Bernadett
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Ilyenek lesznek az új tankönyvek

2014.08.13. 07:26
Szeptembertől 1500 iskolában rohamtempóban kifejlesztett kísérleti tankönyvekből kell majd tanulni és tanítani. Normális esetben alsó hangon is minimum egy év a tananyagfejlesztés, most négy hónap volt erre. A kritikusok szerint élesben kísérleteznek majd a gyerekeken, a tanárok zöme is csak augusztus végén látja először az új könyveket. A könyvekről oktatási szakértők mondták el az Indexnek első benyomásaikat.

Miután a bemutatott mintaoldalakat egész vonzónak találtuk, főleg mert színesek, jól szerkesztettek és kicsit olyanok, mint a képes Larousse-enciklopédia, szakértőket kértünk meg, hogy értékeljék az azóta már teljes terjedelmükben nyilvánosságra hozott és letölthető könyveket. Bár még csak az első reakciókról lehet beszélni, az már most egyértelmű, hogy a kísérleti tankönyvek erősen megosztják a pedagógusokat.

Összességében: mindenki dicséri a külalakot, egyelőre nem lát nagyon hajmeresztő dolgokat a szövegben, de a kisebb hibákat, rossz megfogalmazásokat és a nem mindenkinek szimpatikus pedagógiai felfogást többen szóvá tették.

Szép gusztusos, magolásra alkalmatos

A kísérleti tankönyvek szép színesek, ebben nincs vita. Sok bennük a kép, ábra, illusztráció, jó a tipográfiájuk, logikus a fejezeteken belüli elrendezés, melyek végén kellő számú kérdés és feladat található – a szakemberek az utóbbit egy tankönyv erényének tartják, szemben a diákokkal.

A matematika tankönyveken Nahalka István, az ELTE docense szerint nincs sok bírálnivaló, a természetismeretben viszont már több a negatívum. Az elkészült 5. és 6. osztályos tankönyvekben jók és érdekesek ugyan a feladatok, az is szerencsés, hogy sok kísérletről van bennük szó, de a fejezetek túlságosan is ismeretcentrikusak. Túl sok bennük a definíció, és ahogy az új NAT-ban is több lett a tananyag, ezek is túlzsúfoltak.

Ezek a tankönyvek szerinte arra hívják fel a tanárt, hogy azt mondja el és azt adja fel, ami a könyvekben le van írva. Ez elsőre logikusnak tűnhet, de egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy ez a helyes cél.

Annak van értelme, hogy gusztusos formában maguk az ismeretek le legyenek írva, de a tankönyvet eszközként kellene használni, ennek van értelme. Annak kevésbé, hogy a leírtakat be kelljen magolni, ezek a könyvek viszont inkább erre bíztatnak.

— mondta Nahalka István.

Kortársak, zanza és aranyoskodás

Az irodalomkönyv, legalábbis a fent lévő kilencedikes viszont éppen, hogy túl tömör – mondta nekünk Arató László. Az évfolyam korábbi, úgy 300 oldalas irodalom tankönyveihez képest ez mindössze 128 oldalas. Ebbe nem sok fér bele, fejezetenként úgy másfél oldalnyi szöveg és fél oldal kérdés. A tömörségre való törekvés akár jó irány is lehetne, de itt a szöveg felét a cselekmény ismertetése adja, így az elemzés, értelmezés minimális. „Mély tudást nem fog adni” – szűrte le a Magyartanárok Egyesülete elnöke. Úgy látja, hogy a kérdések között sok jó is van, de ezek inkább kiegészítő jellegűek, nem azt célozzák, hogy a diákok maguk alakítsák ki a mű értelmezését.

A kísérleti könyvek mögötti koncepcióban Arató László is lát két jó törekvést: egyrészt megpróbálnak odafordulni a gyerek életéhez, másrészt igyekeznek beemelni a kortárs irodalmat; mindkét cél azonban elég esetlen módon valósul meg szerinte. Régóta téma a magyar oktatáskritikában, hogy végre szakítani kellene a kronologikus tárgyalás kizárólagosságával, hiszen elég abszurd, hogy a legfiatalabb középiskolások a nyelvileg, gondolatilag is legtávolabbi korszakok irodalmával kezdik az anyagot. Ezzel a szocialista maradvánnyal a kísérleti tankönyvek sem mertek szakítani. Némi előrelépés, hogy most legalább minden szerzőnél van valami kortárs párhuzam, az Ómagyar Mária siralomnál az Élet szép című Benigni-filmmel van például kétségkívül merész társítás. Ezek a kitekintések viszont nyúlfarknyiak és sokszor esetlegesek, igaz, néha remek ötletek is vannak köztük.

Ennél problematikusabb viszont, ahogy a szerzők megpróbálják a tananyagot közel hozni a gyerekekhez.

Szerinted mindennél fontosabb a családi béke, a szülők tisztelete, vagy akár a szemtelenség árán is szembe kell szállnunk szüleinkkel?

szegezik a kérdést a gyerekeknek az Antigoné után, de erre az absztrakt dilemmára így nem csak a gyerekek többsége nem tudna jó választ adni. Trója és a görög mítoszok kapcsán a könyv hasonló, régi családi történeteket kér a gyerekektől: nem tudjuk, milyen sztorikra gondolhattak, de ezt inkább idétlen aranyoskodásnak lehet érezni, mint valódi pedagógiai ráhangolásnak. „A tankönyv láthatólag a mindennapok felé próbál nyitni, de ebben sok az elvont moralizálás” – mondta Arató László. Úgy látja, ennek az irodalomkönyvnek a gyerekképével lehet valami baj: a személyes bevonást megcélzó kérdések sokszor gyermetegen didaktikusak, leírva némelyik nevetségesen hat.

Nem túl vonalas a történelemkönyv

Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) elnöke még éppen csak belenézni tudott az új történelemkönyvekbe. Szarvashibával eddig nem találkozott, inkább csak apróságokkal. A most elkészült könyvekben (5-6. és 9-10. évfolyam) még nincsenek benne a politikailag is érzékenyebb korszakok. Ugyanakkor rossz esetben például a magyar őstörténet tárgyalása problematikus lehetne, de a kötetben hál istennek nem szerepel a tudományosságtól elrugaszkodott mítosz vagy mánia.

Ez azért nem is meglepő, hiszen a szerkesztők láthatólag igyekeztek gyakorlott szerzőket bevonni, egyikük, Németh György pedig a görög-római korszak egyik legnagyobb hazai szaktekintélye. Természetesnek tűnhet, de nem szükségszerű, hogy itt zömében elismert és kipróbált alkotók vannak: mint arról egy júniusi konferencia vitái is árulkodtak, a többi, ma is rendelhető történelemkönyv közül több is erősen vitatható szakmailag.

Egy nemzedéknyi kísérleti nyúl

Az, hogy nagyfokú bizalmatlanság fogadta az új tankönyveket, nem túl meglepő, hiszen az utóbbi időben több tankönyvbotrány is volt. Azzal, hogy államosították az egész tankönyvpiacot, kifejezetten színvonalasnak ismert tankönyveket is gyakorlatilag tiltólistára tettek. A korábbi nagy választék helyett most csak két-három könyv közül választhatnak az iskolák. Alapesetben mindössze az Apáczai és a Nemzedékek Tudása kiadványai maradtak meg és ehhez jönnek most a semmiből ezek a teljesen új, kísérleti tankönyvek.

Ezek attól kísérletiek, hogy használatukat komolyabb előzetes vizsgálat nem előzte meg, így most 1500 iskolában élesben fogják tesztelni őket. Ennyi intézményben választották a májusi tankönyvcsomag-rendeléseknél az új kiadványokat, amelyekről akkor szinte semmit nem lehetett tudni, még azt sem, hogy kik írják majd őket, pedig ez azért alapinformáció lenne.

Hogy miért akart ennyi iskola teljesen ismeretlen könyveket szeptembertől? Leginkább azért, mert ezek sokkal olcsóbbak a régieknél, különben nem is lehetne kihozni a tanulónként járó 12 ezer forintból a tankönyvcsomagot. Lehet, hogy voltak helyek, ahol úgy gondolkodtak, a meglévőknél ezek sem lehetnek sokkal rosszabbak, de pad alatt azt is sutyorogják, hogy a KLIK tankerületi vezetői több helyen határozott nyomást gyakoroltak az igazgatókra. Volt, aki az ismert, diákjainak túl nehéz mű helyett választotta az ismeretlen újat.

Normális esetben minimum egy, de inkább több év egy teljesen új tankönyv kialakítása, különösen, ha a szakembergárda is új, nem összeszokott csapat. „Ilyen rohamtempóban központilag tankönyvet fejleszteni nem lehet. A kísérleti tankönyv akkor kísérleti, ha azt előbb kipróbálják, és nem kísérleti nyúlnak tekintik a gyerekeket. Ezek tavasszal kezdtek készülni, négy hónap alatt nem lehet olyat előállítani, amit aztán ráeresztenek a gyerekekre.” – mondta az Indexnek Arató László, a Magyartanárok Egylete elnöke. Az általa képviselt szervezetet ugyanúgy nem vonták be a szakmai munkába, mint a történelemtanárok hasonló testületét. „Elképzelhetetlen, hogy ennyi idő alatt, még a legjobb szándékkal is, kiérlelt művet lehetne alkotni. Eközben kiváló könyveket is félrehajítottak, ezt szellemi pocsékolásnak tekintem” – fogalmazott Miklósi László, a TTE elnöke.

Bár a kísérleti tankönyveket kifejlesztő OFI azt hangsúlyozza, hogy az első tanév tapasztalatai, a tanárok visszajelzései alapján fogják majd orvosolni az esetleges hibákat, ebben nem mindenki bízik. A kísérleti kipróbálásra a pedagógusok nem is lesznek felkészítve, ezért nem is kapnak majd semmit, így egyáltalán nem biztos, hogy észreveszik majd a hibákat – tette ehhez hozzá Nahalka István. Tél Tamás, a könyvek szakmai kontrollját végző Nemzeti Tankönyvtanács MTA által delegált tagja többek között azért mondott le tisztségéről, mert a tanári visszajelzések nem tudják majd a komolyabb, koncepcionális problémákat kezelni.