János, Pál
20 °C
34 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A pletyka, aminek a százszorosa igaz

2014.07.18. 14:14

Vannak pletykák, amiknek jó, ha az egytizede igaz. És vannak pletykák, amikről kiderül, hogy a százszorosuk.

Ez utóbbi történt a Ságvári Endre Gimnázium (későbbi Trefort) molesztálással gyanúsítható tanára, Sipos Pál esetében.

Mert valószínűleg sokan feltették a kérdést mostanában: ha annak idején diákok molesztálása miatt az iskolából eltanácsolnak egy tanárt, hogyan futhat be később sikeres tévést karriert az illető, ahol szintén középiskolás diákokkal vagy a nagykorúságot éppen elérő fiatalokkal veheti körül magát.

A dolog titkát 25 évvel ezelőtt rejtették el. Ahogy a 444-en Magyari Péter cikkében is olvasható volt: Sipos Pálnak 1989-ben azután kellett elhagynia az iskolát, hogy egy diák elmondta az apjának a tanárával történteket.

Azt nem lehet tudni, mit mondott el a diák és az apa ezután saját gyermeke védelmében mennyiben tárta fel az osztályfőnöknek a valós történéseket.

Lehet, hogy már ő is csak egy finomított, de így is elég durva verzióval fordult az iskolához. Elég durva verzióval ahhoz, hogy ultimátumot adhasson az iskolának: Sipos vagy azonnal elmegy az iskolából vagy feljelentik.

Mindenkinek, az iskolának, a tanárnak, a szülőnek és a diáknak is jobb volt, hogy az ügy gyorsan rendeződött.

Akkor.

Az már más kérdés, hogy az átélt szégyen és a megaláztatás milyen rombolást végzett azután az áldozatok életében.

Merthogy az ügyet akkor tényleg sikerült annyira rövidre zárni, hogy erről a nyolcvanas évek végén ott tanító tanárok többsége sem tudott. Az információáramlást nehezítette, hogy a Ságváriban nem volt egy nagy közös tanári szoba. A pedagógusok szakos eloszlásuk szerint külön kabinetekben ültek.

Néhányan így is hallottak az ügyről, de az igazság a maga borzalmas teljességében most, 25 évvel később derült csak ki.

Mindez azon a háttérbeszélgetésen került szóba, amelyet az iskola mostani igazgatója és igazgatóhelyettese tartott az ügyről.

Csapodi Zoltán igazgató 1993-ban került az iskolába. Ő is hallott arról, hogy négy évvel azelőtt egy népszerű tanárnak el kellett mennie az iskolából. Az összezárás viszont annyira jól működött, hogy a hivatalos verzió (tévés munka, ösztöndíj) mellett ennyi volt a csak kevesek által tudott kvázi igazság:

  • Sipos szexuális ajánlatot tett (!) egy diákjának
  • pszichiáterhez kell fordulnia
  • jobb, ha nem engedik a jövőben gyerekek közé.

Talán érezhető a különbség "a szexuális ajánlatot tett" formula, és a 444.hu cikkében tanúk visszaemlékezései által sokszorosan megerősített valóságos történések között.

Ferencz Gábor, a mostani egyik igazgatóhelyettes épp egy évvel az események után, 1990-ben került a gimnáziumba elsős diákként. Ő most úgy emlékszik: akkoriban nem is hallott az esetről, de lehet, hogy csak azért, mert az elsősöknek ilyet nem mondanak el. Nem is nagyon volt akkor még kapcsolatuk a felsősökkel.

Az akkoriban is szűk körben tudott "igazság" részben azt is megmagyarázza,

hogyan fordulhatott elő, hogy az iskolából csúfos körülmények között eltávolított tanár gyermekei később a Trefortba jártak.

Sipos egyik lányát az igazgató is tanította, de úgy emlékezett: a fogadóórákon az anyával találkozott, aki egyébként korábban szintén tanított az iskolában.

És még felmerül sok újabb kérdés is. Miért nem szólt valakinek az esetet talán a legjobban ismerő egykori osztályfőnök, amikor azt látta, hogy Sipos a Magyar Televízió Repeta című műsorában is középiskolás diákokkal veszi körül magát. Vagy miért nem szólt az a szintén népszerű és kiváló trefortos tanár, aki a Sipos által elindított Repeta állandó szereplője volt. Az igazgató ez utóbbi kérdést meg tudta válaszolni: a Repetába rendszeresen meghívott tanár is csak most szembesült mindazzal, mit tett Sipos a diákokkal. Ahogy megjegyezte: a tanár reakciója nehezen tűrné a nyomdafestéket.

Az ügyben a felelősség sok szintje vethető fel.

Mi volt az iskolához forduló apa felelőssége?

Ma már nehéz visszahelyezkedni a nyolcvanas évek légkörébe. Vajon helyesen döntöttek-e a szülők, hogy gyermeküket nem tették ki megalázó rendőrségi procedúráknak, a diákok vagy a tanárok haragjának, az iskolatársak csúfolódásának? Tegyük hozzá, a helyzet ma sem sokkal jobb. Az ilyen rendőrségi eljárások szörnyűségéről mesélhetnének a megerőszakolt tinilányok és a felnőtt nők is - főleg, ha egy köztiszteletben álló személy vagy mondjuk rendőrök a gyanúsítottak.

Mi volt az iskola akkori vezetésének felelőssége?

Az iskola nem akart botrányt. Ez szinte minden hasonló helyzetben így van ma is, legyen szó bármilyen szervezetről. Védik a presztízst és az ott maradókat. A célt persze zárt körben valahogy mégis sikerült elérni: eltávolították a gyerekek közeléből a rájuk veszélyt jelentő nevelőt. A problémát viszont egyáltalán nem oldották meg. Csak eltolták. Sipost ráadásul egy újabb fényes karrier felé indították el ezzel.

Van-e az áldozatnak felelőssége?

Az áldozat elsősorban áldozat. Személyre szabott, kinél milyen rombolást végeznek az ilyen traumatikus élmények, és ezek feldolgozása mennyi időbe telik, ha egyáltalán lehetséges mindezt feldolgozni. Csak feltételezni tudjuk, hogy egy egykori áldozat úgy gondolta: kivárja az elévülési időt, de intő jelként a jelennek, most mondja el történetét.

Mi az iskola mai vezetésének felelőssége?

A háttérbeszélgetésen erre tudott legtisztábban válaszolni az igazgató és az igazgató-helyettes. Az ő felelősségük kettős és paradox. Egyrészt felelősséget éreznek az egykori áldozatok iránt. Csakhogy a nevüket nem ismerik, így rajtuk segíteni sem tudnak. Másrészt felelősségük van a mostani diákok védelmében, hogy hasonló ne fordulhasson elő. 

A helyzet nagyon más mint 25 évvel ezelőtt.

A nyolcvanas évek zárt világában a hasonló esetek kezelésére alig volt fórum a rendőrségen kívül.

A gimnáziumban épp akkor kezdtek kísérletezni az iskolapszichológusi szolgálattal, de ilyen szakember csak néhány hónapig volt az intézményben.

Ma van iskolapszichológus. Van kiépült gyermekjóléti szolgálat és jelzőrendszer. Van oktatási jogok biztosa. Vannak telefonos lelkisegélyszolgálatok.

A beszélgetésen azt firtattam, ha vannak is intézmények, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az ilyen eseteknek megfelelő csatornái lehetnek. A legjobb példa erre, amikor csődöt mond a gyermekvédelmi szolgálat, ami éveken át hagy embertelen körülmények között szenvedni gyermekeket. Az sem igazán életszerű és automatikus ma sem, hogy egy 15-16 éves diák azzal kopogjon be a rettegett igazgatói irodába, hogy az egyik tanára molesztálta.

Az iskolaigazgató szerint az egyik ilyen csatorna az a bizalom lehet, ami tanár és diák között megvan. Teljesen egyet lehet érteni azzal is, hogy nem lehet mindig minden nevelési feladatot az iskolára hárítani, elvégre a szülő nem bérnevelésbe adja a gyerekét egy oktatási intézménybe.

Igen, szülő nélkül ez nem megy - és sokszor a gond épp az, hogy a gyermek-szülő párosnál sem működik az a csatorna, amit bizalomnak nevezünk.

A július elsején, azaz a 444-es cikk megjelenése előtt bő egy héttel hivatalba lépett igazgató azt is szeretné, ha a 25 évvel ezelőtti ügyet leválasztanák a mai Trefortról. Akár azzal is, hogy mindez még a Ságvári Endréről elnevezett gimnáziumban történt. Az igazgató viszont azt ígérte, hogy a nyár végi tantestületi megbeszéléseknek ez az ügy kiemelt témája lesz. Ott találják ki a megfelelő módszert arra, hogy minderről a diákokkal is beszéljenek.

Esélyt minderre az ad, hogy a Trefort ma a már szinte csak mutatóban létező szabad szellemiségű és autonóm gimnáziumok egyik utolsó példánya. Nem a Klebelsberg-központ irányítása alá tartozik, hanem az ELTE-hez, ahol még az igazgató és a tanár is szabadon beszélhet. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!