Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Óriási bulikat csináltunk, a csilláron is lógtak

2014.07.19. 16:52
Hoppál Péter, új kulturális államtitkár nem nevethetett a bajnais gifen, még több hatalmat adna a Művészeti Akadémiának, és nem bánja, ha elveszik tőle a látványos területeket. Interjú.

Sajátos hivatalt vett át L. Simon Lászlótól. A kulturális terület jelentős részei már nem tartoznak az államtitkársághoz. Andy Vajna a filmért felelős, a műemlék- és örökségvédelem, a régészet Lázár János minisztériuma alá került, a képzőművészetet és az építészetet a Művészeti Akadémia (MMA) kapta meg, a Balassi Intézet pedig a külügyé. Mi maradt a kulturális tárcánál?

A Balassi Intézet szakmai irányítása részben hozzánk is tartozik. A Miniszterelnökség pedig hét státusszal vonta magához az örökségvédelmi osztályt. Ez egy olyan terület volt, amelyet eddig több tárca felügyelt, így indokolt volt, hogy egy helyre kerüljön. Ez nem okozott nagy vérveszteséget a 95 fős csapatunknak. De továbbra is van nálunk örökségvédelmi szakember, van művészeti főosztály, sőt, van mozgókép szakmai osztályunk is.

Kérdés, hogy ezek az osztályok mennyire tudnak valóban beleszólni az adott terület ügyeibe, a pénzek elosztásába.

Igaz, hogy a filmre van kormánybiztos, az ágazat pénzei Andy Vajnánál vannak. De a filmet mint művészeti produktumot tekintve, van kormányzati strukturális feladatunk. A terület áttekintése, pozicionálása, koordinálása tartozik hozzánk. Nálunk minden kiszervezett feladatnak megvan a felelőse.

Hoppál Péter

A 41 éves, budapesti politikus énektanárként végzett a JPTE Művészeti Karán. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen doktorált, végül közgazdaságtani diplomát  szerzett. Egy gimnáziumi énekkar vezetőjeként működött, de felnőttkart is vezetett. A Pécsi Tudományegyetem óraadó tanára volt.

A polgári körökben kezdett politizálni 2002-ben. 2006-tól 2014-ig egyéni önkormányzati képviselő Pécsen. 2009 óta parlamenti képviselő. 2010–2014 között a Fidesz oktatási és kulturális bizottságának elnöke. 2013-tól Fidesz-szóvivőként lett ismert.

Kívülről nehéz elképzelni, hogy mibe tud beleszólni az Ön munkatársa, ha a pénzeket más kezeli, a döntéseket más hozza. Bármelyik kiszervezett területről beszélhetünk, a film csak példa.

Andy Vajnához inkább a modern filmipar tartozik, a filmgyártás, a mostani trendirányok felügyelete, és a filmipari tevékenység fellendítése. De emellett vannak művész produkciók, nem államilag finanszírozott tevékenységi körök, amelyek mégis csak magyar kulturális termékek, és ezekről is tudnunk kell.

Nem az történt, hogy a pénzzel ellátott területeket elvitték, és amire már senkinek nem fájt a foga, az maradt az államtitkárságnál?

Az államtitkárságnál hatalmas mennyiségű kulturális intézmény maradt. 40 milliárdot meghaladó az a költségvetési terület, amit felügyelek. Néha felvetik, hogy kiüresedett a kulturális államtitkárság, de ha bármelyik kollégámat megkérdezi a folyosón, nem arról fog panaszkodni hogy nincs munkája.

Melyek azok az intézmények, amelyekre különösen büszke a tárca?

Minden intézményre egyenlő figyelmet próbálok fordítani, de nyilván a kiemelt intézmények elsőbbséget élveznek. Ilyen a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az Opera, az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, valamint a közgyűjteményi és közművelődési vonalon a Nemzeti Művelődési Intézet, a Nemzeti Levéltár, továbbá a vidéki színházak, múzeumok.

Miközben újabb területeket vihet el Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is. Balog Zoltán azt nyilatkozta, hogy újabb jogosítványokkal tovább erősítené az akadémiát. Nem tartja szokatlannak, hogy az állam kiszervezi a feladatai egy részét?

Egyetértek a miniszter úrral, a szervezetnek egyre inkább el kell távolodnia a politikai döntéshozás világától. Az nincs jól, hogy a művészeti produkciók elbírálását is minden esetben mi végezzük. Kvalitásokról jobb, ha a szakma maga mond véleményt.

Most állítjuk helyre azt a rendet, amit a 48-as gondolkodás kialakított. Ahogy a tudománynak, úgy a művészetnek is legyen önállóan szerveződő köztestülete. A tudományos akadémiának is vannak háttérintézményei, impozáns épületei, így meg kell vizsgálnunk, a kulturális ágazat mit tud átadni, hogy azok az autonóm MMA-n belül működő egységek legyenek. Az állam kivonulását, az állami kézi vezérlés lebontására irányuló törekvéseket helyesnek tartom.

Érdekes, hogy ez a klasszikusan liberális szemlélet miként illeszkedik abba az általános kormányzati filozófiába, amely inkább magához von, központosít területeket.

Mire gondol?

A kormány általános működésére gondoltam, nem csak a kultúrára. De mondjuk az ön területéhez közel van például a hírgyártás központosítása, amely egyetlen központilag irányított ágazatba vonta össze az MTI-t, a köztévéket, rádiót.

Ez a terület nem hozzám tartozik. Strukturális centralizáció valóban jellemzi a kormányzati tevékenységet, de ezek mind szakértők által régóta sírva könyörgött hatékonysági lépések voltak. Ilyen a Nemzeti Művelődési Intézet létrehozása vagy a levéltárak összevonása.

Várható, hogy hasonló kiszervezés következik be más kulturális területeken is?

Azt el tudnám képzelni, hogy a középszintű állami díjakat például ne a miniszter vagy az államtitkár adja, hanem egy szakértő köztestület. Szívesen tennék olyan gesztust, amely során az MMA-t vértezzük fel ilyen jogosítványokkal.

Milyen területeken erősítik még a szervezetet? Hallani arról is, hogy a legfontosabb pénzosztó szervezet, a Nemzeti Kulturális Alap  (NKA) is bekerülhet az MMA alá.

Előttünk áll még a feladat, hogy hogyan lehetne a kultúra finanszírozásban tovább távolítani a politikától az NKA 10 milliárdos pénzeit. Bár az NKA-nál a döntéshozatali struktúra alapvetően jó, de vannak olyan művészeti területek, amelyekért az MMA is felelős. Kérdés, hogy nem lehetne-e felruházni az MMA-t olyan jogosítványokkal, amely révén nem két helyen döntenek hasonló projektekről. Lehet, hogy egy nagy szervezet kell a pénzek elosztására. A párhuzamosságok megszüntetése érdekében el tudom képzelni a két szervezet valamilyen mértékű fúzióját, akár csak kis mértékben is. Bár a múlt héten nyilatkozta L. Simon László, hogy a két szervezet ne fuzionáljon egymással.

Kinek erősebb a szava az ügyben?

Mivel az Emmi vezetője elnökli az NKA-t, ezért Balog miniszter úrnak van döntő szava. Ha ő azzal bíz meg, hogy gondolkodjunk új megoldásokon, akkor én elkészítem a terveket.

Nem aggályos ilyen központi szerepet adni az MMA-nak akkor, amikor már az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a szervezet nem független? Politikai alapon szerveződő kulturális klubot emelt a kormány köztestületté.

Az Alkotmánybíróság elvárja az egyenlő esélyeket, amit biztosít a szervezeti felépítés, de nem szüntette meg a tevékenységét.

Az indoklásuk szerint azért nem, mert a szervezet működése annyira beágyazott, hogy ez életszerűtlen lenne. Sokan ugyanakkor a jobboldallal azonosítják az MMA-t, és inkább nem lépnek be. Így semmilyen szervezet nem működhet kiegyensúlyozottan.

Ez nem így van, ezt azok mondják, akik még frakciót sem tudnak alkotni a magyar Országgyűlésben. Egy törpe minoritás politikai véleménye.

Nem a politikáról beszélek. Mindezt elismert művészek mondják. Közismertek a tiltakozó akciók is az MMA ellen.

Ez egy hároméves vita, azóta hatalmas tagfelvétel történt, tágra nyitott kapuk jellemzik az akadémiát. Az eredeti Makovecz Imre szűkebb szellemi köre már csak nyomaiban lelhető fel a mai akadémiai tagságban. Az MMA tagjai már csak szakmai teljesítményük, hazai és nemzetközei díjaik, művészi teljesítményük alapján is tiszteletet parancsolnak minden politikai oldal számára. A szándékunk világos, el kell távolítani a szervezetet a politikától.

Mennyire van ott a jelenlegi kultúrában, akár a popkultúrában?

A popkultúra alapvetően lázadó ágazat. Nem áll távol tőlem, egyetemista koromban barátaimmal egy Zsűri zenekar nevű formációba álltunk össze, és könnyűzenéltünk. Ezt ma sem röstellem.

Milyen zenét játszottak?

Mi voltunk Somló Tamás kísérő zenekara, Demjén Rózsival is játszottunk. LGT, Illés és más régi magyar könnyűzene volt a repertoárunkban. Egyetemeken játszottunk, hajnal négyig. Óriási bulikat csináltunk, a csilláron is lógtak.

Min játszott?

Billentyűk, ritmusgitár és vokál. Rövid ideig voltam ebben a világban, két és fél évig. De abban ambivalens vagyok, hogy a popkultúra mennyire kulturális ágazati feladat. Mert a popkultúra csak részben zenei produkció, sokkal inkább show-biznisz. Nem biztos, hogy az államnak be kell lépni ide, mint szabályozónak. Ráadásul a popkultúra alapvetően mindenkor hatalomellenes. Van egy ilyen attitűd benne, még a hippikorszakból eredeztethetően. Volt a popkultúra támogatására egy SZDSZ-es kezdeményezés, a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK): hamvába holt.

A Cseh Tamás-program mintha hasonló lenne ahhoz.

Ez a program Cseh Tamás szellemiségét próbálja a zászlajára tűzni. Cseh Tamás sem volt mondható hatalomtámogatónak, tehát a popszakmában szereplők kérnék ki maguknak, ha a támogatást a miniszter adná át nekik. Azt mondanák, esetleg a hatalmat szolgálják ki.

Firkált valaha a tankönyvébe?

Firkáltam benne, igen, unalmas órákon.

Csak azért kérdezem, mert egy alkalommal Ön is megjelent a Napirajzon, mégpedig a Bajnai-mémmel kapcsolatos nyilatkozata miatt. (Bajnai a Facebookjan reblogolt egy posztot, amiben volt egy nem általa készített gif is: a kampányfilmjéből kivágott részen a politikus Orbán fejével focizik. Emiatt hívott össze parlamenti sajtótájékoztatót Hoppál Péter.) Ott vetődött fel, hogy ha nem érti ezt a viccet, akkor valószínűleg soha nem firkált a tankönyvébe. És itt nem Bajnairól van szó, nem is kampányról, hanem arról a kulturális közegről, ami az interneten létezik, és amely  sokakat meghatároz.

Félretéve a viccet: az a sajtótájékoztató a kampány finisében volt. A kérdés kettős üzenetet hordozott. Egyrészt a gif mint formátum, ami a mémek világában egy vicc. Másrészt az egésznek volt egy olyan üzenete, hogy népszerűsítik az agressziót. Ezt a fajta agressziót 85 százalékban elutasítja a magyar lakosság. Bár a gif Bajnai felé is fricska volt, nekünk kötelességünk volt kiállni és elmondani, hogy a politikai agresszió semmilyen formáját nem támogatjuk.