiajtó a házak kertjében. Abban viszont egyetértenek, hogy a cigány családok nyilván azért nem akarnak vidékre menni, mert ott dolgozniuk kéne. „Ismerem én a cigányokat – csatlakozik ekkor a beszélgetésbe a szalon egyik vendége –, múltkor is a Győzike lánya volt a tévében, és hát az miket mondott!”

Mélyigénytelenség

Az abszolút nem reprezentatív, a vonulás útvonala mentén álldogálókra korlátozódó adatfelvételünk szerint Miskolcon a cigányok kitelepítésével jó eséllyel meg lehet nyerni egy önkormányzati választást; a kérdés csak az, hogy a a Fidesz megoldása lesz-e a nyerő, vagy a Jobbiké, akik az ingyenes gettófelszámolással kampányolnak, tehát azzal, hogy a „törvényt” vezessék be ingyen a telepekre, ahonnan egyszerűen dobjanak ki mindenkit, aki nem „rendeltetésszerűen” használja az önkormányzati lakásokat.

Jakab Péter jobbikos önkormányzati képviselő tartott is egy sajtótájékoztatót közvetlenül a demonstráció előtt ugyanazon a helyszínen, amelyen egy igazi szociológiai nyelvújítást vezetett be: „mélyigényteleneknek” nevezte a nyomortelepeken élőket, akik szerinte nem érdemlik meg, hogy magasabb komfortfokozatú lakásokba költöztesse őket az önkormányzat.

A Jobbik érvei nem teljesen meglepő módon hajaznak sok miskolci érzéseire, akik szerint felháborító, hogy míg nekik az önkormányzat soha egy fillért sem adott arra, hogy új házat vegyenek, vagy akár felújítsák a régit, addig a szegénynegyedekben élőket ilyen támogatásban részesítik. „Na, ezt nevezem én kettős mércének” – jegyezte meg a tüntetés kapcsán egy bámészkodó fiatalember.

Szabadság, egyenlőség, testvériség

A számozott házakból induló menet hosszas gyaloglás után érkezett meg a városközpontba, az önkormányzat elé, ahol büszkén, „ez az, fiúk!” típusú mosolygással és tapssal várja már őket a többi nyomortelepről összeverődött roma.

„Senki ellen, de magunkért tüntetünk ma” – nyitotta meg a demonstrációt az első szónok, majd a hol lelkesítő, polgárjogi harcos, hol könnyekkel küszködő jogvédők, lakosok és cigány politikusok gyors egymásutánban adták-vették a mikrofont. A beszédeket zenével kötötték össze, nem is akármilyennel: az egyik pillanatban például egy telepi kisfiú ugrik a színpadra plüssmacival a kezében, és elénekli a Valahol Európában egyik legszívbemarkolóbb betétdalát, később pedig Leonard Cohen Hallelujáját éneklik el magyarítva.

A 300-400 fős tömeg nagyon lelkes és elég reszponzív volt, miden mondatban találtak valami skandálhatót, a házak között csak úgy zengett a „Miskolcon maradunk!”, a „Rasszisták!” és a „Mondjon le!”, attól függően, hogy miről volt szó. Egyébként főleg arról esett szó, hogy cigányokat semmibe véve, egyeztetés nélkül, a fejük felett döntöttek valamiről az önkormányzatban, és, hogy ha ezt Miskolcon meg lehet tenni, akkor hamarosan máshol is megteszik majd.

A legnagyobb sikert Tamás Gáspár Miklós rövid, de forradalmi hangulatú beszéde aratta. „Azok neveznek titeket bűnözőknek, akik ellopják az otthonaitokat! Azok vádolnak titeket jogsértéssel, akik megsértik a lakhatáshoz való jogotokat! A szabadság, egyenlőség, testvériség elve a cigányokra is vonatkozik!” – kiáltotta a mikrofonba TGM, aki korábban, a telepi gyülekezőn elfogódottan álldogált a társadalomban, amelyről elmélkedni szokott.

Megfontolják

A legmeglepőbb fordulat pedig egyértelműen az volt, hogy a tüntetés után, kissé suttyomban ugyan – nem hirdették meg előre az eseményt, csak szájhagyomány útján terjedt a hír –, de sajtótájékoztatót tartott a fideszes Soós Attila, aki, miután közölte, hogy az önkormányzat nem lép vissza, és mindenképpen végigviszik a nyomortelepek felszámolását, nem menekült vissza az irodájába, hanem hosszasan beszélgetett, vitatkozott a köréje sereglő roma érdekvédőkkel és számozott utcai cigányokkal.

A vitából kiderült például, hogy 1-2 millió forintból amúgy sem lehetne Miskolcon lakást venni, ezért az önkormányzat feleslegesen – a kisebbségi önkormányzat szerint cinizmusból – írta bele a rendeletbe, hogy ez meg sem tehetik a telepek lakói. Soós keményen állta sarat, mindenre volt egy kész válasza, csak egyszer akadt el a szava: amikor megkérdezték, hogy ha valakinek mégis lenne pénze az önkormányzattól kapott 1,5-2 millió forinttal együtt lakást venni Miskolcon, akkor megtehetné-e. Hosszas csend után Soós csak ennyit mondott: „Megfontoljuk ennek a lehetőségét.”