Keményen lecsapott az állam az alternatívokra

Két ellenőrzés is valótlan adatokat mutatott ki annál az alapítványnál, amely a tanév közepén kényszerült bezárni két iskoláját Szegeden. Mint megírtuk: ezen a héten megszűnt az Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Alapítvány által fenntartott szegedi Rogers Gimnázium és a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola (Szefi) is. 1100 diákot kell máshol elhelyezni, de közülük csak kb. százan 16 év alattiak, azaz tankötelesek.  

Az ügy hátteréről eddig több egymásnak ellentmondó hír jelent meg. Annyi volt tudható, hogy a Magyar Államkincstár nem folyósította tovább az alapítvány állami támogatását. Az alapítványi iskolák szedhetnek tandíjat, de ha közfeladatot látnak el, állami fejkvótát is kapnak. Ezek az iskolák nagyrészt az állami támogatásból élnek. Ha ezt elvonják, nincs esélyük a túlélésre. 

Diákok papíron?

Az Esély Alapítványt 2002-ben hozták létre. Szegeden közismert volt, hogy az alapítványt olyan, a Fideszhez kötődő emberek alapították, akik a szocialista Botka László 2002-es győzelme után kiszorultak az önkormányzatból. Az alapítvány először egy felnőtt szakképző iskolát és esti gimnáziumot indított, majd 2011-ben létrehozták a nappali tagozatos alternatív Rogers Gimnáziumot.  

Egy 2013-as ellenőrzésen azonban felmerült a gyanú, hogy a felnőttképző iskolába olyan diákok után is felvették az évi 150 ezer forintos állami támogatást, akik nem járnak iskolába. Egy volt tanár például azt mondta: 30–44 fős jelenléti ívekkel kezdték a tanévet, de jó, ha 15-18 diákkal találkozott év közben, akik közül 7-8 hallgató jelent meg az órákon.

Az alapítvány cáfolta ezeket a híreszteléseket. Szerintük a problémákat az okozta, hogy egy volt munkatársuk ledarálta a diákok adatlapjait az érettségi után, ezért nem tudtak mindent bemutatni az ellenőrzésen. Az alapítvány szerint azért sem lehetett megtalálni utólag sok egykori diákot, mert sokan már elköltöztek, férjhez mentek és nevet is változtattak, ezért jöttek vissza a rendőrségi megkeresések. 

Az ügyben nyomozás is indult, ami most is tart, válaszolta kérdésemre a NAV bűnügyi sajtóirodája:

A NAV dél-alföldi pénzügyi nyomozói fokozott ügyészi felügyelet mellett költségvetési csalás gyanúja miatt nyomoznak. A nyomozás során nagyszámú nyomozati cselekményt hajtottak végre, például több mint 600 tanút hallgattak ki. Az ügyben jelenleg még nincs gyanúsított.  

Valótlan adatok

Az iskolák bezárásához nem a rendőrségi nyomozás, hanem az alapítvány működését felügyelő Magyar Államkincstár (MÁK) lépése vezetett. Egy 2013-as ellenőrzés szerint az alapítvány a 2012-évi elszámolásában valótlan adatokat közölt, válaszolta az Indexnek a MÁK. Bár ezeket a „valótlan adatokat” nem részletezték, feltehetően ugyanarról van szó: nem tudtak igazolni minden diákot.  

A MÁK ezért 56 millió forint+2,7 millió forint kamat visszafizetésére kötelezte az alapítványt. A MÁK sajtóirodája külön hangsúlyozta, hogy ez nem bírság, ilyet ugyanis az államkincstár nem szabhat ki. A kincstár csak a jogosulatlanul felhasznált pénz visszafizetésére kötelezheti az iskola fenntartóját.

Az alapítványt nem ez a döntés tette tönkre. Ezt az 56 millió forintot ugyanis még nem kellett visszafizetnie az Esélynek, az ellenőrzés ugyanis még nem zárult le, válaszolta kérdésemre a MÁK sajtóirodája. Az eset után azonban a következő évben is megvizsgálták az alapítvány elszámolását, és ekkor is problémákat találtak. A kincstár ezt írta: 

Az Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Alapítvány 2013. évi elszámolásának helyszíni ellenőrzésekor derült fény arra, hogy a 2014. évi támogatás igénylését alátámasztó adatok nem feleltek meg a valóságnak.

Ezután következett az a lépés, ami tulajdonképpen megpecsételte a két iskola sorsát. A Magyar Államkincstár visszavonta az alapítvány állami támogatását. 2014 októberétől már nem utalta a havi 19,3 millió forintos összeget. Az államkincstár válasza szerint csak annak az időszaknak a finanszírozását függesztették fel átmenetileg, azaz a helyszíni ellenőrzés lezárásáig és a tényállás tisztázásáig (!), amelyre a támogatás jogosulatlan igénybevételének gyanúja felmerült. 

Megelőző csapás

Más alapítványok vezetői is összerezzentek attól, hogyan tarthatta vissza a pénzt az államkincstár, ha az ügyben még nem volt jogerős döntés, sőt az ellenőrzés sem zárult le. Ahogy egy, az  iskolafenntartó alapítványok működését ismerő forrásunk mondta: egy ilyen lépés más alapítványi iskolák halálos ítéletét is jelentené. Forrásunk azt mondta: a mostani jogszabály-változtatások követése nagyon sok energiába telik. Részben érthető, hogy nem mindenkinek sikerül pontosan és naprakészen teljesíteni ezeket, de ha ilyen szigorúak a következmények, az más iskolák jövőjét is veszélyeztetheti. 

Az államkincstár szerint a törvényeknek megfelelően jártak el (lásd keretes írásunkat), és nem is tehettek mást. A pénz folyósítását azért kellett felfüggeszteni, hogy megakadályozzák a támogatás további jogosulatlan igénybevételét.

A támogatás felfüggesztése ellen az alapítvány fellebbezett. Itt szállt be a történetbe az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Az Emmi január 6-án felfüggesztette a fellebbezést elbírálását. A minisztérium tehát azt mondta: a fellebbezés elbírálásával addig nem foglalkoznak, amíg le nem zárul az alapítvány 2013-as elszámolására irányuló MÁK-ellenőrzés.  

A MÁK úgy látja: az államkincstár Csongrád Megyei Igazgatósága megalapozottan, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerint függesztette fel az állami támogatást, és a kincstár az ellenőrzésekkor nem mérlegelhet, és nem gyakorolhat méltányosságot.

A szorongásmentes iskola

Úgy tűnik, a Rogers Gimnázium csak áldozatául esett azoknak a hibáknak vagy szabálytalanságoknak, amiket az Esély Alapítvány követett el a Szefiben. Mint megírtuk: ezen a héten a szegedi Rogers Gimnáziumot is bezárták, a diákok osztályonként más-más középiskolába kerülnek át tanáraikkal együtt. Egy gyermekközpontú, alternatív iskolával kevesebb. 

A Carl Rogers amerikai pszichológus elvei alapján működő óvodákban és iskolákban a gyermeket megértéssel és elfogadással igyekeznek teljesítményre ösztönözni. Ezek az iskolák szabadságra, együttműködésre, önállóságra és felelősségre nevelnek. A rogerses iskolákat a sok beszélgetés, a tanárok barátságossága és nyitottsága, az erőszak tilalma jellemzi. A szorongásmentes és bizalomteli légkörben az ismeretszerzés nem kényszer, hanem örömforrás. Ha például valakinek nem sikerül a dolgozata, kijavíthatja, mert a lényeg, hogy megtanulja az anyagot. Miután a gyerekek egyéni ütemben haladnak, egy rogerses általános iskolában az is előfordulhat, hogy valaki két-három tantárgyból már a nyolcadikos anyagnál tart, a többiből a hetedikesnél.

A többi Rogers-iskola ugyanúgy működik tovább

Szegeden kezdetben idegenkedés övezte az iskolát. Miután sajátos nevelési igényű gyerekeket is befogadott az iskola, elterjedt, hogy „oda az ufók járnak”. Egy szülő szerint ennek semmi alapja nem volt. Rendes oktatás folyt az iskolában, és minden szabadság ellenére a tanárok és a diákok is komolyan vették, hogy az érettségire felkészüljenek. A szülő szerint a különbséget talán ott lehetett a legjobban látni, hogy míg az ő gyermeke az általános iskolában folyamatosan szorongott és emiatt a valós tudásánál rosszabbul írta meg a dolgozatokat, a Rogersben ez teljesen megszűnt.

Magyarországon még két olyan iskola van, ami bevallottan a Rogers-módszert követi: a 25 éves budapesti Rogers Iskola és Óvoda és a tatai Színes Iskola. Miután a Rogers-módszert akalmazó iskolák nem tömörülnek hálózatba, és nincs is szó olyan licencről, mint a Waldorf vagy a Montessori esetén, mindegyik önállóan igyekszik a gyakorlatba átültetni az amerikai pszichológus elképzeléseit.

Az iskolákat más alapítványok is tartják fent, így a szegedi fejlemények a többi Rogers-iskola működését egyáltalán nem érintik. A tatai Rogers-iskola fenntartója a Színes Iskola Alapítvány. A 12 évfolyamos Színes Iskolát 1993-ban alapították, és azóta is fennakadások nélkül működik. Ifjabb Elekes Mihály igazgató kérdésünkre azt mondta: semmilyen hivatalos kapcsolatban nem álltak a szegedi Rogers-iskolával, a nehézségeikről nem tudtak, és ők is csak az újságban olvasták, hogy meg fognak szűnni.