Nándor
9 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Trócsányi: Ne várják el, hogy lábon lőjem magam

Kinevezésével új időszámítás kezdődött a jogalkotásban Trócsányi László igazságügy-miniszter szerint: az ideológiai kérdések helyett a minőségi törvényhozásra és a „jogi balesetek” elkerülésére koncentrálna, a devizahiteles törvényt szerinte átengedi az Alkotmánybíróság. Kevesebb egyéni képviselői indítványt akar, új egyháztörvény, új polgári és büntető perrendtartás is várható. Furfangos jogász az IM új vezére, akit nem zavar, hogy állami megrendeléseket kap az ügyvédi irodája.

A Fideszben nagyon dicsérik a vezetése alatt felállt stábot, állítólag sokkal kevesebbszer hallják a politikusok, hogy az ötleteiket nem lehet törvényi formába önteni, mint az előd, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium idején.

Remélem, meg vannak elégedve velem. Szakpolitikus vagyok, az voltam, és az elkövetkező években is az leszek. Egy igazságügyi miniszternek szerintem az a dolga, hogy jogászként keressen megoldást a problémákra. Akkor is, ha olyan üggyel szembesül, amelyre mondjuk más tíz éve nem talált megoldást. Meggyőződésem, hogy ez csak akkor sikerül, ha az ember azonosulni tud a munka céljával. Én például teljes mértékben azonosulni tudtam a devizahiteles ügyek rendezésével és a választott jogi megoldással. Ezen a területen rendet kellett tenni.

Kik közvetítik a politikai célokat, megrendeléseket?

Meghallgat a frakció is, illetve ha a kormányülésen kerül elő egy probléma, akkor ott terjesztem elő a megoldási lehetőségeket. Azért választottak erre a posztra, ahol most vagyok, mert feltételezik rólam, hogy tapasztalt, az elmélet és a gyakorlat iránt egyaránt fogékony jogász lehetek. A jó jogász az előterjesztésében számba veszi a kockázatokat. Kockázatnak tekintem például az Alkotmánybíróságot. Rendkívül fontos intézmény, és

számomra nem sértő, ha egy színvonalas AB-határozat azt állapítja meg egy jogi megoldásról, hogy az túlment egy bizonyos határon.

Az Alaptörvény védelme a legfontosabb érték. A jogalkotó és az Alkotmánybíróság is teszi a dolgát, mindkettő hatással van egymásra. Én is voltam alkotmánybíró, ezért tisztában vagyok az alkotmánybírói munka jelentőségével. Kockázat az is, hogy az ügyeket vitatni lehet nemzetközi fórumok előtt. A most elfogadott devizahiteles törvény esetében is fel kellett tárnom és elemeznem kellett ezeket a kockázatokat. Vannak persze politikai és gazdasági kockázatok is, de azok már a jogi megítélés területén túlmutatnak.

Úgy néz ki, hogy a bankokról szóló törvény ezermilliárdos tételt mozgat majd meg. Kikkel egyeztetett a gazdasági részletekről?

Olajozottan ment az egyeztetés a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal. Természetesen a Bankszövetséget is meg kellett hallgatni. Tudtam, nem fogunk mindenben egyetérteni, de mindenképpen szükséges volt dialógust folytatni. Egyeztettünk az Országos Bírói Hivatallal is, mert a bírói szervezet kezébe került a döntés. Itt a bírói függetlenség sérelme nélkül kellett tárgyalni arról, miként tudják a bíróságok befogadni a kereseteket, oly módon, hogy más eljárások se szenvedjenek sérelmet. Természetesen a Fidesz-frakció is igényt tarthat arra, hogy a miniszter beszámoljon arról, miként akarja megvalósítani a kitűzött munkát. Fontos, hogy a képviselők el tudják magyarázni a joghoz és gazdasághoz nem értő választópolgároknak is, mi miért történik.

Az Alkotmánybíróságot ezek szerint bekalkulálta a kockázatok közé. Egyáltalán nem tart az elkaszálástól?

Alkotmánybíró, egyetemi tanár némi diplomáciai tapasztalattal

Az 58 éves Trócsányi László jogot végzett, majd a 80-as években az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. Később ügyvéd lett, közben egyetemi karriert is épített: 2000-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a Szegedi Tudományegyetemen.

Az ezredfordulón vállalt először közéleti szerepet: Belgiumba és Luxemburgba akkreditált nagykövet lett. 2005-től az alkotmányossági kérdésekkel foglalkozó Velencei Bizottságban tevékenykedett, két évvel később alkotmánybíróvá választották, erről a tisztségről 2010-ben mondott le. Ezt követően párizsi nagykövet, majd idén igazságügy-miniszter lett.

Az Alkotmánybíróság majd dönt a törvény alkotmányosságáról, már vannak ott beadványok. De ez jó. Jogállamban ilyen horderejű ügynél szinte természetes, így várható is volt, hogy az Alkotmánybíróság elé fog kerülni a jogszabály. Mindazonáltal fontosnak tartottam, hogy a bírák beadványaira reagáljak, az Igazságügyi Minisztérium véleményét az Alkotmánybíróság számára megküldjem. Az eljárás így fair, hallgattassanak meg a felek a bíróság előtt. Azt gondolom, hogy egy ilyen, az ország történetében precedensnek számítható ügy jogi kezelése közérdeklődést válthat ki, rendjén való, hogy mindenki megfogalmazza a maga véleményét.

Mint volt alkotmánybírót kérdezzük, ön átengedné a devizás törvényt?

Abszolút. Félre ne értsék, nem akarok senkit sem befolyásolni. 2010 óta nem vagyok tagja a testületnek, de azért tudok még alkotmánybírói fejjel gondolkodni. Ilyen szempontból talán van egy előnyöm, éreznem kell, hogy mik azok a mezsgyék, ahol elbukhat egy törvény. A nagyszerű minisztériumi stábommal együtt koncentráltunk arra, hogy kizárjuk az ismert kockázati tényezőket. Ismerjük az AB korábbi döntéseit, és ennek alapján bízom abban, hogy a testület számunkra kedvező döntést fog hozni. Persze, mindig történhet baleset, ebben az esetben azonban önvizsgálatot kellene tartanunk.

A bankok persze láthatóan nem nyugodtak bele a dolgok alakulásába, és még a törvény megszavazása előtt is kiadtak egy közleményt, amelyben felrótták, hogy visszamenőleges hatályú törvénykezéssel próbálja az állam rájuk hárítani a teljes felelősséget. Miért volt szükséges ez a bírósági rohamtempó, hogy néhány hét alatt lerendezzenek 70-80 pénzintézetet, illetve a bizonyítási teher megfordítása, hogy a bankoknak kelljen bizonyítani, tisztességesek voltak?

Elnézést kérek, ez a kérdéskör nem most keletkezett. A kormányt rendszeresen érik olyan vádak is, hogy lassan cselekedett. Azt gondolom, bölcs döntés volt, hogy végül a jog eszközeivel kívánja a kormány a kérdést megoldani. A politikai megoldás ebben az esetben politikai támadást kapna, és a jog kevésbé tudna segítségünkre lenni. Ha a jog útján járunk, akkor biztosabb lábbal haladhatunk előre. A már említett bírói fórumok döntései nagymértékben megkönnyítették a jogi megoldás előtérbe kerülését.

Azt is mérlegelni kellett, hogy több százezer ügyfél elárasztja-e a bíróságokat, és így előállhat-e egy kezelhetetlen helyzet, vagy az általunk javasolt modell szerint egy sajátos eljárási rend alapján rendezzük a kérdést, megadva a bankoknak is a lehetőséget, hogy az egyoldalú kamatemelések tisztességességét bizonyítsák. A devizaalapú fogyasztói hitelviszonyokban általában professzionális szervezetek álltak szemben a hitelt felvevőkkel. Az ügyfelek többsége örült, hogy kedvezőnek tűnő feltételekkel jut hozzá a pénzhez. Sem az árfolyamrés, sem az egyoldalú kamat, költség és díjemelés tekintetében nem láttak, nem láthattak tisztán. A bankok már évek óta tudhatták, hogy e kérdés rendezését nem kerülhetik meg, végül a kormány, amint a helyzet megérett, nagyon gyorsan cselekedett. Június 6-án kaptam miniszteri kinevezést és azonnal hozzáláttunk a jogszabály kidolgozásához.

Bízom benne, hogy 2015. január 1-jétől egészen más jogi környezetben fognak fogyasztói hitelek köttetni. A múlt hét óta folyamatosan dolgozunk azon, hogy melyek legyenek a fogyasztói hitelszerződések új szabályai, miként lehessen kamatot emelni, melyek lesznek az ügyfelek jogai.

Értjük, hogy ön tisztulási folyamatot lát a törvényben, de a politika pillanatnyilag tényleg a bankokkal törli fel a padlót, ők lettek a legnagyobb mumusok az önkormányzati választás kampányában.

Ezek emóciók, és azokat is néha ki kell adni. Én olyannak látom a viszályt, mint amely egy házasságban is bármikor előfordulhat. Most vitában állunk, de amint az új szabályok elkészülnek, a felek tisztázzák azt, amit tisztázni kell, így helyreáll a béke.

Vagy elválnak.

Vagy elválnak. De én nem hiszek abban, hogy ez egy válás lenne. Természetesen itt kőkemény érdekek ütköztek, de 150 százalékig biztos vagyok benne, hogy a vége megállapodás lesz.

Az állam nem volt felelős abban, hogy ennyi devizahiteles lett, és ilyen nagyra nőtt ez a probléma?

A fogyasztói szerződések feltételeiről 2010 óta több jogszabályt fogadott el a jogalkotó. Abba nem mennék bele, hogy 2006-tól 2010-ig mi történt. Ekkor volt a nagy hitelfelvételi cunami időszaka. A későbbi jogi útkeresés valóban elhúzta a végső lépés megtételét. De 2014 júniusában, ahogy felálltunk, azonnal e kérdéskörrel kezdtem el foglalkozni csapatommal, munkálkodásunk a mai napig is tart.

Említette, hogy kockázati szempontból alaposan felmérte a törvény esélyeit. Melyik pontot tartja a legkevésbé védhetőnek?

Ezt talán a másik féltől kell megkérdezni, nem tőlem. Ne várják el, hogy lábon lőjem magamat. A minisztériumban ügyek vannak, ezeket úgy kell képviselnünk, mint egy ügyvéd, és képesnek kell lennünk álláspontunkat kifejezésre juttatni. Ha egy ügyvéd rendszeresen elbukik, attól megvonhatják a megbízást.

Ezek szerint Ön a kormány ügyvédje?

Ez túlzás lenne, de szellemiségében az akarok lenni. Az ügyvéd és az ügyfél kapcsolatában fontos szempont, hogy az ügyvéd és megbízója között bizalmi viszony legyen. Úgy érzem, hogy a minisztérium munkája iránt van bizalom. Az ügyekre megoldásokat keresünk, megnézzük, hogy mit hogyan lehet megoldani. Jeleznünk kell azt, hogy mit mond a jog.

A fideszesek éppen azért dicsérték, mert nagyon furfangos ügyvédi ötletei vannak. Egy ilyen ötlet került bele a problémás tényleges életfogytiglanos törvénybe is, ami szerintük megmentheti a helyzetet.

Azt gondolom, hogy valós társadalmi üzenet, hogy a legagresszívabb, leggátlástalanabb elkövetőkkel szemben van egy megvetés, így a cselekményük miatt életük végéig börtönben kell maradniuk. Szerintem helyes, korrekt dolog, a bűn következménye a bűnhődés, de ez nem jelenti azt, hogy a „talio elve” („szemet szemért”) alapján gondolkodnék. Nem zárom azonban ki, hogy egy rendezett kegyelmi eljárás útján a tényleges életfogytiglanosok reményt kapjanak.

Azt a megoldást keresték, ami így is, úgy is a legtovább benntartja a börtönben az elítéltet?

A tényleges életfogytiglannal, mint említettem, személy szerint nincs aggályom, maga a kifejezés sem zavarja a fülemet.

Egy üzenet a társadalom részéről, főleg, hogy nincs halálbüntetés.

Azzal, hogy egy nagyon speciális, szigorú eljárás keretében a kiengedés is szóba kerülhet, nem szűnik meg az intézmény. A strasbourgi bírók lehet, hogy az általam javasolt megoldással is elvitatkoznának, de a közeljövőben a parlament elé kerülő új jogi szabályozást nem lehet meg nem vitatni, ugyanis sok mindenre igyekeztünk odafigyelni.

Ön szerint az új megoldás, hogy negyven év után kijelölt bírók vizsgálják meg a kiengedés lehetőségét, összhangban lesz a nemzetközi normákkal?

Érvelni itt is kell. Azért van a bíróság, hogy ott elgondolkodjanak azon, amit mi mondunk. Ab ovo bizonyosan nem lehet elmarasztalni a törvényt, így pedig már vitahelyzetben vagyunk. Kell egy innovatív hozzáállás. Ezt várom el a munkatársaimtól is, fontos, hogy kreatívak legyünk a jog terén is.

Barack Obama is elítélte Magyarországot a civil szervezetekkel szembeni fellépés miatt. A norvég pénzekből részesülő szervezetek vizsgálata körül alapvető jogértelmezési vita bontakozott ki, van-e felhatalmazása például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak vizsgálni a pénzügyeiket. Ön szerint jogos volt a kormányzati fellépés?

Nem akarom kikerülni a választ, de nem tudom megítélni a kérdést. A közpénzek vizsgálatának napi kérdései, sőt ez az egy-két kiemelt ügy nem az igazságügyi miniszter feladatai közé tartozik. Mindenkinek megvan a saját hatásköre, így nekem is, de azért elmondhatom, hogy Magyarországon számos – ismert és kevéssé ismert – civil szervezet működik teljes elégedettségben.  

Erről a kérdésről nemzetközi tárgyalások is folynak. Lázár Jánosnak többször kellett tárgyalnia a norvég állam képviselőivel például. Ezekbe a tárgyalásokba sem vonják be Önt?

Az ügy nem került az asztalomra. Van ott e nélkül is épp elég.

Egyháztörvény

Fontos strasbourgi ügy volt az egyháztörvény körüli vita. Tervezik, hogy a strasbourgi bíróság ítéletének fényében módosítják az egyháztörvényt?

Erről nagyon óvatosan szeretnék beszélni, mert még csak a koncepciógyártás időszakában vagyunk. Martonyi János mondta nekem azt a hasonlatot, hogy vannak olyan esetek, amikor ha egy zakóhoz túl sokat nyúl a szabó, akkor lehet, hogy az a zakó már nem használható. Azt érezzük, hogy lépni kell az ügyben, de hogy hogyan, azt nem merném most még megmondani. Sokat gondolkodom, hogy olyan megoldás szülessen, ami mindenkinek jó. Nagyon bízom abban, hogy az alapvető célokat év végéig ki tudom dolgozni.

Ez alatt egy esetleges törvénymódosítást ért?

Vagy akár egy új törvényt is. De ehhez előbb azt kell kitalálni, hogy mi a célunk. Azt utána be kell vinnem a kormányhoz, jóvá kell hagyatnom, kell rá a pecsét. Itt nagyon sok szempontot kell a mérlegre tenni: történelmi egyházakat, új egyházakat, mekkora létszám szükséges egy egyházhoz. Nagyon bízom benne, hogy fél év múlva minderre már konkrétan fogok tudni válaszolni.

Mit gondol, ez az egyházügy mennyiben játszott szerepet az ország negatív nemzetközi megítélésében?

Nehéz ezt megmondani. Az biztos, hogy nagykövetként néha olyan túlzások tömegével találkoztam, ami már vicces vagy inkább szánalmas volt. Nem azt mondom, hogy nem vagyunk kritizálhatóak, nem követtünk el akár hibákat, vagy nem kell bizonyos dolgokat újragondolni. De néha már olyan volt a közhangulat, hogy

Párizsban az aktuális Jacque vagy éppenséggel Jerome azt sem tudta, hogy hol van Magyarország, de hogy ott minden rossz, abban biztos volt.

Amikor a negyedik alkotmánymódosítás idején a Velencei Bizottságban ültem, azt láttam, hogy tulajdonképpen mondhatok bármit, vagy bárki mondhat bármit, gyakorlatilag az történik, hogy kinyitják a Le Monde-ot, ott találnak egy nagy, negatív hangvételű cikket, amelynek címében benne van Magyarország; ilyenkor nehéz objektívnek lenni.

Mindezek miatt nem gondolkodott el azon, hogy ne vállalja el a miniszterséget?

A köz szolgálata miniszteri szinten megtiszteltetés. Egyfajta bizalom kifejezésre juttatása, eddigi munkám elismerése. Tudom, hogy nehéz feladatot vállaltam el, de máskülönben úgy érezném, hogy megfutamodom. Párizsban nagykövetként sokszor éreztem azt, hogy tanácsaimmal talán segítséget nyújthattam volna ahhoz, hogy a sziklákat elkerülve hajózzunk.

Nyugaton visszatérő vádpont, hogy Orbán Viktor putyinizmust épít Magyarországon. Mit gondol erről?

Van egy határozott miniszterelnök, akinek van véleménye, van víziója. Azt, hogy valaki határozott és tud dönteni, egyáltalán nem tartom ördögtől valónak. Az alkotmány szerint is – mint mindenhol máshol – a miniszterelnök az, aki megszabja az ország bel- és külpolitikai irányvonalát. De ebből a határozottságból nem következik, hogy államszerkezeti változást szeretne. Az miért probléma, hogy egy miniszterelnök az Európai Unióban ki tud és mer állni, vállalva akár azt is, hogy az sokaknak nem tetszik? Sokszor az a baj, hogy a demokratikusnak tartott politikusok nem szeretik nevén nevezni a problémát, és így azt helyettük megteszik a szélen elhelyezkedők, csak már egészen más hangvételben és céllal. Volt nagykövetként is úgy látom, hogy a miniszterelnök nevét jegyzik az unióban, figyelnek a véleményére még akkor is, ha nem mindig értenek egyet vele.

Új időszámítás a jogalkotásban

Többször említette, hogy fontos önnek, hogy azonosulni tudjon azokkal az ügyekkel, amelyeket elvállal akár miniszterként is. Mit gondol például az alkotmánybíróság jogkorlátozásáról, hogy a testület gazdasági tárgyú törvényeket nem vizsgálhat?

Ez egy túl bonyolult kérdés. Egyrészről gazdasági kényszerhelyzet volt, Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alá került, fennállt a veszélye, hogy felfüggesztik az uniós pénzek folyósítását. A költségvetési hiányt mindenképpen csökkenteni kellett. Másrészt – ha szabad így mondanom – az EU-t sem angolkisasszonyok gyülekezeteként kell elképzelni, hanem ott is kőkemény érdekek mentén alakult a válságkezelés. Amikor arról van szó, hogy egy országot ki kell húzni a bajból, akkor maga az EU is tud durva intézkedéseket bevezetni, amelyek nem feltétlenül alkotmányosak. Megkockáztatom, hogy az unióban sem elsősorban alkotmányossági szempontok alapján születnek gazdasági döntések.

A másik oldalról viszont

nem tartom szerencsésnek, hogy a viták kimennek az országból, célravezetőbb szerintem, ha a gazdasági, pénzügyi jellegű vitáinkat nem Strasbourgban, hanem lehetőség szerint az országon belül rendezzük.

Gondolkodom, hogy hogyan lehetne megoldani a hazai vitarendezést oly módon, ami megfelel az Alaptörvénynek is, és lehetővé teszi, hogy valamilyen formában megszólalhasson az Alkotmánybíróság is ilyen jellegű ügyekben. Egyelőre azonban erről sem szeretnék nyilatkozni, ha lesz konkrét elképzelésem, azt a kormány elé fogom terjeszteni.

Mit gondol arról, hogy a negyedik alkotmánymódosítással olyan szabályok kerültek be az alkotmányba, amiről korábban kimondta az AB, hogy alkotmányellenesek?

Önmagában a felülírás nem alkotmánysértő. Franciaországban két olyan eset is volt, amikor az alkotmánytanács megsemmisített egy rendelkezést, amire az alkotmányozó úgy felelt, hogy betette az alkotmányba. Belgiumban is előfordult ez. Vannak tehát példák erre, de arra is, hogy egy ország kizárja ezt a fajta jogalkotást, nincs tehát egységes európai értékrend ezzel kapcsolatban.

Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit megsemmisítette az AB, de hogy ez a döntés jó volt-e, vagy sem, abba nem mennék bele. Az AB döntése azonban mindenkire kötelező és pont.

És ön hogy szavazott volna?

Nem tudok erre mit válaszolni, nem is szeretnék válaszolni, mert nem vettem részt a vitában. Önmagában az, hogy a törvényhozás reagált az AB-határozatra és betette az alkotmányba ezeket a rendelkezéseket, nem ütközik nemzetközi normába. A Velencei Bizottság sem tudta érdemben kifogásolni, inkább azt hangsúlyozta ki, hogy szokatlan például a hajléktalanság kérdését vagy a felsőoktatásban hallgatók ösztöndíját az alkotmányban szabályozni. Önmagában az, hogy bekerül az alkotmányba, az nem lehet kifogás tárgya.

Ha ön lett volna az az igazságügyi miniszter, akinek ezt az alkotmánymódosítást elő kell készíteni, vállalta volna?

Biztosan részt vettem volna a vitában, és a vita eredményeképp kellene erről beszélni. Nem voltam az asztal körül, ha ott lettem volna, egész másként tudnék nyilatkozni. Azt gondolom, hogy bizonyos szempontból

új időszámítás kezdődött a jogalkotásban, most június 6-tól.

Az, hogy a miniszterelnök úgy döntött, hogy önálló Igazságügyi Minisztérium jön létre, az egy üzenet: a jogalkotásnak súlya van. Ráadásul az önálló minisztérium vezetésére egy volt alkotmánybírót kértek fel, aki egyetemi tanár, ráadásul van némi diplomáciai tapasztalata is. Ezek alapján joggal bízom abban, hogy mindez a jog felértékelődő szerepére utal, ezzel a hittel állok hozzá a munkához.

Az „új időszámításban”, a következő négy évben tervbe vannak véve államszerkezeti változások?

Nem tudok róla, hogy államszerkezeti változások, a kormányforma megváltoztatása tervben lenne. Számos olyan ügy van azonban, amiben lépni kell:

polgári perrendtartás, büntető perrendtartás, közigazgatási bíráskodás, végrehajtói és igazságügyi szakértői rendszer áttekintése.

A bírákkal is egyeztetni kell, milyenek legyen a pervezetés új szabályai. Nem biztos, hogy jó, ha hathavonként tartunk egy tárgyalást, és lökünk egyet az ügyön, amikor már mindenki elfelejtette, mi is történt fél évvel korábban. Meg kell határozni, hogy nézzen ki egy per a 21. században.

A végrehajtói rendszerrel csak az adósok és a hitelezők nem elégedettek, ezt a kérdést a végrehajtókkal együttműködve és nem nélkülük kell megoldani. Ha csak ezekkel az előre látható ügyekkel végezni tudunk, akkor is teljes üzemben fogunk dolgozni. 

Az Igazságügyi Minisztériumnak alapvetően a felsorolt kérdésekre kell koncentrálnia, és kevésbé a közjogi, sarkalatos törvényeket igénylő, gyakran ideológiai elemeket is tartalmazó ügyekre. 2010–2014 között sok ilyen vita volt, noha voltak köztük társadalmilag nagyon fontosak is. Vannak olyan témák, amelyek esetében a politikai célt is tiszteletben tartva, másként is meg lehetett volna egyes ügyeket oldani.

Tud ilyen ügyre példát mondani?

Nehéz, konkrét eseteket kellene megnézni, de jogász vagyok, van véleményem. Azt gondolom, hogy ez már lezárult, ezt már megküzdöttük, előre kell nézni.

Mit gondol a társadalmi egyeztetés kiüresítéséről és az egyéni képviselői indítványként beterjesztett nagy jelentőségű törvényjavaslatokról?

Nekem az az érzésem, hogy ezen a téren jelentős változás lesz. Félreértés ne essék, a képviselők nem azért vannak a parlamentben, hogy ne kezdeményezzenek módosítást, akár kisebb törvényjavaslatot ne nyújthassanak be, bár nem árt, ha az igazságügy szűrőjén ezek is átmennek. Másrészt viszont arra való az igazságügyi tárca, hogy szócsöve legyen a jognak. A kormányüléseken ezt szeretném is érvényre juttatni, a nagy törvényeknél az igazságügynek kell vezető szerepet kapnia.

A társadalmi egyeztetésben várhatóak változások?

A társadalmi egyeztetés a nagy kódexeknél feltétlenül szükséges. A polgári perrendtartás átalakításakor például a bíróságok vezetőivel, ügyészséggel, társadalmi szervezetekkel, civil világgal egyeztetni kell. Nagy kódexeknél 6-8 hónapot kell erre hagyni, ebben a körben az egyháztörvény elfogadása is érzékeny terület lesz.

Az iroda

16 százalékos tulajdonrésze van a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában. Származik ebből bevétele?

Nem. Közszolgaként ez összeférhetetlen is lenne. Az ügyvédi irodától 2000-ben vált el a pályám, 2004-ig Brüsszelben voltam nagykövet. Hazatérésemet követően, 2007 márciusáig ismét folytattam a praxist, majd alkotmánybírói megválasztásomat követően – párizsi nagyköveti megbízatásom ideje alatt is – szünetelő ügyvéd vagyok. Sem Brüsszelből, sem Párizsból nem tudtam és nem is akartam belefolyni az iroda ügyvállalásaiba. Az, hogy korábban ügyvédként dolgozhattam kiváló jogászokkal együtt, számomra nagy élmény volt, sokat tanulhattam az irodában. Adottságként kezelem azt, hogy van egy ügyvédi előéletem, ugyanúgy, mint azt, hogy a Szegedi Tudományegyetem tanára lettem. 

Az összeférhetetlenségi szabályok betartása számomra erkölcsi kérdés is, a jogszabályok egyértelműek, és ezeket mindig betartottam.

Amikor Tuzson Bence fideszes parlamenti képviselő lett, és eladta az irodájában lévő tulajdonrészét, azt mondta, hogy azért tesz így, hogy „később se lehessen esetleg megvádolni a kapcsolatok felhasználásával”.

Szünetelő ügyvéd vagyok, az iroda életére nincs semmilyen befolyásom. A magánéletem is elválik a közélettől. Az, hogy kik a barátaim, kikkel tudok akár jogi kérdésekről is eszmét folytatni, a magánéletemhez tartozik.

Nem tartja problémásnak, hogy a Nagy és Trócsányi kap állami megbízásokat, például az NFM-et képviselték több perben?

Amióta 1991-ben megalapítottuk az irodát, minden kormánytól kapott megbízásokat az iroda, ideértve az Antall-, Horn-, Medgyessy-kormányokat. Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy magyar ügyvédi iroda szakmailag kiváló, és az állami szervek adnak számára megbízást. Az ügyek vállalására semmilyen ráhatásom nincs.

Tehát nem tartja problémásnak, hogy a „kormány ügyvédje” mint igazságügyi miniszter és az NFM ügyvédje mint iroda azonos néven fut?

Ez egy adottság. Ezzel nem tudok mit kezdeni.

Eladhatja a részesedését.

Ha egy fillérem sem lenne az irodában, akkor is a nevemet viselné, a név le van védve, arról egyedül már nem rendelkezem. Olyan adottságokról beszélünk, amelyek rajtam kívül állnak. Közel 30 év jogászi pályafutás áll mögöttem. Igyekeztem mindenkor, mindenhol helyt állni. 

De a tulajdonrész nem adottság.

Nem gondolom, hogy nekem bármit el kéne adnom. Lehetnének részvényeim is, ingatlanjaim is, adózom is, de ezek nem lehetnek kihatással munkámra. Ha az embernek van tulajdona, háza, részvénye, azért vélhetőleg megdolgozott. Szeretném jelezni, hogy a tulajdonrészem után osztalékot, más jövedelmet nem kapok, mondhatom azt is, hogy tulajdonrészem „nyugvó állapotban” van.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a közéleti pályafutása után visszamegy az irodába?

Korainak tartom a kérdést, a miniszteri munkámra koncentrálok.