Szervác, Imola
12 °C
18 °C

Szabadulását várja a cigány példakép

2014.09.02. 20:32
Egy kivételes tehetségű, fiatal cigány lány közösséget szervezett a nyomorban és addig kilincselt a polgármestereknél, amíg ki nem járta a rászorulóknak a segítséget. A nyolc osztályt végzett szociális munkást egy róla szóló film után felfedezte a média, országosan ismert roma jogvédő lett belőle, hogy aztán börtönbe kerüljön: azt mondták, az övéit károsította meg. Akit érdekel a cigányság rendszerváltás utáni sorsa, nézze meg a Sztojka Katiról forgatott portréfilmeket, most az Indafilmen.

Volt a nyolcvanas évek végén egy nagyhatású dokumentumfilm egy kalocsai cigánylányról. Böjte József rendezőnek az akkor 21 éves Sztojka Katiról forgatott, most az Indafilmen látható portréja nem sokkal a rendszerváltás előtt nagyot szólt: a legszegényebbekért bárkivel szemben kiálló, fiatal szociális munkás nem csak meggyőző és szuggesztív volt, de reményt is adott azoknak, akiket foglalkoztatott a cigányság sorsa. A képernyőn is átjött optimizmusa, magával ragadó volt ösztönös tenni akarása és tehetsége.

A film, a Vigyél magaddal! fődíjas lett a dokumentumfilmes szemlén, a tanulatlan, nyolc osztályt végzett lány pedig annyira elvarázsolta a zsűrit, hogy kifejezetten neki alapítottak egy különdíjat, a legjobb riportalany díját.

Vigyél magaddal!

Sztojka Kati egy csapásra híres lett. Felkerült az MTV-be, az akkor induló roma magazin legbevállalósabb riportere és szerkesztője lett, aki az olyan balhés helyekre is először ért oda, ahová más el sem indult. Az ezredfordulón elkészült a film folytatása, az elsőre rímelő, de beszédesen kiábrándult címmel: a Hová vigyelek?-ben Sztojka már profi médiaszereplőként és elég elkeseredetten nyilatkozott, mégha tettrekészsége nem is veszett el időközben. A két cigányfilm hangütésének különbsége a legszegényebbeken legnagyobbat ütő rendszerváltás hatásait tükrözi:

A nyolcvanas években még volt melója az egyszerű cigányembereknek is, a gyerekek még azt látták, hogy apuka reggel elmegy dolgozni. Most meg azt látják, hogy ugyanabban a mackónadrágban fekszik öt éve.

— foglalta össze két mondatban Böjte József rendező az Indexnek, hogy mi történt a cigányság nagy részével a két forgatási időpont között.

Sztojka Katinál a szociális munka, közösségszervezés ezekben az években fokozatosan bővült abba az irányba, amit politikai szövegekben most már inkább pejoratívan szokás jogvédő tevékenységnek mondani. Amikor a kilencvenes évek közepén visszahívták szülővárosába kisebbségi önkormányzati vezetőnek, sok konfliktusba állt bele: iskolabezárási és rendőrségi ügyekben képviselte a kalocsai romákat, a helyi hatóságokkal szemben is sok mindent vállalva.

Hova vigyelek?

A filmek főhőse most börtönben van, már négy éve. 2005-ben a roma kárpótlásokkal kapcsolatban hívták be tanúskodni a kecskeméti kapitányságra. Ekkoriban Ausztria fejenként két millió forint körüli összeget ígért azoknak, akiket a világháború alatt ottani lágerekbe vittek. A rendőrségen tanúból azonnal gyanúsított lett, rabosították, a kihallgatásról már nem engedték haza. A vád szerint kisebbségi önkormányzati elnökként tömegével szignálta olyanok jogosulatlan kárpótlási igényét, akiket valójában nem is deportáltak a holokauszt alatt. Azt mondták, idős embereket hajtatott fel, akiket ő beszélt rá, hogy adják be a hamis kérelmeket és mindezért csúszópénzt kért a részben fél analfabéta emberektől.

Látogatóból cellatárs

Sztojkát elítélték, első fokon hét, másodfokon hat évet kapott, amit saját szülővárosában, a kalocsai női börtönben kezdett leülni. Nem volt ez számára ismeretlen hely: korábban a fogvatartottak érdekképviselőjeként rendszeresen járt a körülmények miatt hírhedten rossz intézményben. Amikor bekerült, a rabtársak közül sokan csak lassan értették meg, hogy már hiába fordulnak hozzá panaszaikkal, ő is csak egy a szabadulásra várók közül.

Ekkora már az idegei tönkrementek az eljárásban. Egy évig volt előzetesben, majd két évet a Nyírőben fekvőbetegként azt ítélet előtt. A vádakat végig tagadta, sok ismerősével együtt csak bosszúhadjáratként tudta felfogni a vele történteket. Tény, hogy csak olyan vádlott-társak vallottak ellene, akik már korábban is büntetett előéletűek voltak, és közülük is többen visszavonták a bíróság előtt a korábbi vallomásukat. A bíróság formai okok miatt nem hallgatta meg a védelem tanúit, az ellene vallókat pedig szokatlan, inkább csak maffiaperekben szokásos módon, zártan kezelte, így nekik a védelem kérdéseket sem tudott feltenni – emlékezett vissza az Index kérésére dr. Gerő Tamás, Sztojka védője.

Ügyvédei végig vitatták, hogy anyagi ellenszolgáltatást kapott volna, szerintük legfeljebb csak akkor hibázhatott, amikor kisebbségi vezetőként úgy ellenjegyezte a kérelmeket, hogy az adatpótlások során nem voltak jelen az igénylők. Sztojka azzal érvelt, hogy a kárpótlási folyamatban a miniszterelnökség kérésére vett részt, mérlegelési joga nem volt. A tényleges jogosultságokat érdemben nem is vizsgálhatta volna, azokat felsőbb szinten kellett volna ellenőrizni.

Dr. Gerő Tamás ügyvéd eljárási hibák miatt új eljárás lefolytatását indítványozta, de másodfokon nem vizsgálták újra érdemben a tényállást, csak egy évvel csökkentették a büntetést, ahogy Strasbourgban sem tartották egyezménysértőnek az eljárást. A köztársasági elnök is elutasította az első kegyelmi kérvényt, az ismételt kérelmet pedig még nem bírálták el: ebben azt kérik, hogy legalább azt a két évet számítsák be a büntetésbe, amit az ügy miatt Sztojka kórházban töltött el.

Kamerába mondta, mi fog vele történni

Böjte József szerint valójában éppen Sztojka jelezte először, hogy visszaélések lehetnek a kárpótlási pénzek körül. Fél évvel a rendőrségi ügy kezdete előtt a vele készült dokumentumfilmek rendezőjének kamerájába mondta el, hogy egy másik megyéből ismeretlenek keresték fel, hogy aláírassanak vele egy paksaméta kérelmet. A fenyegetések ellenére nem írt alá semmit, inkább jelentette az esetet az egész osztrák kárpótlás magyarországi folyamatát felügyelő Mazsihisznek, valamint videóban mondta el, attól fél, bele akarják keverni valamibe.

A felvételt Böjte átadta a rendőrségnek, de nem vették figyelembe a nyomozás során, pedig legalábbis szerinte perdöntő bizonyíték lehetett volna. Sztojkáért egyébként is nagyon sok ismerőse állt ki, de mind sikertelenül. Ők biztosak voltak benne, hogy ha hibázott is, becsületes volt, legfeljebb naiv, akit mások használtak ki. Szerintük egy olyan aktivista, aki egész életében értük küzdött, nem árulja el 6 millió forintért a romákat.

Nagyon érdekes ember, egy megszállott, aki folyamatosan megy, ügyeket intéz. Fantasztikusan kommunikál a romákkal, ég az ház, de ő már ott van. Képzeljük most el ezt az embert bezárva egy cellába

— mondta a rendező, aki jelenleg is rendszeresen látogatja a nemrég Kalocsáról a valamivel elviselhetőbb mélykúti fogházba átkerült régi riportalanyát. Bár a börtönben eléggé megkeseredett, Böjte József szerint Sztojka Kati szabadulása után is folytatni fogja korábbi jogvédő, antiszegregációs munkáját. Ő azt tervezi, hogy leforgatja vele a harmadik filmet is. Hogy ebben milyen lesz az első portréban még lelkes, optimista és szimpatikusan naiv, a 15 évvel későbbi folytatásban tapasztaltabb és kiábrándultabb riportalanya, még nem tudjuk.