Ferenc, Olívia
-3 °C
2 °C

Magyarország megint kelet felé tart

2014.08.14. 10:56
Egy csapat tagjaiként mutatja be Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, illetve Vlagyimir Putyin orosz és Recep Erdogan török államfőt az egyik legnagyobb amerikai újságban, a Huffington Poston megjelent írásában Simonyi András a volt washingtoni magyar nagykövet. Orbán részben kakukktojás a trióban.

Erdogan, Orbán és Putyin büszkén kijelenthetik, hogy az elmúlt öt évben létrehoztak egy hibrid rendszert, egy illiberális rezsimet, amelyből kasztrálták a súlyok és ellensúlyok működésére alapuló demokratikus intézményrendszert. Magyarország, Oroszország és Törökország történelme során folyamatosan ingadozott a Nyugat és Kelet, Nagy Károly és Dzsingisz kán világa között. Most újra kelet felé vették az irányt - idézi Simonyi Huffington Post cikkét a Napi.hu.

Minden színtiszta hazugság

Magyarországnak és a magyar embereknek több tisztelet jár még a svéd Európa-ügyi minisztertől is - mondta Szíjjártó Péter, miután a svéd diplomata az Aftonbladetban bírálta az Orbán-kormányt

Birgitta Ohlsson azt írta, "Orbánék Oroszországot tekintik politikai modellnek, a liberális demokrácia helyett az illiberális államot és munkaalapú társadalmat kezelik értékként, a jogvédőket és civilszervezeteket pedig akadályként kezelik és idegen érdekek kiszolgálóinak nevezik őket".

Szíjjártó szerint Ohlsson "színtiszta hazugságokat állított Magyarországról és a magyar emberekről", de azt az MTI tudósítása alapján nem fejtette ki, hogy pontosan milyen hazugságokat vett észre a cikkben. 

A nagy különbségek ellenére a három vezető sokban hasonlít egymásra. Mindhárman tehetséges politikusok, belekóstoltak abba, milyen hosszú ideig hatalmon lenni és elhatározták, hogy országuk vezetői maradnak. Az ideológia, a politikai technikák, a demokratikus lehetőségek csak eszközök a számukra, amelyeket e cél elérése érdekében felhasználhatnak.

Lélekbúvárok

Kétségtelen, hogy pontosan tudják mi lakik az emberek lelkében, milyen félelmek mozgatják társadalmaik tagjait. A dicsőséges múltat kínálják a szavazóknak a különleges nemzethez tartozás illúziójával keverve. (Simonyi megjegyzi, hogy ez utóbbi az amerikaiaktól sem idegen.) A nagy trió tagjai azonban hozzáadnak mindehhez jó adag idegengyűlöletet is. Figyelmen kívül hagyják, hogy éppen a népesség sokszínűsége volt az, ami országaikat erőssé tette az elmúlt évszázadokban.

Az az ambíciójuk, hogy nemzetüket legalábbis regionális vezető hatalommá tegyék - ez alól a szerény méretű országot irányító Orbán sem kivétel -, hogy magukat másoknak inspirációt kínáló személyiségként tálalják. Alapoznak a Nyugattal kapcsolatos illúziók elvesztésére - ebből a szempontból a magyar kormányfő kakukktojás, hiszen országa tagja az EU-nak és Magyarország csődben lenne anélkül a 17 milliárd euró forrás nélkül, amely az uniós tagság első tíz évében érkezett.

Kétes sikerek

Simonyi szerint a sajátos elitcsapat felemelkedését részben a nyugati demokráciák elbizakodottsága okozta. A Nyugat azt hitte, hogy rendszere megállíthatatlanul tör előre a világon, figyelmen kívül hagyta a volt szocialista országokban lezajlott gazdasági átmenettel járó nehézségeket, az ebből fakadó kiábrándulást. Európa nem volt nagyvonalú Törökországgal, amelynek uniós tagságot ígért, de nem adott meg. Mindez a Nyugat-barát elitek hanyatlásához vezetett.

A trió tagjai közötti különbségek a jövőben felszínre kerülhetnek. Erdogant talán ráébresztették az augusztus 10-ei elnökválasztás eredményei, hogy ideje kijózanodnia a hatalom révületéből. Ezért talán nem fog arra törekedni, hogy ötéves mandátuma lejártával biztosan újraválasszák. Győzelme korántsem volt mindent elsöprő(a szavazatok 52 százalékát kapta, míg a második helyezett jelölt és majdnem 40 százalékot ért el - a szerk.), a voksolással a török társadalom megmutatta, hogy nem vesztette el józan ítélőképességét.

Magyarországon a felszín alatt csendben gyűlik a gőz a társadalomban. Orbán túlságosan elbizakodott, ami biztos jele a vég kezdetének. Putyinnak egy szuverén államhoz tartozó terület (a Krím félsziget) inváziójára volt szüksége ahhoz, hogy emelkedő pályára állítsa hanyatló népszerűségét.

Impotencia

A volt diplomata szerint világossá kell tenni, hogy a nyugati vezetők egy részének impotenciája nem jelenti a nyugati demokráciák végét. A rendszer működési zavaraira nem az illiberális "demokráciák" létrehozása a válasz, hanem a hibák kijavítása. A nyugati vezetők gyengeségére nem az autokratikus irányítás bevezetése kínál megoldást, hanem a jog uralmán alapuló, konszenzuskereső, határozott irányítás. A sajtó értékválságából fakadó túlkapásokra nem a cenzúra bevezetésével kell reagálni, hanem az újságírás morális alapjainak helyreállításával.

A társadalmi rétegek közti szakadék kialakulására, a jelentős egyenlőtlenségekre nem az új rablóbárok és oligarchák kasztjának megteremtése, illetve a gazdasági verseny korlátozása az orvosság, hanem a gazdasági és üzleti folyamatok átláthatóságának javítása. A 21. század kihívásaira az erős demokratikus intézmények kínálnak megoldást. Erre adnak példát az észak-európai országok, amelyek az elmúlt évek gondjaira nem kevesebb, hanem több demokráciával, több szolidaritással, nagyobb nyitottsággal adtak választ.

Az illiberális modell járványos terjedése újabb riadójelzés. Orbán Viktor például legutóbbi nyilvános beszédében Erdélyben a kudarcos liberális nyugati rendszer reális alternatívájaként tálalta az illiberális államot. Az ilyen jelenségeknek ébresztőként kell hatniuk, fel kell felhívniuk a figyelmet a valóságra, ami nem más, mint hogy a körülöttünk lévő világ teljes zűrzavar állapotába hanyatlott. A demokráciáknak nem szabad meghátrálniuk, hanem több demokráciával kell erre választ adniuk - foglalt állást a 2002-ben kinevezett volt amerikai nagykövetünk.