A legnagyobb veszély a baloldalnak? Hogy tesznek rájuk
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
A baloldali vezetők már nem is titkolják, hogy a gondolataikat már régen nem az önkormányzati választások kötik le, sokkal inkább az utána következő hónapok, évek. Tóbiás József MSZP-elnök az Indexnek adott interjúban már a jövő heti új időszámítást pedzegette, a DK-s Gyurcsány Ferenc az előttünk álló „fékezett habzású rivalizálásról” tartott előadást, Szigetvári Viktor pedig az Együtt és a PM feladatairól és együttműködésének feltételeiről, „a hátába szúrt PM-es kés” kivételéről beszélt szombaton.
Ezeknek a vezetői nyilatkozatoknak nem a tartalma volt meglepő, hanem az, hogy egy kampányban a nyilvánosság előtt mondták el. Politikus egy héttel a választás előtt a saját jelöltjeiről, esélyeiről és az ellenfél megátalkodottságáról szokott beszélni, a választások utáni ismeretlenről nagyon ritkán.
És nem is most néztek szembe ezzel, hanem tavasszal, az áprilisi kétharmad eredményeinek elemzése után. MSZP-s, együttes és DK-s politikusokkal beszélgetve a legoptimistább forgatókönyv is azzal számol, hogy Budapesten 6-8 kerületben jöhet össze a győzelem, vidéken pedig 3-4 megyei jogú városban, ha minden jól megy számukra.
A vasárnapi magyarázkodástól nem félnek
A baloldalon már most bekészítették a paneleket vasárnap éjszakára: mindannyian az előrelépésről fognak beszélni 2010-hez képest, hiszen akkor csupán három kerületben és Szegeden sikerült MSZP-s polgármesternek győznie, ennél pedig minden kutatás szerint jobb eredmény fog születni.
Az előrelépés bizonygatása az Együtt-PM-nek és a DK-nak nem fog nehezére esni, hiszen ők négy évvel ezelőtt nem is léteztek, tehát nekik egyetlen győzelem is nagy győzelem. A szocialistáknak már némileg nehezebb dolguk lesz, de ott sem tart senki a vasárnap éjszakától. Egy MSZP-s beavatott minket például, milyen magyarázatra számíthatunk vasárnap, amikor jönnek a főpolgármesteri eredmények:
Ha Bokrosnak sikerül 30 százalék fölé mennie, akkor azt mondjuk, lám, mennyivel jobban állunk, mint Horváth Csaba idején 2010-ben. Ha 30 százalék alatt marad, akkor pedig Bokros, ugye, nem a mi jelöltünk.
A vasárnap éjszaka tehát nem jelent problémát a baloldali pártoknak, az utána következő napok, hetek, hónapok azonban annál nehezebbek lesznek, mert a bizakodó nyilatkozatok mögött mindenki tudja: az idei három választási pofon után a baloldalnak változtatnia kell. Méghozzá mindenen.
Jobban tartanak attól, hogy tesznek rájuk
Több szocialista, DK-s és Együtt-PM-es politikussal is beszéltünk az elmúlt napokban arról, mi következhet a következő időszakban a baloldal számára. Egymásnak esés? Valamelyik párt megszűnése? Teljes összeomlás? A baloldali politikusok szerint ennél van egy sokkal nagyobb veszély számukra, amelyet egyikük így fogalmazott meg:
A legnagyobb veszély? Az érdektelenség. Hogy az emberek magasról tesznek ránk.
Vagyis a baloldaliak közül többen pontosan tisztában vannak azzal, hogy azért kell összeszedniük magukat, mert különben képtelenek lesznek hatni a Magyarországon történő folyamatokra, így előbb-utóbb senkit nem fog érdekelni, hogy az egyre kisebb homokozóban kinél van lapát vagy vödör, és ki dobálja kire a sarat.
Nehéz megjósolni, hogy a három párt közül melyik lesz a legnehezebb helyzetben. A legtöbb megkérdezett szereplő azonban az MSZP-t irigyli a legkevésbé. A most 25 éves MSZP ugyanis valóban olyan válsággal néz szembe, mint még soha.
A hatalmas baloldali néppártból 2014 végére egy olyan középpárt lett, amely már a Jobbiktól is kezd lemaradni, és stabilan 10 százalék körül ingadozik a közvélemény-kutatásokon. Pontosan látja ezt Tóbiás József pártelnök, akinek a pozícióját ugyanakkor gyengíti, hogy a párton belül mindenki tudja, hogy utolsó lehetőségként, mintegy szükségmegoldásként szavaztak rá a letargiában lévő szocialista küldöttek.
Az MSZP három végzete
Tóbiás az Indexnek rejtélyesen fogalmazott a jövőről: „A választások után új időszámítás kezdődik az MSZP-ben. Valódi társadalmi alternatívát kell és fogunk építeni. Egy új társadalmi szerződés alapjait rakjuk le." Ennek a hangzatos új időszámításnak az elindítását az MSZP-n belül három dolog is fenyegeti:
- A pénztelenség. A párt az elmúlt években tetemes, 2 milliárd forintos adósságot halmozott fel, ami mindent megbénít. Tóbiás szerint ezt tudják majd finanszírozni, viszont nem kétséges, a pártépítéshez spórolni kell. A székház eladásából ugyan befolyik némi pénz, de ezenkívül is szükség lesz fájdalmas lépésekre. Több szocialista is célzott már arra, hogy felkészültek: a választások után a pártvezetés több tucat MSZP-alkalmazottat tesz utcára, és tömegével zárják be és adják el a vidéki MSZP-irodákat. Ezek a lépések, mondani sem kell, rengeteg embert az esetleges tartalmi változások ellenségéve tesznek.
- A belső csaták. Az MSZP-nél nem újdonság a belső viszálykodás, ám a mostani nehéz helyzetben még több frontvonal látszik. Falus Ferenc visszalépése után látványosan szembefordult egymással a párt országos és budapesti vezetése. Tóbiás József és Kunhalmi Ágnes. Bármi is lesz az eredmény, nem várható, hogy bármelyiküket elmozdítják a posztjáról. A konfliktusok viszont kódolva vannak. A következő vita például rögtön Botka László mandátumának sorsa miatt alakulhat ki. Ha Botka szegedi polgármester marad, távozik a parlamentből, és a felszabaduló mandátumot az országos vezetés, úgy tudjuk, már megígérte Gőgös Zoltán elnökhelyettesnek. A budapesti vezetés azonban ezt várhatóan aligha fogadja el Gőgös Bokros-ellenes nyilatkozatai miatt, így kérdés, Tóbiás ismét szembemegy-e a budapestiek akaratával.
Az MSZP belső viszonyait összekuszálhatja egy régi szereplő visszatérése is. Mesterházy Attila párton belül egyre többeknek beszél arról, hogy alig várja a pillanatot, amikor leszedi a szájáról a lemondása után saját maga által feltett lakatot. Mesterházy jelenleg kerüli a nyilvánosságot, csak zártkörű rendezvényeken kampányol, de jövő hétfőtől várhatóan visszatér a politikába. Persze nem arról van szó, hogy rögtön Tóbiás posztjára akar törni, de több szocialista szerint hosszú távon az a célja, hogy visszatérjen a párt élére. - Gyurcsány Ferenc. Az MSZP-nek minden eddiginél jobban kell számolnia Gyurcsány mozgásával és a DK politikájával. Gyurcsány pár nappal ezelőtt megígérte, hogy nem indít „offenzívát” a baloldali pártok ellen, de a baloldali uniópárt létrehozásának erőltetése és az együttműködés folyamatos kényszerítése persze felér egy offenzívával. De ne várjunk nagy beszólogatásokat, a DK nem fogja támadni az MSZP-t a nyílt színen, nem is érdeke, hiszen olyan helyzetet akar Gyurcsány teremteni, hogy az MSZP-sek, párttagok és szavazók, könnyen felé fordulhassanak. És adott esetben át is lépjenek hozzá.
A DK legnagyobb problémája: Gyurcsány
Itt rá is térhetünk arra, mire számíthatunk a DK-tól a következő időszakban. Gyurcsány jó előre nyilvánvalóvá tette, hogy a baloldali uniópárt megalkotásán fog dolgozni, a tartalmi korrekciók mellett ezt tartja legfontosabb feladatának 2018-ig. Az erről szóló augusztusi cikkére hisztérikusan reagáltak a baloldalon, MSZP-sek és az Együtt vezetője is elutasította, és korainak tartották az ötlet bedobását. Pedig Gyurcsány azért ír és beszél erről most, hogy ne más tegye meg helyette. És nélküle. A választási rendszer miatt nincs más választása a baloldalnak, mint az összefogás, szövetségkötés, uniópárt – nevezzük bárhogyan, de Gyurcsánynak folyamatosan harcolnia kell azért, sehogy ne tudják kihagyni belőle.
A DK-nak tehát egyszerűnek tűnik a helyzete, megvan a stratégia, belső hatalmi harc elképzelhetetlen,
– egy DK-s használta ezt a kifejezést. Arra gondolt, hogy Gyurcsány országos népszerűtlensége és elutasítottsága miatt behatárolt mértékben tud csak nőni a párt, viszont Gyurcsány nélkül nem létezik a DK. A Gyurcsány-problémát maga a volt miniszterelnök is látja, de értelemszerűen ő abban bízik, hogy jó politikával javíthat a népszerűségén, és Orbán kormányzása a saját kormányzását is előbb-utóbb más megvilágításba helyezi.
Együtt-PM: Bajnai nélkül létezik?
Az MSZP-ben és a DK-ban közös, hogy a megmaradásukat a közeljövőben semmi nem veszélyezteti. Habár többen beszéltek Mesterházy távozása után az MSZP széteséséről, azt világosan látja mindenki, hogy amíg frakció és pénz lesz, addig MSZP is lesz. Az Együtt-PM-mel viszont más a helyzet: nincs frakció, nincs pénz, nincs program, nincs vezető.
Az elmúlt napokban az is kérdésessé vált, hogy lehet-e kötőjelet írni a két szervezet közé, hiszen Bokros Lajos támogatásának kérdésében gyökeresen más álláspontra jutottak. Szigetvári Viktor emiatt fogalmazott úgy szombaton, hogy akkor tudja folytatni, ha a PM-esek „kiveszik a hátából a kést”. A két párt vitája egy olyan alapvető problémára világított rá, amelyet kérdéses, hogy meg tudnak-e oldani: létezik-e ez a szövetség Bajnai Gordon nélkül?
Az Együtt-PM megmaradását nem a nyári összefogásos viták, nem az általuk jelölt Falus Ferenc kampánya, majd visszalépése veszélyezteti igazán, hanem Bajnai Gordon távozása a pártból és a politikából. Az elmúlt másfél évben ugyanis ezt a legkülönfélébb társadalmi és gazdasági gyökerekkel rendelkező társaságot (Haza és Haladás, Szolidaritás, Milla, PM) és az ország legtávolabbi pontjain politizáló aktivistákat egy dolog tartotta össze, pontosabban egy személy: Bajnai Gordon.
Bajnai már tavasszal jelezte társainak, hogy kiszáll, a szeptemberi bejelentés arról, hogy az országot is elhagyja, megrázta az egész közösséget. Nem egy Együtt-PM-es panaszkodott arra, hogy immár nemcsak azt nem látni, hogy tartalmilag milyen politikával tudja felvenni a versenyt az Együtt a Fidesszel, hanem azt sem: ki lehet alkalmas a párt vezetésére? Szigetvári Viktor, Pápa Levente, Juhász Péter? Az egyik kifelé eladhatatlan, a másik országosan ismeretlen, a harmadik a pártvezetésre alkalmatlan. Több együttes elismerte, hogy belül sem látszik, ki tudná összefogni ezt az egymást is fenntartásokkal kezelő társaságot: a millások fanyalognak a Szolidaritástól, a PM-esek ódzkodnak a betagozódástól, a szolisok nem értik a PM-eseket. Nem látni, ki lesz az az egy személy, aki lerendezi ezeket a vitákat. Bajnai visszatérésében – legalábbis rövid távon – aligha bízhatnak. Ha a tavaszi tisztújításra nem tudnak beállni egyetlen ember mögé, a párt teljesen széteshet.
Vagyis
Összességében a következő hetekben hangos csatározásokra, látványos összeomlásra nem számíthatunk a baloldalon. Mint ahogy látványos népszerűségnövekedésre vagy új pártok diadalmenetére sem. Kisebb szurkálódásokra, kritikus és önkritikus mondatokra annál inkább. Eközben kezdhetik el a pártok felépíteni az új politikájukat és az új baloldali ellenzéket.
Csak rajtuk múlik, hogy ez fog-e még bárkit is érdekelni.
Kommentálja a cikket az Index facebook oldalán!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
