Auguszta
-3 °C
2 °C

A vonuló tömeg csendje az igazán ijesztő

HUS 1830
2014.11.09. 23:26 Módosítva: 2014-11-10 00:01:17

Vajon van olyan magyar ember, akinek nem esett ki a kanál a kezéből, miközben L. Simon László briliáns mellébeszélését hallgatta? Tudják, Vida Ildikó állítólagos levele, meg az a fránya posta. A Miniszterelnökség államtitkára új szintre emelte a választói hülyének nézését, de a felháborodott nép csattanós választ adott.

Nem volt benne a levegőben, éppen ezért egyszerre meglepő és picit megfoghatatlan, de úgy tűnik, látszanak a körvonalai

az új ellenzékiségnek.

Ami véletlenül sem az MSZP, az Együtt vagy a DK. Távolról sincs köze álbaloldali mesemondókhoz, a hatalom szempontjából ezért lehet félelmetes az a formálódó ellenállás, aminek valahol nagyon mélyen biztosan örül a miniszterelnök is.

Meztelen volt a társadalom

Hányan mentek ki ma este tüntetni?

És miért tüntettek pontosan?

  • Mindenért.

De mi volt a konkrét cél?

  • Hogy az összes korrupt politikus azonnal mondjon le.

Na, Lázár János ettől biztos nem csinált a gatyájába, pedig ami most történik, az jóval több annál, mint hogy majd megunják és hazamennek. Bizonyos politológusok simán kiolvashatják ebből azt, hogy új hatalmi ág van születőben, ami akár alkalmas lehet arra, hogy ellenpontozza a Fidesz-KDNP az élet rengeteg szférájára kiterjedő nyomulását.

Az elmúlt években a magyar társadalom meztelennek érezhette magát, és az is volt, miközben a kormánypártok kedvükre kísérleteztek rajta. Nem volt, aki kiállt volna azokért az emberekért, akik kárvallottjai a kormány politikájának, aki megvédte volna őket. 

Az apatikus állapot egyre jobban begyűrűzött, amikor az emberek látták, hogy lényegében egyedül vannak, és nem túl sokan. Nagyokat lehetett szomorkodni azon, ahogy na „ezeknek már a szemét is kilophatják, akkor sem állnak fel kellemes fotelből”, pedig pont erre a mélypontra volt szükség.

A mélypont, aminek a legsötétebb feneke az Ökotárs Alapítvány védelméért szervezett két tüntetés volt, amire ezer-ezer ember ment el. Egy koncepciós eljárásokat idéző kormányzati támadás a magyar civil szféra szívcsakrájának, ami nem volt képes tömegeket megmozgatni.

Aztán pár hétre rá több tízezren mentek utcára. Véletlen? Nem hinném.

Három nagyarányú Fidesz-győzelem után 2014 őszére úgy tűnt, hogy az ország miniszterelnökét nagyjából addig fogják Orbán Viktornak hívni, ameddig ő akarja. Majd jött egy egészen furcsa október, a benézett netadóval és kitiltási botránnyal, és az emberek megtalálták a hangjukat. Megmutatták azt, amitől Orbán Viktor a legjobban félhet:

a csendes, de határozott ellenállást.

Amikor mindenki tudja, hogy miről van szó, és hogy az nem úgy van, ahogy azt el akarják az emberekkel hitetni. És ezt egyre többen tudják, amitől komoly repedések keletkeznek a Nemzeti Együttműködés Rendszerén.

Az ősz Budapesten

A vasárnapi, Vida Ildikó lemondását követelő tüntetés elején röviden emlékeztek Rózsa Milánra, majd elindultak a budapesti ősz ikonikus találkozóhelyére, a József nádor térre. Nem kellett megmagyarázni, miért jött össze több ezer ember, a napnál is világosabb, hogy mi itt a probléma.

Persze, gyakran felcsendült az Orbán, takarodj!, de ez csupán egy üres frázis, amit ha sokáig mondogat az ember, könnyen belefárad. Ezzel szemben a vonuló tömeg csendje megüzente a kormánynak, hogy ez így nem mehet tovább, és ami legutóbb ideiglenesen sikerült a netadóval, az bármikor megismételhető: ha úgy van, az emberek meghátrálásra tudják kényszeríteni a kormányt. Eddig általában nem volt úgy, de változnak az idők.

Az elmúlt hetekben a magyar társadalom – vagy legalábbis egy része – elkezdett úgy működni, ahogy egy demokráciában szokás. Ha valaki ennek rendkívül örülhet, az Orbán Viktor; ennél szebb ajándékot nem is kérhetett volna. Ugyanakkor nagyon fájhat is neki, hogy éppen az ő tevékenysége ösztönözte arra az embereket, hogy álljanak a sarkukra.

Így vagy úgy, de ez egy olyan fejlemény, ami az egész ország gyarapodását szolgálja. A demokratikus jogok gyakorlásának felfutó divatja ugyanúgy megörvendeztetheti a Jobbik-szavazót, mint a KDNP-st, és elméletileg a politikusaink is jól járnak vele. Érezhetik, hogy nincsenek egyedül a súlyos döntéseik dilemmáival, ha arról van szó, az emberek segítenek abban, hogy mennyi is legyen az annyi.

Bár most Orbán Viktor valószínűleg egyszerre szomorú és boldog, összességében tett a hazáért, hiszen ahogy teher alatt nő a pálma, úgy a sanyargató intézkedések és a felháborító hazugságok is megtették a hatásukat. Az emberek elkezdtek felállni a fotelből, hogy végül 2014 őszén totális bizonyossággal lehessen kijelenteni:

Magyarország jobban teljesít!

És úgy tűnik, hogy ez még csak a kezdet.