Lőjük fel a toplistára a University of Budapestet

Kicsit játszunk el a gondolattal. Budapesten ott van az ELTE, a Műegyetem és Semmelweis Egyetem. Egyenként is jó és nagy hírű felsőoktatási intézmények. Mi lenne, ha egyesítenénk őket?

Az új egyetemnek először is kellene egy jó név. Nevezzük el egy olyan magyarról, akit a világon mindenhol ismernek. Rubik University? Neumann University? Persze ha szigorúan a legismertebb magyart vennék, akkor nem lehetne más a neve mint Puskás Öcsi University, de ez ebben az esetben nem lenne a legjobb választás.

Maradjunk most egyszerűen a Budapest Egyetemnél, azaz a University of Budapestnél. Ennek a szuperegyetemnek kb. 65 ezer hallgatója és 14 ezer dolgozója lenne. Szinte minden létező dolgot lehetne ott tanulni a finnugrisztikától kezdve a közgazdaságtanon át az orvostudományig (csak sporttudományt nem!).

Van értelme? Látszólag van, igazából nem sok. Három jó egyetemből így lehetne csinálni egy nagy egyetemet, ami ha a másban nem is, a hallgatók számában biztos legyőzné a 20 ezres Harvardot.

Megy az ötletelés

Ezzel a gondolatkísérlettel nemcsak mi játszottunk el. Ha hinni lehet a Figyelőnek, a kormányzatban is felmerült ilyen, egészen konkrétan Orbán Viktor fejében. A lap szerint a University of London mintájára azért lenne célszerű egybeolvasztani a három egyetemet, mert akkor növekedne a tudományos teljesítmény, és egy magyar egyetem előkelőbb helyre kerülne a világranglistán. 

Fotó: Kisantal Dénes

Nem ez lenne az első eset, hogy a miniszterelnök különösebb megfontolás nélkül avatkozik bele az oktatás szövevényes világába. És nem is ez lenne az első, hogy valamit önmagában a statisztikák javításáért csinálna a kormány. Azt sem zárhatjuk ki, hogy ezt az ötletet a kormányzati kancellárok kinevezésére váró rektorok további puhítására dobták be a köztudatba.    

Próbáltam többet megtudni a dologról, de az Emberi Erőforrások Minisztériumától nem kaptam választ, ami várható is volt. 

Az egyetemek érthető okokból rendkívül óvatosan nyilatkoztak az ügyben. Fábri György, az ELTE rektorhelyettese azt mondta: az elmúlt években többször felmerültek ilyen típusú ötletek. Meg kell várni, hogy erre milyen konkrét tervek vannak, ha vannak egyáltalán, és azokat lehet megvitatni.

A Semmelweis Egyetem vezetése sem tud ilyen kormányzati tervről, de mint írták, ilyen ötletek ettől függetlenül fel-felbukkannak a médiában. A Semmelweis Egyetem válasza szerint egy intézmény tudományos teljesítményét mindig viszonyítják valamihez (pénz, humán erőforrás, méret stb.). Ebből következően a teljesítmény növelésének semmiképpen nem lehet eszköze az egyetemek összevonása. Ez ugyanis csak az összegzett paramétereket javíthatná, de a különböző fajlagos (egységnyi időre, kutatói létszámra, befektetett pénzforrásra vetített) mutatókat nem. A Semmelweis Egyetem szerint a teljesítményt csakis a kutatási feltételek javítása növelheti meg. Lényeges előrelépésre a világranglistán csak akkor volna esély, ha a már eleve jól teljesítő egyetemek jelentős költségvetési támogatást és pályázati lehetőséget kapnak. Az összevonás logikáját a Semmelweis szerint a nemzetközi felsőoktatási rangsorok Magyarországra vonatkozó eredményei sem támasztják alá.

Orvostanhallgatók a Semmelweis Egyetemen

Fotó: Bruzák Noémi

A világ középmezőnye és ami alatta van

Nézzünk ennek utána egy kicsit. Hanyadik helyen is áll ez a három egyetem a különböző világranglistákon?

Mint látható a magyar egyetemek jellemzően az 500-as vagy az 1000-es listák középmezőnyében vagy alsóházában találhatók, ha egyáltalán felkerülnek a ranglistára.

Fábri György, az ELTE rektorhelyettese az egyetemi rankingek szakértőjének is számít. Magyarországon először ő kezdte el az egyetemek minőségi mutatóinak mérését. Ő így látja a dolgot: 

Voltak már olyan kezdeményezések a világban, amikor a nemzetközi rangsorok szempontjai alapján próbáltak összeboronálni egyetemeket, de ezek nem váltak be. Egyszer két írországi egyetemnél azt modellezték, mennyivel lehetne javítani a rangsorban elfoglalt helyen, ha összevonnák a két intézményt. Erre több számítás is készült. Az egyik szerint az összevonással legfeljebb 1-2 helyet tudnának előrelépni a világranglistán, a negatív modell viszont azt mutatta, hogy akár 30 helyet is zuhanhatnak.

Itt javul, ott romlik

De hogy lehet ez? Az egyetemi rankingekhez igyekeznek objektív mérőszámokat alkalmazni a teljesítményre: megnézik a minősített oktatók arányát, a publikációk számát és idézettségét, az egyetem kutatásokban való részvételét. A gyakorlatorientáltságot sokszor a gazdaságtól kapott megrendelések számával mérik, az egyetem nemzetközi beágyazottságát és népszerűségét pedig a külföldi hallgatók arányával. A különböző toplisták ezeket az eredményeket különböző súllyal veszik figyelembe az összpontszám megállapításánál.

Fábri György hangsúlyozottan tudományos kutatóként és nem hivatalos minőségében, az ELTE rektor-helyetteseként példát is mondott arra, milyen hatása lenne, ha az ELTE, a Semmelweis Egyetem és a Műegyetem eredményeit egyesítenénk.

Fotó: Bődey János

Ezzel az egyetemhez köthető publikációk száma például jelentősen emelkedne. A gazdaságtól kapott megrendelések aránya összességében csökkenne a teljes költségvetéshez képest, hiszen ebben a Műegyetem erős, az ELTE klasszikus tudományegyetemként kevésbé. Az egyesített egyetemnél a külföldi hallgatók aránya a rangsorok szempontjából szinte mérhetetlen lenne. Ma ez a Semmelweis egyik erőssége. Az orvosi karon tanuló külföldi kontingens aránya viszont rangsor­indikátorként negatív hatású lenne a 65 ezer fős egyesített szuperegyetem hallgatóinak tengerében.

A budapesti egyetemek nem átgondolt összevonásával tehát legfeljebb néhány mutatón lehetne javítani, de az is előfordulhat, hogy ezzel végső soron a helyezés alig javulna vagy romlana is a világranglistán, foglalta össze a lényeget Fábri György.

Nem lehet csak a statisztikára játszani

Fábri szerint egyébként eleve célszerűtlen a felsőoktatás átalakításának lépéseit csak a rangsorokhoz igazítani, hiszen globális rankingek csak kb. tíz éve léteznek, és a módszertanuk is csak most finomodik. Nagy visszhangot váltott ki, amikor egy arab ország egyeteme azért kezdett el foglalkoztatni nagy számban másodállásban professzorokat, hogy ezzel javítson a rangsorbeli helyezésén. Az ügyből komoly botrány lett, az ezzel kapcsolatos felülvizsgálatok most is zajlanak.

Fábri szerint a University of London példáját sem lehet összevetni a hazai helyzettel. A londoni föderatív egyetem létrehozása egy 120-130 éves folyamat eredménye volt, amúgy pedig a University of London college-ait a rangsorokban többségében külön-külön mérik.

Fábri szerint csak annak volna értelme, ha a felsőoktatás átalakításával valódi teljesítménynövekedést lehetne elérni. Ennek aztán egy idő után a rangsorokban elfoglalt helyekre is volna hatása. Nincs más út. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!