Vince, Artúr
-5 °C
2 °C
Index - In English In English Eng

Varsóban már senki nem díjazza Orbán kétkulacsos politikáját

K PAP20150219095
2015.02.24. 11:33 Módosítva: 2015.02.24. 11:38

A Diplomaci külpolitikai blog tanulságos beszélgetést folytatott Jarosław Gizińskivel, Lengyelország második legfontosabb napilapja, a Rzeczpospolita külpolitikai szakújságírójával Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt csütörtöki varsói látogatásáról és annak következményeiről. 

A magyarul kiválóan beszélő, a Heti Válasz egykori állandó publicistájaként ellenzéki elfogultsággal nehezen vádolható Giziński azt mondja, Varsóban is meglehetősen kevés konkrétum szivárgott ki a két kormányfő múlt csütörtöki tárgyalásáról, de annyit lehet tudni

Ewa Kopacz jól érthetően a vendége értésére adta, hogy Varsóban nem díjazzuk azt a kétkulacsos külpolitikát, amit az elmúlt években ő és kormánya folytat.

Giziński azért felhívja a figyelmet egy fontos különbségre, hogy míg Lengyelország mindig is gyanakvással tekint az országot többször leigázó Oroszország törekvéseire, addig a magyarok – leszámítva az '56-os forradalmat és a rendszerváltás környékét – soha nem tekintettek úgy az oroszokra, mint akik bármikor megsemmisíthetik hazájukat, felszámolva önálló létezésüket.

Az újságírónak arról nincsenek biztos információi, hogy a korábban a Békemenetre tüntetőket delegáló Jog és Igazságosság valóban lemondta-e az Orbánnal való találkozót, azonban beszédesnek érzi azt, hogy a jobboldali populista párt

mind a lengyel politikai elit (pártállástól függetlenül), mind a szélesebb közvélemény értetlenül áll a magyarok, oroszokkal szemben mutatott pálfordulása előtt. (...) Orbán Viktor külpolitikáját tehát nem csak a PO és PiS utasítja el, hanem minden komolyan vehető lengyel párt. Nálunk nem lehet külpolitikát csinálni Nyugat és Kelet közti billegéssel, mert annak azonnal a politikai süllyesztő lenne az eredménye.

Ezt az általános megrökönyödést egyébként az Indexnek Roman Kowalski nagykövet már szeptemberben éreztette, és Giziński szavaival egybecsengett az a meglátása is, hogy hiába volt papíron rendszerváltás, a külpolitikában ugyanúgy az „oszd meg és uralkodj” módszeren alapuló agresszív politikai-gazdasági befolyásszerzés folyik, a grúz meg az ukrán események ráadásul a lengyeleknél újból megszólaltatták a XVI. század óta gyakran felberregő vészcsengőt.

Giziński arra inti Orbánt, hogy

történelmi szövetségeket és bizonyos lényegi elveket feladni pusztán pénzügyi haszonszerzésért nem szabad.

Arra a – Kovács Zoltán kormányszóvivő által tett – felvetésre, miszerint orosz-ügyben nem Magyarország, hanem Lengyelország folytat különutas politikát a visegrádi országokon belül, az újságíró felhívta a figyelmet, miszerint a magyar kormány egyedül maradt álláspontjával a Visegrádi Négyeken belül, és arra is, hogy

egy szövetségi rendszerben az a lényeg, hogy a felek akkor is kiállnak egymás mellett és valami érdekében, ha saját érdekeik éppen nem sérülnek. Mert Budapest Varsóra általában számíthatott, Moszkvára ellenben már kevésbé.

A Visegrádi Négyek jövőjével kapcsolatban megjegyzi, hogy Milos Zeman cseh elnök is próbálja a közvéleményt oroszpárti irányban újrahangolni, és a szlovákok is próbálnak egyensúlyozni az orosz kérdésben a remélt energiapolitikai haszon miatt. De Giziński úgy látja, az együttműködés még ha takaréklángon is, de megmaradt. Arra is figyelmeztet azonban, hogy ha Bécs-Pozsony-Prága tengelyen formálódó slavkovi szövetség aktívabbá válik, akkor a V4-eknek vége,

Varsó ugyanis nem fog olyanokkal egy szövetséget alkotni, akik Putyin-párti politikát folytatnak.