Friderika
13 °C
29 °C

Ha kell, téglánként bontjuk le a gyerekek házait!

DSC 1716
2014.12.18. 11:28
Egy 33 ezres város, Szekszárd tervezi épp, hogy hátat fordít 10 állami gondoskodás alatt élő gyermeknek, esélyt sem adva annak, hogy egy túlzsúfolt gyermekotthon helyett végre családiasabb lakásotthonba költözhessenek. Tolna után Szekszárdon is azt kérik, ne a településen vásároljanak erre a célra családi házat. A gyűlölethullámot a gyermekvédelem utólag néhány workshoppal szeretné lecsendesíteni. De hogyan és miért indult meg a gyűlölködés a gyerekek ellen? Ki és mit rontott el? Ennek próbáltunk utánajárni.

Tolna után a szekszárdi közgyűlés is egy olyan határozatot tervez elfogadni ma, azaz december 18-án délután, melyben arra kérik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot: ne hozzon létre a településen egy olyan lakásotthont, amiben 8-12 állami gondozásban lévő gyermek élne, a faddi nagy létszámú gyermekotthonhoz képest sokkal családiasabb lakókörnyezetben.

Miután kiderült, hogy hol vásárolna családi házat a főigazgatóság az állami gondozott gyerekeknek, a szekszárdiak fórumokat szerveztek és aláírásokat gyűjtöttek, arra kérve a városvezetést, hogy ne engedjék a gyerekek beköltözését.

Ezért javaslom, hogy a T. Közgyűlés kérje fel a Főigazgatóságot, hogy lehetőségeihez mérten tájékozódjon egyéb területekről is, elsősorban más településen, azonban amennyiben erre nincs mód, úgy Szekszárd egyéb városrészén, mely alkalmasabb lehet a lakásotthon elhelyezésére 

− írja Ács Rezső, Szekszárd fideszes polgármestere a csütörtöki közgyűlésen tárgyalt előterjesztésében.

Két hete bejárta a sajtót a hír, hogy a Tolna megyei Tolnán a fideszes többségű képviselő-testület egyhangúlag fogadott el egy hasonló határozatot. Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára ezután a főigazgatóság vezetőjét azonnali kivizsgálásra utasította, kideríteni, hogyan lehetséges, hogy ilyen durva ellenállás alakult ki a tervezett projekttel szemben a településen.

Czibere Károly most már nyugodtan kiterjesztheti a kérését Szekszárdra is.

A Tolnával szomszédos településen, Faddon található gyermekotthont eredetileg egy szekszárdival akarták kiváltani. Végül a terv úgy változott, hogy egy új, nagy otthon helyett a gyerekeket inkább kis létszámú lakásotthonokba helyezik el a környező településeken: Őcsényben, Szekszárdon és Tolnán.

Tolna: „beköltözik ide a bűn!″

Az ötlet azonban még azelőtt kitudódott, hogy hivatalosan értesíthették és felkészíthették volna az érintett települések lakosságát. Napok alatt olyan szintű ellenállás alakult ki, hogy rögtön tiltakozó Facebook-csoportok és aláírásgyűjtések indultak, fórumok szerveződtek.

Mit akarnak megszüntetni Faddon?

A Bartal-kastélynak nevezett központi épület és a mellette álló, egy régi istállóból kialakított otthon épülete a település közepén, egy parkban található. A kiváltásáról szóló szakmai terv szerint „az épületek állaga meglehetősen rossz, a tetőtől a vízvezetékrendszerig minden szinten felújításra szorul. Az épület egyik szárnya folyamatosan süllyed... a csatornahálózat szakemberek véleménye szerint alulméretezett, rosszul kivitelezett... a lakószobák kialakítása az adott szerkezethez igazodott, és sok esetben megközelítőleg sem ideális. Pl. vizesblokk a lakószobán keresztül megközelíthető, a fiatalok csak más gyermekek lakrészén keresztül tudnak bejutni saját szobáikba – ami intimitás, magánszféra, határtartás szempontjából nem szerencsés."

Tolnán az emiatt meghirdetett közmeghallgatáson megjelent 150-300 lakos például olyan erejű dühvel, annyi előítélettel és határozott elutasítással ellenezte a projektet, hogy a városvezetés, illetve a faddi gyermekotthon munkatársai gyakorlatilag feladták a további érvelést és kapituláltak. A városi képviselő-testület pedig a lakossági nyomásnak engedve úgy döntött, kérik, ne vigyék hozzájuk a lakásotthonokat, mivel az elutasító környezet teljesen alkalmatlan lenne erre.

Miért nem viszik őket máshová? Csak innának, meg drogoznának! Nem mernék az utcában esténként sétálni. Ha kell, téglánként bontjuk le a házat, amibe költöznének.

− ez csak egy a rengeteg hasonló vélemény közül, melyekkel Tolnán találkoztunk. Az egyik utcában, ahová lakásotthont terveztek, olyan ellenállás alakult ki, hogy egyetlen olyan emberrel sem sikerült találkozni, aki egy kicsit is nyitottabb lett volna. Sokan attól tartanak, hogy elértéktelenedik a házuk, sőt, az egyik eladó házat például a helyiek körében terjedő pletyka szerint azért nem vették meg, mert kiderült, lakásotthon lesz az utcában.

Nekik is jobb, ha nem jönnek

„Én nem voltam népszerű, amikor azt mondtam, hogy az nem úgy van, hogy van egy település, ráadásul most már járási székhely, ami szeretné, ha lenne színháza, uszodája, szép terei, új városháza, de közben a problémákat visszautasítjuk. Nem ez a társadalmi felelősségvállalás. Azt gondolom, hogy igenis részt kell vennünk ezeknek a gyerekeknek az életében. Akár olyan módon, hogy itt laknak. Vannak erre intézmények, ez közös feladata az önkormányzatnak, és minden társadalmi szereplőnek, magánembernek is" − ezt már Appelshoffer Ágnes, Tolna polgármestere mondta nekünk, amikor a településen jártunk.

Azt mondja, őt is elszomorította, hogy a lakók ilyen félelemmel és ennyi gyűlölettel fogadták a lakásotthonok hírét. De szerinte egy ilyen környezetbe, ilyen hangulatba most már káros lenne beköltöztetni a gyerekeket, ezért kérte egyhangúlag a város képviselő-testülete a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, hogy ne hozzájuk vigyék a gyerekeket.

A határozat szövegében azonban ezt az érvet nem hangsúlyozták, de ettől függetlenül is felmerül a kérdés, nincs-e rendkívül rossz üzenete annak, ha a város vezetése egyhangúlag fogad el egy ilyen lakásotthonokat ellenző nyilatkozatot. Nem ront-e a helyzeten még tovább? A polgármester erre azt válaszolta az Indexnek, hogy ők

nem hagyhatják figyelmen kívül a település 10 százalékának nagyon határozott véleményét, kérését. 

Fadd: „vannak köztük jók és rosszak is″

Faddon, a bezárásra ítélt nevelőotthonnal szemben álló általános iskola igazgatója szerint az volt a baj az intézettel, hogy túl sok ott a gyerek, és nem jut elég figyelem egy fiatalra. Az iskolába olyan gyerekek is járnak, akik nevelőotthonban élnek, és olyanok is, akik már – úgy, ahogy azt a többi gyerekkel is tervezte a főigazgatóság – családi otthonokban.

Az iskolaigazgató szerint a családi otthonosokkal nincs baj, viszont a nevelőotthonban élő gyerekekkel sokszor nehéz bánni.

Azt mondja, a tizenévesek közül többen kábítószereznek, és magatartásbeli problémák is vannak velük, az iskolában pedig korlátozottak a lehetőségeik. Ezért szerinte előfordul, hogy egy rossz gyerek is tönkre tud tenni egy egész osztályt. De ez nevelőotthontól, nevelőotthonosoktól függetlenül is igaz. Ráadásul szerinte

a nevelőotthonosok között is vegyes a kép, ugyanúgy vannak közöttük jó és rossz gyerekek, mint a normális családból jövők között.

− mondta a pedagógus.

Tolnán az egyik fő érv a két családi otthon feltöltése ellen az volt, hogy „ezek a gyerekek lopnak, drogoznak, leütik az időseket". 

A Faddon élők szerint ez egyáltalán nincs így: nem is tűnik fel nekik az utcán, hogy ki a nevelőotthonos, és ki nem.

Két idős hölggyel beszélgettünk, egyikük sem tudott felidézni olyan esetet, amikor nevelőotthonos követett volna el bűncselekményt a településen. Találkoztunk olyannal, aki Faddon nőtt föl, de most Tolnán él. Arról beszélt, soha semmi baja nem volt a nevelőotthonosokkal, több osztálytársa is ott lakott, van, akivel a mai napig tartja a kapcsolatot. Azt mondta, látta a családi otthonokat is, és azok sokkal barátságosabbak. Szerinte meg kell adni mindegyik gyereknek a lehetőséget, hogy legalább egy otthonszerűbb helyen éljenek.

Az utcán találkoztunk egy 14 éves fiúval, akit egy 150 kilométerrel arrébb lévő városból hoztak az otthonba, mert elmondása szerint „gyógyszerezett, füvezett", az apját pedig verekedés miatt börtönbe csukták. Péter (nem ez az igazi neve) nagyon szereti a faddi otthont. Azt mondta, olyan, mint egy kollégium, elég nagy szabadságuk van, de „éjjel kutyás biztonsági őr vigyáz" rájuk, úgyhogy biztonságban érzi magát. Azt is mondta, hogy mióta itt él, már kevesebbet füvezik.

Bármennyire is jó itt neki, haza szeretne majd menni, mert hiányzik a családja. Ha elvégzi az általánost, autószerelő vagy informatikus szeretne lenni.

Szekszárd: mindegy, hogy 48 vagy 8, ide ne jöjjön!

Az eredeti 2012-es terv szerint részben uniós forrásból úgy váltották volna ki a faddi gyermekotthont – annak megszűnése mellett –, hogy Szekszárdon építettek volna egy vadonatúj épületet, ami 48 gyermek befogadására lett volna alkalmas. A pályázat 2012-ben 300 millió forintos támogatást nyert, de 2013 júliusában a gyermekotthon kialakítására beadott építési engedély kérelmét elutasította Szekszárd jegyzője, így a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság szerint „az eredeti koncepció megvalósítását ellehetetlenítette".

A nevelőotthon megépítéséhez a kinézett ingatlan esetében módosítani kellett volna a helyi építési szabályzatot, a város azonban erre nem volt hajlandó. Logikusan felmerül annak a lehetősége, azért nem, mert nem akartak gyermekotthont a városba. Végül 2014 áprilisában a kitagolásról született döntés: ennek értelmében a Szekszárdon meghiúsult nevelőotthon helyett négy, maximum 12 fő befogadására alkalmas lakásotthont hoznának létre Őcsényben, Szekszárdon, Tolnán.

Tolna után Szekszárd erre is nemet akar mondani.

Mit ronthattak el Tolnán és Szekszárdon?

„A lakásotthon jellemzője, hogy a lakókörnyezetbe szervesen illeszkedik, a kis létszámú és a családias nevelésre, a kisközösségre épül, és az önálló életvitelre készít fel. Jellemzői közül elsősorban a családias jelleget lehet pozitívumként kiemelni. A lakásotthon a családi nevelés kiegészítésén kívül a gondozott gyermekek és fiatalok támogató közösségét biztosítja, és szükség szerint teljesíti az egyéni korrekciós nevelésük feladatait" − szól a faddi gyermekotthon kiváltásáról szóló határozat szövege.

A szakma egy része hosszú évek óta szeretné elérni, hogy ne nagy létszámú intézményekbe kerüljenek az állami gondozásban élő gyerekek, hanem kisebb, a valódi családi légkörhöz sokkal jobban hasonlító intézménybe, lakásotthonba, vagy legjobb esetben nevelőszülőkhöz. (Ugyanez igaz a fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézmények esetében is.) Ám a kitagolást az ahhoz feltétlenül szükséges politikai konszenzus, de még a szakmán belüli különböző érdekek egyeztetésének, megvitatásának a hiánya is nehezíti.

Szilvási Léna gyermekvédelmi programigazgató, most éppen az SOS Gyermekfalu Battonyáról Orosházára költözését koordinálja. A Gyermekfalu azt jelenti, hogy egy területen több családi házban élnek nevelő családok. Ezek a nevelő családok költöznek most Orosházára, a város különböző részeire. Szerinte minden olyan lépést, mint a Tolnára, Őcsénybe, Szekszárdra tervezett kiköltöztetést, csakis komoly előkészítés után lehet megtenni. De a józan paraszti ész is azt diktálja, hogy az ember bemutatkozik a szomszédainak, valahogy felveszi velük a kapcsolatot.

Szilvási szerint a magyar társasdalom nagyon keveset tud a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekekről. 21 ezer ilyen gyermek él országszerte, ez a szám pedig kevés ahhoz, hogy mindenkinek legyen személyes tapasztalata.

Az állami gondozott egy fogalom, amit sokan egyáltalán nem ismernek, így hajlamosak tőle félni, félinformációk alapján alkotunk róla képet, tévképzetekkel vagyunk tele

– mondja Szilvási, aki szerint az állami gondozásban élőkkel kapcsolatban sokat kell még tennie a szakmának ahhoz, hogy a társadalom jobban feléjük forduljon.

Az SOS Gyermekfalu költözése éppen folyamatban van, de azt már az elején lehetett tudni, hogy ez minimum egyéves előkészítést igényel. Tolnán és Szekszárdon pont ez maradt el.

Lassan egy éve tárgyalunk a várossal, lépésről lépésre tájékoztatjuk az érintetteket. De ami ennél még fontosabb, hogy személyes kapcsolatokat építünk ki: a partnereket hagyjuk kérdezni, megfogalmazni a félelmeiket, kételyeiket.

Kondor Zsuzsa, az ELTE Szociálpolitikai Doktori iskolájának PhD-hallgatója évek óta foglalkozik a nagy létszámú bentlakásos intézmények kiváltásával, a közösségbe integrált lakhatási formákkal. Szerinte is kulcsfontosságú a következetes és folyamatos kommunikáció a lakosokkal.

Egy ilyen helyzetben felmerül a szegregáció problémája is: ha például külön vagy belső iskolába járnak az állami gondoskodásban lévő gyerekek, akkor tere sincs a személyes találkozásnak, és a különböző előítéletek lerombolásának, így a fejekben is a hírekben felnagyított esetek maradnak meg valódi tapasztalatok híján – mondja Kondor. 

Kondor Zsuzsa több hasonló példát hozott a lakossági ellenállásra, olyan eseteket, amikor fogyatékossággal élő embereket tagoltak ki. Az egyik Bélapátfalván, a másik, nagyobb nyilvánosságot kapott botrány pedig Szilvásváradon volt. Itt a képviselő-testület először elfogadott egy a tolnaihoz hasonló határozatot, majd miután nagy sajtóvisszhangot kapott az ügy, a szilvásváradi országgyűlési képviselő megváltoztatta véleményét. Végül mindkét esetben rendeződött a helyzet, és működhetnek a lakásotthonok.

5 x 6 óra workshoppal győznék meg a lakókat

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság az Index kérdésére azt írta, nagy tapasztalatuk van lakásotthonok létrehozásában, hiszen „az 1997-ig már létrejött mintegy 110 lakásotthonnal együtt mára mintegy 400 lakásotthon működik az országban, melynek közel kétharmada a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában van", ráadásul „számos lakásotthon létesült olyan településen, ahol korábban nem volt gyermekotthon". A faddihoz hasonló ellenállásról azt írták, a több száz lakásotthon létrehozásakor csak néhány esetben fordult elő hasonló, az ellenállást pedig többnyire a település vezetőinek sikerült kezelniük.

A faddi otthon gyerekeivel szembeni ellenérzések letöréséről pedig az írták, 

a lakókörnyezet felkészítésére, tájékoztatására 5 alkalommal 6 órás előadás, workshop keretében kerül sor.

A főigazgatóság arra a kérdésre, hogy szerintük hol csúszhatott félre a projekt, és hogy amióta kiderült ez a nagyon durva ellenállás, pontosan mit is tettek a probléma megoldás érdekében, azt válaszolta: 

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Tolna Megyei Kirendeltségének Igazgatója folyamatosan egyeztetéseket folytat Tolna város vezetőségével, elsősorban Polgármester Asszonnyal.

Ehhez képest Tolna polgármesterétől úgy tudjuk, 

neki csak bejelentették, hogy lakásotthont tervez a főigazgatóság a településre, a kérdésre pedig, hogy van-e teendője, azt felelték, hogy nincs.

A polgármester Czibere Károly felszólításáról is csak a médiából értesült, azóta pedig egyszer sem keresték meg a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság részéről.

Valaki tehát nem mond igazat.

A cikk elkészítésében Fábián Tamás kollégám volt a segítségemre.