Az evangélikusok Anna and the Barbieszal nyitották meg a tanévet

Mostanra mindenki átesett a tanévnyitó ünnepségen, és a hozzánk küldött levelekből az derül ki, hogy még van remény ebben a karót nyelt országban. Ahogy vasárnap megírtuk, a Nemzeti Tanévnyitót az újbudai Ádám Jenő Általános Iskolában multikulti show-műsorral próbálták feldobni, és néhány más iskolában is igyekeztek kilépni az igazgatók a megszokott közhelyekből.

 Az egyik budapesti  református  iskolában például az igazgató egy kb. 5 perces mesét mondott az elsősöknek. Elmondta nekik, hogy réges-régen egy rét volt az iskola helyén, aztán felépítettek oda egy lakótelepet, majd az iskolát. Annak idején tündérek éltek a réten, és közülük néhány továbbra is ott maradt. Ők a tanító nénik, akik továbbra is szívesen tündérkednek, hiszen igazából azok, tündérek. Így hát nyugodtan lehet hozzájuk menni, ha bármi baj van, mert a tündérek mindig szeretnek segíteni az embereknek.

A kicsik tátott szájjal hallgatták. Olvasónk ezt írta:

Bár nem a lányom mellett ültem, de szinte hallottam, ahogy kerekre nyílt szemmel kérdezi: Apa, de most tényleg tündérek?

Győrben, egy evangélikus iskolában az igazgatónő nem egészen három percet beszélt. A diákokat és a szülőket végül egy, eddig a szélesebb irodalmi közönség előtt ismeretlen magyar költőnő, „Pásztor Anna nagyszerű verséből” vett részlettel buzdította. Pásztor Anna egyébként az Anna and the Barbies énekesnője, és ezt ugye mindenki ismeri:

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Már az iskolakezdéshez szükséges cuccok beszerzéséről szóló cikkünkben is több külföldi példát idéztünk. Most nézzük meg, milyen egy tanévnyitó Berlinben. Olvasónk olyan iskolát választott a gyerekének, ahol az 1. és a 2. osztályt egyben tanítja két tanító (ilyen nálunk a falusi iskolákban volt).

Az iskola megnyitóját szombaton tartották, de az előtte lévő héten az elsősök már bejártak az iskolába, hogy a tanítóikkal, osztálytársaikkal megismerkedjenek. Sokat játszottak, elmentek fagyizni, csupa olyan dolgot csináltak, hogy megszerettessék az új gyerekekkel az új helyet.

A tanévnyitón az igazgatónő büszkén mondta, hogy  nagyon-nagyon jó a csapata, akik tanítják fogják a gyerekeket. Ha mégis bármi gond lenne, forduljanak a tanítókhoz bizalommal – vagy ha inkább az igazgatóban bíznának meg jobban, akkor hozzá. Két hét múlva lesz az iskola nyitott napja, amit a szülők szerveznek. Az igazgatónő hívott mindenkit, hogy menjen el, és támogassa az iskolát, mert ezzel a gyerekeknek lesz minden jobb, majd átadta a szót csapata egyik legfontosabb tagjának, az iskola mindenesének és házmesterének.

A gondnok ezt mondta:

Kedves gyerekek, ha bármi problémátok lenne, hozzám is fordulhattok bármikor, mi jó barátok leszünk, mert tudom, hogy vigyázni fogtok az iskolára és a berendezéseire. Néha vannak dolgok, amik elromolhatnak. Ha ilyet láttok, szóljatok, és megcsinálom, vagy akkor is nyugodtan szóljatok, ha reggel a biciklitekről leesik a lánc, én azt gyorsan megcsinálom nektek, hogy délután már azzal tudjatok hazamenni.

Ezután az iskola kabalaállatkáját mutatták be, egy macit. Odaadták minden gyereknek, hadd fogja meg egy kicsit, közben a tanár rögtönzött beszélgetéseket kezdett az elsősökkel: tudod, hol van a kosárlabdapálya, tetszik neked az ebédlőnk, ugye milyen szép virágok vannak a kertben?

Ezek után a másodikosok egy színdarabot adtak elő, majd  a gyerekek elvonultak 20 percre a tantermükbe. A szülőknek külön kis büfét csináltak pereccel, üdítővel sőt borral és pezsgővel (!). Ezután minden gyerek kapott egy lufit ajándékba. 

55 perc alatt vége is volt a rendezvénynek. Ebből 20 percet a szülők kötetlen körülmények között pezsgőzéssel és ismerkedéssel töltöttek. 

Mindezek után ha egy igazán realista magyar tanévnyitó beszédre kíváncsi, olvassa el ezt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!