Judit
3 °C
7 °C

Akik visszaállítanák a királyságot Magyarországon

2014.12.07. 07:59
„Olyan nincs, hogy valaki Kossuthot szereti, Károlyit meg elítéli” - vallják a magyar legitimisták, akik ellenforradalmi, királyság-, Habsburg- és labancpárti nézeteikkel, alighanem a teljes mai magyar politikai palettát fel tudnák háborítani. Öt éve indították útjára a monarchista Regnum! Portált, ebből az alkalomból ültünk le sörözni Pető Zoltán eszmetörténésszel, Uhel Péter történésszel és Szávoszt-Vass Dániel geográfus-hidrológussal (aki amúgy a Pangea és a Dunai-szigetek blog gazdája is). Stílszerűen a Ferencz József sörözőben.

Hogy lesz valaki királyságpárti?

Szávoszt-Vass Dániel: Úgy nőttem föl, hogy a nagyapám térdén nap mint nap a Pallas Lexikont nézegettem. Egyik nap kigöngyölte a családi címerünket, és rengeteg izgalmas dolgot mesélt róla. Például, hogy ezt a királytól kaptuk. És ki lenne most a király? Habsburg Ottó. És miért nem ő a király? Hát, mert azóta történt egy-két dolog. Ez nagyon bennem maradt. Azután, amikor 18 éves lettem, a szüleim elküldtek a 98-as választásokon szavazni, hogy

fiam addig nem jössz haza, amíg nem szavazol. Én meg ráírtam a szavazócédulára, hogy Habsburg Ottót királynak!

Később elkezdtem kutatni a családunk múltja után. Kiderült, hogy az őseim három generáción keresztül küzdöttek a császárért, míg végül az unoka megkapta a nemességet 1727-ben, mert saját pénzéből felszerelt csapatokkal harcolt Rákóczi ellen. Korábban sem szimpatizáltam a kuruc dolgokkal, most legalább megértettem, miért.

Pető Zoltán: A történelem már középiskolában érdekelt, és már akkor éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben a világban. Ez egy általános válságtapasztalat volt, amely nem csak a társadalmi, politikai vagy a szűkebb értelemben vett történelmi szférára terjedt ki. Kapcsolatban állt a modernitás általános értéktételezéseinek kritikájával metafizikai, vallási, természettudományos, etikai-morális, értékelméleti és ismeretelméleti területeken is. Olyan elvekről tanultunk, amelyeket az életben soha senki sem valósított meg. Egyre inkább úgy érzetem, hogy a demokrácia sem az elméletben, sem a gyakorlatban nem működik. Ez vezetett oda, hogy a konzervativizmus felé fordultam. Rengeteg politikai eszmékkel kapcsolatos különböző filozófiai állásponttal megismerkedtem, még baloldali, marxista szerzőkével is. Ám alapos mérlegelés után végül egy olyan konzervatív társadalomszemlélet maradt egyedül, amit megoldásnak tartok a mai világ problémáira, amelynek integráns része a monarchikus államforma.

Uhel Péter: Nálam ez a nemzeti radikalizmussal kezdődött, meg a 2006-os tüntetésekkel, ami azután elkezdett komolyodni, és idővel átalakult valamivé, amit már konzervativizmusnak nevezhetünk. 2009-ben volt először, hogy 

nem tűztem ki kokárdát március 15-én. Onnan számítom a jobboldaliságom. 

2010 óta pedig már sárga-fekete szalagot hordok ilyenkor a szívem fölött.

Ez utóbbin a magukat jobboldalinak valló magyarok nagy része alighanem kiakad...

UP: Attól függetlenül, hogy ezt a fogalmat mindenki összevissza használja, a jobboldaliság valójában nyomokban sincs jelen a magyar közéletben, de Európában sem.

PZ: Eredetileg a francia forradalom idején született a bal és a jobb fogalma. A baloldal nem a szó hagyományos értelmében vett reformokat, hanem az állami-szociális struktúra teljes átalakítását – szétverését – szerette volna, szemben az óvatos és megfontolt változtatásokat elfogadó jobboldali képviselőkkel. A különbség az, hogy míg a baloldal egy teljesen új társadalmat szeretett volna létrehozni, a jobboldal nem valamiféle tabula rasában gondolkodott, hanem megpróbálta újraformázni azt, ami az idők során elromlott, vagy az idők próbáját kiálló struktúrákat adaptálni a megváltozó körülményekhez.

Azok többsége, aki ma jobboldalinak vallja magát, valójában a felvilágosodás kori felforgató, modernista, baloldali eszméknek a követője.

Esetleg klasszikus liberális, mint ami bizonyos vonatkozásaiban köthető az amerikai neokonzervatív, illetve libertárius állásponthoz.

És a jobboldali pártok?

PZ: A jobboldali pártnak nincs értelme, hiszen a párt fogalma már magában baloldali. Az a politikai irányzat, amit ma szélsőjobbnak neveznek, nagyrészt maga is a francia forradalom elveit követi. Nem lehet ugyan egy az egyben megfeleltetni a kettőt, de például a nemzeti szocializmus és a jakobinus eszmék között nagyon-nagyon sok a hasonlóság.

UP: Nem véletlenül tekintjük mi például Mindszenty bíboros nyomán a nyilasokat zöld kommunistáknak.

PZ: A latin – spanyol, portugál, brazil, részben francia – szélsőjobboldali mozgalmak, bevett, bár nem pontos terminológiával élve fasizmusok, általában sokkal kevésbé voltak baloldaliak, mint a nemzetiszocializmusok, de még ezekben is túl sok a forradalmi elem.

SZVD: Ha nagyon leegyszerűsítjük, a forradalom baloldali dolog, a jobboldal pedig mindig is forradalomellenes volt. Akik viszont ma nevezik magukat jobboldalinak, azok legtöbbször forradalmak mellett állnak ki, és elfogadják a köztársaságot mint államformát.

UP: Ma Magyarországon egyes közéleti csoportok és pártok egyszerre ünneplik az 1848-as forradalmat és az ellenforradalom 1919-es győzelmét. Bele se gondolnak, hogy ez két ellentétes dolog. Olyan nincs, hogy Kossuthot éltetem, Károlyit meg elítélem.

Oké, akkor milyen egy igazi jobboldali?

PZ: A jobboldali attól lesz jobboldali, hogy elfogadja az egyenlőtlenség elvét, monarchiában vagy egy annak megfelelő politikai rendszerben gondolkozik, arisztokratikus szemléletű, tiszteli a hagyományt, és a minőséget fontosabbnak tartja a mennyiségnél.

Ennek már az első pontja elég népszerűtlennek hangzik. Miért fogadnánk el az egyenlőtlenséget?

PZ: Mert az egyenlőség természetellenes. A természet rendje is hierarchikus, az ideális állam pedig a természet rendjét követi. Persze meg kell jegyezni, hogy az ideális állam utópia, mi pedig nem vagyunk utópisták. Szóval beszéljünk a legkevésbé tökéletlen államról. A demokrácia elvekben az egyenlőség mellett áll ki, de azt nem lehet megvalósítani. A monarchiában a hatalom felülről jön: a király a szuverén, nem a nép. Míg az összes zsarnokság és a demokrácia a néptől eredezteti a szuverenitását, a királyság nem.

Na de mi az a szuverenitás?

PZ: Jean Bodin azt mondja, az a szuverén, aki minden vita végére pontot tesz. Aki fölé már nem lehet fellebbezni. A népszuverenitásnak ezért sincs értelme. Az mindig azt jelenti, hogy bizonyos személyek a nép nevében gyakorolják ezt a szuverenitást. Ezt hívjuk demokráciának. Azt azonban már az ókori szerzők is leírták, hogy ez olyan körforgást indít be, ami végül egy türannosz hatalomra jutásához vezet. Ez az, amitől a monarchia megvédi a társadalmat.

SZVD: Amikor Theodore Roosevelt megkérdezte, hogy mi szükség van még királyokra, Ferenc József azt mondta neki, hogy kell valaki, aki megvédi a népet a politikusoktól.

És egy királyból miért ne lehetne ugyanolyan zsarnok, mint egy politikusból? Sőt. Őt még csak le se lehet váltani...

PZ: A demokraták szerint a király könnyebben válik diktátorrá, mert nincs, aki korlátozza a hatalmát. Szerintünk viszont csak demokráciából alakulhat ki diktatúra. Mivel a nép maga nem gyakorolhatja a hatalmat, átruházza azt valakire, akinek, ha kellő támogatottsága van, úgy forgathatja a törvényeket, ahogy akarja. Majd ő kimondja, mi a nép akarata. Tulajdonképpen, ameddig megvan a többségi támogatottsága, bármit megtehet. Mert a demokrácia alapeszméje, hogy a többségnek mindig igaza van. Ez azonban nem igaz. A történelmi példák szerint legtöbbször egy kisebbségnek van igaza.

UP: És még ha igaza is van a többségnek. Ebben a szemléletben benne van annak a veszélye, hogy a minőséget a mennyiséggel azonosítják.

A forradalmak azért nem ok nélkül törnek ki. A demokráciában leválthatom a rossz vezetőt, egy rossz király viszont haláláig a nyakunkon marad...

PZ: Ez is egy republikánus toposz. Azt feltételezi, hogy az emberek el tudják dönteni, hogy egy vezető tényleg rossz-e neki, vagy sem. És hogy tényleg tudnak egy jobbat helyette. Ehhez olyan széles látókör és ismeret kellene, ami – főleg a modern világban – senkinek sincs meg. Semmi sem garantálja, hogy a rossz vezető leváltása után valami jobb jön. A példák azt mutatják, nagy valószínűséggel rosszabb fog következni.

UP: A demokráciakritika kedvenc példája Hitler.

Ha Vilmos császár hatalmon marad, nincs holokauszt. Hitlert a nép szavazta meg, fődemokratának hívta magát, rendszere a német vagy új demokrácia volt.

Amikor a király Mussolinit lemondatta Olaszországban, akkor Goebbels meg is jegyezte, hogy ilyen náluk, egy Führer-elvű köztársaságban nem fordulhatna elő. Jogosan írja Zygmunt Bauman A Modernitás és a holokauszt című művében, hogy a társadalommérnökösködés – amikor valaki megpróbálja megtervezni, milyen legyen az ideális társadalom, és megmondani mindenkinek, mit csináljon benne –, az genocídiumhoz vezethet.

De mégis, mit tehetünk a monarchiában, ha egy olyan uralkodó van hatalmon, aki visszaél a hatalmával?

PZ: Ha láthatóan szembemegy egy uralkodó a közösen elfogadott erkölcsi világrenddel és zsarnokként viselkedik, akkor azt a társadalom eltávolítja. Ez történt például Caligula vagy Nero esetében. Azonban az, hogy a történelemben előfordultak Caligulák és Nerók, nem jelenti azt, hogy ne lettek volna Marcus Aureliusok. A történelem nagy és jelentős uralkodók egész sorát mutatja fel, a „nép által választott” demokratikus vezetők sokszor egészen elképesztő silányságával szemben.

SZVD: Az is előfordul, hogy maga a dinasztia váltja le, mielőtt kitör a népharag. Az uralkodó családnak sem érdeke, hogy rossz legyen a király, s aztán vele együtt bukjanak ők is. Például V. Ferdinándot is leváltották, amikor látták, hogy a dolgok kezdenek kicsúszni a kezéből.

UP: Egy bukott politikus elmehet cégvezetőnek, vagy később visszatérhet a politikába. A bukott monarchákat viszont általában kivégzik.

Egy ilyen buktatáshoz nagy hibát kell elkövetnie az uralkodónak, a demokráciában azonban jól kell teljesítenie a vezetőnek, hogy kormányon maradjon. Mi motiválja a királyt arra, hogy jól kormányozzon?

SZVD: Például az, hogy a saját fiának adja át a hatalmat. Schlachta Margit szavaival: „A dinasztikus király – csodálatos – jobban sajnálja az ország vérét, jobban kíméli, mint a köztársasági elnök. Mi ennek az oka? Az, hogy ő a fiának nem tönkretett és elvérzett országot, hanem boldog országot akar örökségül hagyni” Ha Magyarországon négyévente kormányváltás van, a távozó vezetés jellemzően lerabol mindent, hogy az utána következő kormány minél rosszabb helyzetből induljon. Ez a rövid távú érdeke. A királynak viszont az, hogy úgy adja át az országot saját fiának, hogy az tökéletesen működjön.

UP: Ráadásul a királyfit születésétől erre a feladatra nevelik.

PZ: A demokrácia tulajdonképpen a demagógián alapszik: az a fontos, hogy meggyőzd az embereket, hogy rád szavazzanak. Ez mozgat minden döntést.

SZVD: A király nem négy évig uralkodik, mint egy miniszterelnök, vagyis állandóságot jelent. Ezt épp úgy nem tudják megadni a pártpolitikusok, mint ahogy a köztársasági elnök sem képviseli az ország egységét – hiába írják bele az alaptörvénybe.

Akármekkora többséget is szerez a kormánypárt, a társadalomnak csak egy részét képviseli. 

Szemben a királlyal, aki az egész országot.

Ez igaz a kisebbségekre is?

SZVD: A többség mindig a kisebbség ellen fordul, a királynak éppen az feladata, hogy megvédje a kisebbségeket. Nem véletlen, hogy balassagyarmati zsinagógára Ferenc József szavai voltak vésve: „Népeim irányában a valláskülönbség nem képez válaszfalat szívemben. Királyi kegyelemre és oltalomra tehát önök is mindenkor számíthatnak." Amikor már nem volt király, senki nem védte meg őket a „népakarattól”. Az pedig mindig talált kirabolnivalókat: előbb a zsidókat, aztán a svábokat, aztán a magyar nemeseket, aztán a kulákokat, aztán az éppen földhöz jutott szegény parasztokat stb. Fontos, hogy a magyar király nem a magyarok királya. Ő Magyarország nemzetei felett áll.

UP: A nacionalizmus

egy tipikus szélsőbaloldali dolog, ami a francia forradalommal került csak előtérbe.

Azelőtt egy bretagne-i és a provanszál előbb volt Franciaország királyának alattvalója, és csak aztán bretagne-i és provanszál. Mi nem vagyunk nacionalisták, de hazafiak vagyunk.

PZ: Az első a közös haza, minden itt élő nép hazája, legyenek azok szlovákok, horvátok, románok, mindenki. Ez persze nem egyenlő az internacionalizmussal.

UP: A multikulturalizmus nem úgy működött, mint most. Nem homogenitást jelentett. Ha elmentél Kárpátaljára, ott jiddisül beszéltek, Tolnában svábul stb. És persze mindenki beszélte a többi ott élő nép nyelvét is. Pont most láttam egy 1918 előtti hirdetést Erdélyből, ahol ügyvédet kerestek, kötelező román és német nyelvtudással.

Térjünk vissza a XXI. századba. Most milyen államformával lennétek elégedettek?

UP: Az ideális állam az lenne, ahol egy mai spanyol vagy angol királyhoz hasonló uralkodó valóban élhetne azokkal a jogkörökkel, amelyek papíron megilletik. Tehát nem valami középkori rendi, vagy újkori abszolút monarchiát szeretnénk, de nem is egy díszkirályságot, mint ami ma van több európai államban is. Olyan országot, ahol a király uralkodik és kormányoz, van főrendi ház és képviselőház. Igen, kell parlament is, mert a parlamentarizmus nem tömegdemokráciát jelent. Nem visszaállításra, hanem helyreállításra lenne szükség – figyelembe véve az aktuális igényeket.

Milyen jogköre lenne a királynak?

PZ: Semmi gond nem lenne, ha a királynak pont olyan hatalma lenne, mint 1918 előtt IV. Károlynak vagy Ferenc Józsefnek volt. A magyar alkotmányban megvolt a fékek és ellensúlyok rendszere. A király hatalmának meg voltak a határai. Viszont dönthetett háborúról és békéről, részt vehetett a törvényalkotásban, törvényjavaslatokat tehetett, elnapolhatta az országgyűlést.

Ezek többé-kevésbé megfelelnek egy mai köztársasági elnök jogkörének...

UP: Igen, de ezeket gyakorolhatná is. Ugyanakkor ma 

egy François Hollande-nak vagy egy Barack Obamának tulajdonképpen sokkal nagyobb hatalma van, mint mondjuk XIV. Lajosnak, a Napkirálynak volt.

SZVD: Sok politikusra már ma is királyként tekintenek. Ez benne van a magyar néplélekben. Az emberek az épp aktuális vezetőjükből csinálnak egy mítoszt, egy kvázi királyt. Aki lehet a Horthy, a Kádár, az Orbán, a Gyurcsány, akárki. Aki gondolkodik helyettük. Ami borzasztó, mert egy királyságban sokkal inkább felnőttként kezelték az alattvalókat, mint manapság a választókat.

És miért ne lehetne egy miniszterelnökből király?

SZVD: Mondjuk Orbán Viktor sok egyéb mellett például azért nem lehetne, mert református, ráadásul nem is származik királyi dinasztiából. Ám, ami a legfontosabb, hogy Magyarországnak van törvényes trónörököse, Ferdinánd magyar királyi herceg, Ottó unokája.

PZ: Fontos, hogy mi nem csak monarchisták vagyunk, hanem Habsburg–Lotaringiai-legitimisták. A legitimizmus lényege nem a király személye, hanem hogy ragaszkodunk a régi, legitim törvényekhez. Ez alapján pedig jelenleg a Habsburg–Lotaringiai-ház az uralkodó dinasztia. Ha az Anjou vagy a Jagelló lenne, akkor azt támogatnánk.

Nem kellene magyar király Magyarország élére?

PZ: Az uralkodó nem német vagy osztrák vagy magyar, hanem egy magyar királyi dinasztia tagja. Épp úgy nem számít a nemzetisége, mint ahogy az alattvalóké sem. A hűség az uralkodó háznak szól, nem egy nemzetnek. Épp ezért lehet ő ugyanolyan jó királya a szlováknak, az osztráknak vagy a románnak, mint a magyarnak.

A Regnum! Portálról


portál és a hozzá kapcsolódó szellemi kör a Monarchista blog egykori szerzőiből és kommentelőiből állt össze. Mint elmondták, céljuk nem a „vitrinmonarchizmus” (vagyis hogy a királyság eszméjét kívülről csodálják, mint egy „szép, régi, múzeumi tárgyat”), de nem is akarnak puccsot szervezni. Egyrészt, mert elítélik a forradalmakat, másrészt fegyverrel csak zsarnokságot lehet megdönteni, attól meg messze vagyunk. Értelemszerűen pártot sem szerveznek, hisz az is elveik ellen van.

Egyelőre a felvilágosítást tartják a legfontosabb feladatuknak és a társadalmi diskurzus kezdeményezését, hogy lebontsák a „poszt-marxista közgondolkodás hagyományát”. A portálhoz lazán kapcsolódik egy offline társaság is, mely jeles napokon összeül, így a magyar ellenforradalom győzelme napján (november 16.), esetleg Ottó- vagy Ferdinánd-napokon, emlékezve régi magyar szokás szerint a mindenkori trónörökösre.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?