Valter
16 °C
31 °C

Ha előre szólna: úgy már nem akar élni

2014.10.01. 14:35 Módosítva: 2014-10-01 14:36:35
Sem pszichiáterre, sem kétévenként ismétlődő intézkedésre nincs már szüksége annak, aki jó előre be akarja biztosítani, hogy ha halálos beteg lesz, és nem tudja már elmondani, mit szeretne, ne tartsák mesterségesen életben az orvosok akarata ellenére. A megoldás egy egyszerű okirat, amit közjegyzőnél kell elkészíttetni. A változásról és a teendőkről dr. Mikó Ádám XVI. kerületi közjegyzőt kérdeztük a Magyar Országos Közjegyzői Kamarától.
Egy kicsit könnyebb lett előre rendelkezni arról, hogy – ha már nem lennénk képesek dönteni – hagyjanak-e majd meghalni.

Az Alkotmánybíróság július végén alaptörvény-ellenesnek ítélt két rendelkezést az egészségügyi törvényben, illetve az ezzel kapcsolatos kormányrendeletben. Az ellátás visszautasításáról van szó, amely a passzív eutanázia kérdésköréhez tartozó jogintézmény.

Életfenntartó, életmentő beavatkozások visszautasítására Magyarországon csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Lehet előzetes nyilatkozatot is tenni, amit a köznyelvben élő végrendeletnek hívnak. Ennek lényege, hogy egy cselekvőképes személy visszautasíthat egyes ellátásokat későbbi cselekvőképtelensége esetére, vagy kijelölheti azt, aki helyette nyilatkozik, helyette gyakorolja az ellátás visszautasításának jogát.

Az előzetes nyilatkozatot közjegyző előtt, közjegyzői okiratban lehet megtenni. Ez nem változott. Viszont mindeddig szükség volt pszichiáter szakvéleményére, melyben a szakorvos igazolta, hogy a nyilatkozó cselekvőképességének birtokában van, döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot eddig kétévente meg kellett újítani.

Dr. Vadász Gábor orvos beadványa után az Alkotmánybíróság a két idézett jogszabályrészt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság eljárása során csak a jogi és alkotmányos szempontokat vizsgálja, az orvosi gyakorlatban előforduló problémát nem. Így ha nincs szó alaptörvény-ellenességről, azt sem vizsgálja, hogy a nyilatkozat megtétele egyszerűbb-e, avagy körülményesebb.

A döntés bármikor visszavonható. Pszichiátriai szakvélemény nélkül a közjegyzők fogják eldönteni, hogy a passzív eutanáziát kérő ügyfél tisztában van-e döntésének következményeivel.

Gyakorlati nézőpontból, közjegyzőként mit szól a változáshoz?

Szerintem a két évig tartó érvényesség eltörlése indokolt. Azért indokolt, mert a nyilatkozatot eddig is bármikor vissza lehetett vonni a beteg cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül. A kétévenkénti megújítás során előállhat olyan helyzet – erről nem hallottam a gyakorlatban, de elméletileg nem kizárt –, hogy a nyilatkozó az ellátás visszautasítására vonatkozó nyilatkozata megtétele után beteg lesz, cselekvőképtelen állapotba kerül.

Ebben az esetben a kétéves határidő lejártakor már képtelen lenne megújítani a nyilatkozatát, így a célját nem éri el. Összegezve: a nyilatkozat kétévente történő megújításának eltörlése helyes és indokolt.



Hogyan értékeli azt, hogy nincs szükség pszichiátriai szakvéleményre?

Az Alkotmánybíróság szerint az önrendelkezési jogot és az emberi méltósághoz való jogot sérti a külön pszichiátriai szakvélemény beszerzése. Nekünk, közjegyzőknek minden egyes hozzánk forduló ügyfél esetében nagyon komolyan vizsgálnunk kell az ügyleti és belátási képességet, továbbá azt, hogy a nyilatkozat megfelel-e az ügyfél akaratának és valódi szándékának. Mielőtt bármilyen okiratot készítünk, beszélgetünk az ügyféllel, hogy megnyugtatóan tisztázzuk az ügyleti képességét és a szándékot. Tájékoztatjuk a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről.

Az eddig megkövetelt pszichiátriai szakvélemény azt igazolta, hogy a nyilatkozó a következmények tudatában teszi meg a nyilatkozatát. Az Alkotmánybíróság érvelése szerint ez adott esetben nem jelenthet mást, mint hogy a nyilatkozó valóban saját erkölcsi meggyőződését fejezte ki. Indokolásuk alapján ennek vizsgálatát nem lehet orvosi kérdésnek tekinteni, ennek megítélésére a közjegyző éppúgy alkalmas. Az AB szerint ugyanis az élő végrendelet megtétele egyébként is komoly elhatározást igényel, hiszen közjegyző előtti jognyilatkozatot nem szokás megfontolás nélkül tenni, ilyet nem ésszerű feltételezni.

Anyám könyörgött, hogy segítsem át

Csak azt engedném erről vitázni, aki hónapokat tölt el olyan osztályon, ahol végstádiumú, életkilátásokkal nem rendelkező betegeket kezelnek – mondta egy magyar orvos abban a felmérésben, mely az eutanázia megítéléséről szólt a magyar egészségügyben. A felmérésben sok megrázó tapasztalat, történet előkerült, itt írtunk részletesen róluk.

Egyetértek azzal, hogy a betegek önrendelkezési joga ne sérüljön. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy fontos garanciális szabály volt a pszichiáter szakorvos bevonása. A közjegyző vizsgálja az ügyfelek ügyleti képességét és valódi szándékát, de nem orvos. Előfordulhat olyan szélsőséges eset, amikor valakiről csak a szakember tudja megmondani, hogy rendelkezik-e belátási képességgel. Lehetséges, hogy az ügyfél egy előzetes beszélgetés során hosszabb időn keresztül normális válaszokat ad, de bizonyos szituációban mégis az derül ki, hogy nem tudja térben, időben elhelyezni magát. Vagyis bizonyos kérdésekre adott válaszai nem helyénvalóak, és arra utalnak, hogy cselekvőképességének nincs birtokában. Tény, hogy pszichiátriai szakvélemény hiányában a nyilatkozat megtétele egyszerűbbé válik, de ezzel egyidejűleg ez a garanciális elem is kiesik.

Létezik-e más olyan okirat, amelyhez megkövetelik a pszichiátriai szakvéleményt?

Az ellátás visszautasításáról szóló nyilatkozat volt az egyetlen a magyar jogban, amelyhez csatolni kellett a pszichiátriai szakvéleményt. Ezzel is indokolta ennek eltörlését az Alkotmánybíróság, hiszen ez a magyar jogrendszerben egyedülálló feltétel volt.

Megértem a megszüntetés indokoltságát, de a véleményem mégis kettős. Mindaddig, amíg létezik jogorvoslat, vagyis egy döntés ellen lehet fellebbezni, addig minden helyrehozható. A halál ténye azonban nem reparálható, ebben az esetben nem állítható vissza az eredeti állapot. A halál ellen nem lehet fellebbezni. Megbocsáthatatlan lenne, ha csak egy visszaélés is történne. Ezért a döntés elfogadása mellett úgy érzem, továbbra is nagyon fontosak a garanciális szabályok.

Végrendeletek vagy más komoly jelentőségű okiratok készítése során sok esetben az ügyfelek ragaszkodnak az orvosi igazolás beszerzéséhez. Ezzel azt kívánják alátámasztani, hogy belátási képességük birtokában vannak, és nem állnak olyan gyógyszeres kezelés alatt sem, amely ezt befolyásolhatná. Így meg lehet előzni a későbbi vitás helyzetek, elkerülhető az örökösök közötti jogvita. Mindemellett továbbra is elsődlegesen a közjegyző feladata az, hogy meggyőződjék az ügyfelek ügyleti képességéről és valódi szándékáról.

A megoldás az lenne, ha az orvosok tudomást szerezhetnének a nyilatkozat létezéséről. Ugyanis hiába készül el az okirat, ha az sohasem kerül elő.

Meggyőződésem, hogy aki egy ilyen komoly jelentőségű nyilatkozat megtétele miatt keres fel egy közjegyzőt, elhatározását elsősorban nem a pszichiáterre vonatkozó szabályozás befolyásolja. Kétségtelen, hogy egyszerűbb lett szakvélemény nélkül elkészíteni az okiratot, de tapasztalatom szerint és az orvos kollégák elmondása alapján a gyakorlatban eddig sem ez jelentette a legfőbb akadályt. Én inkább két másik problémát emelnék ki. Az egyik a tájékoztatás hiánya, vagyis hogy az előzetes nyilatkozat megtételének lehetőségéről az érintetteknek nincs tudomásuk. A másik probléma pedig az élő végrendeletek gyakorlati érvényesülésével kapcsolatos.

Gyakorló orvosoktól tudjuk, hogy miután a mentő beviszi a kórházba a súlyos állapotban lévő beteget, ő sok esetben már nem tud nyilatkozni az életmentő, életfenntartó beavatkozások visszautasításával kapcsolatban. Az sem életszerű, hogy a sürgősségi ellátáskor a beteg a kiérkező mentőtisztekkel együtt kezdi el keresni az előzetesen elkészített nyilatkozatot. A beteg így már nem tud nyilatkozni arról, hogy gépekkel tartsák-e életben, vagy sem. Az sem fog kiderülni, hogy korábban tett-e egyáltalán az ellátás visszautasításáról szóló nyilatkozatot. A közjegyző nyilván nem értesül arról, hogy az ügyfelét kórházba szállították, egyébként pedig köti a titoktartási kötelezettség. Tehát a közjegyző által elkészített iratról az orvosok nem szereznek tudomást.

Nincs erre semmiféle megoldás?

A vonatkozó kormányrendelet említi azt a lehetőséget, hogy a nyilatkozat másolati példányát a beteg átadhatja választott háziorvosának, aki azt az egészségügyi dokumentációjában megőrzi. Amikor felveszik a kórházba, a nyilatkozatról a betegnek – amennyiben erre képes –  tájékoztatni kellene az egészségügyi szolgáltatót is, illetve át kellene adnia a kórháznak a nyilatkozat egy példányát. Sajnos sok esetben a beteg már nincs olyan állapotban, hogy ezt megtehesse.

Több mint öt évvel ezelőtt kollégáimmal együtt már volt egy felvetésünk. (A tanulmány és a javaslat itt olvasható.) Mi, közjegyzők számos elektronikus nyilvántartást vezetünk, továbbá minden iratot kötelezően megőrzünk. Az újonnan elkészült okiratokat elektronikusan is archiváljuk, míg a közjegyzői levéltárban biztonságos körülmények között tárolják a régebbi iratokat. Az volt a javaslatunk lényege, hogy az orvosi intézmények elektronikus nyilvántartáson keresztül juthassanak hozzá a közjegyzők által elkészített és elektronikusan archivált egészségügyi nyilatkozatokhoz. Ez a nyilvántartás minden olyan közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot tartalmazna, amely az egészségügyi jogszabályok alapján megtehető. Szigorú biztonsági és adatvédelmi követelményekkel körülbástyázva biztosítani lehetne azt, hogy az elektronikus nyilvántartás segítségével ezek a nyilatkozatok előkerüljenek, valóban elérjék a célzott joghatást. Összekapcsolódási lehetőség esetén az egészségügyi intézmények egy elektronikus lekérdezéssel tisztázhatnák, hogy a betegek rendelkeznek-e közjegyzőnél készített és őrzött nyilatkozattal, egyúttal megismerhető lenne azok tartalma is.

Tehát amikor az orvosnak döntenie kell, hogy bekapcsolja vagy nem kapcsolja be a lélegeztető gépet, akkor rákereshetne a beteg nevére?

Pontosan.

Amíg nem megy át a javaslat, hogy legyen lekérdezhető nyilvántartás, tudna valamit tanácsolni azoknak, akiknek már van élő végrendeletük? Milyen gyakorlatai intézkedést lehet tenni azért, hogy ha egyszer a mentő elviszi, akkor előkerüljön a nyilatkozat? Rakja be a nadrágzsebébe?

A nyilatkozatot leadhatja a háziorvosának, aki azt a kartotékban megőrzi. A kezelőorvosnak ugyan nem kötelezettsége, hogy a beteg egész életútját végigkísérje, de ha megkérdezik a háziorvost, minden valószínűség szerint nyilatkozni tud a nála leadott irattal kapcsolatosan. A kórházi felvételkor a beteg köteles tájékoztatni a szolgáltatót az egészségügyi ellátást érintő jognyilatkozatáról. Vagyis elengedhetetlen lenne, hogy a betegek által tett nyilatkozatok az egészségügyi dokumentációjuk részét képezzék.

Van-e annak értelme, ha a nyilatkozó a közeli hozzátartozó részére ad át egy másolati példányt?

Mindenképpen. Természetesen az a legcélszerűbb, ha a nyilatkozó annak az embernek adja át a nyilatkozat egy példányát, akit kijelölt arra, hogy helyette gyakorolja a visszautasítás jogát.

A döntés jogát át lehet ruházni másra, akár még idegenre is. Nem kötelező még csak szólni sem róla, de azért érdemes.

Amikor valaki másra szeretné bízni a döntés felelősségét, szükséges-e ennek az embernek a közjegyző előtt megjelennie?

Nem. Ez egy egyoldalú nyilatkozat, amelyben a cselekvőképes személy későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére nevezi meg azt, aki az ellátás visszautasításának jogát helyette gyakorolhatja. Nincs szabályozva az a kérdés, hogy a kijelölt illető elfogadja-e ezt, vagy azt ténylegesen kívánja-e gyakorolni. Nyilván olyasvalakit célszerű megnevezni, aki tud erről, és el is fogadja a kijelölést.



Ez elég furcsa helyzetet is eredményezhet. Lehet, hogy valaki hirtelen ilyen döntés elé kerül, mikor soha életében nem tudott arról, hogy a nagyapja vagy akár a szomszéd őt jelölte meg. Akár egy hírességet is megnevezhetnék az élő végrendeletemben, mondhatnám, hogy rólam például XY magyar színész döntsön?

Elméletileg ez előfordulhat, de a téma érzékenysége és az ügyleti képesség vizsgálata miatt nem tudom elképzelni, hogy mindezek közokiratba kerüljenek. A közjegyzőnek az ügyfél valódi szándékát is vizsgálnia kell, egy hasonló jellegű rendelkezés adott esetben felvetné az ügyleti szándék komolyságát, vagy akár a belátási képesség hiányát is. Egy ilyen komoly nyilatkozat nem lehet morbid vicc tárgya.

És ha engem jelöltek meg, mondhatom, hogy de én nem akarom?

Igen. A törvény nem ró kötelezettséget a kijelölt személyre, akiről egyébként szűkszavúan rendelkezik. A nyilatkozónak így alaposan át kell gondolnia, hogy ki az, aki helyette gyakorolhatja az ellátás visszautasításának jogát. Lehetséges, hogy éppen a beteg közeli hozzátartozója lesz elfogult, és ő kívánja az indokolatlan kezelések folytatását. A bizakodás, reménykedés nem mindig megalapozott, bizonyos ellátások pedig fájdalommal járnak. Előfordulhat tehát olyan eset is, amikor célszerűbb szakembert, orvost megbízni ezzel a döntéssel. Ezekre a kérdésekre mi, közjegyzők nem adhatunk választ, nem dönthetünk az ügyfelek helyett. A közjegyző a tartalomhoz a formát, a jogbiztonságot adja, de azt, hogy a nyilatkozó milyen ellátásokat utasít vissza, kit jelöl ki a nyilatkozat megtételére, azt a betegnek kell meghatároznia.

Érdemes orvostól tanácsot kérni a nyilatkozat előtt.

A nyilatkozatban előzetesen meg kell határozni azokat az ellátási formákat, amelyeket az ügyfél vissza kíván utasítani. Orvosi ismeretek vagy legalábbis előzetes tájékozódás nélkül ez nagyon nehéz feladat. Mondok néhány példát: lehetséges, hogy a beteg előzetes nyilatkozatában a mesterséges táplálást vagy az agyhalál utáni gépi lélegeztetést utasítja vissza. Vagy a dialízist akarja elutasítani végstádiumú veseelégtelenség esetén. Fontos a fájdalom enyhítése, de előfordulhat, hogy bizonyos dózis feletti morfiumos kezelés már nem indokolt. A beteg meghatározhatja azt az időtartamot is, amely után már nem járul hozzá életének mesterséges meghosszabbításához. Meghatározhatja azt az egészségi állapotot is, például a szellemi vagy fizikai képességének minimális szintjével, amelynek bekövetkezését követően az ellátást visszautasítja. Az ellátást lehet ahhoz is kötni, hogy a betegnek vannak-e fájdalmai, vagy nincsenek.

A hozzám fordulóknak mindig azt tanácsoltam, hogy a nyilatkozat elkészítése előtt konzultáljanak orvossal betegségük következményeiről. Ugyanis az orvos tudja megmondani, hogy melyek egy adott betegség várható stádiumai, milyen terápiát kell alkalmazni, az ellátások közül melyik okozhat fájdalmat. Általában az tesz nyilatkozatot, aki beteg. Gyakorlatomban nem találkoztam olyan esettel, hogy valaki egészségesen tett volna ilyen nyilatkozatot, például ha később daganatos beteg lenne, akkor ezt és ezt az ellátást visszautasítaná. Egyébként az a jellemző, hogy a betegek általánosságban utasítják vissza az életfenntartó ellátásokat.

A közjegyzői okirat elkészítése jellemzően több fordulóban zajlik, már csak az orvosi konzultáció miatt is. Nagyon nehezen tudnám elképzelni egy ilyen fajsúlyos nyilatkozat esetén, hogy bejön valaki az irodába, és húsz percen belül elkészül az ellátás visszautasításáról szóló okirat. A nyilatkozat aláírása több egyeztetést, előzetes megbeszélést igényel.

Lehet-e megbecsülni, hogy közjegyzőknél hány élő végrendelet készülhetett?

Nekünk, közjegyzőknek mindenről van nyilvántartásunk, de a téma érzékenysége miatt ezzel kapcsolatban nem tudok pontos számot mondani. Mindenesetre az biztos, hogy ritkán készítünk ilyen okiratot. Korábban Budapest belvárosában dolgoztam, ott gyakrabban felmerült a nyilatkozat elkészítése. Úgy tudom, vidéken kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

Hogyan készül az okirat, mi történik a közjegyzőnél?

Először is a számítógépes nyilvántartások segítségével ellenőrizzük az ügyfél igazolványait. Ezután meggyőződünk az ügyleti képességéről, valódi szándékáról. Korábban beleírtuk a nyilatkozatba, hogy mit tartalmaz a pszichiátriai szakvélemény, ez a rész ma már nem szerepel az okiratban. A kormányrendelet alapján rögzítjük, hogy a nyilatkozó tételesen vagy általánosan milyen ellátásokat utasít vissza, későbbi cselekvőképtelensége esetén ki gyakorolhatja helyette az ellátás visszautasításának jogát. Az érintettnek nyilatkoznia kell arról is, hogy akaratát a következmények tudatában nyilvánította ki. Ez egy körülbelül 2-3 oldalas okirat, az ügyféltől függ, hogy pontosan miről kíván rendelkezni. A kormányrendelet szigorúan vezeti a kezünket.



A közjegyző hogyan állapítja meg, hogy az ügyfél rendelkezik-e belátási képességgel? Vannak erre bejáratott kérdések?

A törvény azt írja elő, hogy meg kell győződnünk az ügyleti képességről és a valódi szándékról. Nem ad eligazítást ennek módjáról, azt a gyakorlat alakítja ki. Amikor valaki ilyen személyes jellegű nyilatkozatot kíván tenni, ahol alapvető jelentőségű a belátási képesség, mindig fontosnak tartottam a bizalmi légkört. Az ügyfél csak velem, személyesen beszélgethet, az okirat elkészítése során is csak ő lehet jelen. Igyekszem elsősorban arról meggyőződni, hogy térben, időben tájékozott-e a személy. Nincs sorvezetőm, amelyen a feltett kérdéseket kipipálnám. Persze ezek idővel kialakulnak, illetve adódnak a konkrét szituációból: honnan jött, hol lakik, tudja-e, hogy hol van most, miért fordult hozzám, meséljen a családjáról, hány gyereke van, ők hány évesek, hol laknak, stb.

Ezt nem mindig könnyű megítélni. Volt egy ügyfelem, aki végtelenül okos, jó képességű ember volt, de azért volt korlátozottan cselekvőképes, mert amikor a nyugdíját átvette, azonnal elment a kaszinóba, és eljátszotta az egészet. Őszintén elmondta, hogy ebben a tekintetben hivatalosan is korlátozott a cselekvőképessége, de egyebekben, például végrendelet tételénél nem. A pszichiátriai vélemény nekünk segítség, támpont volt, melynek eltörlése felelősséget ró a közjegyzőkre. Ennek ellenére a nyilatkozat elkészítése a mi feladatunk, mely feladatnak a legnagyobb körültekintés mellett teszünk eleget.

A közjegyző a kórházba is kimegy.

Mi történik akkor, ha valaki kórházban fekszik, képtelen eljönni a közjegyzői irodába, még cselekvőképes, de tart attól, hogy folyamatosan romlani fog az állapota, és elveszíti a cselekvőképességét?

Nincs akadálya annak, hogy indokolt esetben a közjegyző kimenjen a kórházba, munkaidő után vagy akár hétvégén is. Így a helyszínen is megteheti az ügyfél a nyilatkozatot. A kórháznak kötelező biztosítani ezt a lehetőséget.

Milyen költségekkel jár egy ilyen nyilatkozat?

A közjegyzői munkadíjat jogszabály írja elő, amely függ a tevékenységre fordított időtől. Nagyságrendileg tizenezer forintos összeg, és ebben benne vannak a közjegyző kiadásai is. Pontos összeget azért nehéz mondani, mert az attól függ, hogy mennyi időt kell fordítani a nyilatkozat elkészítésére. A közjegyző az ügy összes körülményeire tekintettel mérsékelheti a díjat.

Még húsz napig haldoklott, mert nem láttamozta közjegyző a végrendeletét

Három és fél év után, második nekifutásra döntött az Alkotmánybíróság Vadász Gábor nyugdíjas főorvos beadványáról, melyben azt kérte: ésszerűsítsék a passzív eutanáziára vonatkozó szabályokat az egészségügyi törvényben, hogy a végstádiumban haldokló betegeket, ha ezt kérik, hagyhassák méltósággal meghalni az orvosok. Az Indexnek azt mondta, csak részben elégedett az eredménnyel.