Ha kistesó van, nehéz ovisnak lenni

Hazatessékelik a kisebbik gyerekkel gyesen lévő szülő gyerekeit az óvodából? Minél több gyereket le akarnak passzolni a nevelők, hogy előbb hazamehessenek? Netán a szülők akarják „ingyenes gyerekmegőrzőbe” vinni a nagyobbat, és nem akarják tudomásul venni, hogy a nevelő is ember, és hogy az óvodákon nagy a terhelés?

Egy olvasónk csütörtökön megjelent levele után sokan megírták saját tapasztalataikat. Ezeket igen egyszerű volt két csoportra osztani: a szülők levelei az előbbi vádakat erősítették meg, az óvodai dolgozók és rokonaik közeléből érkezett levelek pedig az utóbbit.

Akárhogy is, de mindkét típusú levél igazolta: a kisebbik gyermekével amúgy is otthon lévő szülővel szemben országszerte – bár nem minden óvodában – gyakran tapasztalható elvárás, hogy óvodás gyerekét minél gyakrabban tartsa otthon.

Kérés vagy utasítás

„Már évkezdéskor jelezték a szülőin, hogy a gyeses anyukák gyerekeinek délben haza kell menniük, mert nincs elég hely a csoportszobákban, hogy minden gyereket lefektessenek. Ez a helyzet a település összes óvodájában” – írta egy édesanya Pest megyéből. Június közepétől szeptember 1-jéig pedig egyáltalán nem vihette a gyereket az egyházi fenntartású óvodába, de a tapasztalata szerint az önkormányzati óvodánál ugyanez a helyzet. (A nyári szünettel kapcsolatos cikkünk itt olvasható.)

„Hallgatólagosan ezt minden hivatal támogatja itt, a családsegítő, a védőnők, a gyerekorvos, mindenki, mondván, hogy itt ez a szokás, ez van és kuss.”

„Ez nem új dolog. Szívás, de ez van. Én mosonmagyaróvári vagyok, itt az összes óvodában így van”

– írta egy apuka.

Egy másik édesanya arról ír, hogy a nevelő, a dadus is nagyon kedves, az óvoda is hangulatos, de mióta egy nevelőre és egy dadusra csökkent a gondozók száma, nagyon nehéz volt visszautasítani a kérést, hogy az óvodás gyermeket a gyeses szülők vigyék haza.

Gyerekek néznek ki a kerítésen a Szent Anna Katolikus Óvoda új épületének udvarán

Fotó: Kollányi Péter

 „Amikor a legnagyobb fiam ovis korú lett, nem akarták felvenni, mert otthon vagyok a kisebbel. Aztán végül kapcsolatok segítségével felvették az oviba, de kikötötték, hogy nem aludhat bent. Így minden nap küzdés lett, mert a kicsinek pont akkor volt az alvásideje, amikor a nagyobbért oviba kellett menni. Most a harmadik gyerekemmel vagyok itthon, a legnagyobb iskolás, a középső ovis.

És most sem aludhat benn a középső, mert nincs elég hely a csoportszobában a kiságyaknak, ami egyébként igaz is, mert minden csoportból asztalokat visznek ki az ebéd utáni ágyazáshoz."

Az új rendszer miatt a nagyobb is később végez a suliban, így a legkisebbel első körben el kell mennem a középsőért egy órára, aki ahelyett, hogy pihenne ebéd után, kószál velem a környéken (mivel messzebb lakunk, hazamenni nem érdemes), amíg a nagyobb fél három körül végez az iskolában. És ez így van hidegben-melegben, hóban-esőben.

Mert aki gyesen van, annak a gyereke nem aludhat benn, a kivételes eseteket leszámítva, amikor anyuka a padlón csúszva megkéri, mert semmiképp nem tudja másképp megoldani.

De nem mindenütt ütközik a többgyerekes szülő ilyen falakba.

Az iskolai szünetkor nekem magától értetődő, hogy az óvodást sem viszem – mesélte egy négygyermekes édesanya Veszprémből. Tapasztalata szerint őt nem kérik többször arra, hogy ne vigye óvodába a gyermekét, csak azért, mert a legkisebbel úgyis gyesen van. „Ha beteg az egyik óvónő, akkor megkérik a szülőket, nem csak engem, mást is, hogy ebéd után próbáljuk hazavinni a gyereket, ha tudjuk, de ez csak kérés, nincs abból vita, ha valaki ennek nem tud eleget tenni.”

Mindegyik levélből kitűnik azonban, hogy eltérő eréllyel, de ugyanabból az okból folyamodnak az óvodák a gyeses szülőkhöz: az óvodák zsúfoltak, egy nevelőre sok gyerek jut.

Belülről másképp látszik

„A feleségem óvónő. A gyermekem óvodás. Tapasztalatom, hogy mindig azok a gyermekek maradnak legtovább délután az óvodában, akiknek szülei közül legalább az egyik otthon van. Nyáron is azok problémáznak leginkább az óvodai szüneten és a csoportösszevonáson, akik mellesleg otthon vannak. Azok, akik dolgoznak, rejtélyes módon mindig meg tudják oldani a dolgot. Talán azért, mert jobban tisztában vannak a szabadság és a pihenés értékével.

Békamentő óvodások Tápiószecsőről

Fotó: Mészáros János

A szabadság és a pihenés pedig az óvodás gyermeknek is jár. Szemben a közhiedelemmel ugyanis nem annyi a dolguk az óvodában, hogy egész nap játszanak.

– írta egy édesapa.

Ne bántsuk az óvodai alkalmazottakat – írta olvasónk, aki nem nevelőként, de óvodában dolgozik. „A szülők az óvodára úgy tekintenek, mint az állam által nyújtott ingyenes gyermekmegőrzőre, ahol legrosszabb esetben kedvezmény nélkül ki kell fizetni az étkeztetést. Valószínűnek tartom, hogy mikor az anyuka kisebbik gyereke is óvodás korú lesz, akkor

mindkettő gyerek zárásig lesz az oviban, hogy a kedves anyuka kipihenje szülés illetve a nevelésben keletkezett fáradalmait.

Egyszerűbb lenne, ha beadnák a Tesco gyermekmegőrzőbe a gyereket, igaz ott fizetni kell” – írta szarkasztikusan.

Az óvónő is ember

„Ha mindig teljes számmal működnénk, sosem tudnánk szabadságra menni, így nyáron megkérjük a gyesen lévő anyukákat, hogy lehetőség szerint az óvodás is maradjon otthon. De év közben ez csak rendkívüli esetben fordul elő” – mesélte egy fővárosi óvónő. Ilyen eset lehet, ha a nevelő betegsége miatt összevont csoportokban vannak a gyerekek.

Képünk illusztráció, a Dunaszerdahely melletti kisudvarnoki óvodát ábrázolja

Fotó: Krizsán Csaba

Ilyen előírás ugyanis nincsen, ahogyan a gyerek felvételekor sem lehet hátrányos szempont, hogy az édesanya gyesen van egy kisebb gyerekkel.

„Az óvodás gyermek csak akkor tartható kötelezően távol az óvodától, ha ezt betegsége indokolja”

– erősítette meg egy mogyoródi óvoda vezetője. Varga Györgyné szerint diszkriminatív volna, ha a gyeses szülők óvodás gyerekeinek előbb kellene hazamenniük és nyáron is hónapokon át távol kellene maradniuk az óvodától.

„Ilyen kérést mi nem teszünk, de ha az anyuka úgy dönt, hogy a hét egy napján inkább otthon marad a gyermekkel, vagy ebéd után hazaviszi, azt megköszönjük” – árnyalta a képet a pedagógus, megjegyezve, hogy anyaként azt tartja helyesnek, hogy a gyermek minél tovább van az édesanyával.

„Ez is gyerekfüggő, van olyan gyerek, akinek a közösség az építő, van akinek az anya közelsége jobban kell. Ésszerűen, rugalmasan kell kezelni a helyzetet.”

Éppen ezért szakemberként óvatos fenntartással fogadja a köznevelési törvény 2015 szeptemberében életbe lépő részét: eszerint az óvoda három éves kortól mindenkinek kötelező lesz.

A civil kurázsi mindig elég

Ha a szülő az óvodai vezetővel beszélve sem tudja elérni, hogy óvodába felvett gyermeke a többi óvodással azonos elbánást kapjon, akkor az óvoda fenntartójához – többnyire  az önkormányzathoz – fordulhat, de ha itt sem talál meghallgatásra, akkor felkeresheti az oktatási ügyek biztosát.

„Minden évben van négy-öt eset, eddig mindig elég volt elkészítenem az állásfoglalást.

– mondta Aáry-Tamás Lajos. Az oktatási biztos szerint ezt az állásfoglalást ha bevitte a szülő, akkor általában már az óvodavezető is tudomásul vette. Csak néhány kivételes esetben kellett a papírral az önkormányzatig menni, amely viszont már egyértelműen felszólította az óvoda vezetőjét a jogellenes gyakorlat megszünetsére. Az oktatási biztos méltánylandó célnak tartja, hogy ki kell adni a szabadságokat, és, hogy esetenként tehermentesíteni kell az óvodákat, ám ezt nem lehet jogszerűtlen eszközökkel elérni.

Bár a biztos szerint a nála landoló évi négy-öt eset a jéghegy csúcsa lehet, szerinte mégsem lehet rosszul működő rendszerről beszélni, csak azért, mert néhol az intézményvezetők rossz döntést hoznak.

Azt azonban el kell érni, hogy a szülők, ha ilyen helyzettel szembesülnek, álljanak ki saját és gyermekük jogaiért. „Emberileg megértem a szülők félelmét, hogy azt gondolják, kiállásukkal esetleg nehezítik a gyerek helyzetét az óvodában, de a tapasztalatom mégis mást mutat” – Aáry-Tamás szerint

„A legcélravezetőbb egyébként mindig a párbeszéd. Lehetséges, hogy ha az óvoda megkéri a szülőket, hogy segítsenek, mert túl vannak terhelve a nevelők, akkor ebben partnerek volnának a szülők is és tolerálnák, ha egy hétre más megoldást kellene találniuk” – adott egy lehetséges megközelítést az oktatási biztos.

A gyes nem lehet hátrány

„Az óvodái ellátás idejének korlátozására sem a fenntartó, sem az óvodavezető nem felhatalmazott”, még akkor sem, ha a szülő gyesen otthon van, vagy bármely más okból nem dolgozik – idézte Aáry az Emberi Erőforrások Minisztériumának egy idei állásfoglalását. Ennek megfelelően ha már felvételt nyert az óvodás, azonos ellátás illeti meg, mint minden társát. 

A felvételnél sem lehet hátrányos szempont, hogy otthon van-e a szülő Ám a jelenleg hatályos törvény alapján

de hátrányos megkülönböztetéssel nem élhet, a kérés elutasításakor a kis- és középső csoportosok esetében sem.

„A helyhiányra gyakran hivatkoznak az önkormányzatok. Ez, ha valamiért hirtelen megugrik a gyerekek létszáma elfogadható, de egyébként az önkormányzatnak törekednie kell az óvodáztatás megoldására, hiszen alapvetően egy tervezhető folyamatról van szó” – mondta Aáry, aki szerint

onnantól ugyanis a feltételek megteremtése nem csupán célszerű, hanem kötelező lesz, hiszen az új közoktatási törvény szerint három éves kortól kötelező lesz az óvoda.

Ez azt is jelenti, hogy a gyeses szülők óvodás gyermekeit ott sem küldhetik előbb haza, ahol eddig ez a törvényellenes megoldás hallgatólagos gyakorlat volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!