Bulcsú
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Kiássák sírjaikból a múlt koldusait

2014.07.21. 11:35
Legkésőbb az ősszel elkezdődnek a munkálatok az Új köztemető elfelejtett részén: januárig végezni kell a bozót kiirtásával, a fák kivágásával és kétezer elhunyt exhumálásával. Így csinálnak helyet a 2015-től kezdődő szociális temetéseknek, ahol a pénztelen gyászolók majd maguk áshatják ki hozzátartozóik sírját. Bemutatjuk a jól ismert temető elvadultságában is szép, ismeretlen részét, amelynek a hónapjai meg vannak számlálva.

Szarka Elemérné 30 évet élt, Bedök József 39-et. Ugyanazon a napon, 1926. április 12-én haltak meg, egymás mellé temették őket az Új köztemető félreeső részén. A sírjaik környéke mostanra elvadult, benőtte a bozót, de a felírást még jól ki lehet venni. Könnyen lehet, hogy hamarosan az ő maradványaik is azokba a ládákba kerülnek át, amelyekbe év végéig mintegy kétezer exhumált halottat készülnek tízesével áttenni.

2014. június 30-án döntötte el a Fővárosi Közgyűlés, hogy itt, az Új köztemetőben lesznek 2015. január 1-jétől a szociális temetések, itt temethetik majd el szeretteiket azok a gyászoló szegények, akik vállalják, hogy az ingyen kapott sírhely és koporsó birtokában maguk oldják meg a temetést, akár egyedül, maguk ássák ki a sírt is. Ezzel járt együtt az a döntés, hogy „a területen lévő sírokat exhumálni szükséges.”

A régi, hosszú ideje használaton kívüli területek újrahasználása megszokott dolog, voltak parcellák, ahol egy sírhelyre két-három halottat is temettek. A szisztematikus exhumálás azonban régóta nem szokás, mondta az Indexnek Tóth Vilmos történész, aki a temetők történelmét kutatja.

Nem akarnak felháborodott gyászolókat

Annak, hogy az Új köztemetőben  a szociális parcelláknak kinézett területen nem nyugodhatnak tovább a régi halottak, a szociális temetés újítása, a gyászolók által saját kezűleg végzett munka az oka. „A terület már betemetett, feltétlenül szükséges a teljes és nagyon alapos rekultiváció, hiszen megengedhetetlen az, hogy a szociális temetések sírnyitásai során a múltban eltemetettek maradványait találják meg hozzá nem értő, és a csontok látványán felháborodott családtagok" – állt a Városüzemeltetési Főosztály által előkészített dokumentumban, amely hétfőn a közgyűlés elé került.

Kisebb településeken régi hagyomány, és Erdélyben még ma is él a történész szerint, hogy a rokonság, a falubeliek ássák ki a sírt. Arról azonban nem tud, hogy mostanáig – a temetkezési vállalatok korában – nem pusztán a szokásjog alapján, hanem intézményesült formában is történt volna ilyen.

Távol, az árok mellett

Szegénytemetések persze mindig is voltak, mint ahogy nincstelenek is. Számukra a temetők kevésbé frekventált, hátsó részét szokták kijelölni, mondjuk a temetőárok mellett. Annak is hagyománya van, hogy Budapesten a szegénytemetések helyszíne az Új köztemető, amely félrevezető neve ellenére valójában Budapest legrégebbi folyamatosan működő temetője.

A fővárosban az Új köztemető előtti időkben a Kerepesi úti temetőben volt az az elkülönített parcellasor, ahová a koldusokat, öngyilkosokat temették. 1886-ban, amikor megnyílt az Új köztemető, a köztemetői funkcióval együtt ezt is átvette a pesti oldalon. Azóta, mondta Tóth Vilmos, mindig is itt voltak az úgynevezett „közsegélyes” vagy „gratis” temetések. Legutóbb, a kilencvenes években a krematórium közelében lévő 144-es volt a közsegélyes parcella, itt temették el a főváros hajléktalanjait.

Az, hogy pontosan melyik területen fogják exhumálni a sírokat januárig, egyelőre nem dőlt még el Tóth Gábor, a Budapesti Temetkezési Intézet szolgáltatási igazgatója szerint. Kérdésünkre azt írta: megpróbálják azt a parcellát, parcellákat kiválasztani, amelynek a kialakítása a legolcsóbb lehet. Az már tény mindenesetre, hogy ez a rész a 200 feletti számú parcellák csoportjában lesz, mert ott vannak inaktív, azaz lejárt sírokkal teli területeik.

Hagyományok tisztelője, Budapest rajongója

Az Új köztemetőben 100-120 hektár nagyjából összefüggő temetőterület van éppen használaton kívül, jegyezte meg az igazgató. Az önkormányzat és a temetkezési intézet által kötött fejlesztési megállapodásban, illetve az ahhoz tartozó műszaki leírásban 12 200 négyzetméter, azaz alig több mint egy hektárnyi tervezett összterületről van szó.

Azon a részen, ahol Szarka Elemérné és Bedök József nyugszik, órákat is el lehet tölteni anélkül, hogy az ember bárkivel találkozna. A növényzet errefelé olyan sűrű, hogy a szakadó esőben is szinte száraz marad, aki az útról letérve bemegy a fák közé megnézni a kidőlt-bedőlt sírköveket, amin csigák másznak, vagy a megkopott feliratokat, az egyszerű vascsövekből összetákolt fejfákat.

A legszegényebbeknek sírkőre aligha lehetett pénze. A történész szerint a sírköves sírokba valószínűleg nem közsegélyeseket temettek, a terület hagyományos köztemetőként is működött. Az árjáthatatlanságig elbozótosodott részen vannak jelentős sírok is. Ott van például Bevilaqua-Borsody Béla művelődéstörténész sírja a 199-es parcellában. Sírfelirata, idézte Tóth Vilmos, így szól: „Író, tudós, múltak kutatója / Hagyományok tisztelője / Budapest rajongója.”

Egy időszakban egyszerre mindig csak egy parcellát használtak közsegélyes temetésre, ez az oka annak, hogy az egymáshoz közeli sírokon ugyanazt a halálozási évet lehet kibetűzni, ha egyáltalán ki lehet. Hogy az egymás melletti sírba temetett férfi és nő hogyan élhetett, halhatott meg, arról pusztán a halál dátumának azonossága alapján nem lehet biztosat mondani. A történész szerint például a közös balesetben elhunytakat is szokás egymás mellé temetni.

Akiket a börtönökből hoztak

A 18–19. századtól már megszűnt az a szokás, hogy az öngyilkosokat csak a temetőn kívül szabad temetni, az viszont jellemző maradt a történész szerint, hogy külön börtönparcellákat jelöltek ki. Könnyen lehet, hogy börtönparcella is akad az exhumálásra szánt területen.

Közel van a repülőtér, negyedóránként elszáll egy gép a fák fölött, jó alacsonyan. Errefelé több repülőt látni, mint autót. Évente egyszer járnak csak erre sokan, október 23-án, mert az elhagyott sírok között vezet az út a temető legtávolabbi sarka, a 301-es parcella felé.

Eleinte, 1944-től a három éve nemzeti emlékhelynek nyilvánított, de a bozótos rész közvetlen szomszédjában fekvő 298-as parcellát is közsegélyes temetésre, valamint kórházakból származó emberi maradványok elföldelésére használták, írta Tóth egy 2013-as Rubicon-cikkben. A parcella másik oldalán, a temetőfalnál 1945-ben elkezdődött a kivégzettek és a börtönben meghaltak idetemetése, de a túloldalon a közsegélyes temetkezés is folytatódott, egészen 1952-ig, amikor összeért a két rész, és betelt a parcella. A parcella a kommunista koncepciós perek áldozatainak sírjai miatt vált nemzeti emlékhellyé, de a történész szerint okkal feltételezhető, hogy itt, a 24. jelöletlen sorban vannak az elsőként kivégzett háborús bűnösök sírjai is.

Két kilométer séta a koporsóval?

Az erre vezető út mellett van néhány frissebb sír is. Hoztak ide a kolumbáriumból hamvakat, amelyek után többé már nem volt ki fizessen, hogy itt közös fejfa, a „Lejárt urnák 1971-1984” felirat alá kerüljenek. Vannak fejfák, amelyekre csak egy budapesti címet és annyit írtak: „csontmaradványok”. A történész szerint akkor szoktak így eljárni, amikor például egy építkezésen kerülnek elő emberi maradványok, és a beazonosításuk nem sikerül. Néhány művirág, dísz alapján úgy tűnik, az újabb sírok némelyikét még látogatják, pedig idősen, esetleg fájós lábbal nem lehet egyszerű eljutni idáig.

A távolság a szociális temetések ügyében is okoz némi fejtörést. „A terület nagyjából két kilométerre van a ravatalozótól. A parcella átadásáig elengedhetetlen megoldani, hogy az igénybe vevőknek ezt az utat koporsóval vagy urnával ne gyalogosan kelljen megtenniük” – írták a közgyűlési előterjesztésben. Megkérdeztük a temetkezési intézet szolgáltatási igazgatóját a szóba jöhető megoldásokról. Azt válaszolta: „Az elhunytátadás problémájának megoldása egy átadóhelység lehet, a közbeszerzés kiírásáig erről is konkrét döntés születik.”

Ládák és kőrisek

A műszaki leírás szerint a szociális parcella kialakítására alkalmas területet akác, ostorfa, kőrisfa és bozót nőtte be. A kőrisfákról nincsenek nagy véleménnyel, a dokumentum úgy ír róluk, mint amelyekért nem kár: „A parcellák szélein lévő kőris sorfák többtörzsűek, elöregedtek, megdőltek, sorfa jelleget nem mutatnak, így kivágásuk indokolt.”

A műszaki leírásból derül ki az is, hogy tervben van „kb. 2000 exhuma elhelyezése 200 exhuma ládában” (egyenként 5150 forint plusz áfáért). Miután kivágták a fákat, kiirtották a gyökereket, és exhumálták a halottakat, harminc centi vastagságban töltőföldet fognak szétteríteni, hat méter széles, murvás utakat létesítenek, és a parcella belső területét fűmaggal vetik be. Ígérnek négy hulladékgyűjtő konténert, négy vízvételi helyet és 76 darab új Raywood kőrist is, egymástól 7,5-8 méterre. Két parcellarészt terveznek, a kettőben összesen nagyjából ötezer urnasírhely vagy kétezer koporsós sírhely férne el.

Hogy a kihantoltak maradványait tartalmazó exhuma ládák hova fognak kerülni, az a temetkezési intézet szolgáltatási igazgatója szerint még nincs eldöntve. „Értelemszerűen egy olyan parcellában lesznek elhantolva, ahol szintén nincsenek aktív (rendelkezési jog alatt álló) sírhelyek” – írta.

A fejlesztési megállapodás szerint az önkormányzat bruttó 189 164 477 forintot biztosít, ennyiből kell kijönnie mindennek. A befejezés kitűzött időpontja december 31. A temetkezési intézet a beruházás egy részére, például a kert- és parképítési munkákra, a talajmunkákra, a gépészeti vízellátásra közbeszerzést ír ki. Ennek a sikeres befejezésén sok múlik, de a temetkezési intézet szolgáltatási igazgatója szerint előreláthatólag három-négy hónap múlva kezdődnek a munkálatok.