Mátyás
-6 °C
1 °C

Orbán a civilek összeírásával is a Jobbiktól nyúlna

000 DV1687242
2014.12.18. 08:36 Módosítva: 2017-01-12 13:13:40
Eredetileg a Jobbik javasolta, hogy legyen kötelező a külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek regisztrációja, most már Orbán Viktor is ezt szeretné. Oroszországban erre már törvény is van, melynek valódi célja a szervezetek lejáratása, működésük megnehezítése, más értelme ugyanis az intézkedésnek nincs. Az ötletet egyébként a Putyin-rajongó Lovas István újságíró már a választások előtt szorgalmazta a Magyar Nemzetben, az első Orbán-kormány idején pedig egyszer már listázták a külföldieket.

Fontos tudni, ki áll a szervezetek mögött 

– ezzel indokolta Orbán Viktor a Bloomberg hírügynökségnek adott interjújában pár napja, hogy miért szeretné, ha a külföldi támogatásokat kapó civil szervezeteknek kötelező lenne regisztrálniuk magukat. Bár Orbán nem részletezte, feltehetőleg az orosz mintára utalt. Oroszországban a „külföldi ügynököknek" (oroszul „inosztrannij agent” – az agent kémet is jelent) minden nyilvános dokumentumon, reklámban, újságcikkben fel kell tüntetniük, hogy külföldi ügynökökként tevékenykednek Oroszországban. Ezenkívül adminisztratív terhekkel is sújtják ezeket a szervezeteket. 

Két okból is valószínűsíthető, miért az orosz modell tetszett meg Orbánnak:

  • Hogy kik állnak ezen szervezetek mögött, és milyen külföldi forrásokból kapnak pénzt, azt most is tudni lehet, nem kellene ehhez semmiféle külön regisztráció. Ezeknek a szervezeteknek ráadásul sokkal átláthatóbb a finanszírozása (az, hogy kiktől kapták a pénzt), mint magának az államnak, vagy éppen az ország legsikeresebb nemtudnimitcsinálójának, Habony Árpádnak. Ráadásul ezek a szervezetek egyszer már eleve regisztrálták magukat: méghozzá a bíróságon. Máshogy nem is tudnának működni. 
  • A másik ok: Orbán arról is beszélt, hogy a kelet-közép-európai régió az amerikaiak „műveleti területévé" vált. Arra is utalt, hogy az amerikaiak befolyásolni akarják ezeknek az országoknak a belügyeit. Tehát Orbán gyakorlatilag úgy tekint ezekre a szervezetekre, mint amelyek eszközök a külföldiek (az amerikaiak) kezében. 

Csakhogy ezek a civil szervezetek nem folytatnak kémtevékenységet. Aktív befolyásolást sem végeznek, legalábbis nem úgy, ahogy azt az arra szakosodott kémszervezetek ügynökei teszik. Azokkal ellentétben ezek a civil szervezetek teljesen legálisan működnek, világos, nyilvánosan felvállalt célokkal, felvállalt értékek mentén, és azt sem titkolják, hogy honnan kapják a támogatásokat. Sok szervezet ráadásul éppen azokat a feladatokat látja el, melyek az államnak lennének a dolgai, az viszont mégsem teszi ezt meg.

Ha egy civil szervezet külföldi titkosszolgálatoktól kapná közvetve vagy közvetlenül a pénzét, titokban, fű alatt, a kémelhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH) lenne a dolga, hogy mindezt feltárja és leleplezze. Ehhez sem kellene külön törvényt alkotni. Ha az AH erre máshogy mégsem képes, az a hivatal baja. Ha viszont a civil szervezetek nem végeznek ilyen tevékenységet, akkor nincs értelme külföldi ügynökként regisztrálniuk magukat. (Bár Orbán azt nem mondta, hogy külföldi ügynökként regisztrálnák őket, szavaiból következtetni lehet, hogy azt szeretné, ha ezekre a szervezetekre rá lenne sütve a bélyeg, hogy a pénzért cserébe rajtuk keresztül akarják idegen hatalmak befolyásolni a magyarországi belpolitikát. Orbán logikájából az következik, mintha permanens titkosszolgálati akció zajlana Magyarország szuverenitása ellen. ) 

A Jobbiktól jött agyrém

Ez a koncepció egyébként eredetileg egy ellenzéki párttól, mégpedig a Jobbiktól jött, attól a formációtól, amelyik mellesleg valóban külföldi, mégpedig orosz befolyás alatt állhat. A Jobbik már 2013 őszén azt javasolta, hogy az „ügynök szervezet” jelzővel bélyegezzék meg azokat a civil szervezeteket, amelyek egy évben egymillió forintnál több külföldi támogatást kapnak.

Önmagában az, hogy a Jobbik, illetve a most Orbán Viktor által meglebegtetett javaslat egy nem autoriter rendszerben értelmetlen, nem jelenti azt, hogy ne lennének jelen és ne próbálná különböző módokon befolyásolni a hazai közvéleményt az orosz vagy éppen az amerikai titkosszolgálat. Főleg akkor, amikor a régió az orosz–ukrán konfliktus miatt eleve egy ütközőzóna lett a két hatalom számára. De ha valahol, akkor pontosan a szélsőjobboldalon láthatóak a befolyásolás egyértelmű jelei: például olyan, a szélsőjobboldalhoz köthető portálok jelenléte, amelyek finanszírozásáról semmit nem tudni nyilvánosan – ellentétben a Jobbik által ostorozott civil szervezetek pénzügyi hátterével.

Arról nem is beszélve, hogy a napnál is világosabb: a kormányzatot egyszerűen zavarják a civil szervezetek kritikái, mert ezek ellentmondanak a kormányzati propagandának. Azt az aprócska tényt ugyanis Orbán Viktor rendre elhallgatja, hogy ezek a civil szervezetek az előző kormányzatok regnálása idején is kritikusak voltak az akkori hatalommal. 

A cél a hiteltelenítés

De ha nem a valódi kémek és ügynökök lebuktatása Orbán Viktor és a Jobbik ötletének valódi célja, akkor mi? Erre mások mellett Pavel Csikov orosz emberi jogi ügyvéd is választ adott az Indexnek még nyáron, amikor egy interjúban az orosz gyakorlatról beszélt

„A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a civil szervezetek megkapják a felszólítást, hogy regisztrálják magukat, de ezt nem teszik meg, hanem pert indítanak a felszólítás ellen. Egy ilyen per legalább féléves. Ezek az ügyek bekerülnek a médiába is: a kormányközeli sajtó úgy tudósít az ügyről, hogy egy külföldi ügynök nem akarja regisztrálni magát.

Ez a civil szervezetek megítélését rontja. Az emberek pedig nem akarnak olyan szervezetekkel dolgozni, amiknek rossz a hírük. 

A civil szervezetek leügynöközését a Jobbik után Lovas István újságíró-publicista is szorgalmazta a Magyar Nemzetben, közvetlenül a választások után az egyik publicisztikájában.

(...) a puskaport nemzeti érdekből nagyon, de nagyon szárazon kell tartani. Az ügynököket ezért regisztrálni szükséges 

– írta Lovas, Orbán Viktor egykori tanácsadója még áprilisban. 

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a kormánynak igazából csak az állítólagos nyugati befolyásolással van baja, a keletivel már kevésbé. Ez pedig azért is ijesztő, mert az a szövetségi rendszer és politikai közösség, amelyhez Magyarország tartozik, egyértelműen a nyugati értékeket vallja, hintapolitika ide vagy oda.

Tavaly ősszel ugyancsak Lovas a Magyar Nemzet hasábjain Daniel McAdamsszel készített interjút. McAdams a washingtoni Ron Paul Intézet ügyvezető igazgatója, ennek az intézetnek pedig több olyan tagja van, aki évekig volt tanácsadó Putyin orosz elnök mellett. McAdams szerint nagyon is rendben van az orosz gyakorlat, szerinte az Egyesült Államokban is ugyanezt kellene alkalmazni, azaz az orosz támogatású szervezeteket ügynökként kezelni. (Az persze erősen megkérdőjelezhető, hogy Lovas a nemzeti szuverenitásért aggódna, hiszen egy Putyinhoz írt nyílt levelében éppen ő szorgalmazta azt is, hogy Oroszország – orosz, azaz külföldi pénzen, tehát saját logikája szerint ügynökként – hozzon létre propagandatelevíziót Magyarországon.) 

Putyin magából indul ki

De miért utálja ennyire az eredeti ötletgazda, Vlagyimir Putyin orosz elnök a civil szervezeteket?

Azon túl, hogy ellenzéki erőt lát bennük, az orosz elnök a KGB-s logika szerint gondolkodik, nem véletlenül, hiszen a szovjet kommunista titkosszolgálatnál szocializálódott. Márpedig a titkosszolgálatok, amikor egy külföldi ország belpolitikáját akarják formálni, gyakran élnek az aktív befolyásolás módszerével, amiben a hidegháború idején ráadásul a szovjet hírszerzés volt a legjobb. A szovjetek szép számmal alapítottak és támogattak álcivil szervezeteket a nyugati világban, ezeken keresztül befolyásolva a nyugati értelmiséget és közvéleményt.

Putyin éppen ezért el sem tudja képzelni azt a helyzetet, hogy egy külföldről támogatott civil szervezet ne állna valamelyik nyugati titkosszolgálat befolyása alatt. Pedig a képlet egyszerű, és itt visszakanyarodhatunk a cikk elejéhez: ha valóban így van, és egy szervezetet valamelyik titkosszolgálat irányítja, akkor azt egy demokratikus ország kémelhárításának le kell lepleznie. Ha viszont nincs így, akkor a vegzálásnak semmilyen más célja nem lehet, mint a hatalom elvesztésétől való félelem és a mindenkori kritikusok elhallgattatása, egyúttal jogalap teremtése a lehallgatásukra, titkosszolgálati megfigyelésükre.

Az a tendencia mindenesetre félelmetes, amilyen sebességgel a közmédiában is teret nyernek az összeesküvés-elméletek. Földi László exhírszerző például a (köz)médiát végighaknizva bizonygatta mindenféle bizonyíték nélkül, hogy az ellenzéki tüntetések mögött az amerikai titkosszolgálat áll. De a Hír TV-ben egyszer arról is beszélt, hogy az Index cikkeit az amerikaiak mondják tollba. Ennél abszurdabb volt, amikor a közszolgálati televízió híradójában Václav Klaus államfő egykori tanácsadója, Petr Hájek okosította a nézőket. Hájek nézeteinek komolyságáról elég annyit elmondani, hogy szerinte Oszama bin Laden nem is létezett, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást pedig az amerikaiak csinálták saját maguk ellen.

Az, hogy a köztelevízióban egy futóbolond magyarázza a geopolitikai helyzetet, természetesen nem jelenti azt, hogy az amerikaiak vagy éppen az oroszok ne befolyásolnák a közvéleményt – akár a titkosszolgálataik révén is. André Goodfriend ügyvivő kormányzatot bíráló megszólalása, a nyugati szövetségesek által fontosnak tartott értékekért küzdő civilek finanszírozása természetesen mind-mind befolyásolás. De nem törvénytelen. Ahogy az sem, ha az oroszok nyíltan felvállalva támogatnak magyarországi civileket a saját érdekeik érvényesítésére, vagy az, amikor Magyarország külföldi magyar szervezetekért lobbizik, és azokat támogatja. Hülyén is nézne ki, ha például a Magyar Nemzet rovatvezetőjét csak azért orosz ügynököznék le, mert tagja az oroszbarát újságírók társaságának, és előszeretettel hívják meg Moszkvába olyan rendezvényre, ahol Putyin mond beszédet.

Tehát amíg a civil szervezetek finanszírozása nem törvénytelen, maga a támogatás pedig nem fű alatt vagy konspiráltan történik, addig bármiféle regisztrációs szabályozásnak csak egy autoriter államban van értelme. 

A külföldieket egyszer már listázták itt

Bár a civilek regisztrációját a Jobbik vetette fel először, a regisztrációnak és a listázásnak nagy hagyományai vannak a Fidesz-kormányoknál is. Orbán Viktor miniszterelnök konfliktusos politizálása folyamatosan generálja az összeütközéseket, kritikákat, melyek előbb-utóbb olyan kezelhetetlen konfliktusspirálba kergetik kormányt, amit aztán adminisztratív módszerekkel próbálnak megoldani.

Ma már kevesen emlékeznek, de az első Orbán-kormány idején is sikerült az ellenzékből és az egyet nem értők táborából külföld által támogatott ellenséget kreálni – ami végül odáig fajult, hogy nehezen elsimítható diplomáciai botrány lett a vége. Orbán egyik fontos politikai célkitűzése volt a baloldali médiabefolyás megszüntetése, ami 2000-re az egyik legsúlyosabb közéleti konfliktushoz vezetett. A közmédia elfoglalása, a kirúgások állandóan napirenden voltak, ezért az eseményekről a külföldi sajtó is beszámolt. A fideszes vezetés és a párt kultúrpolitikusai ezt nagyon rossz néven vették, hiszen akkoriban még az országimázs aktív alakítása is elsődleges célkitűzés volt. A Fidesz pedig azzal érvelt, hogy a kormányról megjelenő negatív hírek az ország egészéről is szólnak, és a „magyar polgárokat” tüntetik fel rossz színben.

Ezért pont 14 éve, 2000 decemberében a Miniszterelnöki Hivatal közzétette azoknak a külföldi újságíróknak a listáját, akiknek írásai a hivatal szerint lejáratták külföldön Magyarországot és a kormányt. Listára került többek között Robert Wright, a Financial Times, Gregor Mayer, a Standard című napilap és a Profil című hetilap osztrák tudósítója, akik később azt írták, Magyarország rögeszmésen tekint saját külföldi tükörképére, és a kormányzat nem az üzenetben keresi a hibát, hanem a hírvivőt hibáztatja.

Christian Schmidt-Hauer, a Die Zeit német hetilap újságírója akkoriban azt nyilatkozta, hogy a listaügy Európában ismét rossz fényt vethet Magyarországra. A lista természetesen újabb konfliktusokat és újabb negatív cikkeket szült, úgyhogy sok értelme nem volt.

Az, hogy Orbán Viktornak tetszenek az illiberális államok, nem titok, erről a kormányfő már többször beszélt, akárcsak a Nyugat állítólagos hanyatlásáról. Ahogy arról is, hogy az Egyesült Államok a barátunk, a szövetségesünk. Mindeközben a kormányfő éppen szövetségesünkkel, az amerikaiakkal vívja meg fura háborúját, és Moszkva kedvében jár. Bár az Oroszország elleni szankciókat Magyarország is megszavazta, Moszkvában még mindig úgy tekintenek Magyarországra, mint egy olyan uniós tagállamra, ami az EU-s egységet bomlasztja. Legutóbb Jurij Szolozobov politológus, az Orosz Föderáció Nemzeti Stratégiai Intézetében a nemzetközi programok igazgatója nevezte az orosz köztelevízióban az EU bomlasztásához jó szövetségesnek Magyarországot.