A választás miatt kettészakadt falu
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
- Holtan bukkantak rá egy eltűnt négygyermekes anyára Szabolcsban
- Schmidt Mária: Bibliai vésznek éltük meg a Covidot
- Reagáltak a hajósok a Fővárosi Közgyűlés mai döntésére: Ellehetetlenítik a dunai személyhajózást Budapesten
- Befejezték a Balaton vízeresztését
- Közterületet neveztek el a tragikus körülmények között meghalt 21 éves rendőrről
Különlegesek a házak a Nagyvázsony melletti háromszáz éves Vöröstón. Többségük tulajdonképpen egymás mögé épített ikerház, amelyen az egyik család udvara és bejárata balról, a másiké jobbról van.
A kettéosztott udvarokhoz hasonlóan megosztottak most a lakók is: a polgármester-választáson csupán három szavazat döntött a győztesről, amit a vesztesek számára az tett még keserűbbé, hogy szerintük valójában olyanokon múlt az eredmény, akik nem is a faluban élnek.
Pajtasorral lezárt szalagtelepülés
A polgármesternő szikár, szigorú tekintettel néz ránk, ahogy megjelenünk a kapuja előtt. A templom melletti ház mögött nagy udvar, a végén pajta áll. A beszélgetés nehezen indul, a fagyos hangulatot férje oldja, akitől megtudjuk, hogy Vöröstó pajtasorral lezárt szalagtelepülés, ami egyedülálló az országban. Valamikor jó lenne felújítani a pajtákat, de a százmilliós költséghez pályázati pénzt nem könnyű szerezni.
„Szokatlan, övön aluli ütések értek minket a választás után”
– vallja meg a polgármesternő, hogy miért fogad bizalmatlanul idegeneket.
Elmondása szerint vasárnap nagy kiabálás volt a faluházánál, az ellentábor médiabotránnyal fenyegetett, és azzal vádaskodott, hogy a polgármester csak a szavazásra „visszahozottakkal” nyerte meg ismét a választást.
„Mindenki a saját ingatlanában van bejelentve, a fiaink is tulajdonosai a házunknak, mindig is ez volt az állandó lakcímük” – vetette ellen a férj. Ugyanez igaz azokra az idősekre is, akik most ugyan idősek otthonában élnek máshol, de mégis eljöttek szavazni.
Négy éve nem volt ilyen felhajtás, pedig akkor is ugyanezek az emberek szavaztak – igaz, az itt 13 éve házat vett Dénes Péter ellenjelölt akkor még nem volt állandó lakos. Rákos akkor két jelölt ellenében, a mostanihoz hasonlóan 35 szavazattal győzött.
Tétlenség vagy óvatos gazdálkodás
„Valóban így volt négy éve is” – meséli Horváth Sándorné, aki korábban a szavazatszámláló bizottságban is benne volt. Ám szerinte akkor is volt olyan, aki csak a szükséges időre volt bejelentve a faluban – még akkor is, ha volt családi kötődése Vöröstóhoz. Szerinte
A polgármester Veszprémben élő fiai és feleségeik mellett volt más is, aki úgy szavazott, hogy nem él itt életvitelszerűen – bár lakcíme korábban is ide kötötte –, és olyan is, aki csak közelmúltban kapott lakcímet. Igaz, ezt semmilyen előírás nem tiltja.
„És ha kell, akkor majd leszünk tízezren a választáson, havat lapátolni meg itt maradunk hárman?”
– méltatlankodott Dénes. Az ipari épületek humánus madármentesítésével foglalkozó polgármesterjelölt szerint fontos lenne, hogy fiatalok is jönnének a településre. A többség nyugdíjasokból áll, a faluban két óvodás és négy iskolás gyerek él szüleivel. A falu 57 házából csak 29-ben laknak állandóan, a többi üresen áll vagy nyaraló.
Az ellentábor szerint a 300 éves sváb faluban – amely ügyesen még a II. világháború utáni kitelepülést is elkerülte – az elmúlt 12 évben semmi sem történt, pedig rengeteg pályázati lehetőség lett volna, amiből fejlődhetett volna a falu.
Rákos szerint azonban szó sincs semmittevésről:
- saját címere lett a falunak,
- felújították a faluház tetejét,
- kicserélték a faluház bútorait,
- a faluházban nyílt egy konditerem,
- az egész utcát belátó térfigyelő rendszer épült ki,
- négy számítógépet kapott a könyvtár,
- létrehozták a falugondnok posztját,
- két közmunkás kap munkát
– sorolta az eredményeket. Vöröstón nincs munkahely, régen sem volt, aki dolgozik, Tapolcára, Veszprémbe vagy legalább Nagyvázsonyba jár be. A közmunkára öt jelentkező van, ők váltogatják egymást.
Az eredmények közé sorolja azt is, hogy falubuszt kapott Vöröstó, amit a falugondnok vagy a polgármester vezet. Kérésre a szomszédos településre orvoshoz viszi a helyieket, reggelente pedig a nagyvázsonyi boltba, mert az már nincsen Vöröstón.
Rákos szerint nem érte meg fenntartani a boltosnak, így bezárt. Az orvosi rendelő pedig – ahová az orvos hetente kétszer jött rendelni – azért szűnt meg, mert a működéshez olyan előírások léptek életbe, például az öltöző kialakítására, amelyeknek a falu nem tudott eleget tenni. Így most különösen jól jön a falubusz.
Dénesék szerint viszont a boltos a polgármesterrel szembeni személyes konfliktus miatt ment el, az orvosi rendelőt pedig meg lehetett volna menteni, ha a polgármester vezette kétfős képviselő-testület hajlandó lett volna költeni rá.
„Nincsen adósságunk, az én feladatom az is, hogy felelősségteljesen kezeljem a rám bízott pénzt” – véli viszont a polgármester, aki nem neheztel azért, mert a kormány kimentette az adósságból bátran vagy épp felelőtlenül költekező településeket. „Igaz, nem lett negyvencentis kilátónk” – ironizált a polgármester férje, akit viszont választóként nagyon is bosszant, hogy a meggondolatlanul költekező településeknek nem kell viselniük adósságaik anyagi következményeit.
Az összegyűjtött pénzre azért is kell vigyázni, mert a polgármester szeretné, ha sikerülne naperőművet létrehozni a falu határában: „A tervek elkészültek, de pályázat most nincs. Tárgyaltam már bankokkal, mondjuk úgy, hogy megvalósuláshoz 10 lépcsőfok vezet és még négy van hátra.”
„Én magam küldtem el neki egy pályázati lehetőséget az energiapark kapcsán, de a polgármester mégsem pályázott” – mondta ugyanakkor az alulmaradt ellenjelölt, aki szerint egyébként is furcsa feltételezni, hogy a falu megtakarított milliói számíthatnak a fél-egymilliárd forintos beruházásnál. Igaz, a határban kiszemelt 16 hektár megvételére az is elég lehet, miután a föld a környéken hektáronként egymillió forintba kerül.
De a tervezett távoli jövőn túl sok hétköznapi dolog volna, amit el kéne végezni. Dénes a háza előtt elfutó árokra mutat. Teljesen ki kellene tisztíttatni, hogy az egy hónappal ezelőttihez hasonló esőzés utáni saras áradás ne ismétlődjön meg. Ez azonban nem történt meg.
Fel kéne újítani a járdákat, és jó lenne egy játszótér is. Nyáron ugyanis több gyerek van és hiányzik a közösségi tér. Ezt a kistraktorján épp arra guruló kisfiú édesanyja is így gondolja. Ő ugyan nem kifogásolja a polgármester munkáját, de a játszótérnek akkor is nagy hasznát látná, ha van saját udvaruk.
Célzott feljelentések
A főutcán húzódó falu házaiból több frissen felújított, bár a mostani polgármester idején műemlékké nyilvánított Vöröstón ez is érzékeny téma. A lakókat váratlanul érte a döntés, amely nyomán sokkal nehezebb lett megszerezni az engedélyeket az átalakításhoz. „A polgármesternő sokakat feljelentett, ha öt centivel szélesebb lett az ablakkerete, viszont volt, akinek abból sem lett gondja, hogy tájidegen zöldre cserélte a háztetőt" – mesélte Kovács János, utalva a falun belül kialakult klikkekre.
Az egykori kőműves kisiparos, aki ma a gazdálkodás mellett épületek renoválásából él, bő harminc éve jött a faluba. Beleszeretett egy 250 éves romhalmazba, amit az otthonává varázsolt. Később az épület az év háza díjat is elnyerte.
„A szomszédnál lebontatta a teraszt, akkor polgármesterként volt ilyen jogköre, ma már nincs, a terasz újra áll” – mesélt egy másik esetet Kovács. Saját sérelme is van, a kertje végében álló istállót felújította volna 15 ló számára, de a polgármester csak három ló tartásához járult hozzá. „Most már nem dönthet ilyenekről, de eltelt tíz év” – mondta Kovács, aki azóta inkább letett a tervéről.
Szoborpark
A falu végén él Szabó László. Az egykor még Mongóliában is dolgozó építéstechnikus kevéssel a rendszerváltás előtt költözött a faluba, ahol fafaragással kezdett foglalkozni. Évente művésztábort tart, így hatalmas udvarán már komplett szoborpark áll, japán, olasz és magyarországi művészektől, például az állatkertnek több szobrot adó Mónus Bélától. „Kiállításra bármikor elvihetik, de megőrzésre itt állnak a parkban” – mondta a 73 éves művész, miközben vályú, kolomp és a Kinizsi Pálhoz kötődő közeli Nagyvázsony okán szinte kézenfekvő malomkőgyűjteményei között haladunk el.
„Csak a pénzt nem érdemes gyűjteni, azt el kell költeni, nem úgy, ahogy a polgármester csinálja” – mondja Szabó, akinek több munkája is a faluban áll, amit anyagárban csinált meg. Nem mind célzottan művészeti alkotás: ő készítette el a falu buszmegállóját is.
„Borzasztónak tartom, hogy a szavazás a rokonokon múlik” – jegyezte meg a legutóbb nagydíjat nyert faberakásos szekrénye mellett állva.
Helyben is eldőlhetett volna
„Hohó, volt itt vasárnap vita” – mesélte az udvarán üldögélő József. Az ő háza is kettős: az első rész felújított, egy pesti tulajdonosé, az övé a kopottasabb második ház. Cserébe viszont az ő udvara déli fekvésű. A közeli fatelep egykori fűtője nem ment el szavazni. „Gödröt kellett ásnunk, a munka előbbre való volt” – adta meg távolmaradása okát a kertre mutatva. A múlt havi áradás őt nem érintette, a ház előtt lezúdult a víz az alsóbb részre.
A 78 éves férfi szerint az eddigi polgármester jól végezte a munkáját. „Ha elmentem volna, biztosan rá szavaztam volna” – mondta, miközben megcirógatta termetes fekete kutyája lekonyuló fülét. Nem tudjuk meg, hogy hívják, mert a gazdája sem tudta. „Az unokám adta a nevét, valami furcsa van neki.” Ők ketten viszont így is jól megértik egymást.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
