Zalán
2 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Navracsics két éve is merte bírálni a kormányt

2014.10.07. 08:31
Navracsics Tibor, aki uniós biztosi meghallgatásán a médiatörvényt illette kritikával, már 2012-ben is bírálta a kormány néhány intézkedését. Mostani és korábbi nyilatkozatai alapján az unióval szembeni harcos kiállása diplomatikus kompromisszumkészségbe ment át. Hiába állította, hogy mindig is támogatta a civileket, 2013-ban négy szervezet nem véletlenül hagyta faképnél a korrupcióellenes kerekasztalt. Antiszemitizmussal azonban teljesen alaptalan volt provokálni őt.

Múlt heti brüsszeli meghallgatásán, majd pedig az írásos kérdésekre adott válaszokban Navracsics Tibor többször is finoman önkritikát gyakorolt saját kormánya korábbi tevékenysége felett. Így sem sikerült meggyőznie az uniós szakbizottság többségét, amely személyében ugyan elfogadta a volt külügyminisztert, a neki kijelölt uniós biztosi poszt feladatkörein azonban változtatásokat akar.

Megnéztük Navracsics Tibor korábbi nyilatkozatait azokban a kérdésekben, amelyekkel biztosjelöltként Brüsszelben meg akarták fogni. Az összevetés azt mutatja, hogy Navracsics álláspontja a médiatörvény kérdésében sokat csiszolódott az elmúlt években. Brüsszelből ugyanakkor olyan alaptalan támadást is kapott, amelyeket könnyedén utasíthatott vissza.  

Egyszer volt egy vitája Rogán Antallal

Kiindulópontként vegyük elő Navracsics egy 2004-es nyilatkozatát a média helyzetéről. Ez Sopronban hangzott el A polgári oldal és a média kapcsolata című konferencián.

Akkor így látta a helyzetet: 

A polgári oldal képviselői úgy érzik, jelenleg a média ellenszelében kell politizálniuk. (...) Mind a politikusok, mind pedig a választók konkrét lépéseket várnak a polgári oldaltól, hogy ez a médiában tapasztalt aránytalanság megszűnjön. (...) Fordulópontot jelentett a magyar médiapiacon a Hír Tv és az Info Rádió megjelenése, ezek a médiumok kiegyensúlyozott és elfogulatlan tájékoztatást valósítanak meg. A Hír Tv messze a legkiegyensúlyozottabb és legtárgyilagosabb.

A második Orbán-kormány hat évvel később kezdett neki a médiaszabályozás gyökeres átalakításának. A legtöbb támadást érthető okokból emiatt kapta most Navracsics, hiszen igazságügyi miniszterként központi szerepe volt a javaslatok kidolgozásában. Brüsszelben azzal védekezett, hogy a médiatörvénynél az egyéni indítványként beterjesztett jogszabálytervezetek több ponton nem tükrözték az álláspontját.

2010 decemberében valóban vitába keveredett Rogán Antallall. Rogán ugyanis a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének rendeletalkotási jogát már akkor az alkotmányba akarta emelni. Navracsics Tibor viszont azt mondta: ugyan a kormány még nem tárgyalta meg ezt, de várhatóan nem fogja támogatni. A kormány valóban nem támogatta Rogán javaslatát, a Lázár János által vezetett Fidesz-frakció azonban igen.

Az országgyűlés végül név szerinti szavazással Rogán javaslatát fogadta el. Navracsics utána azt mondta: ez a vita nem a kérdés lényegét érintette, hiszen csak az időzítésről szólt. Szerinte ugyanis a médiahatóság elnökének rendeletalkotási jogkörével meg lehetett volna várni az új alaptörvény elfogadását, magát a rendeletalkotás lehetőségét azonban nem vitatta. Rogán javaslatát így a frakciófegyelem jegyében végül maga Navracsics is megszavazta.

Hajlandóak vagyunk tárgyalni

A médiatörvény 2010-es elfogadása után szinte azonnal jöttek a brüsszeli bírálatok. Neelie Kroes, az Európai Bizottság sajtószabadságért is felelős alelnöke számos ponton élesen bírálta a törvényt.

A következőkben jól látható, hogyan lett a magyar oldalon a kezdeti harcos nyilatkozatokból diplomatikus kompromisszumkészség (nem minden esetben egyenes idézetek olvashatók itt, a lényeg összefoglalására törekedtünk):

2010. december 30. Meggyőződésünk, hogy a törvény minden elemében megfelel az EU irányelveinek és az Európában szokásos szabályozásoknak, illetve egyetlen részletében sem tartalmaz olyan szabályozást, mely az unió valamely országában ne lenne ismert. (...) A magyar kormány demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelező vélemények politikai motivációt rejtenek. (Navracsics Tibor válaszlevele Neelie Kroesnak).

2011. január 18. Alapvető félreértéseket kell tisztázni a médiatörvénnyel kapcsolatban, amely teljes mértékben a vonatkozó európai uniós irányelvre épül. (...) Ha azonban az Európai Bizottság mégis kivetnivalót talál a törvényben, akkor azt orvosolni fogjuk - de elvárjuk,hogy az egyenlő elbírálás elve alapján más tagállamokkal szemben is ugyanígy járjon el. (Navracsics Tibor közleménye)

2011. január 26. Magyar felfogás szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás nem jelent veszélyt a véleményszabadságra nézve. A törvény megalkotásakor a véleményszabadság erősítése volt a cél. Ha az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy a magyar szabályozás túl szélesen fogalmazza meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, és ezzel veszélyezteti a véleményszabadságot, akkor meg fogják találni azt a megfelelő szabályozási spektrumot, amely a kiegyensúlyozottság igényét is kielégíti. (Navracsics Tibor Brüsszelben a LIBE, az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó bizottsága előtti meghallgatása után.)

2011. december közepén az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek ítélte a médiaszabályozás több rendelkezését. Az uniós intézmények szorításában 2012. február 9-én Navracsics a magyarországi jogalkotási folyamatról az Európai Parlamentben tartott közmeghallgatás után már ezt mondta:

Nem gondoljuk, hogy minden jogszabályunk tökéletes lenne, hajlandóak vagyunk tárgyalni ezekről az uniós intézményekkel, azt szeretnénk azonban elérni, hogy a rólunk alkotott vélemény minél inkább tárgyilagos legyen, minél inkább alapos tudásra épüljön, és mindenképpen szakszerű legyen; a párbeszédnek ez az alapja.

Az, hogy az önkritika nem áll távol Navracsicstól, egy néhány nappal későbbi (2012. februári) nyilatkozata is mutatja. Az MTV A lényeg című műsorában ezt mondta

A kormány több olyan intézkedést is hozott az elmúlt másfél évben, amit szívesen elkerültem volna, a leginkább pedig az fájdalmas, hogy nem figyeltünk oda eléggé az ellenzék véleményére.

Az Alkotmánybírósági döntésből és az unióval való egyeztetéseknek köszönhetően a médiatörvényt végül számos ponton módosították. Bár ezt akkoriban a magyar kormány sok esetben harcnak, sőt szabadságharcnak állította be, Navracsics ezt most békés és konstruktív párbeszédként tálalta az EFDD-frakció képviselőinek írt válaszában:  

A magyar kormány nyitottnak mutatkozott, hogy az Európai Unióval és az Európa Tanáccsal folytatott párbeszéd útján javítson a kérdéses jogszabályokon. (...)  A párbeszéd végeztével az Európai Bizottság és az Európa Tanács is elégedett volt azzal, hogy a reformok, lényeges módosításokat követően, valóban minden vonatkozó normának megfeleltek.

Így érkezhettünk el ahhoz a most sokat idézett önkritikus mondathoz, amit Navracsics a liberális EP-képviselők írásban feltett kérdésére válaszolt:

A média szabadsága és sokszínűsége kulcsfontosságú a demokratikus társadalmak számára. Sajnálom, hogy a múltban néha a magyar kormány, amelynek immár nem vagyok tagja, nem tulajdonított kellő fontosságot ennek a jelentős szempontnak.

Szereti a civileket  

Több kérdést kapott Navracsics a norvég civil alapból támogatott szervezetek elleni kormányzati támadások miatt is. A vádakra azt mondta, ő személy szerint mindig jó kapcsolatot ápolt a civil szervezetekkel. Korábban például őket is bevonta az antikorrupciós kerekasztalba.

2013 végén azonban négy civil szervezet épp azért hagyta ott a kerekasztalt, mert úgy látták: az állam átláthatóságát korlátozó törvénymódosítás után nincs értelme az együttműködésnek. Egy módosítással ugyanis korlátozták a civilek adatbetekintési jogosítványait a közfeladatot ellátó intézmények ellenőrzésére (ha bizonyos adatok kiadása "túl sok munkával jár", azt nem köteles kiadni az állam). 

Navracsics ezt a kérdést is azzal kezelte, hogy ez nem a kormány kezdeményezése volt, hanem egy egyéni képviselői indítvány.  A civileknek írt akkori levélben így fogalmazott: 

Sajnáljuk, hogy többhónapos együttműködés szakadt meg egy egyéni képviselői indítványt követő parlamenti döntés nyomán, amely témájában nem érinti és nem is változtatja meg a KIM elkötelezettségét a korrupcióval szembeni küzdelemben. (...) Amint eddig is, a törvényjavaslat kapcsán is elkötelezett híve vagyok az információszabadságnak.

Navracsics a levélben kifejtette, hogy a módosítás nem csökkenti az átláthatóságot és a módosítások nem járnak az információszabadság szabályainak érdemi megváltozásával.

A mindig kompromisszumkész Navracsics a norvég civil alap elleni kormányzati támadások kellős közepén, idén június 6-án az Infó rádiónak adott interjúban ezt mondta:

Rengeteg olyan civil szervezetről és civil társadalmat támogató rendszerről van szó van, akár a Soros alapítványtól kezdve, amelyik jól működik. (...) Remélem, hogy a norvég alappal is rendezhető a kérdés tárgyalásos úton, nem fog elmérgesedni.

Rá négy napra külügyminiszterként bekérette Tove Skarstein budapesti norvég nagykövetet, hogy tájékoztatást kérjen a Norvég Civil Alappal kapcsolatos nyilatkozatokról. Slusszpoén, hogy most a korábban a civil kerekasztalt otthagyó négy civil szervezet közül három (TASZ, Átlátszó.hu, Transparency International) is érintett a norvég civil alap elleni hadjáratban.  

Jó külföldön, de a legjobb itthon

Érdekes összevetni Navracsicsnak az európai diákok mobilitásával kapcsolatos nyilatkozatait is, miután a magyar diplomások röghöz kötése miatt is több kérdést kapott.

Elismerte, hogy óriási probléma a magyar fiatalok elvándorlása a jobban fizető országokba, és azt is, hogy a hallgatói szerződés kényszer szülte megoldás. A diákok külföldi tanulmányait támogató Erasmus programot viszont az integráció egyik legsikeresebb programjának nevezte. 

Ezt a nyilatkozatot nem írja felül az, amit éppen egy évvel ezelőtt mondott. Inkább azt mutatja, néha mennyire mások az európai és a hazai érdekek. 2013. október 25-én Veszprémben az Új Nemzedék program pályaorientációs programsorozatának első állomásán arról beszélt: nem lehet letenni arról a célról, hogy az Európát bejáró, más országokat megismerő fiatalok hazajöjjenek és itthon tudjanak boldogulni. Arra bátorítják ezért a fiatalokat, hogy maradjanak itthon, vagy jöjjenek haza családot alapítani. Az igazi kérdés ugyanis számukra az, hogy hazajönnek-e itthon boldog felnőttkort élni, mondta akkor Navracsics.

Antiszemitának tart engem? Válaszoljon!

Nehezen volt komolyan vehető a múlt heti bizottsági meghallgatáson, amikor egy német független képviselő azzal provokálta Navracsics Tibor, hogy vajon mikor lesz tananyag a Mein Kampf Európában. Navracsics erre azzal vágott vissza: kiváló kapcsolatai vannak zsidó vezetőkkel, és annak idején épp ő ismerte el, hogy a magyar kormánynak komoly felelőssége van a holokausztban.

Tény, 2013. október 1-jén a Parlamentben rendezett, a Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című, a Tom Lantos Intézet által szervezett budapesti konferencián Navracsics mondta ki:

A magyar társadalom így csak 1990-ben szembesülhetett azzal, hogy a magyar állam szembefordult saját polgáraival, sőt segédkezett abban, hogy kiirtsák őket. A magyar állam is felelős volt a holokausztért, szembe kell nézni a felelősséggel.

És ne feledkezzen meg senki Navracsics Tibor kemény énjéről sem. Ilyen tud lenni, amikor felhúzzák (2007 márciusában a Parlamentben):